Barna Péter, a Új Barázda Vadásztársaság titkára, Szentesen őzbakra vadászott barátaival, Gundl Ádámmal és Dér Sándorral. A vadászat napja több ok miatt vált felejthetetlenné. Egyedi trófeájú őzbakot hozott terítékre és egyben barátaival ünnepelte meg az 50-ik születésnapját.

Fotó: Új Barázda Vadásztársaság – Agro Jager News

Barna Péter élménybeszámolója:

Először márciusban találkoztunk. Akkor fővadászunk említette, hogy a város határában látott egy furcsán összevissza agancsú bakot. Mivel szenvedélyesen szeretem nézegetni a bakokat, így figyelni kezdtem. Letisztítás után lett látható, hogy mit is hordoz a fején. Elég jól tartotta a helyét hosszabb ideig, azonban egyszercsak eltűnt…később találtunk rá. Egy megközelíthetetlen, vadászhatatlan helyre, a városi laktanya közvetlen közelébe költözött sutájával.

Már-már lemondtam róla, mikor is egy fiatal nagyagancsú visszazavarta tavaszi helyére sutájával együtt. Egy hajnalban vettem észre, kb. 150 méterre volt. Csak a feje látszódott a gabonából. Gyors telefon a hivatásos vadászunknak. Együtt cserkeltünk rá, a szél miatt nagyot kerülve. Izgalmas félóra után lőbotról nagyjából 40 méterről sikerült nyakon lőni. Egy csodaszép hajnali vadászat után ott feküdt előttem 50. születésnapi bakom. A barátom, aki hivatásos vadászunk is egyben, adta át a töretet.

Felemelő és emlékezetes pillanat volt számomra. Nemcsak a vadászatról, a barátságról is szólt. Kívánok mindenkinek hasonló élményeket. Hiszen a saját vadászterületünkön élhettem át mindezt. A Szentesi Új Barázda Vt. tipikusan apróvadas vadászterület. 12 000 hektáron terül el a Tisza folyó mellett. Az fácán, az őz és a kiemelkedően jó mezei nyúl állományunk alapozza meg gazdálkodásunkat. A vaddisznó és az egyre nagyobb számban nálunk megpihenő és telelő vadludak pedig színesítik a vadásznapjainkat.

Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt Gundl Ádámnak és Dér Sándornak.

Vadászüdvözlettel: Barna Péter, a Új Barázda Vadásztársaság titkára

***

Vadászni szeretne Szentesen ? Az alábbi telefonszámokon érdeklődjön:

• Gazdasági vezető: Soós László
• +36-63/311-390, +36-30/560-9920
• rozsavolgyi@invitel.hu

Úgy kezdődött, hogy 1979 ben felvettek tagnak a székesfehérvári Diana Vadásztársaságba, miután előtte egy évig jelölt voltam. Erdésztechnikus végzettségű földmérő voltam akkoriban és egy céges terepjárót vezetve a megyét jártam – az idő tájt Vértesacsa környékén. Az volt a társaság központja, ott lakott a fővadász is. Az ő szolgálati puskáját is gondoztam, ami egy 7×64-es Zastava volt.

Hegedűs Miklós élete első őzbakjával, amelyet Pinceharaszton ejtett el, 1980-ban. Fotó: Hegedűs Miklós / Agro Jager

Egy alkalommal vadkáros területfelmérés volt a feladatunk, amikor is egy napraforgótábla közepén kb. egy futballpályányi területen, a szarvasok leharapdálták a fejeket. Kiszállva az autóból, sose lehet tudni alapon, a puskát is vittük. A lerágott területen kb. 80 méterre egy rókát pillantottunk meg, mire a főnök “ijeszd meg” felszólítással lövésre biztatott!

Nagy önbizalommal odalőttem. Ott maradt. Utóbb kiderült, hogy ez amolyan próba volt, mert az elnök előző napokban azt mondta: “ez az ember lőhet egy bakot”.
Pár héttel korábban ugyanis én hoztam el 3000 db napos fácáncsibét Komáromból a céges dobozos UAZ-zal. Pár nap múlva, egy eső utáni délután, gyalog indultunk a Pinceharaszt nevű völgybe “körülnézni”.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az egyik erdőfolt szélén ott csipegetett a fényképen látható őzbak. Rövid kukkerezés után megkaptam a tűzparancsot. A bak félsrégan szemben állt és már nagyon nézett bennünket, így nem várhattam tovább. Célzóbot akkor még nem volt divat, de a jobb könyökömet megtámasztottam Feri barátom vállán és lőttem.

A bak bevágtatott egy másik erdőfoltba.”Na, ezt elszúrtad!” – volt a kommentár.
Azért nézzük meg, válaszoltam, majd a beugrás helyére menve bebújtam utána és egy tisztásabb foltban megtaláltam. Nagy örömmel hívtam a főnököt. Semmi gratula, semmi töret, csak “zsigereld ki, felakasztjuk egy fára, majd hazafelé érte jövünk”.

Még estefelé megnéztük a kopasz búzát, majd vissza a bakhoz. Kézben! bevittük és beakasztottuk a hűtőbe. Másnap reggel munkába menet arra kanyarodtunk, kihoztam az udvarra, akkor készült a kép.

Azóta elszaladt 44 év, de ma is minden részlet filmszerűen előttem van.

Így történt…

Írta és fényképezte: Hegedűs Miklós

Pokol Gergely Püspökhatvanban egyéni vadászaton vett részt. Czifra József meghívására érkezett a Gödöllői-dombság és a Cserhát között elterülő, hegyes-völgyes vidékre vadászni, amely Gödöllőtől alig 30 kilométerre fekszik. Vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Pokol Gergely – Agro Jager News

A csodálatos májusi délután éppen tökéletes egy jó kis vadászatra. Már régóta szerettem volna eleget tenni Czifra József barátom meghívásának, aki hetek óta nyaggatott: gyere ki, Gergely komám! Lőjj valami jó sertevadat nálunk! Én boldogan tettem eleget a szíves meghívásnak. Sajnos az időjárás viszont napokig nem volt kegyes hozzám. Csak esett és esett reménytelenül. Korai Medárd! No, így jártam…

Fotó: Pokol Gergely – Agro Jager News

De ezen a bizonyos délutánon végre jó idő kerekedett. Az eső elállt és gyönyörű szivárvány vetült az égre. Amikor kiszálltam az autóból Püspökhatvanban, kakukkszó ütötte meg a fülemet és én megéreztem: na, ez lesz az én délutánom. Kísérőmmel, Koncz Károly bátyámmal, elindultunk a vadászterületre. Rövid cserkelés után elfoglaltuk a helyünket a magaslesen és én boldogan gyönyörködtem az elém táruló tájban.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Lassan kúszott ránk az este néha, egy-egy őzsuta sétált át a hatalmas smaragdzöld mezőn, de a vaddisznók várattak magukra.
Csak később szoktak kijönni – nyugtatott Karcsi bátyám, amikor az alkonyi fényben, az erdő szélén, valóban felbukkant egy jókora vaddisznókonda.

Fotó: Pokol Gergely – Agro Jager News

A csapatot egy vezérkoca vezette, mintegy 8- 10 malacával, majd újabb kocák jöttek és a végén érkeztek meg, az általam annyira várt, süldők. A konda átvágott a mezőn és hangos röffentésekkel kezdtek eszegetni a szórónál. Látod, az öreg tölgyfánál azt a kansüldőt? – kérdezte tőlem Karcsi bátyám ? Ha gondolod, azt meglőheted nyugodtan. Hát persze, hogy gondoltam és már is emeltem is a vállamhoz Blaser puskámat. Szerencsére a kansüldő még mindig jó lőpozícióban volt. 100 – 110 méterre van – súgta Karcsi bátyám a fülembe. Akkor lövöd, Gergely?

A válaszom egy egyértelmű lövés volt!

Fotó: Pokol Gergely – Agro Jager News

A vad jól jelezte a találatot, mintegy 20- 30 halálvágta után összeesett. Szép lövés volt – mondta Karcsi bátyám, most jöhet a cigarettányi idő, mint a régi nagy vadászelődeinknél – mosolyogva kacsintott rám. Elmúlt pár perc, elszállt a cigarettafüst, izgatottan haladtunk át a réten a leterített vad felé. Amikor megpillantottam, elfogott ugyan az a csodálatos áhítat, amely elfog engem minden vadászat után.
A vad örökre megpihen örökzöld erdejében, én pedig hálat adok azért a csodálatos örömért, amit vadászat és vadűzés jelent számomra.

Békesség a vadnak!

Üdv a vadásznak!

Írta és fénykéepzte: Pokol Gergely