Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!

Krizsán Tamás tapasztalatait és élményeit osztotta meg lapunkkal. 2025. október 22–23. között Vásárosnaményban megrendezésre került a (JGHV) VGP német rendszerű mindenes vizsla vizsga (ún. Mestervizsga), amelyen Túri Vadász Abi nevű kutyámmal vettem részt — hátha mások is kedvet kapnak az ilyen jellegű megmérettetéshez a saját kutyájukkal.

Fotó: Krizsán Tamás – Agro Jager News

Már az előző nap is kalandosan indult, ugyanis a kutyán valamiféle betegség jelei mutatkoztak: levert volt, és nem mozgott olyan dinamikusan, mint általában. El is gondolkodtam rajta, hogy lemondom az egész vizsgát. Mivel azonban más egyéb tünete nem volt, és az állatorvossal egyeztetve arra jutottunk, hogy nagy baj nem lehet, úgy álltam hozzá, hátha kipiheni magát a másnapi vizsgára. Ha már hónapok óta készültünk, nem most adjuk fel. Lehetséges, hogy az előző napi intenzív mozgatás miatt lett némi izomláza, bár az a levertséget nem magyarázta volna.
A vizsga reggelére a kutya kipihentebb lett, de étvágytalanná vált. Ez valamivel nagyobb vizsgadrukkot okozott bennem, hiszen nem tudhattam, képesek leszünk-e teljesíteni a feladatokat.

Az első feladat a vércsapa volt. A nehezítő körülmények ellenére — hogy Abi még nem volt önmaga, illetve csak néhány órás (aznapi) vércsapákat gyakoroltunk, míg a vizsgán előző napi vércsapán kellett dolgoznia — mégis teljesítette a feladatot. Bár nem a megszokott intenzitással, de megoldotta. Előzetesen bejelentettük a dermedtre csaholást is, mint extra feladatot, azonban a vizsgán Abi ezt nem mutatta be a bíró sporttársaknak. Hogy ez az enervált állapotának volt-e köszönhető, vagy a tudás nem volt elég mélyen rögzülve, nem tudnám megmondani — de annyi bizonyos, hogy a jövőben még többet gyakorlunk.

Fotó: Krizsán Tamás – Agro Jager News

A következő feladat a vízi munka volt. Ezt is szépen megoldotta, bár tőle szokatlan módon nem volt túl dinamikus: szinte olyan volt, mint „Eric, az angolna” a 2000-es olimpián. A nádi keresésnél pontlevonást kaptunk, mivel nem töltött elég időt a nádas átkutatásával. Ennek ellenére örültem, hogy egyáltalán belement keresni, tekintve, milyen kedvtelen volt.,

A vízi munka után következtek a mezei feladatok. A nap második felére már kezdett visszatérni belé az élet. A mezei keresések, a vad előtti engedelmesség, a vonszalék és a légszimatos elhozás sem okozott problémát. Igaz, egy akkora nullát azért sikerült begyűjtenünk, ami alig fért el a zsebünkben: tőlem jókora távolságban (200–250 m-re) egy kukoricásban felvert fácánok után a kutya — az egyik bíró sporttárs szerint — utánuk szaladt. Úgy voltam vele, hogy ez legyen a legnagyobb baj, és megköszöntem a bírálatot. A mezei munkával véget is ért az első nap. Megfáradva, de jó hangulatban vettünk részt a vacsorán a bírókkal és a többi vizsgázóval, ahol sok hasznos szakmai beszélgetést folytattunk a kutyákról, fajtákról és a képzésről.

Fotó: Krizsán Tamás – Agro Jager News

A második napra — csodák csodájára — mintha Abi „kirúgta volna magából” a betegséget: visszatért az életkedve, az étvágya és a lendülete is.
A napot a fegyelmi gyakorlatokkal folytattuk. A standhajtás tervszerűen zajlott, bár akadt egy nehézség a kutyák számára: a hajtásban négy őz is megjelent, amelyek közül mind a kutyás sor felé akart kitörni. Le is emelem a virtuális kalapomat azon kutyavezetők előtt, akik között az őzek átugrottak, és a kutyák mégsem rohantak utánuk — ez külön dicséretet érdemel!

Ezt követte az erdei cserkelés és a pórázon vezethetőség erdőben; ezeket is gond nélkül teljesítettük.
Az erdei keresésnél viszont már „tele volt a kutyám hátsója”, mint a déli busz piacnapon, így nem tudta elég nyugodtan végrehajtani a feladatot — itt is bezsebeltünk néhány mínuszpontot. A következő feladat, az önálló erdei keresés, ennek az ellentéte volt: Abi végre ki tudta mozogni magát, és hibátlanul dolgozott. A hátralévő erdei nyúl- és róka-vonszalékot is szépen teljesítette, majd a vizsga végén a róka akadályból való elhozást is a „nagykönyvben megírt módon” hajtotta végre.

Összességében, a körülmények ellenére, egy ilyen fiatal (két éves) kutyával az első VGP-vizsgánkon teljes mértékben elégedett vagyok a teljesítményével.

Miért is írtam le mindezt?
Sokszor látom a posztokat a szebbnél szebb és jobbnál jobb kutyákról, de valamiért a hibáinkról, a nem teljes tökéletességről kevesen beszélnek. Pedig aki dolgozik, hibázik is. Legyünk reálisak és őszinték magunkhoz! A hibákból pedig mi magunk, és mások is sokat tanulhatnak.

Személy szerint örülök, hogy vannak ilyen rendezvények Magyarországon, ahol meg tudjuk mérettetni a munkakutyáinkat. Szeretném megköszönni a Német Vizsla Klub Magyarországnak a szervezést, a JGHV német bíróinak a munkáját, valamint gratulálni a vizsgázóknak a jobbnál jobb kutyákhoz.

Fotó: Krizsán Tamás – Agro Jager News

Külön köszönet illeti Sándor János „Vili”-t, a Túri Vadász kennel tulajdonosát és Hódos Tamást a felkészítésben nyújtott segítségért, valamint a legnagyobb köszönet a feleségemnek, amiért támogatott az egész felkészülési időszakban.

Mottó:
„Legyen minél több jó kutyás a vadászatokon!”

Írta és fényképezte: Krizsán Tamás kynológus

Krizsán Tamás kynológus Facebook oldala itt érhető el

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131