Vadászat
Szarvasbőgés Büttösön 2023.
Szakács Márton gímszarvasra vadászott az Abaúji Aranyszarvas Vadásztársaság területén. Az elejtő maga számolt be az élményeiről:
A terület már nem volt ismeretlen számomra, hisz hosszú évek óta bérvadászkodom az Abaúji Aranyszarvas Vadásztársaságnál. Először vadkáros bérvadászként, majd 4 évvel ezelőtt, mint lesbérlő voltam jelen a társaságnál. Már akkor tudtam, ha alkalmam lesz bőgésben bikára vadászni, azt itt mindenképpen szeretném megtenni.
Így is lett. Eljött 2023 tavasza, és három év kihagyás után visszatértem a területre lesbérlőként, – korábban az ASP megjelenése miatt – okafogyottá vált az itteni vadászati lehetőség. Meg is beszéltem a hivatásos vadász kollégákkal, hogy amennyiben lenne mód rá, szeretnék az idei szezonban, bőgési időszakban, egy 8-10kg közötti koronás gímbikát elejteni. Természetesen pozitív válasz érkezett kérdésemre.
Eljött a várva várt szeptember hónap, így egyeztetve a szakszemélyzettel, kísérőmnek Szabó Zsoltit kaptam, kit régről ismerek és mondhatom baráti a viszony közöttünk. Nem volt kérdés, hogy a közös vadászatunk nagyon összehangolt lesz, mondhatni zökkenőmentes.
Hamar elkezdtük a bikavadászatot. Már szeptember hatodikán kimentünk, felmérni a kezdődő bőgést, hol, milyen hangú és agancsú bika lehetne az elképzeléseimnek megfelelő. Ez tényleg csak ráhangolódás volt, hiszen sötétben kezdtek csak „bőgicsélni”, még inkább legeltek a tarvadakkal, mint sem hajtották volna őket. Meg is beszéltük, hogy 15.-e után fog ez inkább beindulni, akkor folytatjuk.
Így is tettünk. Legközelebb már sokkal aktívabbak voltak, már az első este rácserkeltünk egy jó hangú bikára, ami tarvadakkal volt egy völgy alján lévő patakmeder oldalán, épp egy kidőlt fa ágaival viaskodott. Fejdísze az általam elképzeltek határát súrolta, így lövés nélkül továbbcserkeltünk a többi hang irányába. Mint ahogy az lenni szokott, Diána a tökéletes helyzet kihasználatlansága miatt büntetett a következő kimenetelkor. Fiatal, kímélendő, súlyban jóval az igények alatti bikákkal futottunk csak össze.
Sok-sok további kimenetel után jött a 23.-ai reggel. Nagyon jó bőgés volt hajnalban, azonban ahogy világosodni kezdett, húzódtak vissza a sűrűbe a szarvasok. Itt is lett volna lehetőségem lövést tenni két bikára, de mindkettő max. a hét kg-ot tudta volna, így lövés nélkül kullogtunk vissza a kocsihoz. Már azon gondolkoztam, hogyan adagolom be a családnak, hogy 12-jére sem lett eredmény, így folytatni kell. Ekkor két jó hangú bika bőgése árasztotta el a völgyet. A hangok a völgy másik oldalán lévő erdőből érkeztek. Kísérőm remek gondolatára, átmentünk – a szelet figyelembe véve – az erdőbe, a hangok irányába. A bőgés egyre erőteljesebb és sűrűbb lett, ahogy érkeztünk a bikák közelébe. Kiderült, hogy hárman vannak, az egyik egy vékony hangú, fiatalnak gondolt bika, és két erőteljes, mély hangú. Észre is vettük az egyik nagyot, azonban az egy öreg villás 10-es bika, nem hosszú, inkább zömök, de nagyon vastag abronccsal rendelkezett: kísérőm szerint, min. 10 éves és 8kg-os. Igen ám, de én koronás bikát szerettem volna terítékre hozni, így bár nagyon nehezen, de megálltam, hogy lövést tegyek arra a bikára. Ekkor vettem észre a villás bika mellet a vetélytársát. A sűrű aljnövényzet miatt, nem láttuk rendesen az agancsot, pillanatok alatt egymásnak feszültek, visszhangzott az erdő az agancsok csattogásától. Az öreg villás hármat lökött a másik bikán, amit már koronásként azonosítottunk. Amikor „kilökte” oldalra az ellenfelét és győzelmi bőgésbe kezdett, ezt sikerült is telefon kamerájával felvenni, de csak a hangokat.
A győztes bika vonult lefelé a völgy irányába, a kivert mellékbika pedig méltatlankodva bőgött a gerinc alatt. Jött az újabb haditerv, menjünk a gerinc felé, ahonnan bőgött párat a vesztes fél.
Pár lépés megtétele után, azonban síri csend lett az erdőn. Na, gondoltam is, megint egy tökéletes ziccerhelyzet, ezt sem becsülted meg Marci, újabb bünti lesz emiatt. Ekkor kísérőm előkapta a szarvastülköt és bőgött 2-3-at, erre a korábban nyekergő hangú fiatal kíváncsian érkezett, de lövésről szó sem volt, majd le is lépett a helyszínről. Tovább haladunk a korábbi célunk irányában, amikor Zsolti megtorpant, de ekkor már én is láttam, hogy a gerincen lévő tölgysarj szélénél, épp revansot vesz a vesztes bika, – egy tölgyfán.
Elő a kürt, újabb bőgés szonett, a bika kilépett a sarjból és egyenesen az irányunkba tartott. Én ezt már a lőbotra felhelyezett puska céltávcsövén keresztül néztem, ahogy közeledik.
Látom 4-4-es koronaágak, sötét agancs, fehér ágvégekkel, lombár széles terpeszű, kívánatos trófeájú bika ez.
Zsoltinak súgom: – Lőhetem? – válasza: – Pillanat!
Újból kérdezem: – Meglőhetem? – nincs válasz.
Harmadjára kérdem: – Hadd lőjjem meg! – válasza: – Kicsit vékonynak ítélem, de lőjed!
Abban a pillanatban DURR, szólt is a 8x57js kaliber és a tökéletesen szemben álló bika szügyén behatolt a kamrába a Brenneke TIG lövedék, súlyos roncsolást végezve. A bika kb. 40m-t halálvágtázott és annak végén esett össze. Némi surrogás az avaron és végleg elcsendesedett.
Odaérve a bikámhoz, óriási volt az örömöm, mi több, nyakába ugrottam Zsoltinak.
„Ilyet, pont ilyet szerettem volna Zsolti, elejteni” hangzott el tőlem a mondat.
Terítéken az erdők királya, páratlan 14-es 8,5kg körüli agancsú, 9 éves gímbikám.
Nagy köszönet Szabó Zsoltinak, aki végig tartotta benne a lelket és sikerre vitt egy ilyen gyönyörű gímbika terítékre hozatalában, a vadásztársaságnak a lehetőségért, és nem utolsó sorban feleségemnek és két gyermekemnek, akik hősiesen tűrték távolléteimet az elmúlt három hétben.
Üdv a Vadásznak! Békesség a Vadnak!
Vadászüdvözlettel: Szakács Márton
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.