Vadászat
Vadászkarácsony a Bakonyban
Veszprém vármegyében, Hegyesden, Fekete Ádám gímbikára vadászott a Balatonfüredi Erdészet területén. Élményeit osztotta meg lapunkkal:
Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy a címválasztás nem véletlen, hiszen egy vadász számára a szeptemberi szarvasbőgésnél mi is lehetne szebb élmény. Ilyenkor az ember már jóval előtte díszbe öltözteti a szívét, és lélekben már csak a naptári hónapok múlását várja.

Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Debreceni vadászként, alföldi viszonyokhoz szokva, mindig is elvágyódtam a dombos bakonyi táj mesés erdeibe, ahol a szerencsés nimródok páratlan élményekhez juthatnak szakértő kíséret mellett, és nagy vendégszeretetben részesülhetnek. Nálam sem volt ez másképp. A céldátumként megjelölt szeptember 12-13-14, háromnaposnak ígérkező vadászat előestéjén már 11 órakor éjszaka megérkeztem Hegyesdre, ahol Fekete Róbert kísérő vadász már a szállás előtt fogadott. Mi sem jelzi jobban a Balatonfüredi Erdészet gazdag vadbőségét, mint az, hogy a pihenés előtti pár perces beszélgetésünkbe folyamatosan belekeveredtek a bőgő gímbikák orgánumai. Mondanom sem kell, hogy az amúgy is felfokozott lelkiállapotomra milyen hatással volt…
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Gyors (rövid) alvás után a kísérő vadász L200-a percre pontosan gördült fel reggel 5-kor a vendégház kapuja elé. Egy rövid megbeszélés a többi vendéggel és a hivatásossal a faluban, és már indultunk is ki a területre.

Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Kiszállás után betöltöttem a fegyvert, és kezdetét vette életem eddigi legkülönlegesebb vadászata!! Halkan cserkeltünk egy kavicsos út mellett felfelé a dombokon, mellettünk vadföldek, erdő, nádas és egy nagy halastó volt, amelyben a halak játékosan ugráltak, amúgy is kifinomult érzékszerveinket még jobban próbára téve. Lassan ránk virradt a nap, miközben folyamatosan hallottuk a bőgést mindkét oldalról. De szarvasokat nyílt placcokon nem vettünk észre. Az erdőben mélyen bent bőgtek, de a csontszáraz aljnövényzet és avar miatt becserkelésük, megközelítésük esélytelen lett volna.

Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News

Ábra: Facebook
Végül egy vadföldön átvágva, egy szederindákkal sűrűn benőtt , de azért az ember előrelépését lehetővé tévő cserkelő úton, elérkeztünk egy magasleshez. Felkapaszkodva pazar táj tárult elénk. Balról égererdő, jobbról a völgyben egy vékony kaszáló, amely egy tölgyerdőben folytatódott. Viszont előttünk egy nagyjából három-négy focipályányi “nyíltabb” terület, ígéretesnek bizonyult. Hozzá kell tennem, hogy a tarvágás utáni felnőtt akácsarjas, fiatalos, és egy mély árok nehezítette dolgunkat. Balról folyamatosan bőgött egy komoly bika, de Robi többszöri bőgőkürtölése után sem mutatkozott.
Majd balról hirtelen körülbelül 150 méterre megláttunk egy ünő és tehén körvonalait a keresőtávcsöveink segítségével, bár folyamatosan kellett törölni a lencséket a reggeli párától. Majd egy fiatal, dárdásvillás-gyerekbika, (körülbelül három éves), dobogtatta meg az amúgy sem átlagos tempóban vágtató szívünket. Hirtelen szemből feltűnt valami. Robi mondta is, hogy ez komoly bika lesz. Folyamatosan körülbelül 300 méterről csökkentette a távolságot, és egyenesen felénk jött, mintha zsinóron húznák egyenesen. Felejthetetlen élmény és kép, ahogy ballagott felénk, majd hirtelen megáll, és teli torokból kezd el bőgni, amit én már a távcsövön keresztül néztem, a bakonyi dombok felett éppen felbukkanó nap első sugaraitól kísérve.
Közben Robi feleselgetett neki bőszen, nehogy meggondolja magát. Aztán hirtelen befordult jobbra, és már csak a koronáját láttuk, ahogy a sarjakáccal harcolt. Majd tehenhangra váltott, amitől megint visszafordult jó irányba, majd eltűnt a köztünk húzódó árokban. Aztán minden megváltozott: két tehén jelenik meg, és húzzák a bikát maguk után, tőlünk elfelé a szemközti erdőbe. Robi csak suttogva mondta, ha szerencsénk lesz, és nem az árokban mennek el, hanem feljönnek egyenesen, akkor lesz egy nyíltabb füves rész, és ott, – ha alkalom nyílik rá,- lövést tehetek a bikára.
Így is lett: hirtelen feltűnt a két tehén, majd Robi szólt, hogy most megállítom!! Szinte nem is bőgve, hanem ordítva kiáltott egy nagyon mérgeset a bikára, aki ebben a pillanatban az ügetésből visszafogva, megállt. Ami nekem éppen elég volt ahhoz, hogy a piros pontot a lapockájára irányítsam, majd útjára engedjem a lövedéket. Huh… Sóhajtottunk mindketten egyszerre a remegéstől elzsibbadt kezeinkkel szorongatva egymás vállát…
Hallottad a becsapódást? – kérdeztem. Bizony, sem én, sem ő nem hallotta, viszont megnyugtatott, hogy a bika bejelzett, megemelte az elejét, jelezve a találatot.
Egy cigiszünetnyi időt kivárva, és egy magányos diófát megjegyezve támponként, indultunk a bikát megkeresve, amit körülbelül 70 méteres vér nélküli halálvágta után találtunk meg.

Fotó: Fekete Ádám – Agro Jager News
Utána végre birtokba tudtuk venni… Hatalmas volt!!! Élő súlyban körülbelül 230 kilogrammot nyomott… Az erdők királya. Az az őszinte öröm, amit mindketten éreztünk a megtalálás pillanatában, már le sem tudom írni…

Egyszer az életben, ezt minden vadásznak át kell élnie… Méltó teríték mellett kürtszóval adtuk meg a végtisztességet ennek a királyi vadnak. Míg élek, nem feledem.
Írta és fényképezte: Fekete Ádám
A Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészetéről további információért kattionts ide!
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
KITEKINTŐ (NÉMETORSZÁG): Azonosították az első aranysakál territóriumot
Aranysakálokat figyeltek meg Észak-Németországban.
Schleswig-Holstein tartományban először sikerült aranysakál-territóriumot azonosítani. A Plön járás területén két egyed jelenlétét is egyértelműen igazolták. A tartományi vadászszövetség szakmailag jelentősnek minősítette az észlelést.
A Landesjagdverband Schleswig-Holstein ügyvezetője, Marcus Böhmer így nyilatkozott:
„Az aranysakál kisebb, mint a farkas, félénkebb, mint sokan gondolják, és Schleswig-Holstein számára ez az aranysakálpár figyelemre méltó faunisztikai bizonyíték. Most az a feladat, hogy terjedését szakszerűen dokumentáljuk, és fejlődését folyamatosan nyomon kövessük.”

A fénykép illusztráció. Fotó: Kurfis Ilona amatőr természetfotós – Agro Jager News
Hangfelvételek igazolják a jelenlétet
A jelenlétet beszámolók szerint a fajra jellemző vonyítás alapján sikerült igazolni. Mintegy két hét alatt összesen kilenc hangfelvételt rögzítettek, amelyeken egyértelműen két egyed hallható. Ezek a felvételek a C1 kategóriába sorolt, megbízható bizonyítéknak számítanak.
A pontos helyszínt nem hozzák nyilvánosságra
Az aranysakálok viszonylag kis, körülbelül 2–10 négyzetkilométeres territóriumokat foglalnak el. Ugyanakkor az állatok az Landesamt für Umwelt szerint érzékenyen reagálnak a zavarásra, ezért a hatóság egyelőre nem hozza nyilvánosságra a pontos lelőhelyet.
Új ragadozó faj Németországban
Az aranysakál megjelenésében és méretében a farkas és a róka között helyezkedik el. Jellegzetes a sárgásszürke bundája, amely helyenként vöröses árnyalatú. Az állat rendkívül alkalmazkodóképes: táplálékát többek között madarak, hüllők és kétéltűek alkotják – ezek közül számos faj Németországban veszélyeztetett. Ugyanakkor vadon élő és haszonállatokat is elejthet. Többnyire kisebb családi csoportokban vagy párban él.
Jelentős megfigyelés a vadgazdálkodás számára
A vadászszövetség szerint az eset kiemelt jelentőséggel bír a vadgazdálkodás, a természetvédelem és a monitoring szempontjából. Az újonnan megjelenő fajokat – mint most az aranysakált – időben fel kell mérni és szakszerűen értékelni, hogy a változások megbízhatóan követhetők legyenek.
A szervezet úgy látja, hogy ez az eset fontos jelzés a vadállomány-megfigyelés további erősítésére. Csak megfelelő adatok birtokában lehet az élővilágban zajló új folyamatokat objektíven értékelni.
Korábban Schleswig-Holsteinben már történt egy figyelemfelkeltő eset: egy aranysakál Sylt szigetén több tucat haszonállatot ejtett el, azonban az az egyed azóta sem került elő.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
A farkas bekerült Szász-Anhalt tartományi vadászati törvényébe
Befejeződött a vadászati törvény módosítása Szász-Anhalt tartományban. A tartományi vadászszövetség ezt mérföldkőnek nevezi. De mik a legfontosabb eredmények?
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség beszámolt a vadászati törvény módosításáról. A szövetség Instagram-oldala szerint a folyamat lezárult – és valódi mérföldkőnek számít. A módosítás azért különleges, mert „minden fontos kérdés megoldódott a tárgyalóasztalnál, konstruktív párbeszéd során”.

Fotó: Pixabay
A vadászszövetség kifejezetten pozitívan értékeli a változtatásokat, és hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények „egyáltalán nem magától értetődők”.
Szász-Anhalt vadászati törvénye: farkas, jogbiztonság és további változások
Melyek a legfontosabb eredmények, és milyen változások várnak a vadászokra?
Az egyik legfontosabb pont, hogy a farkas mostantól hivatalosan is bekerült a tartományi vadászati törvénybe. Ez a kérdés különösen nagy figyelmet kapott, miután a farkas védettségi szintjét csökkentették.
Emellett több más fontos változás is történt:
- Javulhat a mezőgazdasági vadkárok megelőzése.
- Újraszabályozták a határon átnyúló sebzett vad keresését (utánkeresést), és elismerik más tartományokból érkező vérebvezetőket is.
- Egyértelműbb jogi kereteket kaptak a hajtóvadászatok (különösen a „stöberjagd”), így nagyobb jogbiztonság jön létre.
Egy korábban sok vitát kiváltó kérdést is rendeztek: különböző szervezetek közbelépésének köszönhetően a macskákra vonatkozó vadászati védelem továbbra is gyakorlatban alkalmazható marad.
Emellett az utolsó pillanatban bekerült a törvénybe az etetőautomaták (vadcsalogató berendezések) használatának szabályozása is.
A vadászszövetség dicséri a módosítást
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség szerint „minden kulcskérdésben aktívan részt vettek a tárgyalásokban, közvetítettek, és olyan megoldásokat értek el, amelyek jelentősen javítják a vadászat gyakorlati feltételeit és növelik a jogbiztonságot”.
A szövetség ezért köszönetet mondott a kormányzó pártoknak, a minisztériumoknak, valamint a tartományban működő szakmai szervezeteknek is az együttműködésért.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.



