Vadászat
Visszatelepült az európai barnamedve
Európai barnamedve (Ursus arctros arctros) előfordulások Heves és Nógrád megyében az ezredfordulón, rövid történeti áttekintéssel.
Készítette: Faragó Zoltán, elhangzott a Salgótarjánban 2014. október 17-én megtartott medvekonferencián.
(A konferencián elhangzott anyag kiegészült a néhány nappal később talált nyomok, illetve a november első hetében történt medvetámadással, ennek cáfolatával, illetve a késő őszi és téli vaddisznóhajtások során észlelt medveelőfordulások adataival, a kora tavaszi észlelésekkel.)
A 2014. október 17-én elhangzott előadás kivonata:
A barnamedve általánosan elterjedt faj volt az egész Kárpát-medencében, ezt a régészeti leletek mellett feljegyzések sokasága is bizonyítja. Nógrádban valószínűleg nem volt ritka.
Egyik érdekes földrajzi név Nógrád északkeleti részén a Medves-fennsík: nevének eredetére Mocsáry Antal 1820-ban megjelent, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében szó szerint ezt írja: (A Medves) “Nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott medvék’ sokaságától.”
Ugyanakkor Kiss Lajos etimológiai szótára szerint egy med, vagy mede – száraz, kiszáradt – szó származéka. Eszerint egy időszakosan kiszáradó patakot nevezhettek így, erről kapta nevét a fennsíkra és a peremvidék. Ez azonban kevésbé valószínű.
A török idők alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidéken kedvező életfeltételeket találhatott, illetve a Felvidék kiterjedt erdőségeiből bármikor könnyen érkezhetett utánpótlás – némileg hasonlóképpen a mai helyzethez. A vidéken a medve a népesség gyarapodása miatt a XVIII-XIX. század fordulójára már erősen visszaszorulhatott, esetleg ki is pusztult.
Nem közvetlenül a medve előfordulására vonatkozó adat, de feltételezhető, hogy érdekes: az 1848-49-es események során Nógrád vármegye az elsők között állította fel a nemzetőrséget, amit más lőfegyverek híján, a lakosságtól begyűjtött vadászpuskákkal szereltek fel. Ezek közül a világosi fegyverletétel után háromezer darabot elrejtettek valahol Salgótarján környékén, a harcok kiújulására számítva. (Kincskeresők kedvéért: pár évvel később a császári katonaság valamennyit megtalált belőle, de a többi azóta sem került elő.)
A szabadságharc bukása után a császári hatóságok tiltották a gyülekezéssel járó rendezvények, így a vadászatok tartását is, ráadásul a nemzetőrség számára összegyűjtött vadászpuskák miatt viszont gyakorlatilag polgári használatú lőfegyver nélkül volt a teljes vármegye.
Ekkor a ragadozók feltételezhető, hogy terjeszkedni kezdtek, amit két fennmaradt dokumentum is bizonyít. Egyik szerint a sziráki járás császári megbízottjától 1850-ben hajtóvadászat megtartását kérték a bujáki erdőségben elszaporodott farkasok kilövésére. Ugyanekkor az alsósztregovai Madách-uradalom is fegyvertartási engedélyért folyamodott, a juhállományt fenyegető ragadozók miatt. Arról, hogy volt-e előbbieknek valamilyen eredménye, nem tudni. Tulajdonképpen persze azt sem, hogy ebben az időszakban élt-e medve a történelmi Nógrád területén?
Shvoy Miklós 1874-75-ben írt Nógrád vármegyei monográfiája azonban ad némi támpontot. Szerinte: „egynehány évekkel korábban az észak-nógrádi uradalmakban még lőttek” medvét. Pontosabb információt nem ad a fajról. Mivel a mű főleg a közigazgatás adatait tartalmazza, a növény- és az állatvilág ismertetésére viszonylag kevés helyet fordít, a madárfajok tekintetében például erős hiányosságokat is mutat. A medve azonban, – a többi nagyragadozóhoz hasonlóan, – nem valószínű, hogy bármely más fajjal összetéveszthető lenne, így az adatok helytállók lehetnek.
Az 1884. évi vadászati statisztika szerint már nem lőttek medvét sem Nógrádban, sem a szomszédos Hevesben. Zólyomban azonban 14, Gömör-Kishont vármegyében pedig három példány került terítékre.
A történelmi Magyarország északnyugati részén ez idő tájt már a farkas is ritka faj volt. A képzeletbeli Rimaszombat-Poprád vonaltól nyugatra eső területeken összesen négy példányt lőttek. Medvét többet is elejtettek, amiből arra lehet következtetni, hogy a farkast és a hiúzt tűzzel-vassal irtották, míg a medve valamilyen szinten megbecsült nagyvad lehetett.
