Természetvédelem
18 éves, színes gyűrűs kanalasgém megfigyelése Csanyteleknél
Kiskunsági Nemzeti Park: 2004-ben a tömörkényi Csaj-tavon gyűrűzték meg fiókaként azt a 18 éves (19. naptári éves) kanalasgémet, melyet idén március 20-án Csanyteleknél, a Síróhegyi-halastavaknál figyelt meg Dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre. A messziről is leolvasható színes gyűrűnek köszönhetően erről a példányról nem csak azt tudjuk, hogy hazánkban ez a legidősebb, visszatalált gyűrűs kanalasgém, hanem azt is, hogy a teleket Olaszország északi részén, a Velencei-lagúnákon tölti, ahol többször is észlelték már.
A kanalasgémek általában területhűek, a kikelési helyükhöz többnyire ragaszkodnak. Ha tehetik később is ott fészkelnek, így nem véletlen, hogy ezt a telelésből frissen visszatért példányt is a Csaj-tótól néhány kilométerre észlelték egy körülbelül 50 egyedből álló csapatban.
A világon először a Magyar Királyságban kezdtek kanalasgémeket gyűrűzni 1908-ban, hogy kiderüljön, merre vonulnak ezek a társas életmódot folytató madarak. Hazánkban 2002-ig kizárólag fémgyűrűk segítségével kutatták a fajt, ennek eredményeként többnyire azt lehetett feltérképezni, hogy a fiókák a gémtelepről hová vetődnek el. A fémgyűrűk kódját gyakorlatilag csak kézből lehet leolvasni. Az ilyen módon gyűrűzött egyedek töredékéről lehet csak információt szerezni, azok is többnyire a kanalasgém elpusztulásával állnak összefüggésben, és a madarak viselkedéséről csak nagyon kevés információt szolgáltatnak.
Mindez 2003-ban, a nagyméretű színes gyűrűk használatával megváltozott. Éppen a Kiskunsági Nemzeti Parkban és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben alkalmazták először hazánkban a színes gyűrűket, hogy a kanalasgémek kóborlását és vonulását még pontosabban ki lehessen deríteni. Ezeket ugyanis akár 300–400 méteres távolságból, a madarak befogása nélkül, távcsővel is le lehet olvasni. Egy-egy egyedről az élete során így több tucat megfigyelési alkalom is ismertté válhat, ami jelentősen segíti a viselkedésük megértését. Így kideríthető, hogy a Kárpát-medencében hogyan használják a vizes élőhelyeket, hová térnek vissza fészkelni, hol telelnek, vonulás közben milyen útvonalakat használnak, hol állnak meg pihenni és táplálkozni.
Így tudjuk például, hogy ugyan a hazai kanalasgémek többsége Tunéziában és Olaszországban telel, de ismertek leolvasási adatok Törökországból, Görögországból, Líbiából, Algériából, sőt, a Szaharától délre, Szudánban, Nigériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában és Szenegálban is azonosították már a madarainkat. Mivel a faj a vizes élőhelyek fontos indikátorfaja, ezért néhány madár GPS-es jeladót is kapott a Kiskunságban.
Az idei, súlyos aszállyal induló év sajnos rossz költési szezont vetít előre nemcsak a kanalasgémek, de a többi vízimadár számára is. A vízimadár-állományokat leginkább a téli és a tavaszi vizek megőrzésével lehetne segíteni, ugyanis ezekben sok vízi gerinctelen élőlény, továbbá a kétéltűek és adott esetben a halak is megtalálják a szaporodásukhoz szükséges életfeltételeket. Ám a kiskunsági tavak, vízállások jelenleg szárazon állnak, vagy csak kevés víz van bennük, amelyekből a víz gyorsan el fog tűnni, ha nem érkezik elegendő utánpótlás eső formájában. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos természetvédelmi feladat a Kárpát-medence megmaradt vizes élőhelyeinek megóvása és a vizeink megőrzése, tájban tartása!Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Madár-megfigyelés Görögországban
Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton
Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.
Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.
Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.
Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.
Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.
Írta és fényképezte: Gyenge László