Vadászat
Vadásztörténet: A bujáki, kapitális “nyergesem”
Elcsigázottan, de annál inkább kíváncsibban ültünk autóba október 28-án délelőtt, hogy megnézzük a Kelet-Cserhát vadgazdákodóinak trófeaszemléjét, a festői Mátraverebély-Szentkút zarándokhelyen. Nem csalódtunk, hiszen csodás tárlatot készítettek a szervezők az idén is. Azonban nem mulasztottam el megnézni a zarándokhely templomát – ahol egyébként ezidőtájt misét tartottak -, hogy áldást kapjak a délután esedékes kosvadászatomhoz – küldte el vadásztörténetüket, kalandjukat Farkas József, az Agro Jager News szerkesztőségének.
Szükségem is volt rá, mivel bizony már több alkalommal kíséreltük meg első muflon kosomat becserkelni, mindezidáig sikertelenül. A bujáki Sasbérc Vadásztársaság területének lankáit róttuk kísérőmmel, Monoki Csaba hivatásos vadásszal, de a vadászszerencse elkerült bennünket. A táj lenyűgöző mindig, az időjárásra sem lehetett panasz, azonban berregésben kost lőni lehetetlen küldetésnek tűnt számomra. Na, de hátha ma délután ránk mosolyog Diána, hiszen szóltam hozzá Szentkúton!
A mai találkozó is 15 órára beszéltük meg a vadásztársaság szilosi vadászházánál, ahova mindig jó szívvel térek vissza. A házigazdáknál szívesen látott vendég a vadász éppúgy, mint a lelkes természetjáró. Szép számmal fel is keresik az ízléses vadászházat és a környék nevezetességeit, a Sasbérci Kilátót, a Kálvária templomot, a Bujáki várromot. Hamar bepattantunk Csaba terepjárójába, aki tájékoztatott, hogy nem messze megyünk a vadászháztól.
Mintegy 10 perc autózás után a járművet hátrahagyva, cserkelve kezdtük meg a mai vadászatunkat is. Hiszen muflonkost üzekedéskor elejteni, cserkelve van leginkább esélye a vadásznak. Bár meglehetősen nehéz feladat ilyenkor becserkelni a vadat – gímet, dámot, muflont egyaránt -, mivel nagy valószínűséggel a kosok a nyájjal vannak, ahol érvényesül igazán a “több szem többet lát” bölcsesség. Valaki mindig őrt áll és figyel, akár a vadludak. Ezt magam is megtapasztaltam többször. Ha szokatlant, netán veszélyt sejtenek, megindul az egész csapat, mely pánikszerűen elviheti magával a közelben szedegető szarvasrudlit is. Kísérőm azonban felkészült, kiváló gazdája a rá bízott területnek, hiszen hivatásánál fogva ismeri annak minden négyzetméterét, a vadállomány viselkedését, rezdüléseit. Sokszor kísért már egyéni vadászataim során, így ismerem a szokásait, jelzéseit.
Biztonságban érzem magam mögötte, bízom a szaktudásában, ami egy kezdő női vadásznak különösen nagyon fontos! Alíg félórányi cserkelés után, Csaba hirtelen, egy szálerdőben megállva, jelzi számomra, hogy valami számunkra fontos és érdekes látható a távcsövében. Mozgása még lassúbbá, elnyúltabbá vált, szinte lopakodva csaltuk tovább a távolságot közöttünk és a számomra még nem látható “lény” között. Közelebb lépve kísérőmhöz, megmutatta izgalmunk okozóját, egy igazi nyerges kost. Még soha nem láttam élőben! Lám! Diána meghallgatott, és szerencsét hozott, hiszen a korábbi alkalmakkal ellentétben, főhősünk most egyedül volt, ergo: nem érvényesülhetett a korábban idézett tétel, illetve az ellenkezője igen: “kevesebb szem kevesebbet lát”.