A Rimaszombat-Poprád vonaltól kelet felé haladva a Kárpátok hegyei közott aztán sűrűsödnek minden ragadozó terítékadatai, kicsúcsosodván a leggyérebben lakott dél-erdélyi vármegyékben.
Nógrád vármegyéből a XIX. század közepétől kezdve hosszú évtizedekig nincs medveadat. Az első bizonyított előfordulás a Bárna és Mátraszele között húzódó, Gyalogút-lápa (Gyalogút-gödre, Gyalogút-güdri, helyi szóhasználattal) nevű helyről való, 1938. október 18-áról.
A Gyalogút-lápa nevű hely, az 1938-as medvevadászat színhelye. A háttérben a Mátranovák közigazgatási területére eső Hegyeske látható. A kép 2006-ban készült. – Fotó: A-Faragó Zoltán
A Salgóbányai Kőszénbányatröszt alkalmazásában álló erdészeti szakszemélyzet észlelte a medve jelenlétét 1938 októberében, ezért hajtást rendeztek az állat elejtésére. Az idő tájt még számos szén- és kőbánya működött a környéken, a munkások pedig az erdei ösvényeken jártak munkába a kolónialakásokból, a gyerekek pedig iskolába. Tartani lehetett attól, hogy az állat valakit megtámad.
A hajtóvadászaton a medvét megsebezték: miután két lábra állt, az egyik mellső lábát Palla Zoltán, a bánya főmérnöke szétlőtte. (Varga Ferenc közlése.)
A bányatröszt nem csak széntermeléssel foglalkozott, saját intézményrendszere, üzemei, birtokai, erdei voltak, Mátraszele mellett, a Szarkasztó-völgyben muflonkertet is fenntartott. A képen középen álló férfi a medvét megsebző Palla Zoltán főmérnök, jobb szélen az adatközlő édesapja, id. Varga Ferenc térdel.
A megsebzett medvét végül Erdőkövesd és Pétervására között hozták terítékre pár nappal később.
Ezután hosszú évtizedekig újra nincs hitelt érdemlő adat a környéken medve-előfordulásról.
Zebegényben, a Börzsöny peremén 1983. május 2-án kilőttek egy példányt. Ekkor azonban még nem volt védett a faj.
1994. szeptember 14-én Kovács Ferenc, az uzsai terület fővadásza, aki akkor a Börzsönyben dolgozott, medvét figyelt meg egy kollégájával. Ez az állat legalább két hónapig a Börzsönyben tartózkodott, a nyomait többen is látták.
Egyszer megfigyelte egy hivatásos vadász is, aki egy svájci vendéggel volt kinn a területen.
Ipolytarnócon 1995 augusztusában, az őslábnyomos lelőhely közelében, a védett területen belül bizonyosodott be a medve Magyarországi előfordulása: egy felhagyott szilváskertben ürülékét, a fák törzsén karomnyomait és kettő szőrszálát találták. Utóbbiak alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani, hogy európai barnamedve járt itt.
Érdekes, hogy Cserépfalu határában, a Bükk déli részén is felvette egy vadkamera 2008-ban: ez érdekes módon csak három évvel később kapott nyilvánosságot. A medve esetleg Nógrádon keresztül jutott el a Bükkig.
Forrás: MP Lucenec
Losoncon 2011. május 22-én, egy lakótelepen fotó készült egy medvéről. Május végén, június elején Panyidarócon, Fülekkovácsi-Kurtányban, Vilkén észlelték a jelenlétét. Utóbbi településen egy kerítésen átmászott, és széttépett egy láncon tartott őrkutyát. Az állatot végül befogták és Málnapatak (a történelmi Nógrád vármegye északi része) szabadon engedték.
Ipolyság közelében 2012 kora tavaszán filmeztek le kocsiból egy fiatal példányt. Nem bizonyosodott be, hogy átjött volna a határ magyar oldalára.
2013 januárja után sűrűsödnek az előfordulások: Balassagyarmat, Szügy, Nógrádmarcal környékén észlelték medve jelenlétét. Major Tamás, a Premier Fácán Kft. fővadásza gyűjtött adatokat az állatról, ami Balassagyarmaton a szemétben guberált, egy gyár mellett nagy testű kutyákra is ráijesztett.
Találtak néhány, valószínűleg medvétől származó szőrszálat is. Bizonyítékot végül február elején, Szügy község közelében szolgáltattak az állat hóban hagyott nyomai. Ezeket Nagy Zoltán, a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Kft. igazgatója azonosította, aki a faj kiváló ismerője.
A végül nagy sajtóérdeklődést kiváltó medve-előfordulás anyaga a hóban hagyott nyomokról készült fotóval itt érhető el: https://www.diohejkiado.hu/node/914
Nagy Zoltán megállapította, hogy fiatal, két-három éves, száz kiló körüli példány volt.
Az állat híre még a déli féltekére is eljutott: https://www.diohejkiado.hu/node/920
Karancs-hegységen 2013 őszén egy fellelt őztetem, illetve egy megfigyelés, – erdei munkások látták a határsávban, amint éppen szarvasborjút kerget, de nem tudja megfogni – szintén valószínűsíti a faj előfordulását. A munkások az eset utánl nem számoltak be az esetről senkinek sem, azzal az indokkal, hogy “ezt úgysem hinnék el”.
2014-ben már számos nyom, vadkamerás felvétel, egy megfigyelés és egy illegális elejtés is bizonyította a faj jelenlétét.
Etes és Karancsság között 2014. február 5-én Szabó Attila fotózta le az előző napon esett hóban a kétséget kizáróan felismerhető medvenyomokat. Nagy szerencse, hiszen 2013-14 telén a környéken csak két napon volt hó…
Ezután a Salgótarjánhoz tartozó Rónafaluban 2014. április 30-án találtak a sárban medve talplenyomatait.
Bárna község mellett 2014. május 9-én erdei munkások találták nyomokat egy erdőszélen. Értesítették a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályát, így a legjobban látható talplenyomatokról gipszöntvény is készült a helyszínen. Az egyik hátsó mancs 28 centiméter hosszú volt, egy kétszáz kiló körüli anyamedve hagyta maga után.
A képen gipszöntvény az anyamedve 24 centiméter hosszú nyomáról – Fotó: A-Faragó Zoltán
Salgótarjánban, az Eperjestelep mellett 2014. május 10-én illegálisan elejtettek egy példányt, a rendőrség eddigi vizsgálata szerint a sebzés után másnap hozták terítékre az állatot.
Lefoglalt bűnjelek a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság fotóján
A nyomozás – ami még tart – eddig nyilvánosságra hozott adatai itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1506
Kilátás a magaslesre a szóróról: ezt láthatta a medve – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
A szóróra a magaslesről: ezt láthatta az állat megsebzője – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
2014 júniusában Szilaspogony környékén bizonyosodott be medve előfordulása, 2014. július elején Erdőkövesd és Istenmezeje között. Széles körben terjedő sajtóhír lett az előfordulásból, a nyomokat is lefotózták.
Mátranovák és Bárna között 2014 augusztusában szintén találtak nyomokat. (Ezek a Facebookon megtalálhatók.)
Bárnai Ádám tájékoztatása szerint az első észlelés 2014. augusztus 7-én volt, azóta (e bejegyzés 2014. november 20-án történt) Mátracserpuszta és Bárna, illetve Istenmezeje között rendszeresek a megfigyelések. Egy őzgidát is talált 2014 őszén, amiből egészen biztos, hogy evett is a medve.
Mátranovák közelében 2014 augusztus 20-án és 21-én vadkamera készített bizonyító felvételeket egy példányról:
2014. október 30-a körül Karancslapujtő és Etes között, a földúton kerültek elő nyomok:
Ugyanekkor Mátracserpuszta és Istenmezeje között készült fotók is felkerültek a Facebookra.
November 2-ről 3-ára virradóra megtörtént az első feltételezett medvetámadás.
Tépőfogak nyoma a gyimesi racka tarkóján – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
Karancskeszi-Lászlóvölgyön juhokat pusztított el a medve, a következő napokban öt példány teteme került elő. A harapásnyomok alapján bizonyosnak látszott, hogy az állatokkal medve végzett.
A medve csak az egyik juhból evett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
Az eset helyszíni tudósítása itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1675
Etesen a következő megfigyelés 2014. november 8-án történt: a medve egy vaddisznóhajtásba került, de onnan úgy kiment, hogy sem a kutyákkal, sem a hajtókkal nem találkozott. A szemtanú, aki előtt elment, a hajtás után fotókat készített a medve nyomairól. Az állat 80-100 kilós példány lehetett, feltételezhető, hogy az a példány, amelynek nyomait október 31-én sikerült lefotózni Karancslapujtő és Etes között, Kotroczópusztánál.
Ugyanezen a hét végén egy medve megpróbált átjutni a bárnai vadaskert kerítésén, de nem sikerült bejutnia. Eközben számtalan szőrszálat hagyott maga után.
A következőkben – december 10-én – a Bükki Nemzeti Park arról adott hírt a Heves Megyei Hírlap honlapján, hogy a megvizsgált juhot Karancskesziben mégsem medve pusztíthatta el, hanem kutya volt. A vizsgálat eredményeiről azonban nem hoztak nyilvánosságra részleteket, a cikk inkább azzal foglalkozik, hogyan lehet védekezni a medvetámadások ellen. (A medvék Nógrád megyei előfordulását ugyanis nem cáfolják.)
Bárna határában 2014. december 28-án készültek fotók egy nagy termetű, 150 kiló körüli medve lábnyomairól a frissen esett hóban. Feltételezhető, hogy ugyanaz a példány, amit 2014 augusztusában egy vadkamera is megörökített, Mátranovák közelében.
2015 februárjában Bárna és Mátranovák között kerültek elő karmolásnyomok és szőrszálak, amelyeket egy nagy testű, 150 kiló körüli medve hagyott maga után, erdei fenyőkön.
2015 májusának végén a rendőrség vádemelési javaslattal adta át az ügyészégnek az egy évvel korábbi medvelövés nyomozati anyagát. Az ügyben 11 volt vadászt ellen javasolják a vádemelést.
diohejkiado.hu
A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben:
Árvai István. Fotó: Gyurom János – OMVK
Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérem kitüntetést vehette át Győrffy Balázstól és Takács Szabolcstól. Árvai István a Hajag Vidéke Vadásztársaság alapító tagja, 1997 óta. Veszprém Vármegye egyik meghatározó és mindenki számára példaként említhető, kimagasló emberi tulajdonságokkal rendelkező vadásza.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A vadászat iránti elkötelezettsége szinte egész életútját végig kísérte, számtalan kimagasló vadászati pozíciót töltött b,e és minden esetben kimagasló munkát végzett. Vadásztársaságánál 2002-től 2012-ig, egy évtizeden át vadászmesterként tevékenykedett, meghatározó szerepe volt a társaság fejlődésében és gyarapodásában.
2012-től 2024-ig a vadásztársaság Ellenőrző Bizottságának elnöki teendőit látta el, ebben a választott funkciójában is egy előremutató, tenni akaró, kompromisszumkészséget mutató vadásztársat ismerhettünk meg.
2024-től aktív vadászati tevékenységét már nem gyakorol, de ennek ellenére a Hajag Vidéki Vadásztársaság tiszteletbeli tagjává fogadta.
Árvai István aktív szerepet vállalt a Veszprém Vármegyei Vadászkamara életében is. A Kamara megalakulásától kezdődően 2009-ig Sportvadász Alelnöki tisztséget töltött be, de mai napig is Vármegyei küldöttje a Kamarának.
Munkásságát 2003-ban Nimród Vadászéremmel, 2008-ban a Vadászkamara Aranyérme kitüntetéssel ismerték el.
A Hubertusz Kereszt kitüntetéseket Pap Gyula és Áldozó Tamás adta át:
Fejes Dezső 1958-ban született Magyargencsen. Édesapja is vadászember volt. Akkoriban a terület inkább apróvadas jelleggel bírt. Nagyon sok közös vadászélményt éltek meg együtt.
A Hertelendy vadásztársaság elődjénél, a Rába-Marcalközi vadásztársaságnál megüresedett hivatásos vadászi állást 1986-tól 2023 nyaráig, azaz nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Az elmúlt 38 évben szerves része lett a vadásztársaság vadászatainak, és vadászat szervezésének. Sok kapitális gímbika és remetekan elejtésénél adta meg a vadnak járó végtisztességet. 2022 óta a társaság vadászmestereként is tevékenykedik. Kiemelkedő vad-, és területismeretét a mai napig tudja kamatoztatni a kísérések alkalmával.
Fotó: Gyurom János – OMVK
37 évi áldozatos, a Hertelendy vadásztársaság érdekeit figyelembe vevő munkájáért a Hertelendy vadásztársaság vezetése Hubertus kereszt gyémánt fokozata kitüntetésben részesíti.
Baki Zoltán 1980-ban született Pápán. Családjában senki nem vadászott, de a mező, erdő, és a természet szeretete mindig közel állt családjához.
Mezőgazdasági középiskola elvégzése után a Nyugat-magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán szerzett agrármérnöki képesítést. Ekkor még a horgászat ált közelebb szívéhez.
Baki Zoltán. Fotó: Gyurom János – OMVK
Az egyetem elvégzése után Nemesszalókra került állattenyésztési vezetőnek, ezen évek alatt vált vadásszá.
A Magyargencs, Kemeneshőgyész területein működő Hertelendy vadásztársaságnál először bérlő, majd teljes jogú tag lett. 2017 óta látja el a vadásztársaság gazdasági vezetői pozícióját. Sikeres vadász és kísérő. Önzetlen, a vadásztársaság érdekeit képviselő munkájáért a vadásztársaság vezetése a Hubertus kereszt arany fokozata kitüntetésben részesíti.
Mayer Nándor, a Hubertus kereszt arany fokozata kitüntetés birtokosa a Kislődi Hunor Vadásztársaság alapító tagja, 1990 óta aktív vadász. Jelenleg a vadásztársaság gazdasági vezetője. Önként vállalt feladatát lelkiismeretesen, nagy precizitással végzi. Számára a vaddal való törődés, a vad gondozása, etetése, megfigyelése mindenkor fontosabb és nagyobb élményt jelent, mint annak elejtése. Közvetlen, vidám személyiségével, egyedi humorával könnyen kerül a társaság középpontjába, hozzájárulva ezzel a vadászatok jó hangulatához. Nagy szerepet vállal a Farkasgyepűi Önkormányzat üzemeltetésében lévő Bakony Vadjai állandó kiállítás népszerűsítésében.
May Nándor. Fotó: Gyurom János – OMVK
Szívesen és töretlen lelkesedéssel vezeti az iskolás és egyéb turistacsoportokat, mely tevékenységével nagyban hozzájárul a felnövekvő nemzedékek, valamint a természet iránt érdeklődők vaddal és vadászattal kapcsolatos szemléletének formálásához.
A Nimród érem kitüntetéseket Győrffy Balázs és Takács Szabolcs adták át Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor részére.
Kovács Attila, a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészetének erdészeti igazgatója egyetemi diplomájának megszerzése után, 2002. július 1-től kezdte meg munkáját az akkori Bakonyerdő Rt-nél, mint a Bakonybéli Erdészet fahasználati műszaki vezetője. Emellett már a kezdetektől elkötelezett résztvevője volt a Bakonyerdő Zrt. vadászati tevékenységének, aktívan közreműködött a vadkárelhárító vadászatokban és a hajtások lebonyolításában is.
2007 novemberétől 2010 decemberéig a Központban termelési, majd erdőgazdálkodási osztályvezető tisztséget töltött be.
2010-2012 között ismét fahasználati műszaki vezető volt, az akkor már az Ugodi Erdészet területeivel megnövelt Bakonybéli Erdészetnél.
2012. július 6-tól a Bakonyszentlászlói Erdészet erdészeti igazgatója lett, ahol az erdészet jellegéből fakadóan körültekintő gazdálkodásra volt szükség. A vad-és erdőgazdálkodási tevékenység során jó kapcsolatot ápolt a környező gazdákkal és vadászatra jogosultakkal is. Jelentős eredményeket ért el a zárttéri vadtartás területén, mint a gici vaddisznóskert kezelője.
2020. augusztus 1-től a mai napig a Bakonybéli Erdészet erdészeti igazgatója.
A jellemzően nagyvadas bakonybéli vadászterület gondos gazdája, munkatársai körében megbecsült vezető.
Munkája során kiemelt figyelmet fordít a terelővadászatok és vaddisznóhajtások magas színvonalú, eredményes és pontos lebonyolítására. Az erdőgazdálkodás és a vad egyensúlyának folyamatosan szem előtt tartásával gazdálkodik a rá bízott állami vagyonnal.
Kovács Attila. Fotó: Gyurom János – OMVK
Mint a huszárokelőpusztai vendégházért felelős vezető, annak a magas elvárásoknak megfelelő színvonalon való működtetésében jelentős szerepe van, amit a számos vadászvendég visszajelzése is igazol. Az egyre inkább növekvő turisztikai elvárások között is szem előtt tartja és kiemelten kezeli az objektum fő profilját. A vendégház jelenleg is zajló átalakításában is kiemelt szerepet vállal.
Képzett vadászkürtösként aktív tagja a Bakonyerdő kürtös csoportjának, szervezi és bonyolítja a kürtösök rendezvényeken és képzéseken való részvételét, a magyar vadászati hagyományok elkötelezett híve.
Munkájára igényes, azt magas színvonalon végző, nagy munkabírású, lelkiismeretes szakember. Hozzáértésének és tapasztalatának köszönhetően eredményes, gondos területgazda, mindezek mellett kiváló erdészeti igazgató.
Bedő Gábor. Fotó: Gyurom János – OMVK
Bedő Gábor a Marcal-Bitvaközi Vt. fővadászi teendőit látja el ma is. Dabronyi születésű, szinte egész életpályája összefüggött a természetvédelemmel, a vad szeretetével és részben a társasághoz történő kötődésével. Mindez vezetett oda, hogy ezt az életpályát választotta. 2007-ben végzett Sopronban vadgazda technikusként, és hamarosan, 2010-ben vadgazda szakmérnöki képesítést is szerzett.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A Marcal-Bitvaközi Vadásztársaságnál 2007 óta van munkaviszonyban, mint hivatásos vadász, 2011-től pedig a társaság fővadásza.
Bedő Gábor meghatározó szerepet tölt be a társaság vadgazdálkodási tevékenységének irányításában, szervezi és részese a bérvadásztatási tevékenységnek, de kimagasló érdemei vannak a földtulajdonosokkal, gazdákkal való napi szintű kapcsolattartásban a vadkármegelőzés érdekében.
Mint hivatásos vadász Veszprém Vármegyei Vadászkamara küldötte, aktív szerepet vállal az új vadászok sikeres képzését illetően kihelyezett oktatások, bemutatók tartását illetően. Mindezt önzetlenül teszi.
Folyamatosan képezi magát, jelenleg vadászkürt-oktatáson vesz részt, és ha a későbbiek folyamán még a telefonját is időben felveszi, nagy sikerek előtt állhat.
Sipos Gábor 1997-től 2002-ig a szombathelyi Hermann Ottó Szakképző Iskolába járt vadász, vadtenyésztő szakra, majd vadgazdálkodási technikumot végzett.
Sipos Gábor. Fotó: Gyurom János – OMVK
2002 és 2005 között a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol agrármérnök diplomát szerzett. A főiskolai évek alatt az állattenyésztő menedzser és a vadgazdálkodási specializáció követelményeit is teljesítette.
2000 és 2005 között a Sümegi Kinizsi Vadásztársaságnál a hivatásos vadász mellett gyakorlaton vett részt, majd 2007-től itt helyezkedett el hivatásos vadászként az akkori a Bertény Vadásztársaságnál, amely később átalakult a mostani néven ismert Sümegi Kinizsi Vadásztársasággá.
Azóta is hű az első munkahelyéhez, amely reméljük, az utolsó is lesz számára, hiszen mindenki elégedett a szorgalmas és szakértő munkájával. Megbecsüli minden tagtárs, hiszen a lefontosabb neki, hogy a vadásztársaság érdekeit szem előtt tartsa, időt és energiát nem sajnálva. A vadgazdálkodás nem csak hivatása, hanem egyben a hobbija is, hiszen hihetetlen szeretettel fordul az állatok felé.
Nem elhanyagolható érdeme, hogy minden évben 20-30 gímbika, illetve 2020-ban Veszprém megye legnagyobb gímbikája az ő segítségével kerülhetett terítékre, 14,03 kilogrammal.
A vadásztársaság vezetősége büszke arra, hogy ilyen kiváló munkaerőt tudhatnak maguk mellett!
Forrás: OMVK
Fotók: Gyurom János
Vadászat
Áfonya 58. munkája
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, a Zemplén lábánál, ahol a napokban riasztották Gergely Csabát, hogy az esti cserkelésnél egy őzbakra tettek lövést, de sajnos elugrott és beváltott, egy körülbelül öt hektár kiterjedésű, ősnádasba. Kora reggel aztán Áfonyával, a hatéves hannoveri vérebemmel indultunk útnak – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Gergely Csaba vérebes utánkereső.
Áfonya 58. munkája Fotó: Gergely Csaba
Még pénteken beszéltem a barátaimmal és a társaság elnökével is. Tudtam, hogy szlovák vendégek látogattak hozzánk. A vadásztársasággal régi jó viszonyban vagyunk és nemcsak a vadászatok idején, hanem egyébként is tartjuk a kapcsolatot.
Akkor este annyit mondtak, hogy világos, habos vért találtak és megjelölve a rálövés, az elugrás helyét, a szürkület érkeztével otthagyták a nádast.
Persze ilyenkor nehezebben telik az este a vadászházakban és ha fogadni nem is mertem volna rá, de azért biztos voltam, ha szlovákok vadásznak nálunk, azokat a vendégeket otthon sem lehet tartani. Mivel ismertem a területet, abban maradtam a barátaimmal, hogy kint találkozunk – mesélte Gergely Csaba.
Gergely Csaba és kutyája Áfonya, a hannoveri véreb. Fotó: Agro Jager News
Persze ott volt a vadőr barátom, a szlovák vendég és a tolmács is. Elmondták, hogy egy 8×57-es kaliberrel vadásztak. Az autót hátrahagyva felvettük a csapát. A barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, van-e esély arra, hogy meglesz, mert ha beljebb jutott a nádasba, akkor fel kell vegyük a combcsizmát is. Tudvalevő ugyanis, hogy az a nádas még ilyen száraz tavasz esetén is tud meglepetéseket okozni. Az autóban egyébként sok mindent magunkkal viszünk – folytatta Gergely Csaba, így viszünk a kutyának vizet is, felszerelést és még sebkötöző csomag is van a vérebnek, ha esetleg valami baj érheti, hiszen ezeken a részeken vaddisznót is keresnek. Ámbár az ASP okozta járvány visszavetette a társaságok lehetőségeit, s jobban őzet és szarvast szoktak keresni.
Áfonya az 58. utánkeresése. Fotó: Agro Jager News
Áfonya az elmúlt évben, ha nem is kényszerpihenőn volt, de kölykei miatt többet járt Gergely Csaba Szép-völgyi Nyomkövető Csinossal, hívónevén Borókával, aki alig három esztendős, de már komoly munkákat tudhat maga mögött. Mégis mondhatjuk, hogy Csaba életében Áfonya a nagy szerelem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A rálövésnél a kutya szépen felvette a csapát és ahogy a vadőr mutatta, ahol az őz beváltott, ők is beléptek az ingoványba. Fújt a szél és az éjjel esőt is hozott, amitől tartottak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy eső után a vérebek jobban dolgoznak – legalábbis az enyémek, mondta Gergely Csaba. Egy dupla puskaszíjon öreg Mauserje várakozott, amelybe .30-06-os, 14,3 grammos Sako lőszert töltött. A puskán pedig egy 1-6×24 hajtástávcső ült.
Éreztem, hogy most hallgatni fog a vállamon, mert láttam a kutyán, hogy közel a vad s aki vérebes, már tudja, látja a kutyáján, hogy dermedt-e a vad vagy hajszára kéredzkedik.
Bent a nádban azután a kutya újabb csapajelet talált és akkor már tudtam, hogy nem fogunk sokat menni. Egyre élénkebb lett előttem Áfonya, mikor szétnyílt a nád és a vezetéken beértem a kutyát, már fogta az őzet, amit dermedten találtunk meg.
Ilyenkor néhány perc az enyém a kutyával. Ezt minden vérebes átéli s a megtalált vadnak a kutya éppen úgy örül, mint mi, sőt – úgy gondolom büszke is arra, hogy ő vezetett oda. Leülünk, mellétérdepelünk a vadnak. Nagyon hálás ilyenkor a kutya.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A nádas széléhez érve, már tudták, hogy megtaláltuk és a vendég számára sikerült kihozni az őzet a nádból. Nyilvánvaló volt, hogy kutya nélkül ez nem sikerülhetett volna. A töretátadás után a szlovák vendég odalépett Áfonyához és átadta a kutyának.
Áfonya és az őzbakja.
Magam részéről azt kívánom minden vérebesnek és vadásznak is, hogy egyszer legyen részese egy ilyen utánkeresésnek, mert még soha nem történt olyan szlovák vendégekkel, hogy ne tudták volna, mi a vadászat írott és íratlan szabálya. Nem kell tanítani, nem kell magyarázni, hogy kellett volna, mint kellett volna. Egyszerűen tudják. A vendég tudja, hogy mit szabad és mit nem és azt is, hogy számára mi a kötelező, ha idegen helyen jár.
Jó volt látni ezt és jó volt együtt örülni egy vadászatnak, mert mégiscsak megkerült az őzbak. Úgy gondolom, jó döntést hozott a vadőr barátom, hogy nem keresték tovább – mi meg, ahogy általában, szívesen érkeztünk.
Gergely Csaba utánkereső és kutyája: Áfonya. Fotó: Agro Jager News
Itt a Zemplénben mostanság kevesebb a vad, így minden munkát megbecsülünk. Ezzel a visszarakott, úgy hat évesre becsült, örökös közepes őzbakkal pedig Áfonya teljesítette az 58. sikeres keresését is – tájékoztatta az Agro Jager Newst Gergely Csaba vérebes utánkereső.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Gergely Csaba
Utánkeresőt keres a Zemplén lábánál?
Gergely Csaba -> Telefon: +36303528399
Vadásznapjaink közül a legmélyebben gyökerező a pápai összejövetel. Volt itt már Szent György napi és „sima” agrárexpo, legújabban fiatalosabbra hangolt „Agrárpiknik”, de volt, ami sosem változott: az, hogy szombaton mindig mi, vadászok voltunk a főszereplők!
Fotó: Gyurom János – OMVK
A Bakony Vadászkürt Egylet hívogató kürtszignáljainak elhangzása után Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere köszöntötte a vadászokat, azt kívánva, hogy a számukra hétköznapi jelenségként megtapasztalt természetélményt minél több embernek, köztük sok fiatalnak át tudják adni.
Győrffy Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke elismerését fejezte ki az országos és területi vadgazdálkodási tanácsok munkájának új lendületéért, és ígéretet tett arra, hogy a falugazdászok felkészítése és segítsége révén a gazdálkodók pontosabb képet kaphatnak majd a vadkár megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Takács Szabolcs, Veszprém vármegye főispánja, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke a közelmúlt jelentős jogszabálymódosításai között említette azt a lehetőséget, hogy a következő vadászati évtől már elektronikus beírókönyvet is használhatnak majd a jogosultak, és azt a tényt, hogy kibővült a vadászat során használható eszközök tárháza, ami remélhetőleg hozzájárul majd a vadkárok csökkentéséhez, a lokálisan megnövekedett nagyvadlétszám észszerű apasztásához.
Fotó: Gyurom János – OMVK
Az apróvad életfeltételeinek javítása, a szaporulat túlélése érdekében a Veszprém Vármegyei Vadászkamara díjat alapított a dúvadgyérítésben élen járó, példát mutató vadászközösségek jutalmazására. Idén a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága és a Csobánc Vadásztársaság érdemelte ki a legjobbaknak járó díjakat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Fotó: Gyurom János – OMVK
A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben: Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérmet vehette át, Fejes Dezső a Hubertus kereszt gyémánt fokozatával, Baki Zoltán és Mayer Nándor a Hubertus kereszt arany fokozatával gazdagodott, míg Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor szolgálatát Nimród Érem kitüntetéssel ismerték el. Részletes méltatásukat ide kattintva olvashatják.
Sok év kihagyás után ismét van rá lehetőség, hogy a frissvizsgás vadászok egy igazi vadászünnepen tehessenek fogadalmat a vad, a természet, a vadásztársak és a hagyományok tisztelete mellett. Ezúttal tizenöt fő, köztük három hölgy tett hitet a vadászat írott és íratlan szabályainak betartása mellett. Korn Ignác hivatásos vadász a Nimród 1948. február 15-ei számából vett Láng Rudolf-idézettel bocsátotta őket útjukra:
„Kedves öreg és fiatal vadásztársaim, szívleljétek meg, amit írtam. Sok esztendőnek tapasztalata tanított meg erre. Ti öregebbek, ne sajnáljátok a fáradságot és oktassátok a fiatalt, ti fiatalok pedig ne resteljetek tanulni. Mert tanulni sosem szégyen. Szégyen csak az, ha valaki tudatlan marad. És az élet nagyon kíméletlen, nagyon szigorú cenzor. Irgalmatlanul megbuktatja azt, aki nem akar tanulni.”
Fotó: Gyurom János – OMVK
Ezt követően a Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola 4./Z osztálya műsora oldotta a feszes hangulatot. A nebulók produkciója lendületesen ötvözte a zenei, valamint a vadászat szellemi-lelki tartalmához hozzájáruló elemeket. A színpadot a gyerekek után a Bakony Vadászkürt Egylet tagjai vették ismét birtokban, akik színvonalas előadásukkal stílszerű dallamokat szolgáltattak a vadételek elköltése mellé.
A szabadtéri rendezvényhelyszínen Krekács Zoltán révén a látogatók a solymászat régmúltjába és jelenébe is betekintést nyertek, Maróti Béla vadásztársunk (a megyei Kinológiai Szakbizottság elnöke) és Keresztes János agarászegyleti elnök pedig a vadászat során használt kutyafajtákkal ismertették meg a vadásznapra kilátogató laikus közönséget, de a vizslabemutató meglett vadászokból is hangos elismerést váltott ki.
Fotó: Gyurom János – OMVK
A hagyományos vadételfőző verseny minden indulója aranytányérral és aranymedállal lett gazdagabb, ám idén is voltak, akik kimagaslottak a húsz induló közül. Így a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság III. díjat, Pálffy László II. díjat, a Nadler Herbert Vadászati Egyesület I. díjat kapott.
Fotó: Gyurom János – OMVK
A Veszprém Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub a főzőverseny Nagydíját mondhatta magáénak, a Csatári Plast által felajánlott különdíj pedig a Nagyvázsonyi Kinizsi Vt.-nél talált gazdára. A díjakat Pap Gyula vármegyei vadászkamarai elnök, és Kovács Zoltán országgyűlési képviselő adta át – aki annak idején még polgármesterként a legelső Pápán megrendezett megyei vadásznapot megnyitotta, tübb, mint negyedszázada.
Legközelebb május 26-án, a várpalotai vadász-gyereknapon találkozunk!
Forrás: OMVK
Fotó: Gyurom János
„Az utolsó dobás”
Rekordszintű búzatermés várható
Hét kitüntetett a pápai Agrárexpón
Áfonya 58. munkája
Verőfényes Vadásznapon Pápán
Újabb segítség a gazdáknak – Magasabb jövedéki adó visszatérítés jár a gázolaj után
Aszályindex információk: 2024. május 9.
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Társasági rekordbak Ibrányban
Angolna horgászat a Balatonon
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
A négy kapitális harcsa
A kitartás jutalma
A jászsági öreg harcos!
Angolna horgászat a Balatonon
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Őzbakvadászat Kömpöcön
You must be logged in to post a comment Login