Horgászat
A születésnapi kapitális harcsa
Iszkádi Tamás júliusban ünnepelte a 34. születésnapját, amely több okból felejthetetlenné vált számára. Párjával, Alexandrával, a nyár egyik legmelegebb időszakában, pár napig Zamárdiban pihentek. Szabadságuk utolsó napján azonban egy markáns hidegfront érkezett nyugatról. A szállásról délig kellett kiköltözni, a nagy vihart pedig a meteorológusok órákkal későbbre jósolták. Kézenfekvő volt, hogy a “nyaralást” pár óra vezetés után a Lehőczi holtágon folytassák, még a vihar megérkezése előtt.
A Lehőczi-holtág szürkeharcsa horgászai: Balról-jobbra: Iszkádi Tamás, Bíró Robert, Wimmer Ferenc és Barna Tamás. Fotó: Agro Jager News
A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületen már gyülekezett a “kemény mag”, a Lehőczi holtág ismert horgászai. Barna Tamás, Bíró Róbert, Wimmer Ferenc és a Rohr család tagjai is megjelentek. A civil életben mindenki keményen dolgozik, a csapatból Wimmer Feri és Iszkádi Tamás társadalmi halőrök is. Itt Tolnán olyan közösség formálódott, ami országos szinten is egyedülálló. A helyiek a tudást és tapasztalatokat megosztják egymással. Az egyesület területén a horgászat összeköti a pecásokat, mivel mindenki segíti a másikat, amiben tudja.
Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!
Bíró Robi sérült ujja. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A Tolnai Dunáért Egyesület vízterület egyik kevésbé látogatott szakaszán próbáltak szerencsét. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.
Hetekkel korábban Póta Gábor, 40 éves tapasztalattal rendelkező barátjuk, egy tippet adott: “Rossz helyen horgásztok, fiúk! Az egyesület egyik területén még márciusban négy-öt nagy harcsát láttam a víz felszínén úszni fényes nappal! Próbáljátok meg! Ezeknek a halaknak enniük kell, próbáljátok megfogni őket”.
2023. július 21-én a késő délutáni órákban kezdődött el az “alaptábor felállítása”. A vihar egyre jobban közeledett, fojtó, nyomasztó melegben kellett mindent előkészíteni. Előkerült Feri bográcsa is. Önkéntes alapon Feri és Tamás kiválasztotta a maga számára tetsző munkát. Valaki hagymát pucolt, húst vágott össze.
Előtte azonban a harcsás botokat előkészítették. A piacon kapható legjobb felszereléssel indultak el horgászni. A csapatból többen veszítettek már el kapitális halat fárasztás közben. Legutoljára Bíró Róbert, aki már többször megakasztott pergetve egy közel 100 kilós harcsát. Kiemelni azonban még senki nem volt képes, pedig sokan szeretnék partra emelni egy fénykép erejéig az ismeretlen óriást.
Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A gyerekeknek írt mesekönyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!
Felállították a tábori sátrat. Lassú tűzön a hagyma is elkezdett megpirulni. A közös horgászattal ünnepelték meg Tamás születésnapját, aki már több éve horgászik harcsára. Igazán komoly halat azonban még egyszer sem fogott. Kivéve egy horgászversenyt Gyál mellett, ahol megakasztott egy 38 kilós szürkeharcsát, amivel néhány évvel ezelőtt első helyezést ért el.
A csapat egyik részének mindig szerencséje van, míg a többiek ámulva nézik a nagyobbnál nagyobb halakat. Azonban itt, Tolnán közös a siker és a kudarc is. Nem irigyek az emberek. Csapatmunka nélkül nem lehetne ennyi szép halat kifogni. Előbb-utóbb mindenkinek sikerül nagy halat megakasztani. Így történt ez most Tamással is.
A munka és az időhiány miatt sokszor a csalihal megszerzése az egyik legnagyobb kihívás az esti horgászatok előtt. Mindig van valaki, aki kisegíti a másikat.
Éveket kellett várni a sikerhez, de megérte! (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
Tamás születésnapja azonban nem várt meglepetést is tartogatott. Egymás mellett sorakoztak a botok a parton. A két 10-15 centiméteres nagyságú kárászt csónakkal vitték be, spannolós módszert alkalmazva. A vihar egyre közeledett, a hatalmas front szinte a fél Dunántúlt körbeölelte.
Eközben csirkepörkölt lassú tüzön rotyogott a bográcsban. Az illata tapintható volt, sok éhes horgász talán jobban várta a főzés végét, mint a halakat.
Ekkor hirtelen Tomi botján lévő orsó fékje elemi erővel megszólalt. Alig múlt el negyed hét. Annyira szürreális volt a helyzet, hogy el kellett telnie fél másodpercnek, mire a csapat mozgásba lendült. Feri, a bogrács mellől, azonnal ott termett és segített barátjának. A hal keresztbe indult el, a többi bot irányába. El is érte azokat. Közben megérkezett Bíró Robi és Barna Tamás is, aki kételkedve figyelték a barátait. Előfordult a korábban olyan eset, amikor kisebb-nagyobb apróságokkal sikerült a megviccelni egymást. A csapat tagjai rutinossá váltak társaikkal szemben. Minden körülményt alaposan végigelemezve nem ugranak be a másiknak azonnal, még akkor sem, ha félig már ég a tető.
“Ne vicceljetek! Nincs itt semmilyen hal, alig múlt el hat óra” – mondta Robi. Feri egyértelmű parancsot adott: “Robi! Ne hülyéskedj! Gyere segíteni. Ez most nem vicc.” Eközben Tamás próbálta visszatartani a halat, amit nem lehetett. Két botot sikerült még időben átemelni, de az utolsót sajnos nem. Eközben az eső lassan eleredt, megérkezett a nagy vihar. A jelentősen duzzadt társaság a partról figyelte a fárasztást.
Közben megérkezett Ausztriából Bániczki Béla is, akit csak “Békának” szólítanak a barátai. Amennyire lehetett, a halat még az akadók előtt vissza akarta tartani Tamás, de a hal teljes erejével azok felé indult. Minden igyekezete ellenére, egy száraz, kidőlt fa felé vette az irányt. Nyilvánvaló volt, ez egy hatalmas nagy harcsa lesz. A kiváló fizikai állapotban levő Tamás, aki talán a legedzettebb a csapatban, csak részben tudta kontrollálni a harcsát.
A hal elérte az akadó részt. A horgászatban bármi megtörténhet, főleg nagy halaknál. A sors azonban ma másképp rendelte. Sok-sok év tapasztalatszerzése, küzdelme, kudarca után a harcsa mégsem tudta magát megakasztani a mélyben. Egy a millióhoz esély volt arra, hogy kijön onnan. Mégis sikerült!
Amint a nyílt víz felé sikerült terelni, a szakadó esőben körülbelül tíz perc után feladta a küzdelmet. Robi amikor látta, hogy nem tudja a csónakba emelni a harcsát egy sekélyebb részen a telefonját és a pénztárcáját sem féltve a vízbe vetődött. Puszta kézzel, testi épségét nem kímélve próbálta megfogni. Azonban a harcsa gereben fogai keményebbnek bizonyultak. A próbálkozás elsőre elbukott. Másodjára sikerült kiemelni a vízből Tamás eddigi legnagyobb halát, amely fejtől a farokvégéig 213 centiméter volt, összsúlya pedig 53,80 kilogramm.
213 centiméter hosszúságú harcsa a parton. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A szakadó esőben közel a parthoz vette “birtokba” élete harcsáját, miközben barátai és ismerősei gratuláltak a fogáshoz. A hal teljes hossza a parton látszódott csak igazán. Egy ekkora halnak természetes ellensége már nincs. A harcsa a vizek egyik egyedülálló ragadozója. A hal, amely életkorát tekintve egy fiatal felnőttnek tekinthető, a horogszabadítás és fertőtlenítés után visszanyerte a szabadságát.
Tamás 34. születésnapja egy örök emlék marad a Lehőczi holtágon, az ünnepi csirkepörkölttel együtt.
Köszönet illeti a csapat összes tagját, akik mindenben segítettek és a párját, aki elfogadja és támogatja Tamás hobbyját.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Wimmer Ferenc, Bíró Róbert és Barna Tamás
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Sziasztok, Viszt István vagyok és szeretném megosztani veletek tapasztalataimat a busa horgászatáról, amely különleges kihívásokkal teli sport és egyre több horgász figyelmét kelti fel. Ez a nagytestű, erős hal rendkívüli kitartást és ügyességet követel meg tőlünk. A busázás szépsége és izgalma abban rejlik, hogy a megfelelő felszerelés és technika mellett a megfelelő csali kiválasztása is döntő fontosságú.
Fotó: Viszt István – Agro Jager News
A busázás során a megfelelő időzítés elengedhetetlen. A hajnali órák, amikor a tó még csendes és nyugodt, ideálisak a busa horgászatához. A korán érkező horgászoknak nagyobb esélyük van arra, hogy sikerrel járjanak. Az erős rántás a bot végén és a hosszú percekig tartó küzdelem, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy újra és újra visszatérjünk a vízpartra.
Az adrenalin, amely a hal horogra akadásakor érezhető, az egyik legintenzívebb élmény, amit a busázás nyújthat. A megfelelő csali kiválasztása döntő fontosságú, és ebben Szegedi Peti különleges csalija, a “Csak a Busa” hatalmas segítséget nyújt. Ezt a csalit hamarosan a boltokban is megtalálhatjátok.
A busázásban elért sikereim mellett, a horgásztársak közötti együttműködés és barátság is kiemelt szerepet játszik. Koncsek Csanád horgásztársammal nemrégiben egy fantasztikus napot töltöttünk együtt és 18 db halat sikerült kifognunk. Az ilyen élmények kovácsolják össze a közösséget és teszik még élvezetesebbé a horgászatot.
A busázás során elengedhetetlen a megfelelő felszerelés is, amelyért köszönet illeti a Pecaguru Horgászboltot Csepelen. Az itt beszerzett eszközök jelentős mértékben hozzájárultak a sikerhez.
Fotó: Viszt István – Agro Jager News
A busa horgászata tehát nem csupán egy sport, hanem egy közösségi élmény is. Minden horgász, aki részt vesz benne, hozzájárul ahhoz, hogy ez a tevékenység még izgalmasabb és sikeresebb legyen. Kívánom, hogy mindenkinek görbüljön a botja, és hasonlóan szép élményekben legyen része a vízparton!
Írta és fényképezte: Viszt István
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Lent járunk az Alföld szívében Bács-Kiskun vármegyében Kunszentmiklóson, amely igen gazdag történelemmel rendelkezik. Nem messze, a kunbábonyi homokbányában, még avar kori sírt is találtak. Az alföldi tájon időnként kelta és szarmata tárgyi leletek is feltűnnek. A tatárok betörése óriási pusztítást okozott az ország ezen szegletében is. Az elnéptelenedett régiót több hullámban betelepülő kunok vették birtokba, amelyet ma a környező települések elnevezései őriznek.
Fotó: Polgár László – Agro Jager News
Kunszentmiklós a Duna-Tisza közén fekszik, Budapesttől 80 kilométterre délre, Kecskeméttől megközelítőleg 48 kilométerre nyugatra – kezdte beszámolóját Polgár László, a Kunszentmiklós és Vidéke horgászegyesület elnöke.
A vízterület napról-napra népszerűbb, mivel a régióból és az ország másik szegletéből is kedvelt vadvizek egyike. Az egyesületi horgászvíz három részből tevődik össze. Egyik a Dunavölgyi-Főcsatorna, amit a helyiek csak DVCS-nek hívnak, valamint a XXX, és a XXXI – néven elhíresült csatornák, amelyek összvízterülete megközelítőleg 33 hektár. A partszakaszok hossza meghaladja a 60 kilométert. Az ide kiváltott engedély 116 fkm és az egész Dunavölgyi-Főcsatorna szakaszra érvényes.
Fotó: Polgár László – Agro Jager News
A terület halállománya rendkívül gazdag, amire a halőrök vigyáznak. A csatornák számos egyéb vízterülettel kapcsolatban állnak, ezért bármilyen halat meg lehet akasztani ezekben a folyamatosan áramló csatornákban. Mivel a vízterület a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekszik, olykor különleges, semmivel nem hasonlítható szabályok is vonatkoznak az ide látogató pecásoknra. Mivel sok védett és fokozottan védett emlős, kétéltű és hüllő is megtalálható az éltető vizet adó csatornák körül, egyes partszakaszok, és partoldalak a nemzeti park védettségét élvezik. A halőrök mellett természetvédelmi őrök is felbukkannak, akik óvják és védik a terület kincseit az utókor számára.
A területre minden pecás egy picit a sajátjaként tekint. A compó állománya többek között azért ilyen jelentős, mert fogást követően szinte mindenki visszaengedi őket és mindenhol át tudják vészelni a téli hidegebb hónapokat is. Az ívás a természetes körülmények miatt minden évben eredményesen zajlik.
A területen a szemetelést annyira szigorúan veszik, hogy az első felszólítást követően a második alkalommal, – ha valakit szabályszegésen élnek, – visszavonják az illető engedélyét.
Fotó: Polgár László – Agro Jager News
Polgár László minap pár óra erejéig lement horgászni az egyik kedvenc helyére, ahol egy bolognai bottal úsztatott. Mivel ezek a csatornák folyamatosan folynak, érdemesebb inkább úsztatni egy kisebb úszóval. A felszerelést, viszonylag egyszerű végszerelékből érdemes összeállítani. Három grammos úszó, 18-as vastagságú damil és egy kisebb, körülbelül 10 -es horog. Mivel kiszámíthatatlan előre, mi éhezik meg csalinkra, foghatunk igazi fekete vadpontyokat, jászkeszeget, kisebb szürkeharcsát, aranykárászt, amurt és egyes esetekben kis szerencsével compót is.
A csatorna közepén úsztatta a csemegekukorica, csonti “szendvicsét”, amikor hirtelen az úszó lebukott. A következő pillanatban a bolognai bot meghajlott, valamilyen erősebb hal elindult az ellenkező irányba. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy milyen halat sikerült megakasztania. A compó viselkedése egyedi, a bevágást követően rendkívül hevesen védekezik. Testömegét megcáfolva olyan érzése van az embernek, mintha egy nagyobb halat sikerült megakasztania. Mivel szinte minden alkalommal szokott compót fogni, tudni vélte azt, hogy talán most is egy nagyobb példány akadt a horogra. Nem tévedett. Pár perc fárasztás után a gyakorlott kéz egy fotó erejéig egy termetes egyedet emelt ki a vízből, ami körülbelül egy kilogramm lehetett. A halat szájfertőtlenítést követően azonnal szabadon engedett.
Azok, akik helyben szeretnének pár éjszakát eltölteni, azoknak optimális választás az egyesület horgásztanyája, amely a Dunavölgyi-Főcsatorna mellett található, 10 méterre a parttól – zárta beszámolóját Polgár László, az egyesület elnöke.
Horgászni szeretne Kunszentmiklóson? További részletek a Kunszentmiklós és Vidéke Sporthorgász Egyesületről itt érhetők el.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Horgászat
Életem busája
György László a Tiszán, Szajol határában célzottan busákra horgászott. Eredményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: György László – Agro Jager News
Ez a horgászat a Közép-Tiszán, Szajol környékén történt, július 20.-án. Igaz, a vízállás még nem volt tökéletes, de próba – szerencse. Kora hajnalban érkeztem. Már előző nap bekevertem a busázni szánt etetőanyagot, amit 10 kg csirke indító tápból és 1 kg tejporból csináltam. Már világosodás előtt elkezdtem az alapozó etetést, majd 5-10 percenként újra dobtam.
Fotó: György László – Agro Jager News
A kapások elég későn jelentkeztek, délelőtt 9 és 10 óra tájékán. Elég erőteljesek voltak, vízig húzták a 390 cm féderbotokat. Elsőként 3-4 kg közötti példányok jelentkeztek, majd lassan, a peca végéhez közeledve, jött az eddigi legnagyobb busám, amiért érdemes volt hajnalban felkelni. Súlya elérte a 19 kg-ot. Fárasztása 15-20 perc lehetett, ami küzdelmes és fantasztikus élmény volt. Horgászatomat délután fél négy felé fejeztem be. Sikeres napot zárva.
Üdvözlettel: György László, Törökszentmiklós
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Befejeződött a nyári aratás
A fehércukor világpiaci átlagára 9 százalékkal csökkent
Partimadarak különös képessége: a csőr meghajlítása
Iohannis kihirdette a medvekilövési törvényt
A busa horgászata: kihívások és a siker kulcsa
Szántóföldi körkép a nyári hőhullám hatásairól
A súlyosbodó válságok három éve magasan tartják az éhezők számát
A kunszentmiklósi kapitális compók
Életem busája
Lőkészségfejlesztő nap hivatásos vadászok részére
Nagy értékű gímszarvasok pusztultak el villanypásztorba gabalyodva
Farkas Csaba (1973-2024)
Berta Bálint: A László-napi vadkan
A Nagykunsági Öntöző Főcsatorna óriása
Vadásznapot szerveztek Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében
A letkési kan
Visszatért a kapitális harcsa
Idei első süldőm
Amur a Kiskunsági Öntöző Főcsatornából
