Keressen minket

Vadászat

Visszatelepült az európai barnamedve

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Európai barnamedve (Ursus arctros arctros) előfordulások Heves és Nógrád megyében az ezredfordulón, rövid történeti áttekintéssel.

Készítette: Faragó Zoltán, elhangzott a Salgótarjánban 2014. október 17-én megtartott medvekonferencián.

(A konferencián elhangzott anyag kiegészült a néhány nappal később talált nyomok, illetve a november első hetében történt medvetámadással, ennek cáfolatával, illetve a késő őszi és téli vaddisznóhajtások során észlelt medveelőfordulások adataival, a kora tavaszi észlelésekkel.)

A 2014. október 17-én elhangzott előadás kivonata:

A barnamedve általánosan elterjedt faj volt az egész Kárpát-medencében, ezt a régészeti leletek mellett feljegyzések sokasága is bizonyítja. Nógrádban valószínűleg nem volt ritka.

Egyik érdekes földrajzi név Nógrád északkeleti részén a Medves-fennsík: nevének eredetére Mocsáry Antal 1820-ban megjelent, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében szó szerint ezt írja: (A Medves) “Nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott medvék’ sokaságától.”

Ugyanakkor Kiss Lajos etimológiai szótára szerint egy med, vagy mede – száraz, kiszáradt – szó származéka. Eszerint egy időszakosan kiszáradó patakot nevezhettek így, erről kapta nevét a fennsíkra és a peremvidék. Ez azonban kevésbé valószínű.

A török idők alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidéken kedvező életfeltételeket találhatott, illetve a Felvidék kiterjedt erdőségeiből bármikor könnyen érkezhetett utánpótlás – némileg hasonlóképpen a mai helyzethez. A vidéken a medve a népesség gyarapodása miatt a XVIII-XIX. század fordulójára már erősen visszaszorulhatott, esetleg ki is pusztult.

Nem közvetlenül a medve előfordulására vonatkozó adat, de feltételezhető, hogy érdekes: az 1848-49-es események során Nógrád vármegye az elsők között állította fel a nemzetőrséget, amit más lőfegyverek híján, a lakosságtól begyűjtött vadászpuskákkal szereltek fel. Ezek közül a világosi fegyverletétel után háromezer darabot elrejtettek valahol Salgótarján környékén, a harcok kiújulására számítva. (Kincskeresők kedvéért: pár évvel később a császári katonaság valamennyit megtalált belőle, de a többi azóta sem került elő.)

A szabadságharc bukása után a császári hatóságok tiltották a gyülekezéssel járó rendezvények, így a vadászatok tartását is, ráadásul a nemzetőrség számára összegyűjtött vadászpuskák miatt viszont gyakorlatilag polgári használatú lőfegyver nélkül volt a teljes vármegye.

Ekkor a ragadozók feltételezhető, hogy terjeszkedni kezdtek, amit két fennmaradt dokumentum is bizonyít. Egyik szerint a sziráki járás császári megbízottjától 1850-ben hajtóvadászat megtartását kérték a bujáki erdőségben elszaporodott farkasok kilövésére. Ugyanekkor az alsósztregovai Madách-uradalom is fegyvertartási engedélyért folyamodott, a juhállományt fenyegető ragadozók miatt. Arról, hogy volt-e előbbieknek valamilyen eredménye, nem tudni. Tulajdonképpen persze azt sem, hogy ebben az időszakban élt-e medve a történelmi Nógrád területén?

Shvoy Miklós 1874-75-ben írt Nógrád vármegyei monográfiája azonban ad némi támpontot. Szerinte: „egynehány évekkel korábban az észak-nógrádi uradalmakban még lőttek” medvét. Pontosabb információt nem ad a fajról. Mivel a mű főleg a közigazgatás adatait tartalmazza, a növény- és az állatvilág ismertetésére viszonylag kevés helyet fordít, a madárfajok tekintetében például erős hiányosságokat is mutat. A medve azonban, – a többi nagyragadozóhoz hasonlóan, – nem valószínű, hogy bármely más fajjal összetéveszthető lenne, így az adatok helytállók lehetnek.

Az 1884. évi vadászati statisztika szerint már nem lőttek medvét sem Nógrádban, sem a szomszédos Hevesben. Zólyomban azonban 14, Gömör-Kishont vármegyében pedig három példány került terítékre.

A történelmi Magyarország északnyugati részén ez idő tájt már a farkas is ritka faj volt. A képzeletbeli Rimaszombat-Poprád vonaltól nyugatra eső területeken összesen négy példányt lőttek. Medvét többet is elejtettek, amiből arra lehet következtetni, hogy a farkast és a hiúzt tűzzel-vassal irtották, míg a medve valamilyen szinten megbecsült nagyvad lehetett.

A Rimaszombat-Poprád vonaltól kelet felé haladva a Kárpátok hegyei közott aztán sűrűsödnek minden ragadozó terítékadatai, kicsúcsosodván a leggyérebben lakott dél-erdélyi vármegyékben.

Nógrád vármegyéből a XIX. század közepétől kezdve hosszú évtizedekig nincs medveadat. Az első bizonyított előfordulás a Bárna és Mátraszele között húzódó, Gyalogút-lápa (Gyalogút-gödre, Gyalogút-güdri, helyi szóhasználattal) nevű helyről való, 1938. október 18-áról.

A Gyalogút-lápa nevű hely, az 1938-as medvevadászat színhelye. A háttérben a Mátranovák közigazgatási területére eső Hegyeske látható. A kép 2006-ban készült. – Fotó: A-Faragó Zoltán

A Salgóbányai Kőszénbányatröszt alkalmazásában álló erdészeti szakszemélyzet észlelte a medve jelenlétét 1938 októberében, ezért hajtást rendeztek az állat elejtésére. Az idő tájt még számos szén- és kőbánya működött a környéken, a munkások pedig az erdei ösvényeken jártak munkába a kolónialakásokból, a gyerekek pedig iskolába. Tartani lehetett attól, hogy az állat valakit megtámad.

A hajtóvadászaton a medvét megsebezték: miután két lábra állt, az egyik mellső lábát Palla Zoltán, a bánya főmérnöke szétlőtte. (Varga Ferenc közlése.)

A bányatröszt nem csak széntermeléssel foglalkozott, saját intézményrendszere, üzemei, birtokai, erdei voltak, Mátraszele mellett, a Szarkasztó-völgyben muflonkertet is fenntartott. A képen középen álló férfi a medvét megsebző Palla Zoltán főmérnök, jobb szélen az adatközlő édesapja, id. Varga Ferenc térdel.

A megsebzett medvét végül Erdőkövesd és Pétervására között hozták terítékre pár nappal később.

Ezután hosszú évtizedekig újra nincs hitelt érdemlő adat a környéken medve-előfordulásról.

Zebegényben, a Börzsöny peremén 1983. május 2-án kilőttek egy példányt. Ekkor azonban még nem volt védett a faj.

1994. szeptember 14-én Kovács Ferenc, az uzsai terület fővadásza, aki akkor a Börzsönyben dolgozott, medvét figyelt meg egy kollégájával. Ez az állat legalább két hónapig a Börzsönyben tartózkodott, a nyomait többen is látták.

Egyszer megfigyelte egy hivatásos vadász is, aki egy svájci vendéggel volt kinn a területen.

Ipolytarnócon 1995 augusztusában, az őslábnyomos lelőhely közelében, a védett területen belül bizonyosodott be a medve Magyarországi előfordulása: egy felhagyott szilváskertben ürülékét, a fák törzsén karomnyomait és kettő szőrszálát találták. Utóbbiak alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani, hogy európai barnamedve járt itt.

Érdekes, hogy Cserépfalu határában, a Bükk déli részén is felvette egy vadkamera 2008-ban: ez érdekes módon csak három évvel később kapott nyilvánosságot. A medve esetleg Nógrádon keresztül jutott el a Bükkig.

Forrás: MP Lucenec

Losoncon 2011. május 22-én, egy lakótelepen fotó készült egy medvéről. Május végén, június elején Panyidarócon, Fülekkovácsi-Kurtányban, Vilkén észlelték a jelenlétét. Utóbbi településen egy kerítésen átmászott, és széttépett egy láncon tartott őrkutyát. Az állatot végül befogták és Málnapatak (a történelmi Nógrád vármegye északi része) szabadon engedték.

Ipolyság közelében 2012 kora tavaszán filmeztek le kocsiból egy fiatal példányt. Nem bizonyosodott be, hogy átjött volna a határ magyar oldalára.

2013 januárja után sűrűsödnek az előfordulások: Balassagyarmat, Szügy, Nógrádmarcal környékén észlelték medve jelenlétét. Major Tamás, a Premier Fácán Kft. fővadásza gyűjtött adatokat az állatról, ami Balassagyarmaton a szemétben guberált, egy gyár mellett nagy testű kutyákra is ráijesztett.

Találtak néhány, valószínűleg medvétől származó szőrszálat is. Bizonyítékot végül február elején, Szügy község közelében szolgáltattak az állat hóban hagyott nyomai. Ezeket Nagy Zoltán, a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Kft. igazgatója azonosította, aki a faj kiváló ismerője.

A végül nagy sajtóérdeklődést kiváltó medve-előfordulás anyaga a hóban hagyott nyomokról készült fotóval itt érhető el: https://www.diohejkiado.hu/node/914

Nagy Zoltán megállapította, hogy fiatal, két-három éves, száz kiló körüli példány volt.

Az állat híre még a déli féltekére is eljutott: https://www.diohejkiado.hu/node/920

Karancs-hegységen 2013 őszén egy fellelt őztetem, illetve egy megfigyelés, – erdei munkások látták a határsávban, amint éppen szarvasborjút kerget, de nem tudja megfogni – szintén valószínűsíti a faj előfordulását. A munkások az eset utánl nem számoltak be az esetről senkinek sem, azzal az indokkal, hogy “ezt úgysem hinnék el”.

2014-ben már számos nyom, vadkamerás felvétel, egy megfigyelés és egy illegális elejtés is bizonyította a faj jelenlétét.

Etes és Karancsság között 2014. február 5-én Szabó Attila fotózta le az előző napon esett hóban a kétséget kizáróan felismerhető medvenyomokat. Nagy szerencse, hiszen 2013-14 telén a környéken csak két napon volt hó…

Ezután a Salgótarjánhoz tartozó Rónafaluban 2014. április 30-án találtak a sárban medve talplenyomatait.

Bárna község mellett 2014. május 9-én erdei munkások találták nyomokat egy erdőszélen. Értesítették a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályát, így a legjobban látható talplenyomatokról gipszöntvény is készült a helyszínen. Az egyik hátsó mancs 28 centiméter hosszú volt, egy kétszáz kiló körüli anyamedve hagyta maga után.

A képen gipszöntvény az anyamedve 24 centiméter hosszú nyomáról – Fotó: A-Faragó Zoltán

Salgótarjánban, az Eperjestelep mellett 2014. május 10-én illegálisan elejtettek egy példányt, a rendőrség eddigi vizsgálata szerint a sebzés után másnap hozták terítékre az állatot.

Lefoglalt bűnjelek a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság fotóján

A nyomozás – ami még tart – eddig nyilvánosságra hozott adatai itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1506

Kilátás a magaslesre a szóróról: ezt láthatta a medve – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A szóróra a magaslesről: ezt láthatta az állat megsebzője – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

2014 júniusában Szilaspogony környékén bizonyosodott be medve előfordulása, 2014. július elején Erdőkövesd és Istenmezeje között. Széles körben terjedő sajtóhír lett az előfordulásból, a nyomokat is lefotózták.

Mátranovák és Bárna között 2014 augusztusában szintén találtak nyomokat. (Ezek a Facebookon megtalálhatók.)

Bárnai Ádám tájékoztatása szerint az első észlelés 2014. augusztus 7-én volt, azóta (e bejegyzés 2014. november 20-án történt) Mátracserpuszta és Bárna, illetve Istenmezeje között rendszeresek a megfigyelések. Egy őzgidát is talált 2014 őszén, amiből egészen biztos, hogy evett is a medve.

Mátranovák közelében 2014 augusztus 20-án és 21-én vadkamera készített bizonyító felvételeket egy példányról:

2014. október 30-a körül Karancslapujtő és Etes között, a földúton kerültek elő nyomok:

Ugyanekkor Mátracserpuszta és Istenmezeje között készült fotók is felkerültek a Facebookra.

November 2-ről 3-ára virradóra megtörtént az első feltételezett medvetámadás.

Tépőfogak nyoma a gyimesi racka tarkóján – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Karancskeszi-Lászlóvölgyön juhokat pusztított el a medve, a következő napokban öt példány teteme került elő. A harapásnyomok alapján bizonyosnak látszott, hogy az állatokkal medve végzett.

A medve csak az egyik juhból evett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az eset helyszíni tudósítása itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1675

Etesen a következő megfigyelés 2014. november 8-án történt: a medve egy vaddisznóhajtásba került, de onnan úgy kiment, hogy sem a kutyákkal, sem a hajtókkal nem találkozott. A szemtanú, aki előtt elment, a hajtás után fotókat készített a medve nyomairól. Az állat 80-100 kilós példány lehetett, feltételezhető, hogy az a példány, amelynek nyomait október 31-én sikerült lefotózni Karancslapujtő és Etes között, Kotroczópusztánál.

Ugyanezen a hét végén egy medve megpróbált átjutni a bárnai vadaskert kerítésén, de nem sikerült bejutnia. Eközben számtalan szőrszálat hagyott maga után.

A következőkben – december 10-én – a Bükki Nemzeti Park arról adott hírt a Heves Megyei Hírlap honlapján, hogy a megvizsgált juhot Karancskesziben mégsem medve pusztíthatta el, hanem kutya volt. A vizsgálat eredményeiről azonban nem hoztak nyilvánosságra részleteket, a cikk inkább azzal foglalkozik, hogyan lehet védekezni a medvetámadások ellen. (A medvék Nógrád megyei előfordulását ugyanis nem cáfolják.)
Bárna határában 2014. december 28-án készültek fotók egy nagy termetű, 150 kiló körüli medve lábnyomairól a frissen esett hóban. Feltételezhető, hogy ugyanaz a példány, amit 2014 augusztusában egy vadkamera is megörökített, Mátranovák közelében.

2015 februárjában Bárna és Mátranovák között kerültek elő karmolásnyomok és szőrszálak, amelyeket egy nagy testű, 150 kiló körüli medve hagyott maga után, erdei fenyőkön.

2015 májusának végén a rendőrség vádemelési javaslattal adta át az ügyészégnek az egy évvel korábbi medvelövés nyomozati anyagát. Az ügyben 11 volt vadászt ellen javasolják a vádemelést.

diohejkiado.hu

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.