Természetvédelem
Az Ornis Hungarica sikere, a hazai madártan elismerése
Komoly szakmai sikert ért el az MME szakmai folyóirata, az Ornis Hungarica
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tudományos munkájának egyik pillére az Ornis Hungarica tudományos folyóirat, amely most abban az elismerésben részesült, hogy a világ vezető folyóiratai között szemlézik a Web of Science Emerging Sources Citation Index új lapjaként és megkapta az ún. impakt faktort (a tudományos folyóiratok színvonalát jelző mérőszám), amit eddig nagyon kevés hazai lap tudott megszerezni.
Az Ornis Hungarica a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület folyóirata. A lap 1991-ben indult és 2012-től rendszeresen évente kétszer jelenik meg, eredeti tudományos cikkekkel, rövid közleményekkel, áttekintő (review) tanulmányokkal a madártan minden területéről (ökológia, etológia, anatómia stb.), de közli az olyan faunisztikai vizsgálatokat is, amelyek pl. biogeográfiai vagy természetvédelmi szempontból értékes eredményeket mutatnak be. Az online megjelentetését és nemzetközi elérhetőségét a Sciendo kiadó biztosítja.
A lap, alapítója és első főszerkesztője Moskát Csaba volt (Magyar Természettudományi Múzeum Állatökológiai Kutatócsoport). Az évek során a főszerkesztők cserélődtek, a szerkesztőbizottság bővült. 2011-től Csörgő Tibor (ELTE) a főszerkesztő és 23 fős hazai és nemezetközi vezető madártani szakemberből álló szerkesztőbizottság biztosítja a lap magas színvonalát. Hozzá csatlakozott, 2016-ban technikai szerkesztőként, 2021-ban ügyvezető szerkesztőként Nagy Jenő (HUN-REN-DE Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoport).
Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!
A szerkesztők kitartó munkájának köszönhetően 2024-ben az Ornis Hungarica egyike lett annak az 544 tudományos folyóiratnak, amely első ízben kapta meg a tudományos folyóiratok minősítésére használt impakt faktort (Clarivate – Web of Science), és ezzel bekerült a közel 22 000 lap közé, amelyek világviszonylatban rendelkeznek ezzel a mérőszámmal. A 29 madártani lap között a 14. legjobb értéket kapta, holtversenyben az 1894-ben alapított Wilson Journal of Ornithology folyóirattal. A Clarivate rangsorában – más mutatókat is figyelembe véve – a 25. helyen áll. Ez hatalmas mérföldkő mind az alapítók, mind a jelenlegi szerkesztők, a szerzők, a bírálók, az MME és természetesen Magyarország tudományos elismerésében. A lap történetéről további részletek az MME50 könyvben találhatók, míg a hivatalos kiadói weblap a következő linken érhető el: https://sciendo.com/journal/ORHU
Az Ornis Hungarica honlapja: http://www.ornis.hu/
Forrás: MME
Az Ecology and Evolution szaklapban frissen publikált magyar kutatás szerint a hím parlagi sasokat jobban tizedelheti a mérgezés, mint a tojókat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), együttműködésben az Állatorvostudományi Egyetem Molekuláris Ökológia Kutatócsoportjával és a nemzetipark-igazgatóságokkal már több mint két évtizede követi nyomon a hazánkban fészkelő parlagi sasok túlélését. Ennek legfontosabb oka, hogy az elmúlt évtizedekben több mint száz példány esett az illegális mérgezések áldozatául.
Második éves parlagi sas (fotó: Orbán Zoltán – MME)
Ábra: MME
A parlagi sasok félénk és zavarásra érzékeny madarak, ezért nagyon nehéz őket hagyományos módszerekkel egyedileg azonosítani. Ebben áttörést jelentett az a magyar-spanyol tudományos együttműködés során 2005-ben kidolgozott módszer, amely lehetővé teszi, hogy akár egyetlen vedlett tollból is megfelelő mennyiségű és minőségű DNS-t lehessen kivonni.
Ennek segítségével a fészkek környékéről évente gyűjtött vedlett tollakból a kutatócsoport munkatársai DNS-ujjlenyomatot készíthettek. Így minden évben megállapítható a költő madarak kiléte és a sokéves adatsorokból a túlélési rátájuk is megbecsülhető. Egy újonnan publikált tanulmányban azt mutatták ki, hogy a hazánkban költő parlagi sasok túlélése miként függ a mérgezéstől, amely a mai napig az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a fokozottan védett fajra nézve.
Összesen több mint 600 költő parlagi sas (208 hím és 411 tojó) életét követték nyomon az egyedi DNS-ujjlenyomatokkal a vizsgálat 12 éve alatt (2011-2022). Az azonosított hímek jóval alacsonyabb számának az volt az oka, hogy hímektől kisebb eséllyel sikerült vedlett tollat gyűjteni, mivel a költési időszakban főleg a hímek vadásznak, így kevesebb időt töltenek a fészek környékén és kisebb eséllyel hullatják el ott a tollukat. Annak érdekében, hogy a hímekről is elegendő mennyiségű adatot szerezzenek, sok esetben apasági vizsgálattal állapították meg a hímek kilétét a fiókáik DNS-mintáit felhasználva.
Az eredmények alapján a hazánkban költő parlagi sasok éves túlélése általánosságban véve magas (92%), azonban mindkét ivar túlélésében csökkenés volt kimutatható azokban az években, amelyekben nagyobb mértékű volt a mérgezések előfordulása. Az eredmények arra is utalnak, hogy a hímek túlélési rátája a tojókénál erőteljesebben csökkent a mérgezések hatására. Különösen igaz volt ez a 2011-2012-es időszakra, amelyre kifejezetten nagymértékű mérgezés volt jellemző.
A talált ivari különbséget több tényező is okozhatja. Egyrészt, valószínűleg fontos szerepet játszik benne a már előbb említett viselkedésbeli különbség, azaz, hogy a hímek többet vadásznak a költési időszakban, mint a tojók, így feltételezhetően több lehetőségük is van mérgezett tetemmel vagy prédával találkozni. Másfelől a hímek valamivel kisebb termetűek mint a tojók, és emiatt feltehetően kisebb dózisú méreg elfogyasztása is elegendő a pusztulásukhoz.
Az eredmények megerősítik a mérgezések negatív hatását a parlagi sasok populációjára, alátámasztva ezáltal, hogy a mérgezéses esetek felderítése és megelőzése nagy jelentőséggel bír a fokozottan védett parlagi sas megőrzése szempontjából.
A fajmegőrzési programot és a genetikai vizsgálatokat az Európai Unió LIFE Nature programja támogatta (Helicon LIFE és PannonEagle LIFE, www.parlagisas.hu).
Forrás: Zsinka Bernadett PhD-hallgató – MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
200 kiló szemét a fűben
Egy 21 éves fiatal nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé
A kalocsai nyomozók gyanúsítottként hallgattak ki egy 21 éves fiatalt, aki nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé. Ügyében vádemelést javasolnak.
Fotó: Rendőrség
Egy miskei férfi tett bejelentést 2024 júliusában a rendőrségre, mert a lakásától látótávolságban lévő földút mellé valaki nagyobb mennyiségű szemetet borított ki. Az egyenruhások a helyszínen mintegy 200 kilogrammnyi, nagyjából 6,3 köbméter hulladékot találtak, amiben műanyag vödrök, kannák, szétbontott hűtőszekrény, redőnyök maradványai és szigetelőanyag maradványai voltak többek között.
A nyomozók hamar kiderítették, hogy ki lehet a „szemetelő”, aki a felelőtlen tettével bizony bűncselekményt követett el. A 21 éves férfi kihallgatása során beismerő vallomást tett: elmondta, hogy egy autóval saját maga szállította ki a lakhelyén feleslegessé vált holmit a település határába, ahol egyszerűen kidobált mindent az út mellé. A rendőrök azt is tudták, hogy a fiatalt korábban a bíróság jogerősen eltiltotta a vezetéstől. Így két bűncselekmény miatt kell majd felelnie: hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vétségével és járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségével is meggyanúsították.
Az ügy vizsgálatát a Kalocsai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai befejezték. A miskei lakos ellen vádemelést javasolnak, így az iratokat átadták az ügyészségnek.
Forrás: Rendőrség
Természetvédelem
CES avagy Állandó Ráfordítású Gyűrűzés a Naplás-tavon
2024-ben elindult a Naplás-tónál a CES gyűrűzés
2024-ben elindult a Naplás-tónál a CES gyűrűzés. A CES program olyan információk gyűjtését tűzi ki céljául, amelyek segítenek feltárni a madárpopulációk változásait a költési időszakban történő gyűrűzés segítségével. Az akció során április 19. és július 6-a között 9 alkalommal gyűrűztünk a program szabályai szerinti időközökben.
Hím tövisszúró gébics (Fotó: Lendvai Csaba)
A munkát szerettük volna megmutatni érdeklődőknek is, így néhány napon madárgyűrűzési bemutatót is meghirdettünk. Egy ilyen alkalom előző napi hálóállítással kezdődött majd hajnali 6 és 11 óra közötti madárgyűrűzéssel folytatódott. Összesen 18 faj 128 egyedével találkoztunk a 9 nap során. Ezek között szép számmal voltak gyűrűs példányok is. Talán a legérdekesebb egy előző év augusztusában fiatalként ugyanitt gyűrűzött fülemüle volt, amely szinte biztosan itt is kelt ki a tojásból és következő évben visszatért ugyanerre a területre.
Tövisszúró gébics (Fotó: Lendvai Csaba)
Legtöbb példányt széncinegéből fogtuk, amely odútelepünknek köszönhetően gyakori madár. A legérdekesebb adatnak egy adult örvös légykapó bizonyult, amely arra utal, hogy a területen költ, holott megfigyelése nem volt korábbról. Júniustól egyre több fiatal madárral találkoztunk, ezek között sok barátposzáta és őszapó akadt. Köszönjük a madárgyűrűzésben nyújtott segítséget Arnóth Júliának, Sztrehárszki Lilinek, Berecz Tibornak, Sarlós Dávidnak, Laczkó Szabolcsnak, Hegedüs Dánielnek és Alföldi Dánielnek.
Népszerű volt az április végi akció (Fotó: Lendvai Csaba)
Köszönjük önkénteseinknek a segítséget, elsősorban a legtöbbet tevékenykedő Kun Zsófiának, Molnár Lászlónak és Albert Lászlónak!
Forrás: MME
RSD horgászat szeptember közepén
Sastollakkal a mérgezések nyomában
Emelkedett a FAO élelmiszerár-indexe szeptemberben
Vadásznap a KÁN-on
Nem elsőre sikerült…
Trófeaszemle Alsóperében
KITEKINTŐ: Újvidéken megnyitotta kapuit az 55. LORIST – GALÉRIÁVAL
A magányos disznó
Afrikai sertéspestis: nem lazulhat a fegyelem
Új műveleti kódtár és további fejlesztések az eGN-ben
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Gímbika esett a Hoboli Vadásztársaság területén
Godzsák Tibor 1966-2024
Második bikám elejtésének története
Életem első őzbakja
Latolgatás után…
Idénykezdés Kardosfán
Elesett a Bélus-völgyi király
Különleges vad esett a SEFAG Zrt. Nyugat-Zselici vadászterületén
