Horgászat
Egy kezdő harcsahorgász tapasztalatai Hortobágyról
Szabó Marcell szenvedélyes horgász, gyerekkorában nagyapja tanította meg a halak tiszteletére és a horgászatra. Ősi mesterség ez. Ma sincs ez másképpen, valaki szereti a halat megfogni és mások enni is kedvelik az egyébként rendkívül egészséges halhúst. Marcell inkább kifogni szereti a halakat, de időnként barátaival az itteni tájra jellemző, Hajdú-Bihar megyei halászlevet is szívesen megfőzi.
E nemes rekreációs pihenés hazánkban egyre nagyobb réteget vonz a vízpart mellé, így van ez Marcell életében is, aki ha teheti, szenvedélyének hódol. Nagypapája megtanította a legfontosabb erényt – amit egy horgász megtanulhat fiatalon, – türelemmel kell várni és sokszor viselni a hal nélküli órákat, bármiféle kapás nélkül.
A fiatal horgász alapjában véve békés halakra specializálódott, de olykor szerencséje is adódik más halakkal is. A horgászat azért különleges, mert valamire várunk – mint az életünkben oly sok mindenre, – majd hirtelen a sors fordít egyet az életünkön és csodákat is megtapasztalhatunk. A horgászatban is meg kell mindenért szenvedni, csak a szerencsések fáraszthatnak azonnal rekord közeli halakat itt Hortobágyon is.
Nemrégiben jóbarátja, Gyarmati Attila meghívására kilátogattak a Ohati III-as tóhoz, amely Debrecen és Tiszafüred között helyezkedik el. Ez a különleges vidék a Hortobágyi Nemzeti Park szívében helyezkedik el, ahol a természetvédelem kiemelt fontosságú. A Hortobágyi Halgazdaság Zrt. által kezelt vízterület az országosan elismert horgászvizek közé tartozik, profi és hobbi horgászok számára egyaránt kedvelt, és akár 100 órát is lehet itt horgászni. A tipikus alföldi táj képet mutatja a vidék, a szikes talajú, mesterségesen kialakított tavakban, jelentős mennyiségű halállomány él. A tó és környéke amellett hogy védett, a Világörökség része is, amelyet minden horgásznak maximálisan tiszteletben kell tartania, ha idejön horgászni – mesélte el lapunknak Szabó Marcell. A tórendszer mérete egészen különleges, mivel a Bemutató Központtal együtt a nyolc-tóból álló horgászható vizek mérete, 350 hektárt tesz ki.
Marcell barátjával történő horgászata során előre lefoglalta a helyét az Ohati III-as tavon, ahol a jól bevált technológiát használta – azaz a bojlis felszerelését. A horgászat megkezdése előtt 10 méteres sávon alapozó etetést végzett, magkeverékkel dúsított etetőanyagával. Az itteni horgászok leginkább a parttól a 100-120 méteres távolságban keresik a nagytestű pontyokat. Hogy miért pont ott? Marcell mosolyog, mert az Ohati III-as tavon van egy meder, ahol már megtanultuk, ott kell keressük a halat – a kapás esélye ott jóval nagyobb, mint máshol. Az etetést követően 30 perc múlva egy ponty érkezett. Marcell megfigyelése szerint nem kell túl bonyolítani a horgászatot és nagyon drága etetőanyagokat használni. Öröm volt a 3,6 méter hosszú, három librás bottal megfogni a termetes pontyot, ami vadtigrisizű lebegő popup-ra érkezett.
Majd hosszú csönd után, délután fél négy magasságában, hirtelen óriási kapást észlelt. A swinger mozdult, és “folyt le” a damil az orsóról. A kapás meglepetést okozott, mert a gyakorlott békés halas horgász érezte, most mást akasztott meg, mint szokott. A jellegzetesen oldalazó ponty viselkedése helyett, a hal azonnal elindult a tó belseje felé. A nem szokványos viselkedés miatt amurra gondolt, de mégis más volt a hal viselkedése az akasztást követően. 20 perc kőkemény fárasztás után, vigyázva a damil épségére, egyre közelebb került a titokzatos hal, majd közelebb csalva a parthoz, hirtelen megvillant a harcsákra jellemző erős fekete szín. A két horgász, miután megpipáltatta a harcsát, megszákolták: 110 centiméter hosszú és körülbelül 12 kilogramm súlyú volt. A pontos mérést a hal védelme miatt csak becsülni tudták. Köztudott, hogy a szürke harcsa májusban ívik, ezért a horogszabadítást követően, hazánk legnagyobbikára növő, ragadozó halunk folytathatta az útját a hortobágyi szikes talajokon kialakított halastóban.
Marcell a barátjával 2019. nyarán fogott már egy kapitális 70 kilogrammos szürke harcsát. Ennek ellenére még úgy érzi, hogy még sokat kell tanulnia azért, hogy az igazán profi bajszos horgászok szűk táborához csatlakozhasson.
Az eddigi tapasztalataira támaszkodva, véleménye szerint mindenképpen vízközt kell keressük a harcsákat. A kishalak nem szeretik a sötét mélységet, amiben bármi meglapulhat, és inkább a felmelegedő felső vízi világban élik mindennapos veszélyes életüket. Pontosan ezért, a csalit érdemes vízközt felkínálni a szürke harcsáknak. A legfontosabb tényező a sikeres fogáshoz, a szürke harcsa-állomány helyzetének pontos kiismerése. Ha tudunk, kérdezzünk meg segítő szándékú embereket, hol lehetnek ilyen fészkek. Ha ilyen ember nincs a közelben, akkor érdemes egy úszós bottal mélyedéseket keresni az ember számára láthatatlan vízi világban. Ha van mélyedés vagy egy gödör, nagy eséllyel van trónoló kiskirálya is, aki várja a naplementét, mint oly sok éjszakai ragadozó. A harcsa mindig árnyékos vagy mély vízben pihen, aki a fény legkisebb villanását sem tűri el maga körül. Ha éjszaka horgászunk mindenképpen kerüljük a fény használatát. Ha megtaláltuk a helyet, már csak a szerencsénken múlik, hogy milyen éhes hallal hoz össze bennünket a sors. Ha tehetjük, próbálkozzunk gilisztával, nadállyal vagy kishallal, a lehető legegyszerűbb szerelékkel. A szürkeharcsa valamilyen ismeretlen érzékszervét bevetve a fonott zsinórral ellátott csalit – ha teheti, elkerüli – összegezte megfigyeléseit a miskolci születésű horgász.
Marcell eddigi kompetenciái szerint, ha szürke harcsára fáj valakinek a foga – érdemes ellátogatni Hortobágyra, mivel az országban kiemelkedő szürke harcsa állományát vigyázzák a halőrök, a természetvédelmi oltalom alatt álló, Hortobágyi Nemzeti Park területén.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel