2023. szeptember 10-én Móczár István gímszarvasra vadászott a Farkasgyepűi Erdészet területén, Bakonyjákó határában. Az elejtő maga számolt be az élményeiről lapunknak:

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Reggel meglőttem nálunk az idei első bikámat, majd délelőtt, Vízi Norbert, az erdészet fővadásza újabb videót küldött a bakonyjákói, évek óta visszajáró bikájukról. Mondtam neki, hogy nézzük meg este.

• Mert meglőnéd? -kérdezte.
• Ha a kora megvan és megengeded, akkor szívesen.

Azonnal igen volt a válasz és hatra meg is beszéltük a találkozót a farkasgyepűi házuknál. Kicsit elaludtam délután a fáradtságtól, de 6.08-kor már ott voltam. Norbi már az utcán várt. Bepakoltunk, elindultunk. A helyszín Bakonyjákó peremén volt, a Serengeti nevezetű területrészen. Először a falu alatti részről közelítettük meg a placcot, de rossznak ítéltük meg a szelet. Vissza Jákóra és másodszorra már az országút felől mentünk fel. Közvetlenül a gerinc mellett ott állt a les, amire fel is ültünk kb. hét óra magasságában. Ahogy elhelyezkedtünk, már jött is ki az erdőből az első tehén, majd a borja. 7.10-kor pedig utánuk egy bika is. Egyszerre állapítottuk meg, hogy ez ő. A távolság 333 méter volt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Előzetesen a kérdés az volt Norbiban, hogy a kora miatt lőhető-e a bika? Szerintem már az ország összes meghatározó nagyvadász területén élő, hivatásos vadász ismerősével egyeztetett, kikérve véleményüket. Hülyeséget nem akart csinálni ekkora bikánál, ugyanakkor a kérdés még így sem dőlt el egyértelműen: a videó alapján megoszlottak a vélemények.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Viszont most jól meg tudtuk nézni még világosban, mondtam neki, hogy német nyelvterületen erre mondják, hogy “reifer Hirsch” (érett bika). Egyetértett velem, hogy meglőhetjük és meg is lőjük, ha tudjuk. Közben a bika visszament. A hely, a szomszédos gerinc alja volt. Hezitáltunk, hogy átmenjünk-e, de mivel mindig a hozzánk közel álló völgyben szokott kiváltani, inkább vártunk. Aztán már a szürkülethez nagyon közeli időben újra kiváltott. Természetesen az előző helyszínen… Azonnal spuri, át a másik dombra. Aztán átérve nem láttuk sehol. Míg egyszer csak Norbi a másik oldalon észrevett egy körtefát, alatta pedig egy tarvadat. Aztán mégy egyet, majd a bikát is. Nagyon rosszul állt, nem lehetett lövést tenni rá. Majd amikor jól állt, azonnal megcéloztam.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Mire lőni tudtam volna rá, már elindult vissza, lefelé. Mi is uzsgyi utána. Szerencsére a kiváltása helyén egy másik bika is előkerült, ott zörgött, mormogott. Hozzá igyekezett annyira, megnézni a betolakodót. Előttünk kanyarodott el, olyan 70-80 méterre. Szólj, ha megállítsam – mondta Norbi, amire nem szóltam semmit. Pont előttünk állt meg, kihúzta magát és próbálta észrevenni a másik bikát. A rossz fényviszonyok miatt rákapcsoltam a világító pontot. Ahogy ráhúztam a lapockájára, azonnal lőttem, nehogy elmenjen. Kirúgott, jól jelezte a találatot. – Ez koppant – mondta Norbi azonnal. De jól megcéloztad? – Szerintem igen! A bika csinált egy félkört, majd befutott az erdőbe. Zörgött egy keveset, majd nagy reccsenés. Szerintem most dőlt el – mondta.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Akkor én most elmegyek a kocsiért, találkozzunk lent – mondta Norbi. Így meglesz a kötelező cigarettaszünet is. Nehezemre esett, de kivártam, megvártam. A vért viszonylag hamar megtaláltuk az erdő szélén. Aztán 40-50 méterre a bikát is. Már nem élt, minimálisan a középtől hátracsúszott lapockalövése volt. Egy szederindásban esett össze, csak az agancs egyik oldala látszott ki. Már annak is nagyon örültünk, de aztán mikor kiszabadítottuk a másikat, lettünk igazán boldogok. Brutális volt a látvány és hála Istennek a kor is abszolút rendben volt. Aztán jött a nagy ötlet Norbitól, húzzuk ki ketten a sűrűből az erdő szélére.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Öt percig próbálkoztunk, kb. öt centimétert haladtunk is. Mondtam, hogy a golyóim már régen leszálltak, ennél lejjebb már nincs keresnivalójuk, hívjunk inkább segítséget. Norbi egyik kedves ismerőse, egy favágó jött ki hozzánk vonóhorgos terepjáróval és 100 méter hegymászókötéllel. Még így is legalább öt percbe telt, míg kikínlódtuk. Kiderült, hogy ő volt egyébként, aki figyelte a bikát.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Megsimogatta, majd illően elköszönt tőle. Másnap a farkasgyepűi erdészet udvarán került fel a terítékre, méltó módon pezsgővel búcsúztattuk. Mint kiderült, ilyen magas ágszámú bika (páratlan 22) eddig még ott nem esett, nem is jellemző a területre. Csak reméljük, hogy a helyi állománynak sok ilyen jó képességű utódot hagyott hátra, javítva a bakonyi genetikát.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Tavaly 13 alkalom után tudtam a kiszemelt bikát elejteni, most elsőre. Az átlagérték még így sem kevés, de mint mondják, a vadászathoz szerencse is kell! Ez most maximálisan megvolt. Köszönet Dianának, Szt. Hubertusnak, tisztelet a királyi vadnak!

Írta és fényképezte: Móczár István

A Bakonyerdő Zrt. Farkasgyepűi Erdészetéről további információért kattints ide!

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu