Keressen minket

Természetvédelem

Impozáns pókok a bugaci pusztán

Print Friendly, PDF & Email

Nyár végén két könnyen felismerhető, látványos, a keresztespókfélék családjába tartozó pókfaj ivarérett egyedeivel találkozhatunk a kiskunsági gyepeken, így a bugaci pusztán is. A darázspók jellegzetes színmintázata, a karéjos keresztespók pedig alakja alapján könnyedén beazonosítható – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Nyár végén két könnyen felismerhető, látványos, a keresztespókfélék családjába tartozó pókfaj ivarérett egyedeivel találkozhatunk a kiskunsági gyepeken, így a bugaci pusztán is. A darázspók jellegzetes színmintázata, a karéjos keresztespók pedig alakja alapján könnyedén beazonosítható – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.

Darázspók, hálójába szőtt stabilimentummal (Kép: KNP)

Leggyakrabban a nőstények kerülnek a szemünk elé, melyek teste két centiméteres is lehet, a hímek mindkét fajnál jóval kisebbek és jellegtelenebbek. Riasztó méretük ellenére nem kell tőlük tartani, mert bár mint minden más pók, ők is méreggel ölnek, csáprágóik gyengék ahhoz, hogy az emberi bőrt átszúrják.

A karéjos keresztespók védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft (Kép: KNP)

Hálójukat a magasabb kórókkal, alacsony bokrokkal tarkított homokpusztagyepeken feszítik ki, amely olyan erős, hogy még egy rúgkapáló sáskát is megtart. A darázspók gyakoribb elterjedésű faj, mint a karéjos keresztespók, száraz és nedves gyepben egyaránt jól érzi magát, sőt, akár a kertben is megjelenhet. A karéjos keresztespók viszont egyike a kevés, hazánkban védett pókfajoknak. Bár Afrikában és Ázsiában gyakori, Európában inkább csak az elmúlt 50 évben kezdett terjedni. Hazánkban leginkább a Duna-Tisza közén találjuk a nyílt homokpusztagyepeken, homoki sztyeppréteken.

karéjos keresztespók Karéjos keresztespók sáskazsákmánnyal (Kép: KNP)

A két faj gyakran sző a hálójába cikk-cakkos fehér szalagot, ún. stabilimentumot. Hogy miért, arról több elképzelés is van. Először arra gondoltak a kutatók, hogy stabilabbá teszi a hálót, innen a neve is, de aztán kiderült, valójában alig kapcsolódik a fogóhálóhoz. Mivel visszaveri az ultraibolya sugárzást, feltételezik, hogy vonzza a zsákmányrovarokat. Valószínűleg a nagyobb állatok figyelmét is felhívja a háló jelenlétére, így azok inkább kikerülik, mint hogy belegabalyodva szétszaggatnák azt. Egy spanyol vizsgálat pedig arra is fényt derített, hogy azokat a nőstényeket, akik stabilimentumot szőttek a hálójukba, több hím keresett fel. Talán az adott helyzettől függően többféle szerepe is van ennek a hímzésnek, az egyik nem zárja ki a másikat.

Szexuális életük is rejt néhány érdekességet. Kezdjük mindjárt a „pók erényövvel”. A hím a párzás után bennhagyja ivarszervének végét a nőstény ivarnyílásában, így az utána érkező hímek már nem tudják megtermékenyíteni. A trükk az, hogy a hímnek két ivarszerve is van, tehát két légyottra készülhet életében, feltéve, ha túléli az elsőt. Ugyanis a szexuális kannibalizmus más ízeltlábúakhoz hasonlóan a pókoknál is gyakori, azaz ha nem elég fürge a hím, a párzás végeztével a nőstény felfalja. A szerepe ennek is megvan: a nőstény így védekezik a hím kizárólagos apaságáért alkalmazott stratégiájával szemben, valamint az extra fehérje is jól jön a peterakás előtt.

A nőstény a párzás után több petecsomót is elhelyez a hálója közelében augusztus-szeptember folyamán. Az ujjbegynyi kokonokat feszesen növényekhez rögzíti, majd elpusztul. Az új nemzedék április-májusban kel ki. Az apró, 2-3 mm-es pókok gyorsan növekednek, nyár derekára már ivarérettekké válnak.

Bugaci pusztán mindkét faj megtalálható (Kép: KNP)

A két faj, de különösen az élőhely-specifikusabb karéjos keresztespók védelme a nyílt homoki gyepek fenntartásával valósulhat meg. A túllegeltetés, a túlzott taposás, a gyep égetése veszélyeztetik a fajt és kerülendők. A mozaikos gyepek, a legelő állatok által került szúrós növények (mint a mezei iringó, tövises iglice) megfelelő hálófeszítő és kokonrakó helyek a számukra.

Forrás: KNP

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Madár-megfigyelés Görögországban

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom