Vadászat

Szabó Győző utánkereső szeptember eleji élményei

Közzétéve:

2024.09.14.

Feltöltő:

Beindult az idény nekünk, utánkeresőknek is. Talán sikerült felvenni a fonalat, mert szeptember 12-én, tegnap, két sebzésből is eredménnyel értünk haza. Este jött a hívás, egy nem túl távoli vadászterületről, hogy egy gímbikát sebzett az egyik vendégük és érdeklődtek, hogy reggel tudnék-e segíteni. A szokásos információk begyűjtése közben megtudtam, hogy 185 m-ről, lőbotról adták le a lövést. Reggelre már a vadászháznál akartam lenni..

Kiskutyám a tó partján. Menne tovább, de visszahívtam. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

A lövést egy .30-06 kaliberű fegyverrel adták le, amelyhez egy Sako SHH lőszert használtak. A gímbika a lövés után elugrott. Nem kellett mondani sem, mert látszódott, hogy 80-100 m-ig szinte „locsolta” a vért, amely után semmit nem láttunk – persze, ahogy szokott lenni. Rövid előkerestetés után Dejó, – alpok-táji tacskókopóm – határozottan felvette a csapát és elindultunk. A sebző és a kísérő is jött velünk – ez mindig meghatározza vadászat jó hangulatát. Aztán elmaradt a vér és mindösszesen három vércseppet találtunk 300-350 m-rel odébb. Akkor még nem tudtuk, hogy ennyi lesz az összes csapaigazoló jelünk a teljes munka során. Innen értünk be egy „bőgőplaccra”, ahonnan kb. 45 percnyi munkával sikerült csak kikeverednünk. Én már a feladás határán voltam, csak az tartotta bennem a lelket, hogy Dejó kitartóan dolgozott. Neki persze eszében sem volt feladni. Végre meglett az „arra”, és bár csapaigazoló jelünk továbbra sem volt, Dejó határozottan ment. Sőt! Egy idő után jelezte, hogy jobb lenne, ha a kolonc – azaz én – eltűnne a vezeték végéről.

Végül beértük. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Eleget tettem a kérésnek, ezután csak a GPS-re támaszkodva követtük és megtettünk úgy 1500 métert, mikor beérte a sebzettet egy kökényesben! Kitartóan állította, amíg oda nem értünk. Sajnos itt nem jutottam lövéshez, a bika elugrott, és csak a kutya távolodó ugatását hallottuk, majd akárhogy trappoltunk utánuk, egy idő után csippant a GPS: eltűntek a térképről…

Mást nem tehettünk, igyekeztünk tovább a kísérő által korábban is említett legvalószínűbb irányba és egy tóparti nádasban értük be őket, ahol gyors kupaktanácsot tartottunk, majd elindultunk – tőlünk telhetően „halkan” – az ugatás irányába. Mire átverekedtük magunkat a nádon, addigra Dejó már kb 200 m-re a tó közepén, úszva hajszázta a sebzettet. A kísérőt ekkora megkértem, hogy videózza le a nem mindennapi látványt, közben lehívtam a kutyát és combközépig a vízben állva, megpróbáltam az 50 m-re belőtt puskámmal terítékre hozni, az addigra 250-300-re úszó bikát. Az öt leadott lövésből egy talált.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Persze a videó sem sikerült, vizes kézzel nem mindig működik az érintőképernyős technika. A sebzettet még láttuk lassan eltűnni a túlparti nádasban, közben segítség is érkezett. A vadásztársaság elnöke ért be minket, aki a tó túlpartján megpróbálta elállni a menekülő útját. Kiöntöttem a csizmáimból a vizet – az iszapot – és gyaloglás vissza a kocsikhoz. Tókerülés, majd míg mi próbáltuk megtalálni a helyet, ahol a sebzett kimászott, Dejó önálló üzemmódba kapcsolt és hamarosan ismét a csapára állt. Itt már hamar beérte, és ennél az állításnál végre sikerült megadnom a kegyelemlövést. Mint utóbb kiderült, a sebzett az elálló mellett kb. 30 m-re feküdt le második sebágyába, ám ő a szederindás rengeteg miatt nem láthatta és nem hallhatta.

A lövésem kitört egy darabkát a rózsából. Nem így akartuk, de terítékre került a szarvas. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Átnézve a vadat konstatáltuk, hogy vállbúb felett egy kicsivel érte az első lövés és itt derült fény az én „sebzésemre” is, de igyekeztem azzal nyugtatni magam, – és a vendéget – ha erre a trófeára ránéz, még évtizedek távlatából is emlékezni fog a vadászat és az utánkeresés minden mozzanatára. Sajnos – mint utóbb kiderült – sikerült kilőnöm egy kis darabot az egyik rózsából, de nem tudtunk mit tenni. Benne van a pakliban! Az összmunka és az autózgatás miatt ugyan méterre pontosan nem tudtuk, de a GPS adatai szerint négy kilométert is megtettünk gyalog. Persze mindenki örült és nem vágytunk másra, csak száraz lábbelire és tiszta ruhára, de erre esélyünk sem volt.

Kiskutyám, Dejó keményen dolgozott és még nem tudta, hogy egy újabb munka is vár ránk, innen egy újabb sebzett gímbika csapájára kellett ráállnunk! Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Miközben még az első sebzésen dolgoztunk, konkrétan, pont akkor, amikor elkezdett esni is és pontosan akkor, amikor elhatalmasodni rajtam az „itt a vége” érzés, jött egy újabb hívás, hogy 40 km-rel odébb reggel egy másik gímbikát sebeztek. Külföldi vadászvendég adta le a lövést egy magaslesről. Ahogy mondták, a szarvas 100 m távolságra lehetett és egy .270WIN kaliberrel, egy 10 grammos ólomhegyű lövedékkel szerelt lőszerrel lőttek rá. A bika tipikus „blattlövést” jelzett, vér nincs, de mikor utánamentek, látták messzebb felugrani és elfutni.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

Az első gímbika felett álltunk. A kutya is megkapta a töretét, átbeszéltük az utánkeresés pillanatát s alig gratuláltunk egymásnak, amikor mi már Dejóval, úgy ahogy voltunk, vizesen, sárosan átautóztunk a második területre. Kiöntöttem a csizmákból a maradék vizet persze, de még így sem száradtunk fel. A főút közelsége miatt vezetéken indultunk meg és küzdöttünk az embermagas, gazos nádrengetegben, bízva abban, hogy ha felugrik a sebzett, akkor nem tesz kárt se a kutyában, se bennünk. Nehéz pillanatok voltak. Nagy megkönnyebbülésemre 340 m vezetékmunka után a már dermedt bikához értünk, amit Dejó jelzett ugyan, hogy ott van előttem, de addig észre sem vettem, amíg majd’ rá nem léptem.

Egy rettentő sűrű nádasban, dermedten találtunk rá. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

A vendégnek is többször kellett szólni, hogy ha lép még egyet, akkor meglátja a bikáját, mert olyan sűrű nádasba váltott be. Alig két lépéssel mögöttem állva, sem látott még semmit és nem igazán értette, mire a mi nagy boldogságunk. Persze utána nála is elhatalmasodott az öröm, mert – mint kiderült – élete első gímbikáját ejtette el. Akkor itt még avatás is lesz!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Összességében a találat jó volt, de az alacsony kamralövés, ami a tüdőcsúcsot és a májat is érte, valamint a kaliber és a kis lövedéktömeg miatt, nem ütötte át a testet. De megvan és ez a lényeg!

A lövés nem ütötte át a vadat. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Átázva, fáradtan, de elégedetten térhettünk haza, főképp azok után, hogy voltak olyan esetek is az idényben, ahol minden jószándékunk és tudásunk ellenére sem sikerült fellelnünk a sebzettet: egy gerinctüske-lövés; egy feltehetően üres nyaklövéssel nem találtunk meg egy-egy gímbikát. Feltehetően átment a szomszéd területre. Aztán volt még egy 500 m-en keresztül előttünk lekövetett 8 grammos lövedékkel sebzett bika, ahol mi a rákövetkező 1500 m-en, mindösszesen egy csepp vért találtunk.

Nagyon büszke vagyok a kutyámra, Dejóra, az alpok-táji tacskókopómra. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Ilyen az utánkeresők és a kísérők élete, így a gímszarvasbőgés kezdetén Zala vármegyében, de minden nehézség ellenére, nagyon várjuk évről, évre a szarvasbőgést.

Írta és fényképezte:
Szabó Győző utánkereső
Zala vármegye
Tel.: +36-30/826-5453

Következő cikk

SEFAG: 13 éves gímbikát ejtettek el a Szántódi Erdészetnél

Ne hagyd ki

Ismerd meg a vadászokat – gyermekprogramok Hajdú-Biharból – GALÉRIA

Vadászat

KITEKINTŐ: Szerbia – A szerb vadászat jövője

Published

1 óra

2024.10.06.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Október 5-én, szombaton, a 55. LORIST vadászati és horgászati vásáron sikeresen megrendezték a “A Vadász Ifjúság: A Szerb Vadászat Jövője” című előadást. A “Szarvas tér” főszínpadán Dejan Džakula, a Szerbiai Vadászszövetség Vadász Ifjúsági Bizottságának tagja és a Szent Hubertusz Klub elnöke tartott előadást a nagyszámú közönség előtt.