Természetvédelem
Száz éve született Dr. Sterbetz István
Prof. Dr. Faragó Sándor akadémikus emlékezett meg Dr. Sterbetz Istvánról
Száz éve, 1924. január 20-án, Nagyszénáson született térségünk, a Dél-Alföld egyik legnagyobb hatású természetvédelmi alakja, a nemzetközi hírű ornitológus, neves vadász- és szépíró, Dr. Sterbetz István.
Fotó: Körös–Maros Nemzeti Park
Születésének 100. évfordulója alkalmából az alábbiakban adjuk közre változtatások nélkül jeles tanítványa, Prof. Dr. Faragó Sándor megemlékező életrajzi leírását, akit atyai tisztelet és jó barátság fűzött a neves szakemberhez.
Száz éve született Dr. Sterbetz István (1924–2012)
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”
gróf Széchenyi István
Amikor büszkén és emelt fővel emlékezünk a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működésének több mint 30 esztendejére, meggondolandó intelmet ad számunkra gróf Széchenyi István. Amikor a jelen és a körvonalazódó jövő nagyszerűségéről beszélünk, meg kell állnunk és emlékeznünk kell a kezdetekre, az alfára, hogy az eredményeket biztosító alapok, személyek és történések ne vesszenek a múlt homályába. Ezt tesszük most – emlékezünk és emlékeztetünk.
A dél-alföldi, azon belül a békési természetvédelem történelmének sarokköve dr. Sterbetz István. Rá gondoljunk az elkövetkezőkben, születésének 100. évfordulóján!
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Sterbetz István 1924. január 20-n született a Békés megyei Nagyszénáson. A vajdasági Törökbecse, Óbecse környékéről származó Sterbetz család az 1848/49-es szabadságharc idején települt át Békés megyébe, s a 19. század végén vásárolta meg a Károlyi grófoktól a kisszénási gazdaságot. Édesapja, Sterbetz József, széles látókörű, magas szakmai tudású és mintegy 1600 hold (cca. 920 ha) földet bíró földbirtokos volt, így Sterbetz István gyermekkorától természeti környezetben nevelkedett. A család gondtalan jóléte tanította felelősségteljes gondolkodásra, hiszen az akkori mintagazdaság csak magas szakmai kultúrával, tudással, fegyelemmel és emberséggel volt működtethető. Egyértelmű volt, hogy a birtok részben-egészben Sterbetz István öröksége lesz, ezért a Szarvasi Ágostai Hitvallású Evangélikus Vajda Péter Gimnáziumon át egyenes út vezetett számára a Debreceni Gazdasági Akadémiára, ahol 1946-ban szerzett gazdász diplomát. A gazdasági tevékenységnek szerves része volt a vad, a vadgazdálkodás és a vadászat is. E vadászati hagyományokból sarjadt Sterbetz István későbbi hivatását jelentő természetvédelmi érdeklődése. Hajdanában e kettő szinte elválaszthatatlan volt egymástól.
Fotó: Körös–Maros Nemzeti Park
A simának látszó életpálya – a diplomaszerzéssel egy időben – az államosítással és földosztással derékba tört, az ifjúkori álmok döntő része szertefoszlott.
Munkahelyi hányattatások
A földektől meg tudták fosztani az ifjú gazdászt, de a megszerzett tudástól nem. 1947-től a Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol az előzetes felsőfokú képesítése alapján kilátásba helyezték, hogy beszámításokkal – mintegy hat félév lehallgatásával – megszerezheti a biológia-földrajz szakos középiskolai tanári képesítést is. Közben dr. Ábrahám Ambrus Professzor pártfogását élvezve – mivel abban az időben személyi állomány nélkül volt az Általános Állattani Tanszék –, részt vett annak háború utáni újjáélesztésében. Két év után azonban mondvacsinált, politikai elmarasztalással – két nappal az államvizsga előtt – az államvédelmi hatóság eltávolította az Egyetemről. A szegedi évek mégis meghatározóak voltak pályafutására, hiszen itt mélyült el atyai barátsága Dr. Beretzk Péter-rel, a „Fehér-tó atyjával”. Az ornitológia mellett a fényképezés is itt vált örök szerelmévé, egyúttal későbbi műveinek az írással egyenrangú részévé.
1950-től kezdett állami szolgálatban dolgozni, kezdetben a Varászlói és a Biharugrai Tógazdaságokban, majd állami gazdasági vonalon. Biharugrai ténykedése során került kapcsolatba Nagy Lászlóval és Müller Gézával a táj madarász kutatóival. A Fehér-tó és Biharugra meghatározó élményeket szolgáltattak Sterbetz István későbbi vízivad vonatkozású kutatásainak elindításához.
Ami akkor tragédiának bizonyult a számára, az később alapjaiban határozta meg kutatói és magánéletét, végső soron pedig a magyar természetvédelmet.
Fotó: Körös–Maros Nemzeti Park
Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
Származási kifogásokkal újfent nem bizonyulva alkalmasnak állami üzemek vezetésére, a halgazdaságtól is meg kellett válnia. 1954-ben Budapestre költözött, de a szakmai hányattatások a fővárosban sem szűntek meg, hiszen kényszerből több munkahelyet is ki kellett próbálnia. Dolgozott Cegléden termelőszövetkezetben, Budapesten a Fővárosi Állat- és Növénykertben, majd a Gyógyszeripari Kutatóintézetben. 1956-ban, a forradalom alatt és után, külföldre mehetett volna dolgozni, már megvolt az előkészített munkalehetőség is a számára, mégsem gondolt egy percig sem arra, hogy elhagyja hazáját.
Húsz év a Madártani Intézetben – A dél-alföldi természetvédelem atyja
Sterbetz István – aki addigra már ismert és elismert madártani szakember volt – 1963-tól került az Országos Természetvédelmi Hivatal Madártani Osztályára, ismertebb nevén a nagy múltú Madártani Intézetbe, ahol – 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig – 20 évig munkálkodott. Olyan kiváló munkatársai voltak, mint Keve András, Pátkai Imre, Schmidt Egon, Győri Jenő. Időközben Herman Ottó egykori székét elfoglalva, igazgatóként is ténykedett. Közvetlenül az intézeti alkalmazása utáni évben doktorált a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Disszertációjának címe „A magyarországi rizstermesztés madártani problémái” volt, s a tógazdasági gyakorlat során szerzett tapasztalatait és tudományos igényű vizsgálatait foglalta össze benne, egyúttal megalapozta a következő évek alkalmazott madártani tevékenységének egyik fontos intézeti irányát.
Madártani Intézeti munkásságának két, nemzetközi vonatkozásban is jegyzett és elismert vonulatát különböztethetjük meg. Amíg a Madártani Intézet a Növényvédelmi Kutatóintézet szervezetéhez tartozott, addig Sterbetz István – előbb külső munkatársként – alkalmazott ornitológiai feladatokkal, így táplálkozásvizsgálatokkal, illetve ökológiai problémákkal foglalkozott. Amikor az Intézet a természetvédelmi főhatóság szervezeti keretei közé került, kiszélesedtek annak feladatai is.
Az „intézeti feladatok hoztak vissza Békésbe” – írta egyik visszaemlékezésében. A Délkelet-Alföld természetvédelmi főfelügyelőjeként Békés és Csongrád megyék természetvédelmének szervezése vált fő feladatává. Nem ment tehát veszendőbe az a temérdek tapasztalat, megfigyelési eredmény sem, amely a hányattatott 15 év hozadéka volt a diploma megszerzése után. A tapasztalatok és a tudományos eredmények a Dél-Alföld természetvédelmének megalapozását és kiteljesedését szolgálhatták és szolgálták. Munkásságának eredménye lett a Sasér, a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzetek, Kardoskút, Tótkomlós-Pitvaros, a Tatársánc, a Szabadkígyósi és a Dévaványai Tájvédelmi Körzetek, a Túzoktelep, a Körös-völgyi Természetvédelmi Terület – tehát a későbbi Körös-Maros Nemzeti Park egységeinek – létrehozása. Mindezek okán bátran nevezhetjük Sterbetz Istvánt a Dél-Alföldi természetvédelem Atyjának.
Hű maradt tehát a dél-alföldi gyökerekhez, a később annyiszor és általa utolérhetetlenül megénekelt pusztai világhoz. Ennek a munkának – bár helyesebb lenne szenvedélyt, szerelmet írni – keretében egyik kiemelt teendője volt a túzokvédelem gyakorlatának kidolgozása, a dévaványai Túzokvédelmi Állomás létesítése, e faj nemzetközi jelentőségű védelmének szervezése.
Másik fő feladatkörét a vízivadvédelem képezte. E téren mindig megtalálta az egyetértésre törekvő hangot a vadászati főhatósággal és a vadbiológiai kutatóhálózattal, s mindenkor kereste a szoros együttműködés lehetőségét. Publikációinak zöme – egyébiránt több mint 700 írása jelent meg nyomtatásban – is a túzok és a vízimadarak tárgyköréből került ki.
Széleskörű szakmai és közéleti munkát folytatott. 1958-tól tagja volt a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának, amelynek a legtöbb, 45 előadást tartó tagja volt az utóbbi 50 évben. Alapító tagja és első főtitkára volt a Magyar Madártani Egyesületnek. 1973–1982 időközében 10 évig szerkesztette a Herman Ottó alapította Aquilá-t, az 1950 és 2000 közötti fél évszázadban 93 tudományos cikket publikált benne. Nyugdíjazása után szerkesztőbizottságának tagja maradt.
Egyik élharcosa volt a nemzetközi tudományos és gyakorlati természetvédelmi együttműködésnek. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP – ma BirdLife International) Túzokvédelmi Munkacsoportjának volt a tagja 1972–1982 között. 1975–1982 időközében a nemzeti delegátus tisztét töltötte be a Nemzetközi Vizivadkutató Iroda (IWRB – ma Wetlands International) vízimadár-védelmi nemzetközi szervezetében. Mélységes meggyőződéssel vállalt hivatali feladata volt Magyarország csatlakozásának szakmai előkészítése a Ramsari és a Berni Egyezményhez. A Ramsari Egyezménynél 1979–1983 években volt magyar delegált.
Sterbetz István a problémákra rendkívül fogékony, azokat széles összefüggéseiben látó kutató volt, akinek a Teremtő azt is megadta, hogy a tudományos alapvetések után a madarak és az egész természet védelme érdekében olyan intézkedések kezdeményezője, elindítója, olyan védelmi hálózat megalkotója lehetett, amelynek eredményei Őt az alkalmazott természetvédelmi madártan magyarországi megalapítójává emelték.
A vadászat és a természetvédelem harmóniája
A természetvédelmi hivatás mellett Sterbetz István sohasem tagadta meg vadász múltját, vadász mivoltát sem. Nem tépte ki szívéből a vadászgyökereket, mert Ő biztosan tudta és értette, hogy egész szakmai pályáját, eredményeit e gyökereken át táplálva tudta felépíteni. Tudatosan felvállalva folytatta olyan vadászó-madarászok küldetését, mint amilyenek intézetigazgató elődei, Herman Ottó, Chernel István, Csörgey Titusz, Schenk Jakab, vagy Pátkai Imre voltak.
Fotó: Körös–Maros Nemzeti Park
E küldetésnek számtalan tanújelét adta szak és szépírói ténykedése során. Első cikke is Kittenberger Kálmán Nimródjában jelent meg 1946-ban „Dél felé” címmel. Ezt követően több mint 170 (!) cikket publikált a Nimród-ban, illetve a Magyar Vadász-ban.
A 2. világháború után nemcsak vadászati témákhoz nyúlt a Nimród hasábjain, de madarász élményeit is itt tette közzé. Ezzel a szemlélettel vetette meg írásaiban is a vadász-madarász-természetvédő belső harmóniát. Mindig a vadász-természetvédő párbeszéd, az érdekazonosságok hangoztatásának a híve volt.
Élményeit könyveiben is közreadta. Könyveiben, amelyekből sugárzik a magyar puszta, az állatvilág, a vad, a haza és a magyar ember szeretete, különlegesen egyéni stílusú művészi vallomás mindahány.
Irodalmi működésének felmérhetetlen az a hatása, amellyel – természetvédelmi és vadászati témájú kötetei által, már-már Fekete Istvánhoz mérhető prózájával – a természetszerető olvasók százezreinek lelkét megindította.
Szakértője volt olyan nagyhatású filmeknek, illetve filmsorozatoknak, mint a Novákovits András rendezte „A túzok, a puszták madara” (1982), vagy a 13 részes „A magyar puszta”. Nélküle nem jöhettek volna létre e nemzetközi visszhangot is kiváltó művek.
Elismerések
Sterbetz Istvánnak a természetért, a madarakért és a vadért végzett kiemelkedő és áldozatos tevékenységét a legkülönbözőbb módon értékelték és ismerték el. 1968-ban a Finn Természetvédelmi Szövetség választotta tiszteletbeli tagjává.
A természetvédelmi munkáját Pro Natura emlékéremmel, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, Teleki Sámuel-éremmel, végül a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság felterjesztésére – Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatával ismerték el.
Vadbiológiai, vadászati szak- és szépírói munkásságért Nimród Emlékéremmel, a Hubertus Kereszt arany fokozatával, Magyar Nemzeti Vadászrenddel, a Magyar Vadászkamara Aranyérmével és a Magyar Vadászati Védegylet Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
A Magyar Biológiai Társaságtól megkapta a Herman Ottó-díjat.
Prof. Dr. Faragó Sándor akadémikus. Fotó: MTA
Ismeretterjesztő munkásságáért a Művelődésügyi Minisztérium az „Amerre a madár se jár” című kötetért neki ítélte az 1981. évi nívódíjat. 1983-ban ugyanilyen elismerés érte a Magyar Televíziótól „A magyar puszta” című filmsorozatért.
Dr. Sterbetz István életének 88 évéről az elmondottaknál is ékesebben beszél tanítványainak sora – akik közé e sorok szerzője is büszkén sorolja magát – és az a lenyűgöző, az utókornak is példát adó és megmaradó munkásság, amit a dél-alföldi természetvédelmi területek sora éppen úgy jelez, mint a hosszú publikációs lista, vagy a könyvei és filmjei.
Tisztelt nemzeti parki és széleskörű természetvédő közösség!
Hajtsunk fejet Sterbetz István emléke és munkássága előtt, legyünk hálásak a Teremtőnek, hogy Őt adta Nekünk. Idén lenne 100 esztendős. Nélküle nem ívelhetett volna ilyen magasra a Körös-Maros Nemzeti Park története, nem lenne ilyen virágzó jelene.
Utolsó szavaim megint gróf Széchenyi István gondolatai:
„A következő nemzedéknek a fényhez egy lépéssel közelebb kell jutnia.” – A fényes jövő érdekében – mindig közelebb! Törekedjünk rá!
Sopron–Szarvas, 2024. Január 10-én
Írta: Prof. Dr. Faragó Sándor akadémikus, tanítvány – Körös Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Madárfiókát találtam!
A tavaszi és a nyári időszakban meglehetősen sok bejelentés érkezik kollégáinkhoz a sérült és megmentésre szoruló madarak kapcsán. Ezen egyedek többnyire nem árvák, ezért a befogásuk és elszállításuk helyett a megtalálásuk helyén el kell őket engedni.
A fészküket elhagyó erdei fülesbagoly fiókák táplálékellátásában eleinte szüleik segítenek (fotó: Schneider Viktor)
Talán az egyik leggyakoribb példa a bagolyfiókák esete. Gyakran értesítik kollégáinkat a települési parkok és ligetek fáin üldögélő erdei fülesbagoly fiókákról. Fontos elmondani, hogy ezek a fiatalok még jóval a röpképességük előtt elhagyják a fészkeiket. Tehát a repülni még nem képes fiókák nem sérültek, ezért a befogásukat mellőzni kell.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Mikor kell madarat menteni?
Fontos elmondani, hogy a ragadozók, a betegségek és a rátermettség nagy mértékben befolyásolják a különböző madárfajok egyedeinek túlélési esélyeit. Mindezek a természetes folyamatok szerves részét képezik, éppen ezért a legtöbb énekesmadár kísérletet tesz az évente többszöri költésre.
Leginkább a végveszélyben lévő fajok esetében indokolt az egyedek megmentése. Ugyanakkor itt is fontos megjegyezni, hogy az élőhelyi feltételek helyreállítása nélkülözhetetlen a fajvédelmi tevékenységek sikeres megvalósítása során.
Ha fiókát találunk, mielőtt bármit tennénk, először is bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban bajba jutott-e az a kismadár? Amennyiben nem látható rajta sérülés, nyílt seb, lógó, nem mozgó végtag, akkor ne fogjuk be őt, a szülei és a testvérei valahol a közelben tartózkodnak, nem árvák, mint ahogyan azt sokan hiszik. Ezek a fiatal madarak gyorsan biztonságos helyet fognak keresni, és ha elmegyünk onnan, a szülők hamarosan felbukkannak és folytatják az etetését.
A jól kitollasodott fiókák esetében különleges helyzetet jelentenek a hosszabb ideig – több napig vagy akár hétig – tartó esős, az évszakhoz képest hűvös időszakok. Ha ilyenkor átázott madarat találunk, az alábbiakat tehetjük:
· Papírzsebkendőkkel, vászondarabbal óvatosan itassunk fel annyi vizet a tollazatról, amennyit csak tudunk ezek megsértése, szétzilálása, a tollcsévék megtörése nélkül.
· Ha a fióka belefér a két tenyerünkből képzett helyre, akkor nagyra nyitott szájjal, lassan fújjunk rá meleg levegőt mindaddig, amíg meg nem szárad (úgy, mint amikor télen a kezünket melegítjük a leheletünkkel). Amennyiben autóval vagyunk, erre a célra a jármű fűtésrendszerét is használhatjuk.
· Amint a madár megszáradt és felelevenedett (az átázott állat letargikus, alig vagy egyáltalán nem mozog és általában a szeme is csukva van), tegyük egy közeli ágra, bokor alá, közben ügyeljünk arra, hogy ne ázzon át ismét.
· Amennyiben a közelben lakunk, egy-két órára akár haza is vihetjük a madarat, majd a megszárítását, esetleges megetetését követően a lehető legrövidebb időn belül vigyük vissza a megtalálás helyére és a fentiekben leírt módon engedjük el.
A be nem avatkozás és a fiókák tartós hazavitele között van egy köztes lehetőség is – amikor a még nem vagy nem teljesen röpképes fiatal(oka)t vagy a fiókás fészket (a kiesett tojások szinte bizonyosan menthetetlenek) egy nagyobb vesszőkosár védelmében, a megtalálás helyének közelében az ágak közé, egyes fajok (leggyakrabban: házi rozsdafarkú, füsti és molnárfecske) esetében az épületre helyezzük, ahol továbbra is a szülők nevelhetik őket. A vesszőkosarak a lakott területeken ideális műfészkei lehetnek erdei fülesbaglyoknak.
Hová vihetem a fiókát?
Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti Vadaskertbe (6000 Kecskemét, Műkert út 1., telefonszám: +36-76-320-121, e-mail: info@zookecskemet.hu, www.zookecskemet.hu).
Csongrád megyében a Szegedi Vadasparkba (6725 Szeged, Szél u. 90., telefonszám: +36-62-542-530, e-mail: info@zoo.szeged.hu, www.zooszeged.hu).
Fokozottan védett, sérült faj esetén hívhatja a Természetvédelmi Őrszolgálatunk ügyeleti számát is: + 36 30 555 6171. Ezen a számon az ügyeletes kolléga naponta 8:00-20:00 között fogadja a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket. (Más nemzetipark-igazgatóságnál más az ügyeleti szám!)
Forrás: KNP
Természetvédelem
Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly
Felbukkant az uráli bagoly a Börzsönyben
A madarak iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel.
A madármegfigyelés több évszázados kedvtelés a fejlett világban, ami később patinás civil szervezetek és tudományágak megalapozója lett.
A madárvédelem hazánkban is a természetvédelem fontos szakterülete.
Kiemelt oltalmat élveznek a táplálékláncot „felülről” szabályozó ragadozók.
Különleges képviselőik az éjszakai életmódú baglyok, közülük is a legnagyobb testű és legritkább fajok állnak az érdeklődés előterében.
A Börzsöny vadregényes életterét a két legméretesebb bagolyfajunk is otthonának tekinti. E cikkünk a „második helyezettről”, az uráli bagolyról szól.
Fotó: Ipolyerdo.hu
Miért különleges élettér a Börzsöny?
A Börzsöny ezerféle szempontból vonzó erdei élőhely, a madárvilágnak is az.
Hazánk legnagyobb zárt, és egyben legtagoltabb domborzatú erdőtömbje ez, melyben az idős faállományok aránya és az erdők szerkezetének változatossága országosan kiemelkedő.
Az erdők természetességének megalapozója a több évtizedes, korszerű szemléletű (egyre nagyobb részben folyamatos erdőborítású) kezelés, mely jól illeszkedik az erdő folyamataihoz, együttműködik az ökológia és a természetvédelem szempontjaival.
„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című monográfiánk szerint, a több mint 380 hazai madárfaj kétharmada a Börzsönyben is előfordul, mintegy 120 faj pedig költ is itt.
Hegységünk különösen kedvező élettere a ragadozó madaraknak, „akik” fészkelésükhöz megtalálják benne a háborítatlan erdőket, sziklafalakat, üregeket, odvas faóriásokat.
Fotó: Ipolyerdo.hu
E ragadozófaj megtelepedése hazánkban és a Börzsönyben
Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően Eurázsia északi régiójában élő éjszakai ragadozó.
A fő elterjedési területén hívül, az egyik alfaja szigetszerűen honos a Kárpát-medencét övező hegyláncok gyűrűjében.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Őshonos macskabaglyunk hatalmas termetű rokonaként, a mai Magyarország területén az 1970-es években, innen telepedett meg. A Zemplénben észlelték először, majd tovább terjedt nyugati irányba az Északi-középhegységben. Fészkelésével a Börzsönyt az ezredforduló előtti években érte el (mára a Dunát átlépve, megjelent a Pilisben is).
Nálunk fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Uniós szinten az Európai Madárvédelmi Irányelv védi.
A térkép forrása: MME
Északi bevándorlónk a zárt erdőségek madara, mely az elsősorban rágcsálókat kedvelő táplálkozásához, kisebb tisztások meglétét is igényli.
Börzsönyi megtelepedését a természetes élőhely vonzása mellett…
…a természetvédelem – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani Egyesület – munkatársai is elősegítették.
Az általuk zempléni mintára kihelyezett láda-odúk (tükrös „plafonjukkal” a költés kíméletes megfigyelését biztosítva) hozzájárultak az uráli bagoly térségi elterjedéséhez.
Az uráli bagoly szívesen elfogadja a mesterséges költőládákat, melyek segítségével megerősíthető a költőpárok territóriuma, és a sikeres költés is.
A Börzsönyben költő uráli bagoly párok száma egyes szakemberek szerint már meghaladhatja a húszat. Tekintve, hogy a párok szigorúan őrzik a territóriumukat, ez az érték harmincezer hektáros erdőtömbben jelentősnek számít.
Baglyunk megjelenése, jellemzői
Az uráli bagoly mérete tekintélyt parancsoló. A tojók általában nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk elérheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolságuk 120-140 centiméter közötti, a tömegük 600-1100 gramm lehet.
Ezzel az uráli az uhu után, a második legnagyobb testű bagolyfajunk!
A tollazatuk döntően barna, pikkelyes mintázattal, csíkokkal. Megjelenésük arányaiban a kisebb rokonhoz, a macskabagolyhoz hasonlít. Kerekded a fejük. Ragyogóan sárga szemeik, élénksárga csőrük kiemeli világosszürke fátyollal borított „arcukat”. Farkuk enyhén villás. Élettartamuk hosszú, 25 év is lehet – amit leginkább az élőhely és a táplálékforrás befolyásol.
Életmódja
Az uráli bagoly igazi éjszakai ragadozó. Kitűnő látása és a hallása révén könnyedén megtalálja táplálékát. Hangtalan röptével, rettenetes karmaival az egyik legkiválóbb vadász.
Nagyon változatos táplálkozási szokásokkal rendelkezik. Az adott terület és a körülmények függvényében alkalmazkodik a rendelkezésre álló élelemhez.
Általában kisebb emlősöket (főképpen rágcsálókat) és madarakat (kisebb baglyokat is) ejt zsákmányul. Szűkös időkben nem veti meg a nagyobb rovarokat sem, emellett akár nyulakat is képes elragadni.
Tulajdonságai folytán, csaknem a tápláléklánc csúcsán áll. Esetleges ellenségként a konkurens nagyobb baglyok és egyes nappali ragadozó madarak (például a szirtisas) leselkedhetnek rá.
Ez a bagolyfaj monogám. Egy-egy pár az egész életén át kitart egymás mellett.
A párzási időszakban a hímek lenyűgöző énekléssel hívják fel a tojók figyelmét. Így „erősítik a kapcsolatukat”, vagy jelölik a területük határait.
Éneküket a „uhu-húú” vagy „hú-hú-hú” hangok jellemzik.
Leginkább harkály vájta, vagy mesterséges odvakban, illetve más ragadozó madarak, hollók elhagyott gallyfészkeiben telepszenek meg.
A tavasszal lerakott tojásokon a tojó körülbelül 30 napig kotlik.
A tojások száma nagyban függ az adott esztendő táplálék-kínálatától, általában 3-6 db.
A fiókák kikelésük után mindkét szülő gondoskodását élvezik – „akik” táplálékot hordanak és feltétlen védelmet nyújtanak nekik. A fiatal baglyok 3-4 hét elteltével, „a legerősebb szülői felügyelet mellett”, lábukkal, csőrükkel ügyesen mozogva szétmásznak a környéken, majd megerősödve elkezdenek repülni és önállóvá válnak.
Videó a fiókáról:
A legerősebb szülői felügyeletről
Figyelem! Emberi hasonlattal élve: főnemesek vagy milliárdosok gyerekeire nem vigyáznak olyan hatékonyan a testőreik, amilyen odafigyeléssel és elszántsággal óvja, védi egy uráli bagolypár a fészkét, később pedig a talajon vagy az ágak között mászkáló fiókáit.
Ez bizony nem tréfadolog: a közelükbe vetődő turisták, de még a szakemberek számára sem!
A békés külsejű madár ebben az élethelyzetben rendkívül agresszív, az emberrel szemben is. Villámgyorsan és erőteljesen támad, csőrével és hatalmas karmaival maradandó sérüléseket okozhat, miközben az óvatlan erdőjáró a szeme világát is elveszítheti!
A profi kutatók egyedi védőöltözetben közelítenek a fészkelőhelyeikhez, és még így is előfordulnak balesetek!
Az uráli bagoly jelenléte a természetes életközösségben kifejezetten fontos – főképpen, mert meghatározó szerepe van a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.
Védelme tehát az erdők egészségének fenntartásához és egyensúlyának megőrzéséhez egyaránt hozzájárul.
Mit tesznek értük a börzsönyi erdők kezelői?
Hatékony fajvédelem nem képzelhető el az élőhelyek megfelelő állapota nélkül.
A cikk elején vázolt börzsönyi élettér (a magas természetességű, minden tekintetben változatos, kiterjedt és zárt erdőtömb) az uráli bagoly csaknem tökéletes otthonterülete.
Ennek kialakítása, fenntartása és fejlesztése – partnerségben a nemzeti park igazgatósággal – alapvetően az állami erdőkezelő, az Ipoly Erdő Zrt. szakmai eredménye és további feladata.
A faj számára „eszmei” erdőállapot elérésében nagy szerepe van a differenciált, mozaikos, érintetlen területek hálózatát is létrehozó, az erdőborítás folyamatosságát egyre inkább elsődlegesnek tekintő, a fészkek környezetét kímélő erdőkezelési gyakorlatnak.
Emellett jelentősek és fontosak mindazok az intézkedések, melyekkel a természetvédelem szakemberei az uráli baglyok fészkelését, szaporodását, terjedését segítik elő.
Mit tehet a felelős erdőlátogató?
Elsősorban azt, hogy tiszteletben tartja az erdők zavartalanságának természeti értékét, ezért gépjárművek mellőzésével, a turistaforgalom számára ajánlott útvonalakon (a turistaút-hálózaton), csendben közlekedik az erdőben.
Forrás: Ipolyerdo.hu
Természetvédelem
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
Az Agro Jager News olvasója számos alkalommal szerepelt már lapunk hasábjain és most egy rendkívüli képsorozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Amikor ellenőriztem a képeket, a szóróra kihelyezett kamera képeit, még nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés ér.
Semmi különöset nem lehetett észrevenni a szórón. Szárazság van és nem is akartam összejárni a területet. Nem szokásunk és akkor minek is helyeztünk ki vadkamerát, ha ugyanúgy viselkedünk, mintha nem lenne éjjel-nappali szeme az embernek.
Ezek a vadkamerák, amelyet a Hunter Vadkamerák forgalmaznak, sok érdekességet megmutattak már nekünk, de most különös élményben volt részünk. Erre igazán nem számítottunk – mesélte a vadász.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
Azt pontosan jól tudtuk, hogy járja a medve a területet, de most, hogy májusban is feltűnik és látszólag nyugodtan járkál, pihen, mindenképpen fontos tudatni, nemcsak a vadgazdálkodókkal, hanem mindenkivel, aki az erdőn jár.
Kövesse a Hunter vadkamerák oldalát a Facebookon is. Kattintson a képre!
A medve kiszámíthatatlan. Fokozott figyelemmel túrázzunk, szedjünk gombát, vadgyümölcsöt. Az eddig megszokott módon ma már nem járhatjuk a hegyeink sűrűségeit s ha voltak is, akik szabadon sétáltatták házi kedvenceiket, arra kérik őket a szakemberek, hogy a medve és a farkas miatt ezt ne tegyék.
Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera
A területre most még több kamerát helyeznek ki, amelyet Hunter Vadkamera támogat. A medve jelenlétére az Északi-középhegységben folyamatosan számíthatunk, ezért érdemes az erdőben kirándulóknak, túrázóknak arról is tájékozódni, hogy miként kell viselkedni, ha medvével találkoznak. Fontos hangsúlyozni, ha véletlenül bocsot, vagy bocsot vezető medvét látunk, semmiféleképpen ne próbáljuk megközelíteni az állatokat. Ez a szabály továbbra is igaz a malacokat vezető kocára és esetlegesen a farkasra is – tájékoztatott Dr. Fekésházy Szabolcs az Északi-középhegységből.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs
Vadvízi harcsázás Tiszalökön
Madárfiókát találtam!
Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly
Vtv. módosítás – kerítések, „e-beíró”, vadaskertek
„Az utolsó dobás”
Rekordszintű búzatermés várható
Hét kitüntetett a pápai Agrárexpón
Áfonya 58. munkája
Verőfényes Vadásznapon Pápán
Újabb segítség a gazdáknak – Magasabb jövedéki adó visszatérítés jár a gázolaj után
A négy kapitális harcsa
A kitartás jutalma
A jászsági öreg harcos!
Angolna horgászat a Balatonon
Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen
Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben
Őzbakvadászat Kömpöcön
FEGYVERMESTER: Mire figyeljünk, ha menetet vágatunk a fegyverünkre
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak