Vadászat
Vadászkarácsony a Bakonyban
Veszprém vármegyében, Hegyesden, Fekete Ádám gímbikára vadászott a Balatonfüredi Erdészet területén. Élményeit osztotta meg lapunkkal:
Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy a címválasztás nem véletlen, hiszen egy vadász számára a szeptemberi szarvasbőgésnél mi is lehetne szebb élmény. Ilyenkor az ember már jóval előtte díszbe öltözteti a szívét, és lélekben már csak a naptári hónapok múlását várja.
Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Debreceni vadászként, alföldi viszonyokhoz szokva, mindig is elvágyódtam a dombos bakonyi táj mesés erdeibe, ahol a szerencsés nimródok páratlan élményekhez juthatnak szakértő kíséret mellett, és nagy vendégszeretetben részesülhetnek. Nálam sem volt ez másképp. A céldátumként megjelölt szeptember 12-13-14, háromnaposnak ígérkező vadászat előestéjén már 11 órakor éjszaka megérkeztem Hegyesdre, ahol Fekete Róbert kísérő vadász már a szállás előtt fogadott. Mi sem jelzi jobban a Balatonfüredi Erdészet gazdag vadbőségét, mint az, hogy a pihenés előtti pár perces beszélgetésünkbe folyamatosan belekeveredtek a bőgő gímbikák orgánumai. Mondanom sem kell, hogy az amúgy is felfokozott lelkiállapotomra milyen hatással volt…
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Gyors (rövid) alvás után a kísérő vadász L200-a percre pontosan gördült fel reggel 5-kor a vendégház kapuja elé. Egy rövid megbeszélés a többi vendéggel és a hivatásossal a faluban, és már indultunk is ki a területre.
Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Kiszállás után betöltöttem a fegyvert, és kezdetét vette életem eddigi legkülönlegesebb vadászata!! Halkan cserkeltünk egy kavicsos út mellett felfelé a dombokon, mellettünk vadföldek, erdő, nádas és egy nagy halastó volt, amelyben a halak játékosan ugráltak, amúgy is kifinomult érzékszerveinket még jobban próbára téve. Lassan ránk virradt a nap, miközben folyamatosan hallottuk a bőgést mindkét oldalról. De szarvasokat nyílt placcokon nem vettünk észre. Az erdőben mélyen bent bőgtek, de a csontszáraz aljnövényzet és avar miatt becserkelésük, megközelítésük esélytelen lett volna.
Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Ábra: Facebook
Végül egy vadföldön átvágva, egy szederindákkal sűrűn benőtt , de azért az ember előrelépését lehetővé tévő cserkelő úton, elérkeztünk egy magasleshez. Felkapaszkodva pazar táj tárult elénk. Balról égererdő, jobbról a völgyben egy vékony kaszáló, amely egy tölgyerdőben folytatódott. Viszont előttünk egy nagyjából három-négy focipályányi “nyíltabb” terület, ígéretesnek bizonyult. Hozzá kell tennem, hogy a tarvágás utáni felnőtt akácsarjas, fiatalos, és egy mély árok nehezítette dolgunkat. Balról folyamatosan bőgött egy komoly bika, de Robi többszöri bőgőkürtölése után sem mutatkozott.
Majd balról hirtelen körülbelül 150 méterre megláttunk egy ünő és tehén körvonalait a keresőtávcsöveink segítségével, bár folyamatosan kellett törölni a lencséket a reggeli párától. Majd egy fiatal, dárdásvillás-gyerekbika, (körülbelül három éves), dobogtatta meg az amúgy sem átlagos tempóban vágtató szívünket. Hirtelen szemből feltűnt valami. Robi mondta is, hogy ez komoly bika lesz. Folyamatosan körülbelül 300 méterről csökkentette a távolságot, és egyenesen felénk jött, mintha zsinóron húznák egyenesen. Felejthetetlen élmény és kép, ahogy ballagott felénk, majd hirtelen megáll, és teli torokból kezd el bőgni, amit én már a távcsövön keresztül néztem, a bakonyi dombok felett éppen felbukkanó nap első sugaraitól kísérve.
Közben Robi feleselgetett neki bőszen, nehogy meggondolja magát. Aztán hirtelen befordult jobbra, és már csak a koronáját láttuk, ahogy a sarjakáccal harcolt. Majd tehenhangra váltott, amitől megint visszafordult jó irányba, majd eltűnt a köztünk húzódó árokban. Aztán minden megváltozott: két tehén jelenik meg, és húzzák a bikát maguk után, tőlünk elfelé a szemközti erdőbe. Robi csak suttogva mondta, ha szerencsénk lesz, és nem az árokban mennek el, hanem feljönnek egyenesen, akkor lesz egy nyíltabb füves rész, és ott, – ha alkalom nyílik rá,- lövést tehetek a bikára.
Így is lett: hirtelen feltűnt a két tehén, majd Robi szólt, hogy most megállítom!! Szinte nem is bőgve, hanem ordítva kiáltott egy nagyon mérgeset a bikára, aki ebben a pillanatban az ügetésből visszafogva, megállt. Ami nekem éppen elég volt ahhoz, hogy a piros pontot a lapockájára irányítsam, majd útjára engedjem a lövedéket. Huh… Sóhajtottunk mindketten egyszerre a remegéstől elzsibbadt kezeinkkel szorongatva egymás vállát…
Hallottad a becsapódást? – kérdeztem. Bizony, sem én, sem ő nem hallotta, viszont megnyugtatott, hogy a bika bejelzett, megemelte az elejét, jelezve a találatot.
Egy cigiszünetnyi időt kivárva, és egy magányos diófát megjegyezve támponként, indultunk a bikát megkeresve, amit körülbelül 70 méteres vér nélküli halálvágta után találtunk meg.
Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Utána végre birtokba tudtuk venni… Hatalmas volt!!! Élő súlyban körülbelül 230 kilogrammot nyomott… Az erdők királya. Az az őszinte öröm, amit mindketten éreztünk a megtalálás pillanatában, már le sem tudom írni…
Egyszer az életben, ezt minden vadásznak át kell élnie… Méltó teríték mellett kürtszóval adtuk meg a végtisztességet ennek a királyi vadnak. Míg élek, nem feledem.
Írta és fényképezte: Fekete Ádám
A Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészetéről további információért kattionts ide!
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
