Gyertek át holnap délre, a tanyára. No, de miért Imre bácsi? Ne törődjél te azzal, csak gyertek! De ne késsetek! Aztán, ahogy figyelmeztetett, felpattant Imre bácsi a biciklijére és eltekert a faluba. Te! Jancsi! Mit akar nagyapátok? Én? Honnan tudjam? Biztos kitalált valamit! De pontosak legyetek!

Másnap jó időt mondtak a meteorológusok és szerencsére száz ágra sütött a nap. Az útról már látszott, hogy valami vékony fehér füst száll fel a tanyából, de nem a kéményből kanyarodik az ég felé, hanem az udvarról. Ebben nem is tévedtem s mikor közelebb kerültünk, Kálmán, a borjú nagyságú medveölő állta el az utunkat. Az enyhe farokcsóválás jelezte, hogy az útonállás pillanatnyilag szünetel – tekintettel arra, hogy kutya meleg van, meg egyébként is valami nagyon finomat főznek. A derék nagy kutya az orrával a kerítésen túlra mutatott, hogy ő bizony meglehetősen jól érzi és szívesen meg is mutatja nekünk.

A nagy busa fejét meg is simogattuk cserébe..

Na még egy fát, aztán készen van! Örült meg nekünk Imre bácsi s hamar kanál, tányér, friss kenyér került elő. Na, de még előtte el kell mesélje nekünk, hogy készült ez a halászlé?! Gyertek, akkor üljetek le ide, mert ennek sora van!

Turbucz Imre halászlét főz zsadányi tanyájukon

A halászlevet, ha van rá idő, akkor úgy főzzük meg, hogy a fejét, s ha sok az ikra, akkor annak a felét, egy fej hagymával, egy paprikával, egy paradicsommal, sóval, egy gerezd fokhagymával feltesszük főni! Itt mi Zsadányban a halat nyúzzuk. Mindent, még a pikkelyeset is. A pontyot alulról vágjuk meg s úgy folytatjuk. A csukát, harcsát és a süllőt meg a farka felől visszafelé nyúzzuk meg. A farkánál kiszegeljük, megvágjuk a „bűrit” s ezzel a fogóval, ni, takarosan megnyúzzuk. Mikor aztán az alaplé, legalább két órát főtt, akkor azt laskaszűrőn átpasszírozzuk, s mehet bele a halszelet, mehet bele az ikra, meg a tejes. 20 perc elég, de ha úgy látjuk, főhet még egy keveset, de lobogjon a bogrács, mert a halnak az kell!

Ha úgy van, hogy a halastón kell főzni, vagy víz mellett van az ember, az meg megint másként van. Ugyanúgy kell egy jó hagyma, paprika, paradicsom. Egy-egy minimum, de ha van hal, több a víz, akkor szelni kell még – meg persze, ha van otthon, csak akkor tud az ember – nevet egyet és rágyújt egy cigarettára!

A hagymát olyan apróra szelni, mintha reszeltük volna, arra rá egy ugyanolyan apróra vágott egy szem kolompír (krumpli), arra rá a nagyon apróra vágott paprika és a paradicsom, majd rá a hal. Van énnékem egy két literes bográcsom is, ha úgy alakul, akkor annyit is lehet főzni. Azt nem lehet előre tudni, hogy mi lesz. Úgy kell mindent akkor eldönteni, s ha van több hal, ha többen jönnek, akkor többet főzünk. Nevet és mélyet szív a cigarettából.

Na, egyszer egy ugyanilyen meleg nap volt. Még fiatal voltam s a fiam olyan kicsi volt, mint most a dédunokám. Kint voltunk a tavak között, s az jutott nekem, hogy főzzek egy halászlevet. A többiek elmentek dolgukra s az összes vizet odatettem főni. Abban maradtunk, hogy mikor jönnek, hoznak azt is. Egy óra! Egy óra – ezzel váltunk el. No én ahogy kellett megfőztem. Sose teszek bele egyebet, mint fűszerpaprikát, meg sót. A csípőset nagyon szeretem, de nem mindenki, ezért azt csak utolján hagyom. Amúgy a halászlé 2/3-os állapotában hintem meg paprikával. Mennyit? Úgy, hogy jó legyen. De azt látja már az ember, mert egyikből több kell, a másikból kevesebb, de el nem fogja rontani.

Mikor aztán jó egy órát főztem, készen is lett. Igen ám, de senki jött vissza, hát úgy voltam vele, szedek magamnak. Jól is laktam, de nem volt mi innom! Átkozott a hal a harmadik vízben, de nem volt semmim! Sebaj, szedek még. Azzal szedtem még egyszer, de hamar rájöttem, hogy nem segített és még szomjasabb lettem. Nem volt mit tenni, vágtam egy nádszálat s ott ahol a betáp a legtisztább volt, ittam egyet. Úgy, ahogy a régi nádi emberek tették. Jó volt akkor még a víz mindenfelé. Nem volt ennyi vegyszer, semmi nem volt. Nem is lett nekem semmi bajom akkor se. Igaz, sose voltam beteg, de megtanultam, hogy víznek kell lenni a bakóban, mert nagyon megszenvedi az ember, ha nincs…

Na, ennyi elég is lesz a régi történetekből. Vegyük le! Készen van a halászlé. Aztán gyertek, üljetek le mindnyájan és ott van a kenyér, az erős paprika – kinek mi kell!

Jó étvágyat kívánok!

A receptet a zsadányi Turbucz Imre (74) mesélte el az Agro Jager Newsnak

Dr. Szilágyi Péter
Fotó: Agro Jager News