Horgászat
Tapasztalatok a Látóképi – víztározóról
A Látókép – víztározó Hajdú-Bihar megyében, a 33-as főút 95-ös km szelvényénél, Debrecentől 11 km-re, a Hajdúsági löszhát szívében található Hortobágy irányába. Látókép szó állítólag művészektől ered, akik a Debreceni Egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telep mellett festették meg a Hajdúság jellegzetes tájképét.
A Látókép – víztározó Hajdú-Bihar megyében, a 33-as főút 95-ös km szelvényénél, Debrecentől 11 km-re, a Hajdúsági löszhát szívében található Hortobágy irányába. Látókép szó állítólag művészektől ered, akik a Debreceni Egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telep mellett festették meg a Hajdúság jellegzetes tájképét.
Kecskés János és egy látóképi ponty (Kép: Kecskés János)
A Látóképi – víztározót mesterségesen alakították ki még 1982-ben azért, hogy segítse a helyi növénytermesztőket az öntözésben. A valaha itt folyt folyómeder helyén, völgyzárógátat hoztak létre, majd a Keleti-főcsatornából duzzasztásos módszerrel vizet hoztak ide a szakemberek. Ennek köszönhetően született meg a Hajdú-Bihar megyében ismert horgásztó.
Látóképen kisebb-nagyobb halakat is lehet fogni, minden csak szerencse és tudás kérdése (Kép: Kecskés János)
Kecskés János, helyi horgász már gyerekkorában is itt szeretett volna horgászni. Először azonban tapasztalatokra volt szüksége. Gyerekként, unokatestvérével a Nagyhegyes közeli tavakra jártak ki nyaranta pecázni úszós készséggel. A kezdeti siker kis halakban mutatkozott, ami újból és újból lázba hozta a hajdúsági kishorgászokat. Jani tisztán emlékszik arra, amikor 10 évesen kijelentette, ha egyszer nagy lesz, akkor a Látóképi tavon szeretne horgászni. Kívánsága jó pár évvel később teljesült.
Igazán különleges érzés ekkora halakat horogra csalni (Kép: Kecskés János)
Éppen a tó mellett kapott munkát, mint gépész. A növénytermesztési ágazatban eltöltött évek során volt lehetősége a tavat is megfigyelni, amikor a lineár öntöző berendezést üzemeltették. 1999-től kezdve Jani a szabadidejében folyamatosan a tavon horgászott. Az eltöltött évek alatt viszonylag kiismerte ezt a 60 hektáros vadvizet, de a mai napig érik meglepetések. A tó átlagos mélysége 2-2,5 méter, a legmélyebb részek 4,5-5,5 métert elérik. Csapadékbőség során akár helyenként 6 méter mély is lehet a víz.
Miért jó itt horgászni, számodra miért különleges?
Itt, a Hajdúság szívében, a helyiek és a nagyszámú vendég azért szeret itt horgászni, mert rend van, szép rendezett a környezet, a helyi közösség szabálykövető, amit erősít a halőrök jelenléte is.
Harangi István, Jani egyik jóbarátja (Kép: Kecskés János)
Az itteni emberek segítőkészek, aki újként érkezik, számíthat segítségre, csak kérdezni-e kell. Gyerekkoromban nekem is segítettek mások, én is szeretném továbbadni ezt a tudást fiatalabbaknak. Amiért számomra különleges ez a hely, az a halállománya. Itt mindent meg lehet találni – lehet valaki éppen rablóhalakba szerelmes, vagy busahorgász, vagy szürkeharcsa-specialista. 1982-óta eltelt években a halállomány rendkívüli mértékben felszaporodott, amit telepítésekkel is fokoznak. Van egy kíméleti terület is a tavon, aminek a mérete három hektár. Ide horgász még a lábát sem teheti be, a halőrök mellett, mi helyiek is tiszteletben tartjuk ezt a védett vízivilágot.
Ferenczi Józsefnek is mindene a bojlizás Látóképen (Kép: Kecskés János)
Látókép jó hírneve, a halállománya mellett, a számos horgászversenyben is mérhető. Hazánk egyik horgászvilágbajnoka szerint, az ország legjobb három finomszerelékes tavába tartozik. A növénytermesztés vízfelhasználása miatt a vízcseréje a tónak óriási. A tiszai víz a Keleti Főcsatornából jön, Balmazújvároson keresztül, ahol szivattyúkkal megemelik a vizet, majd azt követően gravitációs úton érkezik meg hozzánk. A tóban lévő víz egy része itt, másik része Ebes, Nagyhegyesen hasznosul, az ország legkiválóbb talajain. Éppen emiatt a tó ökoszisztémája is egyedülálló, mivel folyami rákok, kagylók, giliszták nagy számban élnek a mederben, amit előszeretettel fogyaszt számos halfaj. Az óriási víztömeg mozgása miatt olyan mintha tiszai halat ennénk, rendkívül jóízű az itteni hal.
Mesélj pár szót, te mire szeretsz horgászni?
Gépészként ma már egy nagyhegyesi mezőgazdasági cégnél dolgozom. A növénytermesztésben szezonalitás van, azaz, ha vetni, betakarítani kell, szinte nincs időm. Éppen ezért most csak időnként tudok kimenni a barátaimmal horgászni, de ha kijutok, akkor azt úgy intézem, hogy legalább 1-2 nap legyen. Az elmúlt egy-két évben, egy barátomnak köszönhetően szerelmese lettem a nagypontyoknak. Kölcsönadta nekem az egyik bojlis botját– avval a feltétellel, ha megszeretem ezt a horgászati módot, használjam egészséggel és vigyázzak rá. Természetesen nem kért érte semmit. Előtte úszóztam és nem is ment rosszul a pecázás. A bojlis bot és ez az új mód, azonban új távlatokat nyitott meg előttem. A kezdeti próbálkozások után, egyre nagyobb pontyokat sikerült kifogni a Látóképi víztározóból. A saját rekordjaim sorról sorra dőltek meg. Én se értettem, mi történik, úgy jött az egyik nagy ponty után a másik. Mint minden horgászati módszer esetében, el kell azt dönteni, hogy ki melyik módot választja ki magának, arra specializálódik és tudatosan felépíti a maga technikáját, felszerelését módszereit. Én ezt választottam, a bojlizás lett a mindenem. Barátaimmal, Harangi Istvánnal, és Ferenczi Józseffel együtt járunk ki horgászni, sokszor a családjaink is itt vannak velünk. A tó méretei miatt mindenkinek van kedvenc helye, miénk a 10-es állás, ahol csónakkal és korábbi tapasztalat alapján GPS-es halradarral helyezzük ki az etetőanyagot – ami általában 20 – 24 mm közötti, különböző ízesítésű bojlit jelent. A horog mellé viszont csak 30 mm méretű bojlit kínálunk fel. A bojli nagyság növelésével szelektáljuk a pontyok méretét is, de ez nem minden esetben sikerül. Vannak kisebb testű pontyok, amik képesek a 30 mm nagyságú bojlit is probléma nélkül felvenni. A horgászat során olyan töréseket keresnek a helyi horgászok, ahol védve vannak a nagytestű ragadozóhalaktól. Ha minden adott és esznek a halak, valamint jó csillag ragyog felettünk, már csak a szerencsén múlik, mikor, mi jön meg.
Az etetés után pedig eljön a csönd, amit mindannyian várunk a feszült munkanapokat követően. A horgászat közösségi ereje óriási. Leülünk, sütünk, főzünk, beszélgetünk és jól érezzük magunkat. Ha valaki elfárad a várakozásban, és a nagy melegtől – ami szeret beszorulni ide a tó mellé, alszik egyet. Ezért is szeretek a barátaimmal menni horgászni, mert lehetőség van egy kicsit lazítani. Az esetek nagy százalékában várakozunk, akár egy napot is, mire megjön egy igazán kapitális ponty. A parttól 200 méterre vannak kihelyezve a csalijaink, ha megszólal a kapásjelző, biztos, hogy van rajta hal, mert 200 méteren a damil képes megnyúlni.
Kecskés Jánoska is megfertőzödött a horgászat szenvedélyével (Kép: Kecskés János)
Mindent megteszünk a halak kíméletes kifogásáért. Ha kapást észlelünk, ketten a csapatból elindulnak csónakkal a hal irányába. A damilt mindig feszesen kell tartani, nehogy elveszítsük a halat. Közelebbre érve, ilyen nagy testű halakat még így is 15 percig kell fárasztani azért, hogy ki tudjuk fogni.
és Kecskés Bence is apukája nyomdokaiban jár (Kép: Kecskés János)
A helyi szabályok szerint, ha nagyobb a ponty, mint 15 kilogramm, szólni kell a halőröknek, akik csippel látják el a halat ha eddig ilyet nem kapott, amit természetesen sebkezelést, s egy-két gyors fotót követően, azonnal visszaengedünk a vízbe. Amellett, hogy sporthorgászok vagyunk, ha szükséges, otthonra viszünk haza halat a gyerekeknek is, – akik koruk miatt még spiccbottal ugyan, de szorosan a nyomdokainkban járnak. A következő generáció bontogatja a szárnyait itt mellettünk, ami nagy örömmel tölt el két kisfiú apukájaként – összegezte tapasztalatait Kecskés János.
Agro Jager News
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
