Keressen minket

Természetvédelem

Gémek, gólyák, kányák és sasok egy asztalnál

Közzétéve:

Május végén a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén egy lucernatarlón több száz madár táplálkozott egyszerre. Pockokat zsákmányoltak a frissen lekaszált területen.

Fotó: Körös-Maros Nemzeti Park

A 60 hektáros táblán szenázsnak takarították be a lucernát. A frissen kaszált tarlón 192 nagy kócsagot, 8 vörös gémet, 47 fehér gólyát, 7 barna kányát, 14 barna rétihéját, 18 egerészölyvet, 2 békászó sast, 6 fiatal parlagi sast, 18 vörös vércsét, 6 kék vércsét és 250 vetési varjút figyeltünk meg. A madarak többnyire mezei pockokra vadásztak.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A nagy kócsagok és vörös gémek a közeli gémtelepről érkeztek. A fiatal barna kányák és a békászó sasok nem költöttek a térségben. Folyóink árterületén fészkel néhány kánya, de egyszerre hét példány megjelenése ritkaságnak számít. A békászó sas csak táplálékban gazdagabb években, elsősorban a kaszálások időszakában fordul elő Cserebökény térségében.

Fotó: Körös-Maros Nemzeti Park

Meglepő volt a közel félszáz fehér gólya jelenléte is. Ők a tarló szélén, egy csoportban álltak, majd szétszóródva, laza vonalban kutattak táplálék után. Egy-egy mezei pockot ötször-hatszor is elkaptak. Mivel hiába tartották a csőrükkel a zsákmányt, nem tudták elfogyasztani, így elengedték azt. Igaz, időnként sikerrel jártak, ilyenkor gyorsan eltűnt a pocok a csőrük mélyén. Látványos volt, ahogyan a gólyák a járatokba menekülő rágcsálók után kutattak a hosszú csőrükkel. Egészen mélyen lenyúltak, ilyenkor szinte a teljes csőrüket elnyelte a föld.

Fotó: Körös-Maros Nemzeti Park

Cserebökény térségében a legerősebb mezei pocok gradációt 2014-ben tapasztaltunk. Akkor az enyhe tél és a száraz idő megfelelő körülményeket biztosított a rágcsálók szaporodásához. A gyepeket és a vetéseket járatok sokasága hálózta be, s a pockok jelentős mezőgazdasági kárt okoztak. A rágcsálók szaporodásának ütemét követte az őket fogyasztó ragadozó madarak állománya is. A pocok gradációnak akkor a júliustól bekövetkező esős időszak vetett véget.

A következő pockos év a 2020-as volt, akkor az év végéig folyamatosan növekedett a mezei pocok járatok száma Cserebökényben. Az állomány végül a december-januári esőzések hatására összeomlott. A következő évben a szárazabb időjárás ellenére sem emelkedett a pockok száma, ezért kevesebb volt a ragadozó madár is. A mezei pockok jelentős szaporodás a tavaly ősztől tapasztalható, s ezt egyből követte a pockokat fogyasztó madarak számának növekedése is.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom