Keressen minket

Horgászat

A születésnapi kapitális harcsa

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Iszkádi Tamás júliusban ünnepelte a 34. születésnapját, amely több okból felejthetetlenné vált számára. Párjával, Alexandrával, a nyár egyik legmelegebb időszakában, pár napig Zamárdiban pihentek. Szabadságuk utolsó napján  azonban egy markáns hidegfront érkezett nyugatról. A szállásról délig kellett kiköltözni, a nagy vihart pedig  a meteorológusok órákkal későbbre jósolták. Kézenfekvő volt, hogy a “nyaralást” pár óra vezetés után a Lehőczi holtágon folytassák, még a vihar megérkezése előtt.

A Lehőczi-holtág szürkeharcsa horgászai: Balról-jobbra: Iszkádi Tamás, Bíró Robert, Wimmer Ferenc és Barna Tamás. Fotó: Agro Jager News

A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületen már gyülekezett a “kemény mag”, a Lehőczi holtág ismert horgászai. Barna Tamás, Bíró Róbert, Wimmer Ferenc és a Rohr család tagjai is megjelentek. A civil életben mindenki keményen dolgozik, a csapatból Wimmer Feri és Iszkádi Tamás társadalmi halőrök is. Itt Tolnán olyan közösség formálódott, ami országos szinten is egyedülálló. A  helyiek a tudást és tapasztalatokat megosztják egymással. Az egyesület területén a horgászat összeköti a pecásokat, mivel mindenki segíti a másikat, amiben tudja.

Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!

Bíró Robi sérült ujja. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A Tolnai Dunáért Egyesület vízterület egyik kevésbé látogatott szakaszán próbáltak szerencsét. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.

Hetekkel korábban Póta Gábor, 40 éves tapasztalattal rendelkező barátjuk, egy tippet adott: “Rossz helyen horgásztok, fiúk! Az egyesület egyik területén még márciusban négy-öt nagy harcsát láttam a víz felszínén úszni fényes nappal! Próbáljátok meg! Ezeknek a halaknak enniük kell, próbáljátok megfogni őket”.

2023. július 21-én a késő délutáni órákban kezdődött el az “alaptábor felállítása”. A vihar egyre jobban közeledett, fojtó, nyomasztó melegben kellett mindent előkészíteni. Előkerült Feri bográcsa is. Önkéntes alapon Feri és Tamás kiválasztotta a maga számára tetsző munkát. Valaki hagymát pucolt, húst vágott össze.

Előtte azonban a harcsás botokat előkészítették. A piacon kapható legjobb felszereléssel indultak el horgászni. A csapatból többen veszítettek már el kapitális halat fárasztás közben. Legutoljára Bíró Róbert, aki már többször megakasztott pergetve egy közel 100 kilós harcsát. Kiemelni azonban még senki nem volt képes, pedig sokan szeretnék partra emelni egy fénykép erejéig az ismeretlen óriást.

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A gyerekeknek írt mesekönyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!

Felállították a tábori sátrat. Lassú tűzön a hagyma is elkezdett megpirulni. A közös horgászattal ünnepelték meg Tamás születésnapját, aki már több éve horgászik harcsára. Igazán komoly halat azonban még egyszer sem fogott. Kivéve egy horgászversenyt Gyál mellett, ahol megakasztott egy 38 kilós szürkeharcsát, amivel néhány évvel ezelőtt első helyezést ért el.

A csapat egyik részének mindig szerencséje van, míg a többiek ámulva nézik a nagyobbnál nagyobb halakat. Azonban itt, Tolnán közös a siker és a kudarc is. Nem irigyek az emberek. Csapatmunka nélkül nem lehetne ennyi szép halat kifogni. Előbb-utóbb mindenkinek sikerül nagy halat megakasztani. Így történt ez most Tamással is.

A munka és az időhiány miatt sokszor a csalihal megszerzése az egyik legnagyobb kihívás az esti horgászatok előtt. Mindig van valaki, aki kisegíti a másikat.

 

Éveket kellett várni a sikerhez, de megérte! (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

Tamás születésnapja azonban nem várt meglepetést is tartogatott. Egymás mellett sorakoztak a botok a parton. A két 10-15 centiméteres nagyságú kárászt csónakkal vitték be, spannolós módszert alkalmazva.  A vihar egyre közeledett, a hatalmas front szinte a fél Dunántúlt körbeölelte.

Eközben csirkepörkölt lassú tüzön rotyogott a bográcsban. Az illata tapintható volt, sok éhes horgász talán jobban várta a főzés végét, mint a halakat.

Ekkor hirtelen Tomi botján lévő orsó fékje elemi erővel megszólalt. Alig múlt el negyed hét. Annyira szürreális volt a helyzet, hogy el kellett telnie fél másodpercnek, mire a csapat mozgásba lendült. Feri, a bogrács mellől, azonnal ott termett és segített barátjának. A hal keresztbe indult el, a többi bot irányába. El is érte azokat. Közben megérkezett Bíró Robi és Barna Tamás is, aki kételkedve figyelték a barátait. Előfordult a korábban olyan eset, amikor kisebb-nagyobb apróságokkal sikerült a megviccelni egymást. A csapat tagjai rutinossá váltak társaikkal szemben. Minden körülményt alaposan végigelemezve nem ugranak be a másiknak azonnal, még akkor sem, ha félig már ég a tető.

“Ne vicceljetek! Nincs itt semmilyen hal, alig múlt el hat óra” – mondta Robi. Feri egyértelmű parancsot adott: “Robi! Ne hülyéskedj! Gyere segíteni. Ez most nem vicc.” Eközben Tamás próbálta visszatartani a halat, amit nem lehetett. Két botot sikerült még időben átemelni, de az utolsót sajnos nem.  Eközben az eső lassan eleredt, megérkezett a nagy vihar. A jelentősen duzzadt társaság a partról figyelte a fárasztást.

Közben megérkezett Ausztriából Bániczki Béla is, akit csak “Békának” szólítanak a barátai. Amennyire lehetett, a halat még az akadók előtt vissza akarta tartani Tamás, de a hal teljes erejével azok felé indult. Minden igyekezete ellenére, egy száraz, kidőlt fa felé vette az irányt. Nyilvánvaló volt, ez egy hatalmas nagy harcsa lesz. A kiváló fizikai állapotban levő Tamás, aki talán a legedzettebb a csapatban, csak részben tudta kontrollálni a harcsát.

A hal elérte az akadó részt. A horgászatban bármi megtörténhet, főleg nagy halaknál. A sors azonban ma másképp rendelte. Sok-sok év tapasztalatszerzése, küzdelme, kudarca után a harcsa mégsem tudta magát megakasztani a mélyben. Egy a millióhoz esély volt arra, hogy kijön onnan. Mégis sikerült!

Amint a nyílt víz felé sikerült terelni, a szakadó esőben körülbelül tíz perc után feladta a küzdelmet. Robi amikor látta, hogy nem tudja a csónakba emelni a harcsát egy sekélyebb részen a telefonját és a pénztárcáját sem féltve a vízbe vetődött. Puszta kézzel, testi épségét nem kímélve próbálta megfogni. Azonban a harcsa gereben fogai keményebbnek bizonyultak. A próbálkozás elsőre elbukott. Másodjára sikerült kiemelni a vízből Tamás eddigi legnagyobb halát, amely fejtől a farokvégéig 213 centiméter volt, összsúlya pedig 53,80 kilogramm.

213 centiméter hosszúságú harcsa a parton. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A szakadó esőben közel a parthoz vette “birtokba” élete harcsáját, miközben barátai és ismerősei gratuláltak a fogáshoz. A hal teljes hossza a parton látszódott csak igazán. Egy ekkora halnak természetes ellensége már nincs. A harcsa a vizek egyik egyedülálló ragadozója. A hal, amely életkorát tekintve egy fiatal felnőttnek tekinthető, a horogszabadítás és fertőtlenítés után visszanyerte a szabadságát.

Tamás 34. születésnapja egy örök emlék marad a Lehőczi holtágon,  az ünnepi csirkepörkölttel együtt.

Köszönet illeti a csapat összes tagját, akik mindenben segítettek és a párját, aki elfogadja és támogatja Tamás hobbyját.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Wimmer Ferenc, Bíró Róbert és Barna Tamás

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

 

Horgászat

Vadvízi harcsázás Tiszalökön

Print Friendly, PDF & Email

Pintye Róbert élménybeszámolója:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pintye Robi barátjával harcsára horgászott Tiszalökön. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Ma egy kis délutáni pergetésre volt időnk Danival, ami egészen jól sikeredett. Helyszínnek a Tiszalöki Erőmű lentebbi szakaszát választottuk. Célhalak nyilván a bajszosok voltak, így semmiképp nem hagyhattam otthon a Csepelényi Tamás által készített kis arzenálomat és a harcsás pálcáimat, amik most sem hagytak cserben!

