Horgászat
Hatalmas szürkeharcsát fogtak Győrben – Videóval és galériával
Győrben, a Nádorvárosi Sporthorgász Egyesület területén, kapitális szürkeharcsát fogott Pop Márk Erik helyi horgász. A vízterületről, és a sikeres horgászat titkairól kérdeztük az Olga Catfish oszlopos tagját:
A Győr szívében található horgászvíz különleges, mert számos más vízzel áll kapcsolatban. A vízterület egy része a Holt-Marcalhoz tartozik, a Marcal-tó összeköttetésben áll Rábával, amelynek a mellékága, a Patkó vízterület. Friss vízutánpótlás a Pándzsa patakból is érkezhet.
Pop Márk Erik helyi horgász fogta a fényképen látható kapitlis szürkeharcsát. (Kép: Pop Márk Erik – Agro Jager News)
Jó pár évvel ezelőtt, egy nagyobb árhullám érkezett, ami után két nagytestű, elpusztult szürkeharcsát talált a fiatal horgász egy bokor alatt. Ez az élmény annyira meghatározónak bizonyult számára, hogy ezután csak a szürkeharcsahorgászattal foglalkozott.
A tanulási fázis hosszú és nehéz időszaka következett. Márk önszorgalomból, autodidakta módon kitanulta a harcsásvideókból a fortélyokat, majd ezeket a gyakorlatban is kipróbálta. Az évek során vegyes eredmények születtek: volt, amikor sikerrel járt, volt, amikor semmit nem fogott. A téli hónapokat kivéve, amikor a harcsák nem esznek, szinte mindig kint töltötte a szabad idejét a vízparton, nemcsak itt, hanem más helyeket is felkeresett. Véleménye szerint az első és legfontosabb szabály, hogy keressük meg a harcsás vizeket. Ha éjszakánként rablásokat hallunk, az már jó jel, de már olyat is tapasztalt, hogy szürkeharcsák nem árulják el magukat. Érdemes napfelkeltekor az adott vízterületet megfigyelni. Az éjszakai táplálkozások után a nagy harcsák teli gyomorral sokszor mozognak, hogy segítsék az emésztésüket. Ha van egy kis szerencsénk, időnként megpillanthatjuk ezeket az óriásokat. Emellett a víztükör is sokat elárulhat, ha mozog a hal. Ha egy nagy bajszos megmozdul, az szinte mindig látszódik. Olyat is látott már, hogy a sekélyesben napoznak ezek az óriások. Ismeretlen vizeken olyan helyet kell keresni, ahol elbújhat a harcsa napközben: akadók, tuskók, esetleg csövek közelében, szinte biztos, hogy találunk harcsát is. Nagyobb partfalaknál olyan is előfordul, hogy maguk alakítanak ki fészkeket.
Kép: Pop Márk Erik – Agro Jager News
A meder ismerete is nagyon fontos. Márk fonott zsinórral és egy nagyobb ólommal szokta „letapogatni” az adott szakaszokat. Ha az aljzat kemény, az jó jel. Mindig ezeket kell keresni. Ez azt jelenti, hogy ott a halak kifürödték az iszapot, nagy a mozgás. Ha az ólom nehezen jön, ott iszapos az aljzat. Ezeket a helyeket kerüli, ott nem szeret a harcsa tartózkodni. Ha csörög vagy üt a spicc, az kagylóra vagy köves aljzatra utal. A békés halak táplálkozási szokásai miatt, ez sem rossz terület. Ha több dobás után megtalálta a tökéletes helyet, akkor a damilt beakasztja az orsó klipszébe, így pontosan tudja, hány méterre van a meghorgászandó terület. Márknak van egy jó minőségű halradarja is, amit a horgász etetőhajójáról használ. A halradar azért is fontos, mert a vízmeder töréseit, szakadásait is érzékeli. Ezeket a helyeket a harcsa kifejezetten szereti. A hely ismerete kulcskérdés, mert ha rossz helyen kínáljuk fel a csalit, nem biztos, hogy lesz kapásunk. A harcsa és általában a horgászat esetében azonban a szerencse sohasem kizárható tényező.
A szerelék megválasztása is nagyon fontos. Korábbi években a stupekes megoldást választotta. Ez gyakorlatilag egy nagyobb csúszóólomból és a csalit vízfelszínen felkínáló lebegő szerelékből áll. Így is lehet harcsát fogni, de ez nem a legjobb megoldások közé tartozik. Kapás esetén a csúszóólom, mivel lefele húzza a damilt, megtévesztheti a horgászt, többször kell bevágni, mire elérjük a halat. Mire kiegyenesedik a damil, addigra a hal már messze jár. Márk emiatt már több nagy halat veszített el. Ezek az óriás ragadozók talán a legokosabb halfajok egyike a magyar vizekben. Kapásnál a harcsák több esetben alulról szívják a csalit, ízlelgetik a zsákmányt. Ha egy pici kis ellenállást éreznek, sokszor inkább otthagyják. Kora tavasszal és késő ősszel jóval óvatlanabbak, amit ilyenkor ki is lehet használni.
Márk antennás végszereléket használ, amiről videót is készített lapunk részére. Az antennához, egy 120 grammos ólmot rögzít, amit az etetőhajójával irányít be a tökéletes helyre. Mivel a csalihalak mérete minden esetben meghatározó, a győri horgász szinte csak óriási pédányokat kínál fel. Keszegfélék az elsődleges csalihalak, aminek a mérete körülbelül 1 kilogrammos.
A nagy fogás éjszakáján a szemközti partot vallatta, ami körülbelül 170 méterre volt tőle. Este, körülbelül 23 órakor háromszor megrezzent a botján a kapásjelzője. Márk, mivel az elmúlt években számtalan harcsát fogott, érezte, hogy valami történik. A kapás után szinte azonnal bevágott. Antennás szereléke ellenére, semmilyen ellenállást nem érzett a boton, mintha elment volna a hal. Az orsóját nagy sebességgel tekerte vissza a part felé, ami helyes döntésnek bizonyolt. A hal, a bevágást követően, felé indult el. Ekkor már érezte, hogy egy hatalmas harcsát sikerült megakasztania. A zsákmány nem adta ingyen magát: egy óriásit rúgott, majd „fejreállt”. Ez a tipikus harcsa védekezés, így próbál a horogtól szabadulni..
Ez sokszor sikerül is, de csak akkor, ha engedjük neki – folytatta Márk – és a továbbiakban a Koós Ferenc-féle taktikát alkalmazta. Ez több okból célszerű.: ha a botunk, orsónk és damilunk megfelelően erős, nem történik semmi jóvátehetetlen. Ha a nagytestű hal nem talál akadókat, az erőbeli fölényünket kihasználva , akár 10 perc alatt „kivarázsolhatjuk” a vízből. A nagy halak számára a rövid és gyors fárasztás az optimális. Élete egyik legnagyobb hala, lassan de biztosan közelített. Mivel egyedül volt a sötétségben és senkitől nem tudott segítséget kérni, minden lépését előre, megfontoltan megtervezte. Amikor a hal már elérhető közelségbe került, és többször kitört, először leakasztotta az antennás végszerelékét a főzsinórról, majd minden erejét összeszedve, kiemelte emberméretű halát a part egy olyan szakaszára, ahol ketten elfértek. Egyedül esélytelen volt a másfél méter magas szintkülönbséget megmásznia. Fejtől faroktőig 220 centiméter volt a hal teljes hossza. Tömege megközelítőleg 70 kilogramm lehetett. A pontos mérésre esélye sem volt a horgásznak.
A szürkeharcsa hossza fejtől a faroktőig 220 centiméter hosszú volt. (Kép: Pop Márk Erik – Agro Jager News)
A kiemelést követően készített három fényképet és egy videót. A horog ütötte sebet lefertőtlenítette, majd szinte azonnal vissza is bocsátotta a vízbe a megilletődött óriást. A hal azonnal el is úszott, és eltűnt a sötétségben.
A szürkeharcsa horgászata életre szóló szenvedély, ezért Márk arra kér mindenkit, hogy tiszteljük ezeket a nagy halakat. Sokszor „rossz színbe” tüntetik fel a harcsákat, azonban hazánk folyóiban és tavaiban a szerepük felbecsülhetetlen . A törpeharcsák és ezüstkárászok számát, sok esetben csak ezek a halak képesek lecsökkenteni. Ez a halfaj olyan egyensúlyt teremt a vizekben, amire semmi más nem képes, még az ember sem. Amióta Győrben erősödik a szürkeharcsa állománya , azóta élvezhetőbbé vált a horgászat. Úgy, mint a pontyok esetében, ezeket a nagy halakat is a törvény erejével kellene védeni. Sok-sok év mire megnőnek, és gyakran egy fiatal felnőtt életkorával megegyező életkort élnek meg hazánk vizeiben. Horgászatuk a legnagyobb kihívások, de a legnagyobb sikerek egyike egy horgász életében – zárta beszámolóját Pop Márk győri horgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Kép és videó: Pop Márk Erik
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
