Keressen minket

Vadászat

A kaszói sakál

+1

Csáki Gábor élménybeszámolója:

+1

Közzétéve:

+1

Hűvös, szellős este volt. Ráadásul az első, egy hetek óta tartó kánikula után. Végre nem fogok megsülni az erdőben és az éjjeli eső hatására, talán szúnyogból is kevesebb lesz – gondoltam, miközben a fővadász számát keresgéltem a telefonomban. A beszélgetés rövid, de lényegre törő volt. Mivel ebben az időszakban nem szívesen bántom a szarvast, inkább csak egy hangulatos sétára vágytam, így a dúvadazásban maradtunk.

Fotó: Csáki Gábor – Agro Jager News

Egy gyors egyeztetés a helyszínt illetően, aztán indulás. Aznap esti vadászterületem, ahol a szarvas- és dámborjak életének védelmét tűztem ki magam elé, a KASZÓ Zrt. 15.000 hektáros egybefüggő erdeiben található és nagyon jó élőhelye a nádi farkasnak, vagyis az aranysakálnak. Azt, hogy ebből az üvöltő veszedelemből sok van, mindenki tudja. Azt pedig, hogy hogyan rejtőzködjön el ez a kivételesen intelligens ragadozó, a számára félelmetes, zöldruhás ellenség elől, azt a sakál tudja a legjobban, a Magyarországon található ragadozó vadfajok közül. Nem számítottam feltétlen sikerre, mert párom, Judit – Prihoda Judit festő és grafikusművész – is, velem tartott, „anyaggyűjtés céljából”, akinek ilyenkor a fényképezőgép úgy szokott kattogni a kezében, mint egy-egy, jobbfajta Gatling géppuska, ami többezer lövésre képes percenként.

Kimentünk tehát az autóval. Megálltam az aszfaltos út és egy farakás között úgy, hogy ne lehessen látni a kocsit az erdőből. A sorompót gyalog elhagyva, betöltöttem és biztosítottam a puskám, majd a vállamra vettem. Sétálva indultunk a hosszú egyenes úton, amit 200 méterenként, utcaszerű nyiladékok kereszteztek. KASZÓ erdeje több szempontból is gyönyörű. Sok helyen azért, mert tankönyvi rendezettséget fedez fel benne az ember, máshol meg pont azért, mert a Natura 2000 programnak köszönhetően, igazi őserdőben érezheti magát a vadász.

Legtöbbször olyan arcát mutatja, mintha valami mesében járnánk, ahol bármelyik pillanatban előléphet a fa mögül Harry Potter és Hagrid a vadőr, vagy épp Piroska és az a bizonyos farkas. De ne szaladjunk ennyire előre….   Az eső miatt megtelt pocsolyák szinte hívogatták gumicsizmás lábaimat, hogy beléjük gázoljak, mint a kisgyermek, de lebeszéltem magam, az ezzel járó csobogásra, illetve zajra való tekintettel. Mint említettem, hosszú kánikulán voltunk túl, ami mindenkit megviselt az utóbbi hetekben. Baktattunk előre. Lassan, csendesen. A fák alatt a legtöbb helyen vaskos páfrány-szőnyeg helyezkedett el, amiben egy süldőt is nehéz észrevenni, nemhogy egy süldő rókát, vagy akármilyen dúvadat. Szemben 3-400 méterre egy dámtehenet pillantottunk meg az úton.

Borjú nem volt mellette, de bíztunk benne, hogy az valahol a sűrűben pihen. Mikor 150 méterre megközelítettük, a tehén beváltott a fenyvesbe. Ekkor egy fedett erdőrészhez értük. Mivel a fák összezártak, így sokkal sötétebb volt bent, aminek köszönhetően az úton lévő hatalmas vízfoltokból kiváló dagonyák lettek. 300 méter után, egy tisztásra érve, mezei nyúl álcázta magát, 8 méterre tőlünk. Az álca abból állt, hogy először kővé dermedve várta, hogy mikor megyünk tovább.

Aztán mikor látta, hogy nem jelentünk veszélyt rá, jobbról és szemből is megmutatta magát, remek pozíciót nyújtva Juditnak a fotózáshoz. További dámokat vettünk észre egy vadföld túloldalán és egy hatalmas, kopasz kant, ami elég messze volt ahhoz, hogy ne vegyen rólunk tudomást. A kan háta, már kilátszott a páfrányból és amikor a fejét felemelte, láttuk a fehéren világító agyarakat is. De mivel nem disznóra jöttem, némi várakozás után úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza az autó felé. Mindig megvan a maga rituáléja annak, ahogyan együtt közlekedünk az erdőben. Amikor kereszteződéshez érünk, Judit kb. 10 méterrel előtte megáll.

Én leveszem a puskát a vállamról és benézek mindkét irányba, hogy van-e ott valami? Természetesen most sokan azt gondolhatják magukban, hogy „miért nem keresőtávcsővel teszem mindezt?”. Azért, mert ha megállapítom, hogy az általam megfigyelt/észrevett vad lőhető – és most nem bakról vagy bikáról beszélek, amit hosszabban kell bírálni – akkor már nincs időm puskára váltani, mielőtt bevált a páfrányos szőnyeggel leterített erdőbe…. Nem volt ez most sem másként. A harmadik kereszteződésnél jártunk, amikor intettem Juditnak: „Állj!”Levettem vállamról a puskát és csendben osontam az úton, amikor jobbra megpillantottam valamit.

Először én sem tudtam pontosan mit látok és az útban lévő törés miatt, csak egy „apró” állat fejét láttam, ahogy a füves sávon közeledik. Talán rókakölyök – gondoltam – és automatikusan elkezdtem cincogni, hogyha másért nem is, de egy fotó erejéig közelebb csalogassam VUK-ot. Szépen jött is, amiből arra következtettem, hogy tetszett neki, hogy „egérül” szóltam hozzá… Közben én takarásba helyezkedtem a sarkon. A takarás viszont olyan jól takart, hogy én sem láttam semmit belőle.  Így, csak szabadkézi lövésről lehetett szó, kilépve fedezékem biztos álcája mögül.

Még egyszer ránézek, hogy megbizonyosodjak, mi is jön az úton valójában. Ekkor már a céltávcsövem 12-es nagyításon volt, a fülvédőt a fejemre igazítottam és a puska is tűzkész állapotba került. Hátha! Jutka nem látta az állatot, de a mozdulatsorból tudta, hogy ami most jön, az lehet, hogy hangos lesz… A cincogást sem hagytam abba, kis szünetekkel, de végig folytattam. Egy utolsó egérsirám, miközben kiléptem a takarásból. Ekkor viszont, még én is meglepődtem. SAKÁL!!! Nem is kicsi!! – szólalt meg egy belső hang szinte üvöltve!

Mint a lassított felvételt úgy látom magam előtt most is, ahogy a szálkereszt a fejtető felől, lassan a nyakra ereszkedik. Eközben az elsütő billentyűt finoman préselve vártam a pillanatot, hogy puskám megveregesse a vállam, jelezve, mintegy elismerve, a sikeres találatot. És ebben a pillanatban fülvédőm tompított és megjött a várva várt tompa durranás. Prédám, ugyanabban a másodpercben elfeküdt és nem mozdult többé. Egy utolsó pillantás a céltávcsövön át. Megvan!

Reflexből úrjatöltöttem és biztosítottam, majd azonnal elindultam felé. Tudtam, ha ott érte a lövés, ahol gondolom, már a durranást sem hallotta. Mikor odaértem hozzá sok dolog kavargott bennem. Ha nem állunk meg a nyúlnál, ha nem nézzük olyan sokáig azt a kant, egy jó fotó lehetőségére várva, talán sosem találkozunk.

Mert nevezhetjük szerencsének is, de akár kisebb KASZÓ-i csodáknak is ezeket… Mint ahogy azt is, hogy első és – eddig – utolsó sakálomat, szinte pontosan ugyanott lőttem, pontban 20:45-kor, július végén, telihold idején.

 

Írta és fényképezte: Csáki Gábor

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1

Vadászat

Megkezdődött a vaddisznók fialási időszaka

+1

Elkezdődött a vaddisznók fialási időszaka

+1

Published

on

+1

Általában január második felétől, egészen májusig tart a vaddisznók fialási időszaka, de van, ahol már decemberben megérkeztek a kis csíkos hátú vadmalacok.

Fotó: Vadex

A vaddisznók, akik jellemzően kondákban élnek, napközben szívesen bújnak meg az erdő eldugottabb, rejtett sűrűjében, távolságot tartva az emberektől. Napnyugta után, éjszaka a legaktívabbak, de még hajnalban is összefuthatunk velük.

Az anyakoca a fialás előtt a kondától különvonulva úgynevezett “malacozó vackot” készít. Fialás után pedig minden energiájával azon van, hogy kicsinyeit védelmezze, megóvja, így ha veszélyben érzi őket agresszíven reagál és támadni fog.

A malacok eleinte szorosan anyjuk mellett maradnak, követik őt, nemcsak a táplálék miatt, de ilyenkor még nagy szükségük van melegségére is. Pár héttel később már nagyobb lehet a távolság a malacok és az anyakoca között, de a malac legkisebb jelzésére az anya azonnal megjelenik a takarásból. Az utódait féltő anyakoca a legveszélyesebb állat a magyar erdőkben!

Hogy elkerüljük a konfliktushelyzetet, erdei sétáink során ne térjünk le a kijelölt útvonalakról, kutyáinkat pedig vezessük pórázon.

A vaddisznók szaglása és hallása kiváló, azonban a látásuk gyengébb. Ha találkozunk velük, inkább halkan és lassan hátráljunk, ne csapjunk nagy zajt, mert az csak felingerelheti a kondát. Ha vadmalacot látunk, ne közelítsünk hozzá, ne akarjuk megsimogatni, megfogni, az anyja ott van a közelében, még ha nem is látszik!

Forrás: Vadex

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Első helyen a természet megóvása

+1

Vadászati hírek a Vajdaságból:

+1

Published

on

+1

“A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok-sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete, még ilyen fagylaltállapotban is… és ha nem szólhat a puska, akkor is!” Fekete István

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News

Nagyon régóta érlelődött a gondolat a vajdasági, vagy mondhatjuk délvidéki magyar vadászok fejében egy olyan szervezet, egyesület, társaság létrehozásáról, amely szervezett módon tudná támogatni, erősíteni, előbbre vinni és szavatolni megmaradásukat azon a vidéken, amelyen őseik is dolgoztak, vadásztak.

Természetes hát, hogy amint azt a szabályozás lehetővé tette, lelkes, tenni akaró vadászok egy csoportja megalakította a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságát (VMVT). Az egyesület megalakításának gyújtószikrája az első jótékonysági vadászat volt, amelyet 2020-ban tartottak meg Topolyán 13 résztvevővel. Az ötlet a Magyar Országos Jótékonysági Vadászat Nonprofit Kft.-től ered, és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a mag termékeny talajba került. Hiszen egész Észak-Bácska területéről összejött 51 vadász, 88 fácánkakast ejtett el, és mintegy 5000 eurót gyűjtött egy bajmoki SMA1-beteg kisfiú gyógykezelésére.

Ez volt az első lépés, amelyet 2021-ben már a VMVT alakuló közgyűlése követett – és ezen nem álltak meg.

Ahogy azt a társaság megalakításakor lefektetett célok is mutatják, a Vajdasági Magyar Vadászok Társasága munkája nemcsak a jótékonykodásban merül ki. A szervezetben munkálkodó vadászok célkitűzései között az első helyen szerepel a természet minél hatékonyabb megóvása, ami a mai világban elengedhetetlen.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News

Céljuk továbbá:

  • a vadászat fejlesztése,
  • a vadászati hagyományok és etika magas szintű ápolása,
  • illetve mindazon tevékenységek támogatása, amelyek ezeket a célokat szolgálják és vallják.

Azóta öt év telt el. A jótékonysági vadászatot már ötödik alkalommal tartották meg, és bevételét a vidék egészségügyi intézményeinek megsegítésére fordították – elsősorban beteg gyermekek támogatására.

A társaság 2022-ben megszervezte az első vajdasági őzbak-trófeamustrát. A rendezvény ma már hagyományos, célja pedig bemutatni a tartomány legnagyobb állományú nagyvadjának, az őznek az adott évre vonatkozó trófeáit.

A rendezvényre májusban, a fagyosszentek körül kerül sor, amikor az idény java része már lezajlott, vagyis amikor a trófeavadászat jelentős része már lezárult a vadgazdálkodással foglalkozó egyesületek többségénél.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News

A mustrán minden 80 CIC pont feletti trófeát bemutatnak – a szabályos hatos agancsoktól a rendellenesekig. És valójában ez is a mustra fő célja: a bemutatott trófeatermés tükrében értékelni és mérlegelni a vadgazdák munkáját. Az őzpörköltfőző verseny és az ismerősök találkozása már csak kellemes körítés, amely tovább növeli a rendezvény fényét.

A vadászati hagyományok ápolásának jelentősége ezen a vidéken óriási. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy minden népnek, minden nemzetnek különböző szokásai vannak, és ezek gyakran jelentősen eltérnek egymástól. Ez nemcsak a vadászati hagyományokra igaz, hanem az élet minden területére.

Ez így természetes, és így van jól.

Vajdaság egy többnemzetiségű vidék, ahol megtanultuk elfogadni és tiszteletben tartani a velünk együtt élő népek szokásait – akkor is, ha azok teljesen eltérnek a mieinktől. Bizonyos dolgokon meglepődhetünk, de elítélni azokat semmi szín alatt sem szabad.

Elvégre ahány ház, annyi szokás.

Fotó: Hadzsy János – Agro Jager News

Ezért is fontos – sőt, felbecsülhetetlen – a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságának azon törekvése, hogy a vajdasági magyar vadászati hagyományokat és szokásokat ápolják és fenntartsák. Mert ezzel valójában az itteni magyarság megmaradását segítik elő – méghozzá úgy, hogy ezzel senkit sem sértenek meg.

Reméljük, hogy a szervezet még sokáig működik, és az alapító okiratukban lefektetett célkitűzéseik megvalósításával, további rendezvények szervezésével öregbíti az itteni magyar vadászok becsületét.

Írta és fényképezte: Hadzsy János

Vadászni szeretne a Vajdaságban, az Őzbak Vadászegyesületnél?

Keresse bizalommal Brindza Lajost, az Őzbak Vadászegyesület, valamint a Magyar Vadászok Egyesületének elnökét

Email: srndac@stcable.com , lajos.brindza@capriolo.com 

Tel: + 63214993

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Csökken a farkasok védelme Európában. Ki a következő?

+1

A farkas már nem számít „szigorúan védett fajnak” Európában.

+1

Published

on

+1

A farkas már nem számít „szigorúan védett fajnak” Európában.

Decemberben a Berni Egyezmény Állandó Bizottsága a védettségi státuszuk leminősítése mellett szavazott, elfogadva egy ellentmondásos uniós javaslatot. Ezt a javaslatot egyébként Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is támogatta, miután 2022-ben egy farkas megölte a póniját.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A farkas továbbra is védett faj marad, de a tagállamok mostantól szabadabban dönthetnek a farkasok kilövését illetően. A gazdák már régóta kérvényezték a szabályok enyhítését. A környezetvédelmi szervezetek szerint azonban ez rossz hír a biológiai sokféleség számára, és nincs tudományos alapja.

