Természetvédelem
Egy bíbic naplója – első rész
Vadkamerával figyelünk napról, napra egy bíbic fészket a Békés vármegyei Zsadány határában található Macskásban. Magyarországon ezen az egyetlen bíbic fészken található vadkamera.
2023. május utolsó dekádját írjuk, amikor Zsadányban, Macskásban, ahol biogazdálkodásban különféle növényeket termelünk, egy bíbicre leszek figyelmes. Gyerekkoromtól ismerem ezt a madarat, hiszen akkor gyakran a hétvégéket Pusztaszeren, a Fülöp-tó partján töltöttem, ahol igen kiismertem őket. Nagy fajgazdagság nem jellemző a fehér, szikes tavakra és az éles gyerekszem elől a bíbicnek nem volt hova bújnia – ahogyan jó 30 évvel később, itt Biharban sem. 2023-ban ez az egyetlen egy vadkamera figyel bíbicfészket Magyarországon.
A jajongó madár ügyesen csalogatott bennünket. Kifejezetten örültem is neki, hiszen az elmúlt években a rovaregyüttes megerősödött és egyre több madár jelent meg táplálkozni, pihenni és ma már egyre több fészkel is.
A gazdálkodás, a szegélyek megtartása és más agrotechnikai elemek, vetésszerkezet, ami mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az ízeltlábúak után a gerincesek is megjelentek. Számokban ez azt jelenti, hogy tíz éve, mindössze egyetlen egy mezei nyúllal bírtunk, s ma már egy rendes hajtást is lehet szervezni.
A bíbic végül nem tudta elrejteni azt, amit mindenkitől óv és félt, s előbb kettő, majd három tojást találtunk. Hamar el is kereszteltük: Bíbic Borbálának, akit csak Borinak emlegetünk!
Persze az öröm határtalan volt, hiszen egy újabb madárfaj megjelenése mégiscsak visszaigazolás számunkra, hogy az egyetemi évek, Fischl professzor biológiai növényvédelmi órái és egyáltalán a biogazdálkodásnak megtérül az előnye.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Újszegedi Csoportjában, még középiskolás koromban megismerkedtem Dr. Tokody Bélával, akivel Peszere-pusztára sikerült letelepítenünk fokozottan védett szalakótákat s még kint, a szántóföldön, küldtem neki egy fotót a fellelt fészekről.
Perceken belül jött a válasz, ha van energiánk, telepítsünk egy vadkamerát és figyeljük meg a fészket. Fontos lenne, hiszen a bíbic állományaira ma egyre nagyobb figyelmet kell szentelni s viselkedését, utódnevelési startégiáját, költését és a ragadozók fészekre gyakorolt hatását meg kellene figyelni.
Nem késlekedtünk és egy kamerát élesítve kihelyeztünk a fészek mellé, s eközben a helyi vadgazdálkodóval egyeztetve, két élvefogó csapdát is felállítottunk, ami persze az ellenőrzési, felügyeleti feladatokat szélesítette. Úgy számoltunk ezzel is, hogy a kamera miatt naponta mindenképpen kilátogatunk és belefér alapon ellenőrizzük a csapdákat is: csak keljenek ki a kismadarak.
A szántóföldi ápolási munkák miatt másnap egész nap kint voltunk, de távcsőn már hajnalban láttuk, hogy nem zavartatta magát a bíbic: elfogadta a fészek melletti dobozt.
Béla, mint a kis kutatásunk, megfigyelésünk vezetője, nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a lehető legkisebb változtatással kell kitegyük, mert a dolmányos varjú rendkívül kíváncsi és már a kíváncsisága miatt is feltűnhet a tojások körül.
Aznap rendkívül meleg volt, a talajon 38 oC-ot mértünk. Mivel rendszeresen magunkkal visszük a német vizslánkat, Ottokárt is, a kutyával összesen hárman voltunk kint egy öt hektáros táblában.
A madár a gépek, az emberek és a kutya ellenére szemmel láthatóan mindig a fészkén volt, láthatóan egyáltalán nem zavarta a mozgás és amikor a fészek felé néztünk legtöbb esetben helyben maradt. A látszólagosság azonban a számokban ütközött ki, mert az első nap, annak ellenére, hogy estefelé a kamera valami miatt felborult, mindösszesen 1881 fénykép készült. Ezt betudtuk annak, hogy közel tettük ki a kamerát és a madár minden mozgására aktiválódott, de másnap a kártya cseréjénél kiderült, hogy a következő napig – tehát 24 óra alatt – alig 366 fotó készült.
Vadgazdaként és az MME tagjaként is megdöbbentő volt ez a két szám. Érthető és jogos is, hogy az ember és a kutya mennyire zavarja a környezetét. Így Ottokár másnap – tekintettel a bíbicre is – otthon maradt.
Az első nap képeiből válogattunk néhányat. Látható, hogy viszonylag közel engedett magához a madár és az is, hogy még egy seregély is meglátogatta, de, hogy mi történt a következő nap, hogy milyen időben ült a fészkén a bíbic, amikor éjjel is dolgozott a kamera, azt csak a következő cikkünkben áruljuk el.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Dr. Szilágyi Gergely PhD
Dr. Tokody Béla
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Lápi pócokat telepítettek vissza a Beregbe
A Tisza szabályozása, a vizek elvezetése, a klimatikus változások és az amurgéb (Perccottus glenii) terjedése miatt, a Beregben drasztikusan csökkent fokozottan védett halfajunk, a lápi póc (Umbra krameri) állománya – közölte a Hortobágyi Nemzeti Park.
A Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének adjunktusa, Dr. Nyeste Krisztián és csapata az igazgatóság szakembereivel együtt végzett többéves kutatása során csak a Zsid-tóban tudta megerősíteni a faj jelenlétét, ahol azonban az inváziós amurgéb jelenős állománya veszélyezteti fennmaradását.
Hosszas vizsgálatok után két víztest, a Navat és a Nyíres-tó lápjai bizonyultak alkalmasnak a faj telepítésére, amelyek vízpótlását a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett kutak biztosítják. 2024. november 15-én, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság közreműködésével, 333 lápi póc került e lápokba, bízva abban, hogy stabil, önfenntartó állományok alakulnak ki.
Fotó: Filep Attila és Habarics Béla
Természetvédelmi Őrszolgálat
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Téli madármentés
Még november 10-én érkezett hozzánk Esztergomból ez kék cini. Földön találták, nem túl fényes állapotban, a jobb szemével történt valami. A téli madármentés nem a szép és vidám történetek időszaka. Sajnos itt sem “happy end” a történet vége.
10-én, vasárnap érkezett, 13-án , szerda este távozott. Sajnos örökre.
Ha jól tévedek, akkor a cini macskával találkozhatott, úgy sérült a jobb szeme mellett, majd terjedt benne szét a cica karmai alól beszerzett bakteriális fertőzés. Egy biztos, a szeme mellett közvetlenül volt egy apró, szakított seb, amiből eredően a szem és környéke már váladékosan be volt gyulladva, amikorra ideért. Valószínűleg emiatt lehetett megfogni az egyébként jó kondícióban lévő felnőtt madarat. Az antibiotikum ellenére nem javult (ez igazából a macska okozta sérülés követő első pár órában szokott csak működni, sajnos akkor se mindig), pdig evett, igencsak akart élni, de nem jött össze.
A macska nyálában, karmai alatt, egy csomó erősen patogén baktérium “lakik”, ezért van, hogy még egy viszonylag pici, nem rossz szándékú macskakarmolás is üzembiztosan begyullad az ember kézen, bőrén. Pedig mi bazi nagy állatok vagyunk egy cinkéhez képest, sokkal erősebb immunrendszerrel, mint egy 30 grammos kismadár. Így ő bele is hal. Ezt a természet azért találta ki ilyenre, hogy a ragadozó macskaféle, ha el is véti ma a zsákmányt, az el is tud menekülni, holnapra a fertőzéstől gyengüljön le annyira, hogy már biztos zsákmány lehessen.
Mondjuk a természet azzal nem számolt, hogy mi, emberek háziasítjuk a macskát, tönkretesszük az egészséges ösztönrendszerét, ami azt eredményezte , hogy mai házimacska nem áll le, mint egy normális ragadozó, hanem akkor is vadászik, ha már nem éhes… , önmagában a vadászat kedvéért – mint az ember. Mondhatni, önnön képünkre formáltuk, rontottuk őket. Ennek aztán évente csak Magyarországon belül is több millió (nem tévedés) énekes madár, gyík, mókuskölyök, pele, stb fizeti meg az árát. Mint ez cini is. Ami télvíz idején fontos, tényleg az: a madáretetőket, itatókat olyan helyre tegyük, ahol a cica nem tud lesből támadni, nem tudja elérni az enni-inni jövő, éhes, apró madarakat. A jó szándékunk ne váljon halálcsapdává nekik.
Fontos:
A mostani konkrét cinke esete okán szükséges újra elmondanom, leírnom, hogy minél több emberhez jusson el: A talált (elárvult/sérült) madarat, esetleg fiókát NE ITASSUK meg! Etetni se etessük, maximum a madármentőkkel való egyeztetés UTÁN, a tőlük kapott információ alapján.
Miért ne itassunk?
Egyrészt, mert a fiókákat, pár fajtól eltekintve, a szülőmadarak sem itatják, a táplálékkal jutnak folyadékhoz, így nincsenek az ivásra, folyadékra felkészülve. De … még felnőtt madár esetén is, a laikus kéz 90% valószínűséggel félrenyeleti a madarat, a víz a tüdőbe kerül, ami a madár halálos ítélete.
A másik oka pedig az, ha szerecsénk is van és a madár nem nyeli félre, nem megy a tüdejébe a víz, akkor is többet ártunk, mint használunk az itatással, mivel a fölösleges, ráadásul madár méretéhez képest jobbára túlzó mennyiségű víz hasmenést okoz, ami – hasonlóan egy emberi csecsemőhöz – vészesen legyengíti a szervezetet. Mindenesetre ront az egyébként sem fényes állapotán a sérült madárnak, ront az immunállapotán.
Tudom, értem, hogy ilyenkor az ember tenni, segíteni akar, adni valamit, de higgyük el, a legjobb, amit tehetünk, ha mielőbb egy természetvédelmi mentőközpontba juttatjuk a madarat.
Majd ők (mi) adunk neki enni, ha kell inni, ha kell gyógyszert, stb. Mi erre vagyunk felkészülve, kb. minden létező mentvényhez van megfelelő ennivalónk kéznél, s tudjuk is, hogy mikor, miből és mennyit.
Forrás: Márton Vlad András – BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentő központ
A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzetben monitoring céllal üzemeltetett madáritatón ritka faj jelent meg. A kameracsapda uráli baglyot fényképezett. Ez a nagytermetű bagoly hazánkban csak az Északi-Középhegységben költ bizonyítottan, ott is meglehetősen kis számban. A Dél-Dunántúlon ritkán bukkannak fel kóborló egyedei, főként a téli időszakban.
A Mecsek belső területeiről ez idáig nem volt előfordulási adata. Az uráli bagoly (Strix uralensis) Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Írta és fényképezte: Völgyi Sándor természetvédelmi őr – DDNP