Európai barnamedve (Ursus arctros arctros) előfordulások Heves és Nógrád megyében az ezredfordulón, rövid történeti áttekintéssel.

Készítette: Faragó Zoltán, elhangzott a Salgótarjánban 2014. október 17-én megtartott medvekonferencián.

(A konferencián elhangzott anyag kiegészült a néhány nappal később talált nyomok, illetve a november első hetében történt medvetámadással, ennek cáfolatával, illetve a késő őszi és téli vaddisznóhajtások során észlelt medveelőfordulások adataival, a kora tavaszi észlelésekkel.)

A 2014. október 17-én elhangzott előadás kivonata:

A barnamedve általánosan elterjedt faj volt az egész Kárpát-medencében, ezt a régészeti leletek mellett feljegyzések sokasága is bizonyítja. Nógrádban valószínűleg nem volt ritka.

Egyik érdekes földrajzi név Nógrád északkeleti részén a Medves-fennsík: nevének eredetére Mocsáry Antal 1820-ban megjelent, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében szó szerint ezt írja: (A Medves) “Nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott medvék’ sokaságától.”

Ugyanakkor Kiss Lajos etimológiai szótára szerint egy med, vagy mede – száraz, kiszáradt – szó származéka. Eszerint egy időszakosan kiszáradó patakot nevezhettek így, erről kapta nevét a fennsíkra és a peremvidék. Ez azonban kevésbé valószínű.

A török idők alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidéken kedvező életfeltételeket találhatott, illetve a Felvidék kiterjedt erdőségeiből bármikor könnyen érkezhetett utánpótlás – némileg hasonlóképpen a mai helyzethez. A vidéken a medve a népesség gyarapodása miatt a XVIII-XIX. század fordulójára már erősen visszaszorulhatott, esetleg ki is pusztult.

Nem közvetlenül a medve előfordulására vonatkozó adat, de feltételezhető, hogy érdekes: az 1848-49-es események során Nógrád vármegye az elsők között állította fel a nemzetőrséget, amit más lőfegyverek híján, a lakosságtól begyűjtött vadászpuskákkal szereltek fel. Ezek közül a világosi fegyverletétel után háromezer darabot elrejtettek valahol Salgótarján környékén, a harcok kiújulására számítva. (Kincskeresők kedvéért: pár évvel később a császári katonaság valamennyit megtalált belőle, de a többi azóta sem került elő.)

A szabadságharc bukása után a császári hatóságok tiltották a gyülekezéssel járó rendezvények, így a vadászatok tartását is, ráadásul a nemzetőrség számára összegyűjtött vadászpuskák miatt viszont gyakorlatilag polgári használatú lőfegyver nélkül volt a teljes vármegye.

Ekkor a ragadozók feltételezhető, hogy terjeszkedni kezdtek, amit két fennmaradt dokumentum is bizonyít. Egyik szerint a sziráki járás császári megbízottjától 1850-ben hajtóvadászat megtartását kérték a bujáki erdőségben elszaporodott farkasok kilövésére. Ugyanekkor az alsósztregovai Madách-uradalom is fegyvertartási engedélyért folyamodott, a juhállományt fenyegető ragadozók miatt. Arról, hogy volt-e előbbieknek valamilyen eredménye, nem tudni. Tulajdonképpen persze azt sem, hogy ebben az időszakban élt-e medve a történelmi Nógrád területén?

Shvoy Miklós 1874-75-ben írt Nógrád vármegyei monográfiája azonban ad némi támpontot. Szerinte: „egynehány évekkel korábban az észak-nógrádi uradalmakban még lőttek” medvét. Pontosabb információt nem ad a fajról. Mivel a mű főleg a közigazgatás adatait tartalmazza, a növény- és az állatvilág ismertetésére viszonylag kevés helyet fordít, a madárfajok tekintetében például erős hiányosságokat is mutat. A medve azonban, – a többi nagyragadozóhoz hasonlóan, – nem valószínű, hogy bármely más fajjal összetéveszthető lenne, így az adatok helytállók lehetnek.

Az 1884. évi vadászati statisztika szerint már nem lőttek medvét sem Nógrádban, sem a szomszédos Hevesben. Zólyomban azonban 14, Gömör-Kishont vármegyében pedig három példány került terítékre.

A történelmi Magyarország északnyugati részén ez idő tájt már a farkas is ritka faj volt. A képzeletbeli Rimaszombat-Poprád vonaltól nyugatra eső területeken összesen négy példányt lőttek. Medvét többet is elejtettek, amiből arra lehet következtetni, hogy a farkast és a hiúzt tűzzel-vassal irtották, míg a medve valamilyen szinten megbecsült nagyvad lehetett.

A Rimaszombat-Poprád vonaltól kelet felé haladva a Kárpátok hegyei közott aztán sűrűsödnek minden ragadozó terítékadatai, kicsúcsosodván a leggyérebben lakott dél-erdélyi vármegyékben.

Nógrád vármegyéből a XIX. század közepétől kezdve hosszú évtizedekig nincs medveadat. Az első bizonyított előfordulás a Bárna és Mátraszele között húzódó, Gyalogút-lápa (Gyalogút-gödre, Gyalogút-güdri, helyi szóhasználattal) nevű helyről való, 1938. október 18-áról.

A Gyalogút-lápa nevű hely, az 1938-as medvevadászat színhelye. A háttérben a Mátranovák közigazgatási területére eső Hegyeske látható. A kép 2006-ban készült. – Fotó: A-Faragó Zoltán

A Salgóbányai Kőszénbányatröszt alkalmazásában álló erdészeti szakszemélyzet észlelte a medve jelenlétét 1938 októberében, ezért hajtást rendeztek az állat elejtésére. Az idő tájt még számos szén- és kőbánya működött a környéken, a munkások pedig az erdei ösvényeken jártak munkába a kolónialakásokból, a gyerekek pedig iskolába. Tartani lehetett attól, hogy az állat valakit megtámad.

A hajtóvadászaton a medvét megsebezték: miután két lábra állt, az egyik mellső lábát Palla Zoltán, a bánya főmérnöke szétlőtte. (Varga Ferenc közlése.)

A bányatröszt nem csak széntermeléssel foglalkozott, saját intézményrendszere, üzemei, birtokai, erdei voltak, Mátraszele mellett, a Szarkasztó-völgyben muflonkertet is fenntartott. A képen középen álló férfi a medvét megsebző Palla Zoltán főmérnök, jobb szélen az adatközlő édesapja, id. Varga Ferenc térdel.

A megsebzett medvét végül Erdőkövesd és Pétervására között hozták terítékre pár nappal később.

Ezután hosszú évtizedekig újra nincs hitelt érdemlő adat a környéken medve-előfordulásról.

Zebegényben, a Börzsöny peremén 1983. május 2-án kilőttek egy példányt. Ekkor azonban még nem volt védett a faj.

1994. szeptember 14-én Kovács Ferenc, az uzsai terület fővadásza, aki akkor a Börzsönyben dolgozott, medvét figyelt meg egy kollégájával. Ez az állat legalább két hónapig a Börzsönyben tartózkodott, a nyomait többen is látták.

Egyszer megfigyelte egy hivatásos vadász is, aki egy svájci vendéggel volt kinn a területen.

Ipolytarnócon 1995 augusztusában, az őslábnyomos lelőhely közelében, a védett területen belül bizonyosodott be a medve Magyarországi előfordulása: egy felhagyott szilváskertben ürülékét, a fák törzsén karomnyomait és kettő szőrszálát találták. Utóbbiak alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani, hogy európai barnamedve járt itt.

Érdekes, hogy Cserépfalu határában, a Bükk déli részén is felvette egy vadkamera 2008-ban: ez érdekes módon csak három évvel később kapott nyilvánosságot. A medve esetleg Nógrádon keresztül jutott el a Bükkig.

Forrás: MP Lucenec

Losoncon 2011. május 22-én, egy lakótelepen fotó készült egy medvéről. Május végén, június elején Panyidarócon, Fülekkovácsi-Kurtányban, Vilkén észlelték a jelenlétét. Utóbbi településen egy kerítésen átmászott, és széttépett egy láncon tartott őrkutyát. Az állatot végül befogták és Málnapatak (a történelmi Nógrád vármegye északi része) szabadon engedték.

Ipolyság közelében 2012 kora tavaszán filmeztek le kocsiból egy fiatal példányt. Nem bizonyosodott be, hogy átjött volna a határ magyar oldalára.

2013 januárja után sűrűsödnek az előfordulások: Balassagyarmat, Szügy, Nógrádmarcal környékén észlelték medve jelenlétét. Major Tamás, a Premier Fácán Kft. fővadásza gyűjtött adatokat az állatról, ami Balassagyarmaton a szemétben guberált, egy gyár mellett nagy testű kutyákra is ráijesztett.

Találtak néhány, valószínűleg medvétől származó szőrszálat is. Bizonyítékot végül február elején, Szügy község közelében szolgáltattak az állat hóban hagyott nyomai. Ezeket Nagy Zoltán, a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Kft. igazgatója azonosította, aki a faj kiváló ismerője.

A végül nagy sajtóérdeklődést kiváltó medve-előfordulás anyaga a hóban hagyott nyomokról készült fotóval itt érhető el: https://www.diohejkiado.hu/node/914

Nagy Zoltán megállapította, hogy fiatal, két-három éves, száz kiló körüli példány volt.

Az állat híre még a déli féltekére is eljutott: https://www.diohejkiado.hu/node/920

Karancs-hegységen 2013 őszén egy fellelt őztetem, illetve egy megfigyelés, – erdei munkások látták a határsávban, amint éppen szarvasborjút kerget, de nem tudja megfogni – szintén valószínűsíti a faj előfordulását. A munkások az eset utánl nem számoltak be az esetről senkinek sem, azzal az indokkal, hogy “ezt úgysem hinnék el”.

2014-ben már számos nyom, vadkamerás felvétel, egy megfigyelés és egy illegális elejtés is bizonyította a faj jelenlétét.

Etes és Karancsság között 2014. február 5-én Szabó Attila fotózta le az előző napon esett hóban a kétséget kizáróan felismerhető medvenyomokat. Nagy szerencse, hiszen 2013-14 telén a környéken csak két napon volt hó…

Ezután a Salgótarjánhoz tartozó Rónafaluban 2014. április 30-án találtak a sárban medve talplenyomatait.

Bárna község mellett 2014. május 9-én erdei munkások találták nyomokat egy erdőszélen. Értesítették a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályát, így a legjobban látható talplenyomatokról gipszöntvény is készült a helyszínen. Az egyik hátsó mancs 28 centiméter hosszú volt, egy kétszáz kiló körüli anyamedve hagyta maga után.

A képen gipszöntvény az anyamedve 24 centiméter hosszú nyomáról – Fotó: A-Faragó Zoltán

Salgótarjánban, az Eperjestelep mellett 2014. május 10-én illegálisan elejtettek egy példányt, a rendőrség eddigi vizsgálata szerint a sebzés után másnap hozták terítékre az állatot.

Lefoglalt bűnjelek a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság fotóján

A nyomozás – ami még tart – eddig nyilvánosságra hozott adatai itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1506

Kilátás a magaslesre a szóróról: ezt láthatta a medve – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A szóróra a magaslesről: ezt láthatta az állat megsebzője – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

2014 júniusában Szilaspogony környékén bizonyosodott be medve előfordulása, 2014. július elején Erdőkövesd és Istenmezeje között. Széles körben terjedő sajtóhír lett az előfordulásból, a nyomokat is lefotózták.

Mátranovák és Bárna között 2014 augusztusában szintén találtak nyomokat. (Ezek a Facebookon megtalálhatók.)

Bárnai Ádám tájékoztatása szerint az első észlelés 2014. augusztus 7-én volt, azóta (e bejegyzés 2014. november 20-án történt) Mátracserpuszta és Bárna, illetve Istenmezeje között rendszeresek a megfigyelések. Egy őzgidát is talált 2014 őszén, amiből egészen biztos, hogy evett is a medve.

Mátranovák közelében 2014 augusztus 20-án és 21-én vadkamerakészített bizonyító felvételeket egy példányról:

2014. október 30-a körül Karancslapujtő és Etes között, a földúton kerültek elő nyomok:

Ugyanekkor Mátracserpuszta és Istenmezeje között készült fotók is felkerültek a Facebookra.

November 2-ről 3-ára virradóra megtörtént az első feltételezett medvetámadás.

Tépőfogak nyoma a gyimesi racka tarkóján – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Karancskeszi-Lászlóvölgyön juhokat pusztított el a medve, a következő napokban öt példány teteme került elő. A harapásnyomok alapján bizonyosnak látszott, hogy az állatokkal medve végzett.

A medve csak az egyik juhból evett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az eset helyszíni tudósítása itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1675

Etesen a következő megfigyelés 2014. november 8-án történt: a medve egy vaddisznóhajtásba került, de onnan úgy kiment, hogy sem a kutyákkal, sem a hajtókkal nem találkozott. A szemtanú, aki előtt elment, a hajtás után fotókat készített a medve nyomairól. Az állat 80-100 kilós példány lehetett, feltételezhető, hogy az a példány, amelynek nyomait október 31-én sikerült lefotózni Karancslapujtő és Etes között, Kotroczópusztánál.

Ugyanezen a hét végén egy medve megpróbált átjutni a bárnai vadaskert kerítésén, de nem sikerült bejutnia. Eközben számtalan szőrszálat hagyott maga után.

A következőkben – december 10-én – a Bükki Nemzeti Park arról adott hírt a Heves Megyei Hírlap honlapján, hogy a megvizsgált juhot Karancskesziben mégsem medve pusztíthatta el, hanem kutya volt. A vizsgálat eredményeiről azonban nem hoztak nyilvánosságra részleteket, a cikk inkább azzal foglalkozik, hogyan lehet védekezni a medvetámadások ellen. (A medvék Nógrád megyei előfordulását ugyanis nem cáfolják.)
Bárna határában 2014. december 28-án készültek fotók egy nagy termetű, 150 kiló körüli medve lábnyomairól a frissen esett hóban. Feltételezhető, hogy ugyanaz a példány, amit 2014 augusztusában egy vadkamera is megörökített, Mátranovák közelében.

2015 februárjában Bárna és Mátranovák között kerültek elő karmolásnyomok és szőrszálak, amelyeket egy nagy testű, 150 kiló körüli medve hagyott maga után, erdei fenyőkön.

2015 májusának végén a rendőrség vádemelési javaslattal adta át az ügyészégnek az egy évvel korábbi medvelövés nyomozati anyagát. Az ügyben 11 volt vadászt ellen javasolják a vádemelést.

diohejkiado.hu