Tények és számok

Az Európai Unióban ma több mint 20 000 farkas él, és a populáció az elmúlt 10 évben csaknem megduplázódott. A múlt században ezt a fajt majdnem a kihalásig vadászták. 1979-ben azonban a Berni Egyezmény – a vadon élő állatok és élőhelyek védelméről szóló első nemzetközi egyezmény – a farkast „szigorúan védett fajnak” nyilvánította.

A védelmi politikának köszönhetően a farkas visszatért. Ezt az eredményt Európa egyik legnagyobb sikereként tartják számon a vadvilág megőrzése terén. A sikernek azonban ára van. Évente legalább 65 500 haszonállatot ölnek meg az EU-ban, és a tagállamok évente csaknem 19 millió eurót költenek kártérítésre.

A megelőző intézkedések alkalmazása azonban meghozta gyümölcsét, és számos régióban csökkentek a haszonállatok elleni farkastámadások. Ami az embereket illeti, Európában 40 éve nem történt halálos kimenetelű támadás.

Franciaország, a legtöbb kártérítést fizető európai ország

Franciaországban a farkast 1937-ben intenzív vadászat következtében teljesen kiirtották. Az első példányok 1992-ben jelentek meg újra természetes visszatelepítés révén Olaszországból. Ma több mint ezer farkas él Franciaországban.

Eric Vallier, a Vercors regionális parkban gazdálkodó gazda 1997-ben vette át a gazdaságot a szüleitől. Azóta négy farkastámadást tapasztalt, és több juhot és kocát is elvesztett.

„Mezőgazdasági termelőnek lenni manapság nehéz munka” – mondja Eric. „Nagyon sok az akadály, keményen kell dolgozni, és nagyon kevés pénz kapunk érte. A farkas még egy újabb réteget ad az amúgy is súlyos teherre.”

Eric évek óta várja, hogy a farkas védettségi státuszát csökkentsék.

„Korlátozhatnánk ezeket a támadásokat” – mondja Eric. „Szenvedést okoznak az állatoknak. Már 30 éve rettegek attól, hogy reggelente arra ébredek, hogy elhullott állatokat találok.”

Eric mindig is követelte a jogot, hogy fegyverrel védhesse meg a jószágait. Franciaországban a szakemberek évente a teljes farkaspopuláció 19%-át lőhetik ki. A farkasállomány 2023-ban mintegy tíz év óta először csökkent.

Kevesebb farkasra vagy több védelmi intézkedésre van szükségünk?

A francia Alpokban a védelmi intézkedések bevezetéséhez állami pénzügyi támogatásban részesülő gazdaságok több mint felét nem érte támadás.

A környezetvédelmi egyesületek számára a védelmi intézkedések jelentik az ember és a farkas sikeres együttélésének kulcsát.

Mintegy 300 környezetvédelmi szervezet meg van győződve arról, hogy a Berni Egyezmény tudományos alapot nélkülöző politikai döntést hozott. Az egyezmény állandó bizottságának elnöke, Merike Linnamägi kifejtette, hogy „azáltal, hogy az országok nagyobb rugalmasságot kapnak, csökkenthetők a társadalmi konfliktusok, az orvvadászat és a mérgezések”.

Linnamägi hozzátette, hogy ez a döntés azon a tényen alapult, hogy „a farkaspopuláció folyamatosan növekszik”. Ugyanakkor bevallja, hogy nem tudja, hogyan fog most változni a farkasok száma Európában. „Remélem, hogy a tagállamok nem élnek vissza ezzel a lehetőséggel” – mondta.

Az állatvédő szervezetek attól tartanak, hogy ez a döntés megnyitja az utat más nagy ragadozók leminősítése előtt. Az Európai Parlament legnagyobb konzervatív tömörülése felül kívánja vizsgálni a medve státuszát, amely szintén kulcsfontosságú faj az ökológiai egyensúly szempontjából, de potenciális veszélyt jelent az állatállományra és az emberekre is.

Forrás: Euronews

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom