Vadászat
A Gyulaj Zrt. gím- és dám trófeaszemléje Szent Hubertus ünnepét követő második napon
A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. trófeaszemlét szervezett a Miklósvári parkerdőben
A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. 2024. november 5-én tartotta a már hagyományosnak is mondható helyszínen a Tamási melletti Miklósvári parkerdőben a Szent Hubertus kápolna és erdei tó festői, már-már meseszerű környékén a 2024. idényben elejtett gím és dámbikák trófeáinak szemléjét.
Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
A részvénytársaság a 4 vadászterületén (Gyulaji vadászterület, Hőgyészi vadászterület, Kisszékelyi vadászterület és a Bikács-Kistápéi vadászterület) elejtett bőgésben 56 db gímbika és 154 db dámbika összesen 210 db trófeájából, 45 db gím és 65 db dám trófeát állítottak ki. A két vadfaj 110 db trófeájának megtekintésére nagyon sokan érkeztek Tolna vármegyéből és az ország minden tájáról, sőt külföldről is. Iskolások és óvodások is sokan jöttek, akiknek különösen örültünk!
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A Vadászkamara Kürtegyüttese gyönyörű szólamaival kezdődött a trófeaszemle a tó és az erdő semmivel fel nem érő kiváló akusztikájában, mindez a természet őszi pazar lombszíneződése mellett.
Az ünnepi szignálok után Gőbölös Péter a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a az egybegyűlteket. A vezérigazgató köszöntőjéből idézünk:
„…Igazi ünnepnap ez a mai. Nekünk vadgazdálkodóknak talán a legnagyobb szakmai ünnepünk! Boldogság az számomra, hogy sok nem vadászt is látok itt, akik együtt ünneplik velünk azt, hogy mi a szakmai tevékenységeinkkel a természettel együtt tudunk élni!
Miért tartunk trófeaszemléket? Miért érezzük ezt kiemelt programnak, hogy a szakmának, a vadászoknak, a természetkedvelő érdeklődőknek, a gyerekeknek bemutassuk az adott év bőgésben és barcogásban esett bikáinak a trófeáit?
Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Sok-sok érvet fel tudnék sorolni, hogy miért fontos ez! Azonban az egyik legfontosabb, és a civil társadalom számára a legmegnyugtatóbb választ emelem ki: annak demonstrálása, hogy a vadállomány, – aminek a fenntartása a feladatunk és vadász szakmai hivatásunk alapja, – szépen jelen van területeinken és fejlődik, sőt az állományai javulnak, mindezt az élőhellyel harmóniában. A trófea minősége első számú indikátora a vadállomány egészségi állapotának, az állomány ivari és korosztály-összetételének megfelelőségének, mindezekből következik, hogy a vad élőhelyi, vadeltartó képességi megfelelőségének is. A világon látható folyamat, hogy ahol a vadászat és a vaddal való gazdálkodás tevékenysége megszűnik, ott az adott vadfajok léte is megszűnik, mellyel összefüggésben a vad élőhelye is elpusztul, sőt a vadászható vadfajok mellett a védett és veszélyeztetett vadon élő állatoké is, erre pl. az afrikai kontinensen számos szomorú példát lehet látni napjainkban.
Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a vadgazdálkodói tevékenységünkkel, a vadnyugalmának és élőhelyének a védelmével számos védett és fokozottan védett állat fennmaradását is biztosítjuk. Pl.: a klímaváltozással összefüggő iszonyatos aszályban, pusztító légszárazság idején a folyamatos vaditatással sok védett állatfaj életét mentettük meg, tartottunk fent oázisként működő itatók környéki kis biotópokat.
Akik az elmúlt 15 évben a Gyulaj Zrt. trófeaszemléit követik, azok pontosan láthatják a tény adatokból és a felsorakozó trófeák megjelenéséből, hogy a vad minőségében és az élőhellyel arányos mennyisége kiválóan alakul. A vadászattal nem szimpatizálók gyakori kérdése, hogy lesz majd jövőre is szép vadállomány a természetben? A trófeaszemlék évről-évre egyértelműen bemutatják, hogy igen!
A vadászat az egyik, hanem az emberiséggel egyidős tevékenység. A vadászati tevékenység formája, etikája az utóbbi 300 évben jelentősen változott, mely a mai un. modern világban már egy szép tradícióvá alakult át. Ami a jelen korunkban hagyományként megmaradt, az egy különlegesen védendő elem. Ebben a plasztik-műanyag világban, minden mesterségesség, szintetikussá válik. Műhús, műbor, műszőr, műcsont, fröccsöntött sok minden. A vadászat még az a tevékenység, ami a természettel szimbiózisban, azzal együttműködve állít elő természeteset. A természetben megélt csodálatos ősi, a génjeinkben megörökölt érzésekkel. Ezek nem „műanyag” érzések, ezek nem szintetikus laboratóriumi folyamatok, hanem a Teremtő által adott színek, illatok, anyagok. A vadászat egy varázslat, a szarvasbőgésben és a dámbarcogásban vadászni többszörösen az! Aki ezt átélheti, az olyan, a lelkét építő élményt él át, amelyet mesterségesen nem lehet előállítani. Később a megszerzett vadtrófeáját megpillantva az évek és évtizedek múlva is az elejtő képzeletében megjelennek, filmszerűen leperegnek a természetben szerzett felejthetetlen élmények, a színek, az illatok, a mozdulatok és az érzések. Ezek a trófeák az ország és világ távoli tájain élők lakásaiba, irodáiba hirdeti a Tolna vármegyei táj szépségét és természeti gazdagságát!
15 évvel ezelőtt, amikor meghirdettük, hogy a trófeaszemlékre hívjuk meg a gyereket, a szakmán belül is komoly támadásokat és sommás kritikákat kaptam, mondván: „ez nem egy zsibvásár vagy hasonló, ezek a trófeaszemlék szemlék a szakmának szólnak!”
Az én szakmai vezetői álláspontom azonban mit sem változott másfél évtized alatt: Nem, a trófeaszemléink a szakmának is szólnak, a szaksajtónak is szólnak, de! A gyerekek a jövő! Ők még tiszta, nem eltorzított és nem berögzült tájékozatlan és a természetben, a természetért soha nem tevékenykedő felnőttektől átvett negatív gondolatokkal jelennek meg itt, hanem ők érdeklődve figyelik és értik meg a természetben jól a vaddal való foglalatosság lényegét! Az egykori hivatalos látogatóim, a Szent Balázs Óvoda egyik óvodás csoportjának kérdései logikusak, kézenfekvőek voltak. A gyerekek nagyon „be tudnak kérdezni”, nem izzasztottak meg még talán úgy kérdésekkel, mint a kis ovisok. A pici gyerekeket minden érdekelte és mindent igyekeztek a természet folyamatai közül megérteni és mélységében átlátni. Nagyon jó döntésnek tartom azt, hogy a gyerekeket meghívjuk a trófea szemléinkre és ennek öröme az ő szemük érdeklődő csillogásából is látszik! …”
A vezérigazgató vadászterületenként, Gyulaji-, Hőgyészi-, Kisszékelyi- és a Bikács-Kistápéi vadászterületek vonatkozásában részletesen ismertette a 2024. év idényében az eddig elejtett trófeák statisztikai adatait:
GÍMSZARVAS:
A Gyulaj Zrt. négy vadászterületén a bőgésben elejtett 56 db gímbika vonatkozásában az átlag trófeatömeg: 7,70 kg volt.
A két legnagyobb trófeatömegű gímbika: 13,60 kg (Bikács-Kistápéi vadászterület) és a 12,01 kg (Hőgyészi vadászterület).
A gímtrófeák érmes aránya: 75 %, melyből arany: 14%, ezüst: 38%, bronz: 23%.
A gímtrófeák 64%-a 180 CIC feletti. Ezen belül a 180-190 CIC: 14%, 190-200 CIC: 25%, 200-210 CIC: 11%, 210-220 CIC 7%; 220 CIC < 7%.
A TOP3 gímbikából a TOP 1.: 239,17 CIC (Bikács-Kistápé), a TOP 2.: 228,82 CIC (Hőgyész); TOP 3.: 228,13 CIC (Hőgyész).
A trófeaszemlén 45db gímbika trófeát állítottunk ki.
DÁM:
Az eddig a barcogási idényben Gyulaj Zrt. négy vadászterületéből háromban (Gyulaji-, Kisszékelyi- és Hőgyészi vadászterület) elejtett 154 db átlagos dámbika trófeatömege 4,01 kg volt.
A három legnagyobb trófeatömegű TOP 3 dámbika: 6,40 kg, 6,35 kg és 6,00 kg (Kisszékelyi vadászterület).
Az eddig elejtett dámbikákból 13 db 4,50-5,00 kg; 10 db 5,01-5,50 kg; 8 db 5,51-6,00 kg; 2 db 6,01 kg-nál nagyobb!
A dámbikák érmes aránya eddig 61 %, azonban ki kell hangsúlyozni, hogy 26 db Gyulaji vadászterületen esett dámtrófea hatósági bírálata még folyamatban van, így az összes dámbika érmes aránya 75% lesz, vagy az fölé várható. Az arányok (26 db gyulaji dámbika adatai nélkül): az aranyérmesek 40%, az ezüstérmesek: 16%, a bronzérmesek: 6%.
A dámtrófeákból 30 db 200 CIC feletti, ebből 7 db 210 CIC feletti 2 db 220 CIC feletti. Ez utóbbi kettő 226,77 CIC és 229, 57 CIC pontosak voltak (Kisszékelyi vadászterület).
Fontos kiemelni, hogy 6 db kisszékelyi és 1 db gyulaji dámbikánk trófeája az előírások szerint az Országos Trófeabíráló Bizottság előtt is megmérettetik!
A trófeaszemlén 65 db dámbika trófeáját állítottuk ki.
Zárszóként a vezérigazgató megköszönte minden Munkatársának a munkáját, hiszen ezt az eredményt csak egy kötelékben és csapatként lehet elérni. Megköszönte a vadászati ágazatvezetés, a vadászatszervezés, a vadászati értékesítés munkáját, az erdészetek és a vadászati szakszemélyzetnek a helytállását, a számvitel-ügyvitel, jogi képviselet és kivétel nélkül minden Munkatárs fáradozását, mert az ő kiváló munkájuk nélkül a részvénytársaság ezeket a szárnyaló, kiemelkedő eredményeket nem tudta volna és tudná elérni. A cég munkájában szervezeti tevékenységek együttműködése minden mindennel összefügg.
Gratulált vadászüdvözlettel az elejtőknek is, azt kívánva, hogy a sikeres és sikertelen vadászatok során szerzett élményeik, annak minden eleme épüljön be a lelkükbe és megjegyezte, hogy jöjjenek vissza hozzánk máskor is vadászni!
Az ünnepség Prof. Dr. Kovács Levente, a Gyulaj Zrt. Felügyelőbizottsága elnökének, a Magyar Bankszövetség Főtitkárának a beszédével folytatódott, amelyből idézünk:
„… A teremtett világ szép! Jó a világosság és a sötétség, jó a szárazföld és a tenger, jó a növényvilág és jó az állatvilág, működik a természetben a körforgás, csodálatos a világegyetem. Ahogy Mózes első könyvének első fejezetéből ezeket meg is jegyezhetjük.
A természetben tudunk a leghatékonyabban pihenni. Hétvégékre megtelnek az erdők túrázókkal, kikapcsolódni vágyókkal. A természeti szépségek, a hegyek/dombok formái, a különleges természeti alakzatok, most az őszi színek, a felbukkanó vadállatok a maguk csodáikkal évezredek óta rabul ejtenek minket.
Tudták ezt az uralkodók is. Így például az egyik leggazdagabb császár, a kínai császár a nyári palotájába nem művészek által megalkotott szobrokat, hanem a természet által létrehozott csodákat, egyedi kialakítású természetes kősziklákat helyeztetett ki. Ezekből nincsenek hamisítványok, nincsenek utánzatok. Ezekből csak egy darab van, aminek a szépsége utolérhetetlen. A természeti csoda időt álló. Trendi volt ez ezer éve, a múlt évszázadban és az ma is. Ennek okai: az egyedisége, a szépsége, a természetessége és a maradandósága.
A vadászati trófeák ugyanezekkel az ismérvekkel bírnak. A vadász ezer trófea közül is ki tudja választani a saját találatának az eredményét, mert nincs köztük kettő egyforma. Például a szarvasagancs esetén a forma kecsessége, összetettsége, szerkezete, fennköltsége magával ragadja a látogatót. A vadászoknak minden trófeához külön szenvedélyes történetük van, mely izgalmat, küzdelmet, kitartást tartalmaz. Ezen izgalmas történetek mögött azonban mindig a hosszú és kemény munka áll. A felelős vadgazdálkodás, a vadállatoknak az ideális élettér biztosítása, árvíz idején a vadállatok mentése, télen pedig az etetése, a minőség kiválasztása, stb. – ezek a vadászok és az erdészetek közös feladatai.
Itt Tamási környékén és a megye erdeiben a világ legkülönlegesebb trófeáival is találkozhatunk. Az itteni dámszarvas agancsok közül sok az érmes, köztük az aranyérmes is. Azaz a mostani trófea kiállításunk egy olyan éremgyűjteményhez hasonlítható, amelyikben sok az aranyérem, méghozzá az olyan aranyérem, amelyekből csak egy-egy darab született, és az éppen a mi tolnai erdeinkben. Ha ilyet szeretnél látni, akkor azt nem tudod megtenni idegen országban, hanem csak idehaza, Tamásiban. Tisztelettel nézzétek végig ezt a kincses gyűjteményt, kérdezzetek a történetekről és legyetek büszkék rájuk.
Legyünk hálásak a Gyulaj Zrt. munkatársainak, akik megőrizték és nemesítették a saját vadállományunkat. Köszönjük munkátokat! Hajrá Péter, hajrá vadászok és erdészek. Őrizzétek és fejlesszétek tovább nemzeti kincsünk ezen egyedi darabjait! …”
Az ünnepi beszédeket dr. Horváth Kálmán főispán zárta, a Tolna Vármegyei Kormányhivatal képviseletében, aki a beszédében kiemelte a Gyulaj Zrt. erdészeti és vadászati ágazatban betöltött példaértékű szerepét, valamint a tudományosan megalapozott vadgazdálkodás jelentőségét. A Gyulaj Zrt., a természettel összhangban és érdekében működő vármegyei tevékenységét példaként állította a megjelentek számára.
Forrás: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
