Természetvédelem
Egy bíbic naplója – első rész
Vadkamerával figyelünk napról, napra egy bíbic fészket a Békés vármegyei Zsadány határában található Macskásban. Magyarországon ezen az egyetlen bíbic fészken található vadkamera.
2023. május utolsó dekádját írjuk, amikor Zsadányban, Macskásban, ahol biogazdálkodásban különféle növényeket termelünk, egy bíbicre leszek figyelmes. Gyerekkoromtól ismerem ezt a madarat, hiszen akkor gyakran a hétvégéket Pusztaszeren, a Fülöp-tó partján töltöttem, ahol igen kiismertem őket. Nagy fajgazdagság nem jellemző a fehér, szikes tavakra és az éles gyerekszem elől a bíbicnek nem volt hova bújnia – ahogyan jó 30 évvel később, itt Biharban sem. 2023-ban ez az egyetlen egy vadkamera figyel bíbicfészket Magyarországon.
A jajongó madár ügyesen csalogatott bennünket. Kifejezetten örültem is neki, hiszen az elmúlt években a rovaregyüttes megerősödött és egyre több madár jelent meg táplálkozni, pihenni és ma már egyre több fészkel is.
A gazdálkodás, a szegélyek megtartása és más agrotechnikai elemek, vetésszerkezet, ami mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az ízeltlábúak után a gerincesek is megjelentek. Számokban ez azt jelenti, hogy tíz éve, mindössze egyetlen egy mezei nyúllal bírtunk, s ma már egy rendes hajtást is lehet szervezni.
A bíbic végül nem tudta elrejteni azt, amit mindenkitől óv és félt, s előbb kettő, majd három tojást találtunk. Hamar el is kereszteltük: Bíbic Borbálának, akit csak Borinak emlegetünk!
Persze az öröm határtalan volt, hiszen egy újabb madárfaj megjelenése mégiscsak visszaigazolás számunkra, hogy az egyetemi évek, Fischl professzor biológiai növényvédelmi órái és egyáltalán a biogazdálkodásnak megtérül az előnye.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Újszegedi Csoportjában, még középiskolás koromban megismerkedtem Dr. Tokody Bélával, akivel Peszere-pusztára sikerült letelepítenünk fokozottan védett szalakótákat s még kint, a szántóföldön, küldtem neki egy fotót a fellelt fészekről.
Perceken belül jött a válasz, ha van energiánk, telepítsünk egy vadkamerát és figyeljük meg a fészket. Fontos lenne, hiszen a bíbic állományaira ma egyre nagyobb figyelmet kell szentelni s viselkedését, utódnevelési startégiáját, költését és a ragadozók fészekre gyakorolt hatását meg kellene figyelni.
Nem késlekedtünk és egy kamerát élesítve kihelyeztünk a fészek mellé, s eközben a helyi vadgazdálkodóval egyeztetve, két élvefogó csapdát is felállítottunk, ami persze az ellenőrzési, felügyeleti feladatokat szélesítette. Úgy számoltunk ezzel is, hogy a kamera miatt naponta mindenképpen kilátogatunk és belefér alapon ellenőrizzük a csapdákat is: csak keljenek ki a kismadarak.
A szántóföldi ápolási munkák miatt másnap egész nap kint voltunk, de távcsőn már hajnalban láttuk, hogy nem zavartatta magát a bíbic: elfogadta a fészek melletti dobozt.
Béla, mint a kis kutatásunk, megfigyelésünk vezetője, nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a lehető legkisebb változtatással kell kitegyük, mert a dolmányos varjú rendkívül kíváncsi és már a kíváncsisága miatt is feltűnhet a tojások körül.
Aznap rendkívül meleg volt, a talajon 38 oC-ot mértünk. Mivel rendszeresen magunkkal visszük a német vizslánkat, Ottokárt is, a kutyával összesen hárman voltunk kint egy öt hektáros táblában.
A madár a gépek, az emberek és a kutya ellenére szemmel láthatóan mindig a fészkén volt, láthatóan egyáltalán nem zavarta a mozgás és amikor a fészek felé néztünk legtöbb esetben helyben maradt. A látszólagosság azonban a számokban ütközött ki, mert az első nap, annak ellenére, hogy estefelé a kamera valami miatt felborult, mindösszesen 1881 fénykép készült. Ezt betudtuk annak, hogy közel tettük ki a kamerát és a madár minden mozgására aktiválódott, de másnap a kártya cseréjénél kiderült, hogy a következő napig – tehát 24 óra alatt – alig 366 fotó készült.
Vadgazdaként és az MME tagjaként is megdöbbentő volt ez a két szám. Érthető és jogos is, hogy az ember és a kutya mennyire zavarja a környezetét. Így Ottokár másnap – tekintettel a bíbicre is – otthon maradt.
Az első nap képeiből válogattunk néhányat. Látható, hogy viszonylag közel engedett magához a madár és az is, hogy még egy seregély is meglátogatta, de, hogy mi történt a következő nap, hogy milyen időben ült a fészkén a bíbic, amikor éjjel is dolgozott a kamera, azt csak a következő cikkünkben áruljuk el.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Dr. Szilágyi Gergely PhD
Dr. Tokody Béla
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park