Keressen minket

Vadászat

Szabó Győző utánkereső szeptember eleji élményei

Közzétéve:

Beindult az idény nekünk, utánkeresőknek is. Talán sikerült felvenni a fonalat, mert szeptember 12-én, tegnap, két sebzésből is eredménnyel értünk haza. Este jött a hívás, egy nem túl távoli vadászterületről, hogy egy gímbikát sebzett az egyik vendégük és érdeklődtek, hogy reggel tudnék-e segíteni. A szokásos információk begyűjtése közben megtudtam, hogy 185 m-ről, lőbotról adták le a lövést. Reggelre már a vadászháznál akartam lenni..

Kiskutyám a tó partján. Menne tovább, de visszahívtam. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

A lövést egy .30-06 kaliberű fegyverrel adták le, amelyhez egy Sako SHH lőszert használtak. A gímbika a lövés után elugrott. Nem kellett mondani sem, mert látszódott, hogy 80-100 m-ig szinte „locsolta” a vért, amely után semmit nem láttunk – persze, ahogy szokott lenni. Rövid előkerestetés után Dejó,  – alpok-táji tacskókopóm – határozottan felvette a csapát és elindultunk. A sebző és a kísérő is jött velünk – ez mindig meghatározza vadászat jó hangulatát. Aztán elmaradt a vér és mindösszesen három vércseppet találtunk 300-350 m-rel odébb. Akkor még nem tudtuk, hogy ennyi lesz az összes csapaigazoló jelünk a teljes munka során. Innen értünk be egy „bőgőplaccra”, ahonnan kb. 45 percnyi munkával sikerült csak kikeverednünk. Én már a feladás határán voltam, csak az tartotta bennem a lelket, hogy Dejó kitartóan dolgozott. Neki persze eszében sem volt feladni. Végre meglett az „arra”, és bár csapaigazoló jelünk továbbra sem volt, Dejó határozottan ment. Sőt! Egy idő után jelezte, hogy jobb lenne, ha a kolonc – azaz én – eltűnne a vezeték végéről.

Végül beértük. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Eleget tettem a kérésnek, ezután csak a GPS-re támaszkodva követtük és megtettünk úgy 1500 métert, mikor beérte a sebzettet egy kökényesben! Kitartóan állította, amíg oda nem értünk. Sajnos itt nem jutottam lövéshez, a bika elugrott, és csak a kutya távolodó ugatását hallottuk, majd akárhogy trappoltunk utánuk, egy idő után csippant a GPS: eltűntek a térképről…
Mást nem tehettünk, igyekeztünk tovább a kísérő által korábban is említett legvalószínűbb irányba és egy tóparti nádasban értük be őket, ahol gyors kupaktanácsot tartottunk, majd elindultunk – tőlünk telhetően „halkan” – az ugatás irányába. Mire átverekedtük magunkat a nádon, addigra Dejó már kb 200 m-re a tó közepén, úszva hajszázta a sebzettet. A kísérőt ekkora megkértem, hogy videózza le a nem mindennapi látványt, közben lehívtam a kutyát és combközépig a vízben állva, megpróbáltam az 50 m-re belőtt puskámmal terítékre hozni, az addigra 250-300-re úszó bikát. Az öt leadott lövésből egy talált.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Persze a videó sem sikerült, vizes kézzel nem mindig működik az érintőképernyős technika. A sebzettet még láttuk lassan eltűnni a túlparti nádasban, közben segítség is érkezett. A vadásztársaság elnöke ért be minket, aki a tó túlpartján megpróbálta elállni a menekülő útját. Kiöntöttem a csizmáimból a vizet – az iszapot – és gyaloglás vissza a kocsikhoz. Tókerülés, majd míg mi próbáltuk megtalálni a helyet, ahol a sebzett kimászott, Dejó önálló üzemmódba kapcsolt és hamarosan ismét a csapára állt. Itt már hamar beérte, és ennél az állításnál végre sikerült megadnom a kegyelemlövést. Mint utóbb kiderült, a sebzett az elálló mellett kb. 30 m-re feküdt le második sebágyába, ám ő a szederindás rengeteg miatt nem láthatta és nem hallhatta.

