Az erdők királynőjének is nevezett erdei szalonkáról elsősorban a tavaszi nászrepülése, a páratlan jelenségként ismert szalonkahúzás jut az eszünkbe. Kevesen tudják, hogy tündérmadaraink az őszi vonulásuk idején töltenek el hosszabb időt nálunk – sőt, alkalomszerűen át is telelnek Magyarországon! Szerencsésebb erdőjárók novemberben is találkozhatnak a rejtőzködés nagymesterével, egészen a komolyabb fagyok beálltáig. A nyiladékokon, erdőszéleken, ilyenkor megrebbenő szalonkák látványa különös élmény.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Legendás madarunkról fővadászunkkal, Guzsik Alfréddel konzultáltunk.

Alábbi írásunk alapja ez a beszélgetés.

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) az élővilágban és a vadászati kultúrában egyaránt különleges szerepet játszik. Erdeink egyetlen, a talajból táplálékot szerző madara, mely hazánkon tavasszal és ősszel is átvonul, esetenként fészkel is nálunk, valamint áttelelni is képes az enyhébb időszakokban.

„Hosszúcsőrű barátunk” a legnevezetesebb apróvadunk. A magyar neve szláv eredetű, közelebbről a lengyel słonka szóból ered – forrása a lengyel-magyar barátság, minek keretében főuraink közös vadászatokon és lakomákon vettek részt. Vadászirodalmunkból ismert neve a sneff, ami a német nevéből – die Schnepfe – ered.

Tudományos nevében a rusticola jelentése „rusztikus”, azaz falusias, illetve vidéki. A franciák Bécasse des bois -nak hívják, angolul Eurasian woodcock. A hímjét kakasnak, nőstényét tojónak, szaporulatát fiókának nevezzük. Az erdei szalonkánál nincs ivari dimorfizmus. A kakas és a tojó megkülönböztetése csak boncolás alapján lehetséges.

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

A szalonkák elődei a miocén kor óta éltek a Kárpát-medencében. Lábnyomaik az Ipolytarnóci Ősmaradványok megkövült iszapjában is fellelhetők. Mai szalonkáink hagyományosan a Mediterránumban telelnek. Fészkelő területeik déli határán pedig mi vagyunk – ezek súlypontja Észak-Európa. A tavaszi meleg ciklonokkal, egyes esetekben az Uralon túlra, Szibériáig is elvonulnak, eleget téve a fajfenntartás örök parancsának – ám onnan is visszajönnek ősszel. Ha az őszi vonulást nézzük, akkor októberben érkeznek meg hozzánk, sok fiatal madárral a költőhely felől, és decemberig nagy eséllyel itt maradnak. A nagyobb fagyok elől Olaszország, Dél-Franciaország és Spanyolország irányába vonulnak tovább.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Madarunk jellemző testhossza mintegy 30-35 cm, tömege 300-400 gramm. A Lilealkatúak képviselőjeként a földön, az erdő aljnövényzetében fészkel, ahol totyogva közlekedik, sohasem gallyaz fel. Enyhén keresztbe rakott nyomai jellegzetesek, a tyúkfélékéhez hasonlítanak. Kiválóan repül, miközben a csőrét lógatva, szinte függőlegesen tartja. (Vonuláskor képes egy nap alatt átrepülni Magyarországot, sőt akár 900 kilométert is megtenni.)

Testalkata, tollazata egyedi, amit csak a rokon, de más élőhelyeket kedvelő és eltérő mintázatú sárszalonkákéval lehetne összetéveszteni, azonban „a mi madarunk” széles fejét sötét keresztsávok díszítik. Első szárnyevezői előtt találhatjuk a kedves vadászemléket jelentő spicctollat, a farok tövén pedig a kis, piheszerű ecsettollat. A szemei szinte a tarkóján ülnek, ezért teljes körben – hátra is – belátja a környezetét. A főként a szürkületi, esti órákban aktív madár rejtőszíne kiváló. A száraz falevelek, tuskók között, lehullott kéregdarabok, kiálló gyökerek mellett nyugodtan meghúzódó szalonkát még a legtapasztaltabb vadász gyakorlott, éles szeme sem veszi észre.

Csak nászrepülésekor (korrogás, pisszegés), valamint fiókái menekítésekor (egyfajta brekegés) ad ki hangokat, sőt egyedülállóan, szagnyomokat is alig hagy maga után! Ellenségei, a vad- és házimacska, a róka, a nyest, a héja, a karvaly, a sólymok, a szajkó és a szarka így lapuló madarat minimális eséllyel fedezik fel. A vadászebek is csak ritkán tudják kiszagolni őket.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Fészkeiben inkább csak a vaddisznó okoz érzékenyebb károkat. Táplálkozása is a talajhoz kötődik. Az avar alatt és a talaj nedvesebb rétegeiben lakó apró rovarok, giliszták és egyéb gerinctelenek szerepelnek étlapján, melyek elfogásában a hosszú, rugalmas csőrét használja. Csőrének hegye csipeszként működik, amely a táplálék érzékelésére és megfogására szolgál. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt. Kinyílik a csőr hegye, körbefogja a férget, bekapja és lenyeli anélkül, hogy kivenné a csőrét a földből…

Talajmélyedésbe kapart, avarral bélelt fészkébe 3-4 tojás kerül, a kotlási idő 22-24 nap. Szalonkánk poligám, a párzások után újabb tojókat keres. Csak a tojó kotlik, a fészekhagyó fiókákat is egyedül neveli. Ha veszélyt vagy táplálékhiányt érez, az apróságokat képes a lábai között, farkát visszahajtva, repülve elszállítani. Ez kivételes a madárvilágban. A fiatalok egyhónapos korukban már röpképesek és önállóak, de a család az őszi vonulásig összetart.

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Egyedei jellemzően csak 1-2 évig élnek, halandóságuk az első életévben nagyobb mint 70%. Szerencsére ezt pótolja a szaporulat mennyisége. A legidősebb erdei szalonka igazolt kora 16 év volt. A „tavasz üdvöskéjének” márciusi megjelenése a szalonkahúzás, ami az új vadászati év kezdetét is jelenti. Az Európában évszázados misztikummal övezett szalonkázás pedig az önzetlen vadászat példázata, melynek kultusza e körben a szarvasbőgés értékével vetekszik. A szalonkavarázs párját ritkító vadászünnep.

A 20. század első felében még ősszel is vadásztak szalonkára. Ezt klopfolásnak hívták: ilyenkor a hajtógyerekek az erdőben botokkal kopogtatva (klopfolva), kutyák segítségével rebbentették fel a földön rejtőző madarakat, a vadászok elé. A szalonkavadászat utóbb a tavaszi húzások idejére korlátozódott. A szalonkák legutóbb tizenöt éve kerültek a szélesebb közvélemény látóterébe.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Ekkor jelent meg a 2009/147/EK irányelv a vadon élő madarak védelméről, ami szerint költési és fiókanevelési időszakban tilos bármely madárfajra vadászni, valamint a vonuló fajokat tilos a költési helyükre való visszatérésük idején elejteni. Így nálunk is betiltották a szalonka tradicionális vadászatát. A Berni és a Bonni Egyezmény, valamint a Madárvédelmi Irányelv védik. Az IUCN nyilvántartásában a „nem fenyegetett” kategóriába tartozik.

Szalonkát elejteni azóta csak egy különleges Monitoring Program keretében, irányított, ellenőrzött körülmények között, mintavétel jelleggel, tudományos célokat is szolgálva szabad. E programot az Országos Magyar Vadászati Védegylet felügyeli, kutató intézmények – kiemelten a MATE és dr. Schally Gergely – hátterével.

A program célja az információszerzés az állomány dinamikájáról, vonulási útvonalairól és arról, hogy mennyire befolyásolja a faj fennmaradását a vadászat. És ha már elejtenek madarakat, akkor a populáció összetételéről is lehessen adatokat gyűjteni. A monitorozás fő eszközei – az egyszerű megfigyelések mellett – az egyedek hálóval történő befogása, gyűrűzése, illetve felszerelése a nyomkövetésükre szolgáló, GPS-alapú eszközökkel, nagy pontosságú műholdas jeladókkal.

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

A madarak terepen való felkutatása alkonyattól indul, lámpázás, újabban hőkamerák segítségével. A befogás egy olyan merítőhálóval történik, amely egy 7 méteres horgászbot végén van. Ezt az 1 méter átmérőjű, kör alakú hálót kell olyan ügyesen fölé vinni a madárnak, majd óvatosan rátenni, hogy az közben ne repüljön el. Ez ritkán sikerül, madarunk általában az utolsó pillanatban felröppen – ami nagy kihívás és türelemjáték a befogónak.

A vizsgálatok eddig legfontosabb eredménye, hogy a szalonka-populáció stabil, abban sem csökkenő, sem növekvő tendencia nem látszik.

Tehát a magyarországi elejtések pár ezreléknyi volumene az állományt nem befolyásolja. (Emellett ismert, hogy Dél-Európában több tízezres nagyságrendben ejtenek el szalonkákat a telelésük időszakában.) Ezen kívül bizonyosságot nyert, hogy szalonkáink következetesen visszajárnak a számukra ideális adottságú (üde, hosszú ideig jó táplálékforrást adó) élőhelyfoltokba.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Most madarunk őszi megjelenése az aktuális, amiről kevesebb szó esik, pedig ez is izgalmas jelenség! Vonulásai közül, idén most a másodiknak az idejét éljük. „Rejtőzködő bajnokunk” jelenléte ilyenkor persze nem annyira mutatványos, mint a nászrepülése idején. Figyelmesen járva az erdőt, némi szerencsével azért mostanában is a szemünk elé kerülhet – üde talajú ligeterdők, fiatalosok szegélyein, nyiladékain, tisztásokon, vagy felrebbenhet a lábunk alól.

A szalonkahúzás részleteiről értelemszerűen majd aktuálisan, márciusban fogunk írni. Ám most is szeretnénk kiemelni, hogy a szalonka vadászatának van egy nagyon fontos, etikai jellegzetessége. Ez az a vadászat, amire semmiképpen nem lehet ráfogni, hogy kapzsiságból történik. Itt a vitathatatlan motiváció csupán az erdő élménye – nem a trófeakultusz vagy a húsvadászat. Ilyenkor elmélyülve tapasztaljuk meg a zsendülő tavaszi erdőt, a hóvirágot, a rigók énekét, a patakok csobogását, a természet ébredését.

Az erdei szalonka hangja:

https://madarinfo.hu/az-erdei-szalonka-scolopax-rusticola-hangja/

Forrás: Ipoly Erdő Zrt.

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131