Vadászat
Visszanéző: A szeptember végi gímszarvasbika
Talabos Richárd gímszarvasbikára vadászott szeptember végén
Talabos Richárd gímszarvasbikára vadászott szeptember végén. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Augusztusban egyeztettem le, hogy szeptember végén szeretnék elejteni egy hat kilogramm körüli bikát, utóbőgésben. Szeptember közepén fixáltuk az időpontot. Előtte elmentem lőtérre,mert a 338 winchester magnum nincs “mindennapi” használatban, amit bizony korrigálni is kellett.
Megkaptam a gratulációt, szemügyre vettük, hogy milyen, hol érte a lövés, stb. Aztán ötöltünk – hatoltunk: merre vigyük, húzzuk ki, mert természetesen a legsűrűbb helyén kellett lennie. Egy másfél óra múlva már megadtuk neki a tiszteletet, egy-két kép és irány a szállás.
Útközben megbeszéltük, hogy hányra legyek kész hajnalban és elköszöntünk.
A hajnal már jó szelet hozott. Letettük az autót, és cserkeltünk a kinézett leshely felé. Útközben pár tarvaddal összefutottunk. Felültünk egy erdő szélén lévő lesre. Tőlünk nagyon távol váltottak ki a szarvasok, köztük volt az erdők királya is. Bíztunk benne, hogy felénk indulnak el, de sajnos a szemben lévő erdő mellett sétáltak végig. Így, igazából, a nagy távolság miatt, elbírálni sem tudtuk. Amikor beváltottak az erdőbe, elindultunk mi is az autóhoz.
Este ugyanide ültünk ki, de valamiért 22 óráig semmit nem láttunk. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. Úton a szállásig, megbeszéltük a hajnali indulást. Hajnal 3:00-kor bőgésre keltem. Mondom magamban, hogy lehet az én bikám az. Már nem tudtam visszaaludni. Megérkezett a kísérőm, kérdezte, hogy hallottam-e a bőgést? Igen. Lehet az én bikám lesz az? Valószínű igen, – felelte. Megérkeztünk, kiszálltunk az autóból és hallottuk ahogy bőg a bika. Még a hold igen fent volt, jó fényt adva. Rögtön elindultunk a bőgés irányába. Cserkelés közben, a két erdő között, kint állt egy lőhetőnek tűnő bika, úgy 180-200 méterre.
Persze, a nagy izgalomban, a lőbot az autóban maradt. Tűnődtünk, hogy mi legyen. Mondtam, hogy próbáljunk közelebb cserkelni, körülbelül 80-100 méterre. Ha lőhető, akkor bevállalom szabad kézből. Kísérőm lebeszélt, mert ha észrevesz minket és ha az erdőn keresztül szalad, elviszi a túloldalon lévő bőgő bikát is. Helyeseltem, így tovább cserkeltünk a bőgés irányába. Kiérve az erdő széléhez, a les előtt kísérőm mondta, hogy itt van előttünk, körülbelül 200 méterre. Lassan felmásztunk a lesre, és kicsit balra előttünk bőgött, pár tarvadat terelve. Tőlünk balra, két-három fiatal bika. Kicsit srégen jobbra, két bika verekedett, jó 250-300 méterre. Jobbra pedig egy konda disznó turkált 200 méterre. Micsoda látvány, micsoda élmény! Gondoltam, ha nem sikerül elejteni a bikát, nekem már akkor is megérte, de a szerencse velünk volt. Öt perc után még csatlakozott két róka is a társasághoz. Fantasztikus élmény.
Vártunk, mert nem mertem bevállalni a lövést a nem túl jó látási viszonyok miatt. Szerencsére közeledett felénk a bőgő bika. Kezdett kicsit világosodni, már 160 métert mértem. Szelünk viszont kezdett forogni, így mondtam a kísérőmnek az előzetes bírálat alapján, hogy szeretném elejteni. Átadtam neki a hőkamerámat videóra állítva, hogy esetleg vissza tudjuk nézni a beváltás helyét, mert nem volt messze a szemben lévő erdő. Fegyvert feltámasztottam a lesre, megkerestem a bikát és mondtam ha a keresztbe fordul, akkor lövök. Így is volt, de sajnos a lövés pillanatában belelépett és belefordult a lövésbe.
Találatot jelezte, hallottuk a becsapódást, gyorsan újra töltöttem, de ismételni már nem tudtam, háttal szaladt elfelé. Felvettem a kísérem hőjét és abban néztem, hogy körülbelül 50 méter után megállt és támolyog. Bíztam benne, hogy összeesik. Kis idő után erőre kapott és elindult az erdő felé. Az izgalom átment megbánásba, hogy miért lőttem stb. Közben azzal nyugtattam magam, hogy belelépett a lövésbe, és ilyen sajnos előfordul. Az erdő előtt ismét megállt, pár másodperc múlva elindult az erdővel párhuzamosan, 20 méter után viszont elfeküdt. Ismét cigiszünet, közben elkezdtük visszanézni a videót.
Bebizonyosodott,hogy fordult és lépett a lövés pillanatában. Kísérőm mondta, hogy elmegy az autóért, addig figyeljem. Mire visszaért, már kivilágosodott. Mondtam, hogy nem láttam felkelni. Odagurultunk az erdő széléhez. Kiszálltunk és gyalogosan közelítettünk ha netán szükség lesz kegyelem lövésre, de szerencsére nem volt.
Itt már megnyugodtam, átfordítottuk a bikát a jobb oldalára és megadtuk a tiszteletet. E sorok írása közben is megremegett a kezem, hihetetlen élmény volt. Köszönöm a kíséretet!
Írta és fényképezte: Talabos Richárd
Vadászat
A jászsági öreg harcos!
Kriston Tamás élménybeszámolója:
Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.
Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”
Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.
Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.
Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…
Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!
Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.
De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.
De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!
Írta és fényképezte: Kriston Tamás
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Az alkotó erdészetisek
Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon
Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.
A március 7-én megrendezésre került Művészeti Fesztiválon tanulóink versmondással, szólóhangszeres és kamarazenekari előadással színesítették a műsort. Veszelovszki Sándor az erdészirodalom egy alkotásával jelentett üde színfoltot a klasszikus nagy versek sorában; versválasztásáért szóbeli elismerést, szerepléséért elismerő oklevelet kapott. Hasonlóan különlegesnek találtatott Somoskövi Áron citera műsorszáma, aki előadásával szólóhangszer kategóriában megosztott 3. helyezést ért el.
Iskolánk kürtegyüttese a téli vadászat menetét kísérő kürt szignálokból tartott bemutatót. Bár az erdészek számára ezek ismerete természetes, a nagyközönség számára mindig örömmel engedünk betekintést hagyományainkba. Kürtegyüttesünk kamarazenekar kategóriában 1. helyezést ért el. A Művészeti Fesztivállal párhuzamosan meghirdetett képző- és fotóművészeti pályázaton is remekeltek diákjaink. Az idei „Szín-hatás” témájú pályázat keretein belül az alkotó diákoknak Szeged város különleges színvilágát és -hatásait kellett műveiken keresztül bemutatni.
Galacz Ferenc, Makra Tibor és Tóth Zénó tanulóink először indultak analóg és digitális fotó kategóriában a Dugonics Társaság ezen pályázatán. Zénó képeivel digitális fotó kategóriában sikert is aratott, különdíjat nyert, melyet április 11-én a Vedres István Technikumban vehetett át a kiállítás megnyitóján.
Kiemelendő, hogy a pályázatra beérkezett több mint 200 pályamunkából az előzsűrizés után kiállított 50 kép között kiállításra került az erdészetis diákok pályázott 10 képéből 5. A kiállítás tapasztalatszerzésre is kiváló volt, a fiúk már ott eldöntötték, hogy jövőre is pályáznak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen diákjaink körében iskola szinten igen népszerű a fotózás, melyben igyekszünk őket támogatni.
Az idei Kiss Ferenc-nap keretein belül megrendezett iskolai fotó versenyen 73 fotóval pályáztak a tanulók. Nagy örömünkre szolgál, hogy habár a tanórai keretekből mellőznünk kell a képzőművészetet, diákjaink nagy számban választják szabadidős elfoglaltságnak a fotózást, a kreatív alkotás azon módját, mely nemcsak kikapcsolódást jelent számukra, hanem egyúttal komoly elmélyülést, a kamera segítségével egy új látásmódot, szakmájukhoz való szorosabb kötődést is lehetővé tesz.
Az erdészek számára a következő fotós kihívást a Kiss Ferenc Alapítvány által kiírt iskolai pályázat jelenti majd, melynek nyertes képei a következő évi naptárunkban jelennek meg, s hirdetik készítőik kreativitását. A Dugonics-pályázatok közül még irodalmi vonalon mérették meg magukat tanulóink; Márton Mór Milos és Sógor Nikoletta verset írtak.
Mór munkáját emléklappal ismerték el. Örülünk sikerüknek. A Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozatával, dr. Révészné dr. Papp Klára elnökasszonnyal, és Kerek Attila elnökségi taggal iskolánknak nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Örülünk, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy kürtegyüttesünk szignáljai adhattak keretet mind a Művészeti Fesztiválnak, mind pedig a Városháza dísztermében április 15-én megrendezett díjátadó gálának.
A díszterem ünnepi atmoszférájában igazán különleges élmény volt a felhangzó „Üdvözlés” és „Viszontlátásra” kürt szignál, mely elegáns nyitó és záró akkordja volt az eseménysorozatnak. Külön köszönjük Kerek Attila együttesünket, diákságunkat és iskolánkat méltató, szívélyes szavait, elismerését.
Alkotó és szereplő diákjainknak gratulálunk, büszkék vagyunk rájuk, várjuk a jövő évi megmérettetést.
Forrás: Sajtósné Nagy Katalin – AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum
Vadászat
Hivatásos vadászok vármegyei versenye – FELHÍVÁS
Az OMVK Veszprém Vármegyei Területi szervezete a vármegye hivatásos vadászai számára szakmai versenyt szervez
Tisztelt Vadászatra Jogosultak! Az OMVK Veszprém Vármegyei Területi szervezete a vármegye hivatásos vadászai számára szakmai versenyt szervez a Bakonyerdő Zrt. területén. A versenyen vadászatra jogosultanként (erdőgazdaságok esetében erdészetenként) 1 fő hivatásos vadász részvételére van lehetőség.
A vármegyei verseny győztese képviseli Veszprém vármegyét a hivatásos vadászok országos szakmai versenyén, mely idén Chernelházadamonyán (Vas vármegye) kerül megrendezésre június 18-19-én.
A verseny helyszíne: Természet Háza Látogatóközpont, Gyenesdiás (GPS koordináták: 46.779747, 17.274901)
Időpont: 2024. május 16.
Program: 8.00 – 8.30 h: Érkezés, regisztráció
8.30 h: Köszöntés, eligazítás
9.00 h: Verseny kezdete
14.00 h: Ebéd
15.00 h: Eredményhirdetés
A lövészet versenyszám a gyenesdiási sportlőtércentrumban kerül lebonyolításra az alábbiak szerint:
Vegyes korong: 25 db korongra saját sörétes fegyverrel
Futóvad: 50 m távolságból .22 LR fegyverrel (saját fegyver megengedett)
A lövészetre adható pontszám nem haladhatja meg az elérhető összpontszám 20 % -át.
A verseny díjazása: I. helyezett: 300.000 Ft értékű vásárlási utalvány
II. helyezett: 200.000 Ft értékű vásárlási utalvány
III. helyezett: 100.000 Ft értékű vásárlási utalvány
A versenyen indulók között további értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra.
Kérem Tisztelt Elnök/Vezérigazgató Urat, hogy a versenyről szíveskedjék a hivatásos vadászokat tájékoztatni és a részvétel lehetőségét a hivatásos vadász számára biztosítani. A versenyre nevezni 2024. május 10 -ig a veszprem@omvk.hu címre küldött válaszlevélben lehet az alábbi adatok megadásával:
Vadászatra jogosult neve:
Hivatásos vadász neve:
Hivatásos vadász lakcíme:
Hiv. vadász telefonszáma, e-mail címe:
Tisztelettel: Pap Gyula, az OMVK Veszprém Vármegyei Szervezetének Elnöke
Forrás: OMVK