Csaba a távcsövével elbírálta a magányos kost, és lőhetőnek ítélte. Akkurátusan előkészítette a lőbotot, előzékenyen segített felhelyezni rá a fegyveremet, hiszen ez nagyon fontos mozzanat, a lövés biztonsága és eredményessége is múlhat rajta. Időnk volt minderre, hiszen a színpadon a csak egy főszereplő volt, aki viszont nem sejtve a veszélyt, békésen fitette a tölgyes avarszintjét, a tápláló és ízletes makkot keresve. Amikor ideális volt a helyzete, nekünk merőlegesen állt, fejét jobbra tartva, a csigák tisztán hagyták a nyeregfolt előtti felületet, amit kísérőm jelzésére – lőhető! – gondosan megcéloztam, majd útjára engedtem a lövedéket.
A következő pillanatban, miközben én újratöltöttem, Csaba hátrafordulva intett, hogy a lövés sikeres, a találattól a kos tűzben rogyott. A tagjaim remegni kezdtek, az erő kezdett elhagyni, tipikus lövés utáni reakció nálam. Nehezen leírható érzés fogott el: az első kosom, ez tényleg igaz?! Csaba biztatott, hogy szívjunk el együtt egy cigarettát. Nem mintha ki kellene békülnünk, csak hát a szokás, a vadat ilyenkor még – utoljára – magára illik hagyni. A kötelező 10 perc szilencium végeztével óvatos léptekkel közelítettünk a zsákmány felé. Vágyakozásunk, kíváncsiságunk a távolság csökkenésével egyre fokozódott.
A szívem a torkomban dobogott, kevés volt a levegő, de amikor megérkeztünk az első kosomhoz, a lélegzetem el is állt. Kalapot levéve, ámulatba estem, nem tudtam szólni…A gyönyörű csigás ott feküdt előttünk, mintha aludna. A fejdísze még a sokat látott kísérőmet is meglepte. Lehajoltunk hozzá, nézegettük, bírálgattuk a korát, a csiga állapotát, és latolgattuk a méreteit. Az már az első pillanatban nyilvánvalóvá vált Csaba számára – hiszen elismert szakember lévén, sokat látott és fogott már mufloncsigát -, hogy nem mindennapi trófeát sikerült elejtenem. Az előzetes becslése szerint az immár saját trófeám 85 cm (+), de a hiteles választ a mérce adja majd meg. Elhelyezte a vadazonosítót, az utolsó falatot, a sebtöretet, valamint átnyújtotta nekem életem első muflon kalaptöretét. Boldogság és meghatottság kerített hatalmába, talán még könnyeztem is… Nem tudtam értelmezni, hogy igazán mi történik most velem. Kellett egy negyedóra, mire erőt vettem magamon, autóba ültünk és elindultunk a vadászház felé. Csaba útközben nem mulasztotta el, hogy vágjon egy avatóbotot is.
A vadászház udvarán kísérőm gondos, és ízléses ravatalt készített életem első kosának, vadászkürtjén elfújta az ilyenkor szokásos dallamokat, majd muflonkos vadásszá avanzsált. Ragyogó trófeával gazdagodott gyűjteményem s hálás vagyok Monoki Csaba kísérőmnek, barátunknak!
Fotó: Farkas József – Agro JAger NewsKöszönöm a türelmet, amit egy szárnyait még csak bontogató fiatal női vadász felé tanúsítottál! Köszönöm a bujáki Sasbérc Vadásztársaságnak, hogy több éve már szebbnél-szebb vadászélményben lehet részem itt, Önöknél! Amire a mai vadászat és eredménye, ez a csodálatos trófea, végképp feltette a koronát! Hiszen az előzetes mérések alapján az egyik csiga 94 cm, míg a másik 91 cm nagyságú. Hálás vagyok mindenért! Tisztelet a vadnak!
Írta és fényképezte: Farkas József
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31