A lövésem kitört egy darabkát a rózsából. Nem így akartuk, de terítékre került a szarvas. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Átnézve a vadat konstatáltuk, hogy vállbúb felett egy kicsivel érte az első lövés és itt derült fény az én „sebzésemre” is, de igyekeztem azzal nyugtatni magam, – és a vendéget – ha erre a trófeára ránéz, még évtizedek távlatából is emlékezni fog a vadászat és az utánkeresés minden mozzanatára. Sajnos – mint utóbb kiderült – sikerült kilőnöm egy kis darabot az egyik rózsából, de nem tudtunk mit tenni. Benne van a pakliban! Az összmunka és az autózgatás miatt ugyan méterre pontosan nem tudtuk, de a GPS adatai szerint négy kilométert is megtettünk gyalog. Persze  mindenki örült és nem vágytunk másra, csak száraz lábbelire és tiszta ruhára, de erre esélyünk sem volt.

Kiskutyám, Dejó keményen dolgozott és még nem tudta, hogy egy újabb munka is vár ránk, innen egy újabb sebzett gímbika csapájára kellett ráállnunk! Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Miközben még az első sebzésen dolgoztunk, konkrétan, pont akkor, amikor elkezdett esni is és pontosan akkor, amikor elhatalmasodni rajtam az „itt a vége” érzés, jött egy újabb hívás, hogy 40 km-rel odébb reggel egy másik gímbikát sebeztek. Külföldi vadászvendég adta le a lövést egy magaslesről. Ahogy mondták, a szarvas 100 m távolságra lehetett és egy .270WIN kaliberrel, egy 10 grammos ólomhegyű lövedékkel szerelt lőszerrel lőttek rá. A bika tipikus „blattlövést” jelzett, vér nincs, de mikor utánamentek, látták messzebb felugrani és elfutni.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

Az első gímbika felett álltunk. A kutya is megkapta a töretét, átbeszéltük az utánkeresés pillanatát s alig gratuláltunk egymásnak, amikor mi már Dejóval, úgy ahogy voltunk, vizesen, sárosan átautóztunk a második területre. Kiöntöttem a csizmákból a maradék vizet persze, de még így sem száradtunk fel. A főút közelsége miatt vezetéken indultunk meg és küzdöttünk az embermagas, gazos nádrengetegben, bízva abban, hogy ha felugrik a sebzett, akkor nem tesz kárt se a kutyában, se bennünk. Nehéz pillanatok voltak. Nagy megkönnyebbülésemre 340 m vezetékmunka után a már dermedt bikához értünk, amit Dejó jelzett ugyan, hogy ott van előttem, de addig észre sem vettem, amíg majd’ rá nem léptem.

Egy rettentő sűrű nádasban, dermedten találtunk rá. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

A vendégnek is többször kellett szólni, hogy ha lép még egyet, akkor meglátja a bikáját, mert olyan sűrű nádasba váltott be. Alig két lépéssel mögöttem állva, sem látott még semmit és nem igazán értette, mire a mi nagy boldogságunk. Persze utána nála is elhatalmasodott az öröm, mert – mint kiderült – élete első gímbikáját ejtette el. Akkor itt még avatás is lesz!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Összességében a találat jó volt, de az alacsony kamralövés, ami a tüdőcsúcsot és a májat is érte, valamint a kaliber és a kis lövedéktömeg miatt, nem ütötte át a testet. De megvan és ez a lényeg!

A lövés nem ütötte át a vadat. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Átázva, fáradtan, de elégedetten térhettünk haza, főképp azok után, hogy voltak olyan esetek is az idényben, ahol minden jószándékunk és tudásunk ellenére sem sikerült fellelnünk a sebzettet: egy gerinctüske-lövés; egy feltehetően üres nyaklövéssel nem találtunk meg egy-egy gímbikát. Feltehetően átment a szomszéd területre. Aztán volt még egy 500 m-en keresztül előttünk lekövetett 8 grammos lövedékkel sebzett bika, ahol mi a rákövetkező 1500 m-en, mindösszesen egy csepp vért találtunk.

Nagyon büszke vagyok a kutyámra, Dejóra, az alpok-táji tacskókopómra. Fotó: Szabó Győző / Agro Jager

Ilyen az utánkeresők és a kísérők élete, így a gímszarvasbőgés kezdetén Zala vármegyében, de minden nehézség ellenére, nagyon várjuk évről, évre a szarvasbőgést.

Írta és fényképezte:
Szabó Győző utánkereső

Zala vármegye
Tel.: +36-30/826-5453

Vadászat

Elindult a #vadateszem kampány

Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása

Published

on

Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.

Fotó: AM

A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.

Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.

Ábra: AM

Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.

Forrás: AM

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián

A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett

Published

on

A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.

Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.

Fotó: KEFAG Zrt. 

A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.

 

Forrás: KEFAG Zrt. 

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom