Nébih: Több éve működtetett illegális haltárolóhelyet lepleztek le a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és a Nébih Állami Halőri Szolgálatának halőrei. A Balatonkenesén található, 40 m3 térfogatú gödörben 23 pontyot helyezett el a horgász, amelyek nagy részét sértetlenül sikerült visszahelyezni a Balatonba. A halak ezúttal megúszták, a jogsértő horgász azonban nem lesz ilyen szerencsés.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. halőrei Balatonkenesétől egészen Dég településig követtek egy halszállítmányt, majd a rendőrség és a Nébih Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ) segítségével az élő halakat szállító autót ellenőrzés alá vonták. A hatósági szakemberek a Ford Transit típusú autó rakterében, 3 db 200 literes hordóban összesen 23 db pontyot találtak, melyek együttes tömege 128 kg.

Az ellenőrzés alá vont személy a halakat egy balatonkenesei vízparti ingatlanon haltárolásra kialakított, megközelítőleg 40 m3 térfogatú gödörben tartotta egészen az elszállításukig. Elmondása szerint a horgász a Balatonból fogta ki a pontyokat a 2020 és 2021-es években, majd az illegálisan kialakított haltároló gödörben gyűjtötte. Később egy Dég településen található magán-horgásztóba szállította volna őket ajándékként.

A jogsértő horgásszal szemben a Nébih eljárást indított, többek között azért, mert bár jogszerűen fogta ki a halakat, de jogszerűtlenül, azaz nem leölve szállította el azokat a vízpartról. Ezenkívül a hatóság vizsgálja a halak kereskedelmi forgalomba kerülésének körülményeit, valamint a hatósági engedély nélküli haltelepítés lehetőségét is. A jogsértő horgász több százezer forintos halvédelmi bírságra számíthat.

A balatoni halgazdálkodási vízterületről jogszerűtlenül elvitt halak végül visszanyerték szabadságukat, az egyedeket – állatorvosi vizsgálat után – az ÁHSZ és a balatoni halőrök visszahelyezték eredeti élőhelyükre, a Balatonba.

Forrás: Nébih

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Garai Roland barátnőjével június elején a Hárosi-öbölbe ment busára horgászni. A Duna jobb partján, Budatétény területén található vízterület rendkívül kedvelt célpontja a horgászoknak: az öbölbe a Dunáról ívni és telelni is bejárnak a halak. Az 1911 óta alulról nyitott holtágat, a folyótól a Háros-sziget választja el, amely természetvédelmi terület.

A fővárosi-, és környéki horgászok előszeretettel járnak ide, többek közt busákra horgászni, az öböl azonban rendkívül nehéz vízterületnek számít. Sok az akadó, változatosak a mederviszonyok, és a kidőlt fák is nehezítik a horgászatot. „Sok év kell ahhoz, mire elég tapasztalatot szerez itt valaki.” – mesélte lapunknak Roland, aki már több éve jár ide horgászni, éves szinten körülbelül 20-25 alkalommal, mivel a munkája mellett kevés ideje van. A busákkal körülbelül három-négy éve kezdett el intenzíven foglalkozni. A Kínából betelepített invazív halfaj egyre nagyobb számban él a hazai vizekben, megjelenésük az őshonos halakra nézve káros, mert algákat fogyasztanak, szilárd táplálékot nem vesznek fel. Méreteik egészen elképesztőek lehetnek, hiszen a busa gyorsan nő, épp ezért egy bizonyos méret után nincs természetes ellensége, – a horgászokat kivéve.

A busa horgászata öt évvel ezelőtt még kiforratlan volt, kevés etetőanyag volt jelen a piacon és kész praktikákhoz sem lehetett úgy hozzájutni, mint most. Roland a busákra több éve céltudatosan horgászott, de eddig nem sikerült egyet sem fognia, bár akasztások voltak az előző években. A kezdetekkor minden etetőanyagot kipróbált, ám sok hibát elkövetett. A kezdő busahorgászok talán egyik legnagyobb hibája a nem megfelelő állagúra kevert etetőanyag használata, mely, ha túl híg, a vízbe érve azonnal elterül, majd elveszik a hullámok között. A másik véglet pedig, ha túl tapadós, így nem felhőzik, tehát nem csal oda busát. Így hiába várjuk a kapást, nem lesz. Az egyik legfontosabb szabály az, hogy a busának el kell azt hinnie, hogy egy lebegő planktonfelhőt talált meg. A pettyes busát inkább állati eredetű, fehérjében gazdag etetőanyaggal lehet megfogni, míg a fehér busa inkább a növényi alapú etetőanyagot preferálja. Rolandnak több egyéni próbálkozása volt hagyományos etetőanyagokkal, illetve konyhai anyagokkal: puffasztott rizst darált le, majd kukoricaliszttel keverte össze, sőt, kipróbálta a színezett kenyérmorzsát is. Egy-két kapást ért el így, de az átütő siker elmaradt. Pár éve került legközelebb a busa megfogásához, igaz véletlenül, ekkor pergetés közben akasztott egyet, amely aztán csónakostul vontatta, majd leakadt.

Amit lehetett kipróbált, mind az etetőanyag, mind módszer tekintetében annak érdekében, hogy szabályosan meg tudja fogni őket. A Hárosi-öbölben a busák valamiért kifejezetten kerülik az úszós készségeket, így elsősorban fenéken próbálkozott.

Majd 2022-ben sikerült tökéletesre csiszolnia az évek alatt kifejlesztett technikát, amivel megtört a jég. Pünkösd hétfőn barátnőjével, Lucával ismét busahorgászatra indultak. Az etetőanyag is összeállt, amelyet Roland a következőképpen készített el. „Nagyon fontos a recept követése, mert ha rossz sorrendben keverjük az alapanyagokat, akkor az egész etetőanyagunk összeállhat.” – figyelmeztetett.

Fogjunk egy nagyobb vödröt, amibe tegyünk körülbelül 3 kilogramm kukoricalisztet, ehhez öntsünk folyamatos keverés mellett körülbelül 1 liter vizet, és a boltban található legolcsóbb tejből körülbelül 0,7 litert. Akkor jó, ha ezen a ponton enyhén túlnedvesített állagot kapunk. Az alapanyagokat érdemes takarmányboltokban megvásárolni, amivel sokat lehet spórolni. Roland korábbi hibáiból tanulva egy akkumulátoros fúrót és egy keverőszárat használt, hogy gyorsítsa a folyamatot. A legfontosabb, hogy az etetőanyag egységes, homogén állagú, és ne darabos legyen. Miután majdnem elkészültünk, a kész etetőanyagra hintsünk tejport, keverjük el és ezt ismételjük. Akkor jó az etetőanyag, ha a végeredmény száraz, egy nyomással összeálló, de könnyedént bontható lesz. Ehhez a kukoricaliszt, tejpor arányának körülbelül 2:1 arányban kell lennie. Miután összeállt az etetőanyag, Roland egy olyan helyet választott ki, ahol egy nagy törés van a mederben, a busák ugyanis ezen az „úton” szeretnek járni. A parttól alig 10 méterre körülbelül 1 kilogramm etetőanyagot juttatott be. Ha megtörténik az alapetetés, ezt már csak fent kell tartani, ezért 20 percenként érdemes kivenni a szereléket, és újból bedobni. A horogra tűzött techno pufik teljes előkehosszban meglebegtették a fenekező készségek horgait, így várva az etetőanyag felhőben táplálkozó halakra. Az etetőanyag miatt érdemes nagyméretű, bordás etetőkosarat használni.

Az előke hossza a busa horgászatánál nagyon fontos részlet, amin nagyon sok múlhat. Többen 6-8 centiméter hosszúságú előkét javasolnak, de ezzel Rolandnak eddig nem sikerült halat fognia. Az optimális méret szerinte körülbelül 20 centiméter – bár ez függ a célhalak méretétől –, de 25-30 centiméter hosszúságú előkével is volt korábban kapása. Érdemes minden hosszúságú előkeszereléket kipróbálni, hiszen minden horgásznak más-más a szerencséje. A horogválasztás is fontos, Roland egy angol gyártó széles öblű, 4-es méretű horgát használja. A busa rendkívül erőteljes halfaj, csontos a szája, ezért ha kapás van, nem szabad finomkodni, máskülönben a horog kipattan a szájából. Roland minden más halfajnál egyébként szakáll nélküli horgot használ, ez a módszer azonban megköveteli a hagyományos, szakállas horgok használatát.

A fehér és pettyes busa eltér egymástól, ugyanis a pettyes busa szája „felső állású”, magasabban áll, mint a fehér busának. Azaz, ha a fenekén horgászunk, a meder felett kell lebegnie a csalinak, máskülönben nem képes felvenni azt.

Rolandnak a techno pufik közül a három kicsi pufi vált be. Azért érdemesebb kisebbet használni, mert ez kevésbé takarja ki a horog hegyét, így az akadás biztosabb. A horognak tűhegyesnek kell lennie, amit előtte érdemes élesíteni. Roland két feeder-horgászbotja 3,6 méter hosszú, körülbelül 130 gramm dobósúlyúak, két hatezres orsóval. Mivel ez a két halfaj rendkívül erőteljes, ezért fő zsinórként 25-ös fonott zsinórt használ, illetve előkeként 18-as fonott zsinórral horgászik. A busákra éjjel és nappal is lehet horgászni, a mostani halakat dél és este hat óra között fogta ki.

Az első hal kapása meglepően visszafogott, már-már „maszatolós” volt. A busákra rendkívül nagy erő jellemző, ezért a bot mellett kell folyamatosan ülni, mert nem egy horgász vesztette így el a teljes felszerelését. Az első, 24 kilogrammos hal a bevágást követően erőteljesen elindult a túlpart irányába, és nem igazán lehetett megállítani. Zsinór volt bőven, így idővel a hal magát fárasztotta. A busákra nem jellemző, hogy akadókba úsznak a kapást követően, de ez a hal mindent megtett, hogy megmeneküljön, és többször az akadók felé indult. Egy nagy harcsát is felzavart az egyikben, mert óriási hullámok indultak el a fárasztás közben, nem kis riadalmat okozva a többi hal között. A közel egy órás fárasztás után a busa lassan megadta magát, miközben Luca előkészítette a szákot, így végül könnyen a partra került a hatalmas hal. Újbóli bedobást követően öt percen belül ismét kapás volt. Ezúttal a busákra jellemző, heves mozdulattal rántotta magával a botot, csak a bottartó villája állította meg a víz felé repülő felszerelést. A szintén közel egy órás fárasztás során a busa bejutott az egyik akadóba, de a csónak segítségével sikerült gyorsan kiszabadítani, így folytatódhatott a fárasztás. A második hal a mérlegeléskor 22 kilogrammot nyomott. A nap végén sikerült még egy „kisebb”, vélhetően fehér busa – pettyes busa hibridet megakasztani. Ez a 13 kilogrammos hal is rendesen küzdött, közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolni. Mivel ezek a halak invazív fajoknak számítanak, visszaengedésük szabályellenes, így az egyébként sporthorgász Roland a törvényi előírásoknak megfelelően hazavitte a közel 60 kilogrammos zsákmányt. Ehhez külön logisztika kellett, amit most nem kis küzdelem árán megtanultak. „A nagyobb busák szinte szálkamentesek és rendkívül finom a húsuk, emellett a sok antioxidáns miatt igen egészséges is. A busa horgászatával és fogyasztásával tehát egyszerre tehetünk szívességet saját magunknak, és a természetnek egyaránt!” – zárta beszámolóját Garai Roland busahorgász az Agro Jager News-nak.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Garai Roland

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége: Halőreinknek 2022.06.11- én éjjel és 12-én hajnalban is ismételten sikerült egy-egy orvhorgász csapatot elfogniuk.

Az elkövetők horgászokmánoyk nélkül, horgászati tilalom alatt álló területen, rövid idő alatt kifogtak és megtartottak 4 db pontyot, melyek össz súlya 15,93 kg volt. (3,7 kg, 4,8 kg, 3,67 kg, 3,76 kg).

A halakat a vízparttól távolabb az erdőben elrejtve találták meg. A halak még életben voltak, így kíméletesen visszahelyezésre kerültek a halgazdálkodási vízterületünkbe. Az elkövetők nem csak halvédelmi bírság kiszabására okot adó cselekményt követtek el, hanem ennél jóval súlyosabb bűncselekményt is.

A Malomzugi Holt- Zagyván az elmúlt hónaban a szokottnál gyakrabban végeztünk éjszakai ellenőrzéseket, mely során engedéllyel nem rendelkező horgászokat sikerült horgászaton tetten érnünk.
Kifejezetten örülünk annak, hogy a horgászok egyre nagyobb rétegében megerősödött a társadalmi felelősségvállalás és a bizalom a halőrökkel szemben, hiszen mindannyiunk érdeke a halállomány megóvása. A területi engedélyen szereplő halőri telefonszámon fogadjuk a horgászok bejelentéseit.

Forrás: KTVHESZ