KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Úgy gondoltam, hogy dámborjúra indulok vadászni – kezdte Figura Ákos, mikor lapunk, az Agro Jager News élményei miatt kereste fel az ismert utánkeresőt. Azon a héten már decembert írtunk és a Galgamenti Vadásztársaság területén, Bercel magasságában vettem a vállamra a puskát. Tehettem, mert hivatásos vadász is vagyok a területen, másrészt a vezetőség bizalma töretlen irányomban – folytatta a nem mindennapi történetét.

Figura Ákos két kutyája már csak a feltört vadat érték be. Fotó: Figura Ákos

Vadászni indultam, cserkeltem. Lőhettem volna bármi mást is, de az is benne volt, hogy „csak” kint vagyok. Csak a szándék volt meg bennem, s ha nem is cél nélkül, de kint voltam az erdőn és az már önmagában is nagyon jól szokott lenni.

Sokat dolgoztam ebben az évben, hiszen a karácsony előtt időszak nem a pihenésről szól, de valahogy mégiscsak csendesebb időszak ez mindannyiunknak.

Szóval tarvadazni indultam és amint cserkelek a téli erdőben, hirtelen megpillantottam egy dámborjút. Egy lábas erdőben állt és sikerült megközelítettem. A .30-06 Blaser fegyverem volt nálam és igazán nem állt messzire: 80 méterre lehetett tőlem.

Lőbotról vettem célba és a találatot is jól jelezte. Ám picit úgy éreztem, hogy belehúztam a lövésbe, ami gyorsan be is igazolódott, mert nyomban felugrott. Úgy 150 méterre megállt, de nem tudtam újra rálőni s ahogy figyeltem, öt-hat perc múlva lefeküdt.

Amikor tanácsot szoktam adni, mindig elmondom, hogy ilyenkor ne is menjünk oda. Persze én meg elindultam és mikor már majdnem elértem, akkor felugrott és elszaladt.

A szakember szerint ennyi húst képtelen az aranysakál elfogyasztani, másrészt nem is látnak a vadászok. Fotó: Figura Ákos

Megjelöltem a helyet és csak sóhajtoztam…

A leggyakoribb, hogy a sikertelen munkák legtöbbje a saját lövéseimből adódnak – korholtam magam, de sokkal nem voltam előrébb és lassan rám is esteledett…

Azon elmélkedtem, mivel mást nem tehettem, hogy pont azokat a hibákat követtem el, amiket szoktam tanácsolni, hogy lehetőleg kerüljük el. Ne megyünk oda és én meg nem vártam. Jó félórát várni kellett volna, morfondíroztam. Persze láttam, hogy elesett és én meg rámentem rögtön. Borítékolható volt, hogy felkeltem: be is jött.

Dühöngtem. Mérges voltam, főleg magamra, mert végiggondoltam, hogy mit hibáztam és miközben kiértem az autóig, megterveztem a holnap reggelt.

Bennem volt az is, hogy reggelre jól elintéztem a saját programomat, ami most mindenek elé került. Sajnáltam a vadat is és meglehetősen sok érzés kavargott bennem.

Hóolvadásos időszak és miközben az északi oldalban még fagyott. A déli oldalon olvadt, a legtöbb helyre így nem tudtam bemenni. Az elugráshoz érve Tapi és Rubi gyorsan felvették a nyomot és gyerünk!

Nagyon jól dolgoztak, bár lassabban mentek, mint általában.

Miközben a vér is egyre kevesebb volt. Egy-egy cseppet találtam és egy 5-600 méter vezetékmunka után végül meglelték a dermedt vadat.

Nagy meglepetésemre azonban, csak a bőre várt ránk: mindenhonnan lerágták az éjjel a húst a csontokról.

A területen négy év alatt kilenc sakált ejtettek el, hallani sem halljuk őket, így nagy eséllyel szürke farkas törhette fel a vadat, meg ennyi húst a sakál nem tud befalni. A szomszédban több helyen láttak már farkast.

Tudjuk jól, hogy itt van a farkas. Azt is tudjuk, mikor jön, hiszen látjuk, mikor etetünk, kint áll 40-50 szarvas a réteken. Egyszerűen olyan mennyiségben, amit egy-egy terület nyilvánvalóan nem bírna el. Majd egy héten keresztül nem látunk egy szarvast sem. Ilyenkor szoktunk találni megevett vadat. Dámot és gímet egyaránt. Persze, hajtja, űzi, zavarja a vadat. Nincs pihenője, nem fekszik nappal, ahogy szokott. Fél az erdő s arról meg ne is beszéljünk, hogy ilyenkor is enni kell a szarvasnak. Hatalmas vadkárokkal kell számolnia mindenkinek. Mindenki felteszi a kérdést, hogy ez kinek jó?

A nyílt legelőkre lenyomja a vadat a farkas. Nappal, fényes nappal látjuk a vadat, ami nem azért bújik elő, mert annyi van, hogy nem bírja az erdő, hanem mert odabent van a farkas. Mióta van hőkameránk, belátjuk a területet. Akkora rudlikat terel össze és menekül előle minden élő, hogy egyszerűen kiürülnek az erdők.

Rubi és Tapi az átlagosnál óvatosabban, lassabn indultak el a csapán, amelynek a végén már csak a feltört, megevett dámborjút találták meg. Fotó: Figura Ákos

Volt alkalom, hogy gazdák szóltak, hogy három német juhász eszik egy szarvast. Mire kiértem, persze nem voltak ott, de senki sem kereste a kutyáit a környékben.

Vidéken, kint a határban, a hegyen, másként vélekednek az emberek, mert aki egyszer is látta, hogy öl a farkas, az félni fog tőle. Fél a farkastól minden jószág és fél az erdő. Fertelmes munkát végez és rettenetesen sokat szenved a vad, mire elpusztul, mert a lábát, ágyékát kezdik ki és elevenen kezdik megenni…

Tudjuk jól, hogy eljön az a pillanat is, mikor a kutyáim a farkast is ott találják a csapák végén és abban is mindenki biztos, lehet a vérebektől nem hátrál meg a farkas, miközben fal.

Nemcsak az én, de a többi vérebes kutyája is nagy értékű. Csak mi, éves szinten, 150-200 vadat hozunk terítékre, ami csak a hús vonatkozásában is jelentős árbevétel a társaságoknak. Óriási károkat szenved el a vadállomány és a farkastól retteg az erdő – zárta beszámolóját Figura Ákos vérebes utánkereső.

Figura Ákos elbeszélése nyomán írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Figura Ákos

Bajban van, elveszett a vadja?
Hívja Figura Ákos vérebes utánkeresőt vagy kövesse munkáit a Facebookon!
Kattintson ide!
Tel.: +36 30 485 99 22

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131