Így azonnal hadba is fogtam a harcsamágneseket!🎣 Egész sokan voltunk vízen, így rövid tanácskozás után abban maradtunk, hogy csorgás közben dobálunk. Pici idő kellett, mire beállítottuk a megfelelő jigg mèretet, hogy elegendő legyen azon szakaszra, amit meghorgászhatunk. Kicsit távolabb a többiektől.

Rövid csorgás után jött is az első jelentkező, ami jó halnak ígérkezett, de sajnos meglépett, de nem kellett sokat várni a következő bajszosra sem. Agresszív kapással jelezte, hogy ő bizony itt van! Könnyebb harcsás szerkó volt nálam, így egyideig eltartott a küzdelem, de végül most én jöttem ki győztesként. Dani segítségével sikerült csónakba emelni a tiszai harcost!

Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News

Volt még időnk néhány csorgásra, így nem vesztegettük az időnket. A második csorgáskor egy iszonyat erős rávágást éreztem, de sajnos közöm sem lett a halhoz. Sodrással szemben, 40-50 méter zsinór lehúzása után, rövid időn belül elköszönt tőlünk. Több időnk sajnos nem volt a horgászatra, de az idei évünk egyik legélménydúsabb pergetésén vagyunk túl.

Pár nappal később ismét hívott a csapattársam, hogy nem  lenne kedvem egy rövidebb kis harcsavadászathoz. Sokat nem kellett győzködnie és már azon gondolkodtam, melyik víz legyen és milyen módszer. Csak is vadvíz jöhetett szóba. Mi annak vagyunk a szerelmesei. Az esetek 99% ban a Tiszát és annak holtágait vállaljuk. Ekkor, helyszínnek, a városban lévő tiszalöki holtágat választottuk. Módszer végül a spanolós horgászat maradt, azon belül háromféle előkét használtunk, különböző vízmèlysègekben.

Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News

Hat óra körül már a vízparton voltunk és megkezdtem a megfelelő helyek keresèsèt. Rövid időn belül találtam is egy-két jónak ígérkező helyet. Rengeteg jel arra utalt, hogy itt nagyobb harcsa is lapulhat. Emelkedő légnyomás volt, így tapasztalataim alapján bíztam a jó halfogásban. Mondjuk ez csak egy összetevője annak az egésznek, ami közelebb visz minket a halfogáshoz. A megfelelő hely, csali, felszerelés és felkínálás hiánya sajnos hamar nullás estèkhez segíthet minket. Így minden tőlünk telhetőt meg kellett tennünk, mint minden horgászatunk alkalmával is.

Még fényváltás előtt minden kèszsèg a helyére került és izgalommal vártuk az estét. Rövid időn belül nagy széllel és esővel megérkezett egy kisebb hidegfront. Az első kapásig nem kellett sokat várni, már sötétedés után néhány perccel jelentkezett, de sajnos nem lett meg. Aztán a következő hal Dani botjan jelentkezett, ami egy igen jó erőben lévő, szebb holtáglakó volt. Csónakba emelés után kíméletesen kipányváztuk néhány kép erejéig. A horgászatunk minden percènek a helyi halőrök is szemtanúi voltak.

Ez után visszahúztuk a kèszsèget, de hallottuk, hogy néhány méterre tőlünk, a másik boton lévő halat, már is ki akarja sajátítani egy másik bajszos. A rablásbol ítélve, igen jó hal volt ő is, de sajnos elvètette.
Sok időnk már nem maradt a horgászatra, mert másnap dolgunk volt, de így is sikerül majdnem megdöntenünk, az eddig tórekord bajszost.

Biztosan visszatérünk még a vízre, mert tervben a trónfosztás!

 

Írta és fényképezte: Pintye Róbert

Tovább olvasom

Horgászat

„Az utolsó dobás”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pintér Bence csónakból pergetve angolnát fogott a Balatonból. Életében először sikerült nyílt vízen műcsalival is megakasztania egyet. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Minden évben izgatottan várom a május elsejét, mivel attól a naptól kezdve újra korlátozások nélkül lehet csónakból horgászni a Balatonon. Feloldódik ugyanekkor a ragadozóhalak tilalma is, magyarán dupla ünnepről van szó a balatoni csónakos horgászok számára.

Idén is természetesen már éjfélkor kimentünk egy barátommal pergetni az ismert kövezésekre, bár sejtettünk, hogy legfeljebb egy-két süllő akad a horgunkra. Az előzetes aggodalmaink beigazolódtak, de azért sikerült fejenként két-két méretes süllőt fognunk, valamint a délután során három balint is, amely újra kezd visszatérni a Balatonon. Ez után teltek a napok… Másodfokú viharjelzés, másodfokú viharjelzést váltott…, valamint ilyenkor szokásom pihentetni pár hétig a süllőket, az első pár napi ostrom után. Május 11-én végre ideálisnak láttam az időjárást arra, hogy megnézzem mi a helyzet a vízen, mivel enyhe északnyugati szél borzolta a Balaton felszínét.

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Megálltam, nagyjából egy tucat helyen, ahol láttam esélyt fogasokra, de a várt koppintások elmaradtak. Elérkezett az utolsó hely, amelyre a naplementét szántam. Ez egy viszonylag sekély rész, ahol kicsit márgásabb a marás széle. Fél óra elteltével sem volt kapás, ezért vertikális wobblerre váltottam. Eleinte erre sem volt érdeklődés, továbbá az órám is azt mutatta, hogy ideje lesz hazaindulni. Viszont minden pergető tudja, hogy mindig van egy „utolsó dobás”, amely legalább egy, de sokszor inkább több dobást jelent. Ez ebben az esetben három volt, mivel három a magyar igazság. Csobbant az utolsó dobás, a csali elérte a Balaton fenekét. Ráemeltem és erőteljes rávágást éreztem. A bevágást követően a gerinces pergető botom karikára hajlott, a spicce pedig szépen járt. Elsőre nagy süllőre gondoltam, de hamar megváltozott a gondolatom egy kis harcsára… De aztán gyanús lett nekem az egész, majd jött a gondolat: „talán angolna?”. A csónak mellé vezettem és az előkénél fogva beemeltem a csónakba, mivel a merítőt kivételesen az autóban hagytam.

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Minden évben szoktam fogni egy-két angolnát kishallal, pergetve is fogtam már küszíváson, wobblerrel, de még így, nyílt vízen, műcsalival soha. Gyorsan bekönyveltem a fogási naplóba és már indultam is a kikötő felé a lemenő nap fényeiben gyönyörködve. A kikötőben készítettem róla még egy képet, majd gyorsan elpakoltam, hogy ne késsek az esti megbeszélt vadászatról. Ezért is szeretem ennyire a Balatont és minden más vadvizet, mert mindig tud meglepetést okozni ennyi év után is.

 

Írta és fényképezte: Pintér Bence

Tovább olvasom

Horgászat

Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csillag János Nógrád vármegye délnyugati részén, Nőtincsen szürkeharcsát akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Csillag János – Agro Jager News

Nőtincsen dolgozom, mint hivatásos halőr, kb 5 ève èrdekel a harcsahorgászat.Rengeteget jàrtunk ki horgászni és versenyeken is rèszt veszünk Nőtincsen. Kisebb-nagyobb sikerekkel helyt is álltunk sógorommal.

Fotó: Csillag János – Agro Jager News

Most lett vège egy versenynek ès közben èszrevettem, hogy ívik a küsz ès hallottam,hogy rabolgatják a harcsàk. Három napon keresztül próbálgattam, de első két nap nem akadt semmi a horogra. A mai napon azonban egy rutinos barátom tanácsára, módosítottam a szerelèken ès sikerült kilesnem. Kettő rontott kapás után sikerült partra húzni eddigi legnagyobb harcsámat, ami 166 cm és 36 kg.Nagyon küzdelmes, èlmènyben gazdag 25 perces fárasztás, úgy, hogy a pandalba is bement. Sikerült kifordítani és hatszori kirohanás után sikerült partra húzni.
Örökre szóló èlmènyt adott. Sok ilyen èlmènyt kívánok mindenkinek!

Írta és fényképezte: Csillag János

Tovább olvasom