Horgászat
Az ÖK kutatói igazolták, hogy sikeresen ívott a magyar bucó a mohácsi Duna-szakaszon idén tavasszal
Magyar bucó-ivadékot fogtak a mohácsi Duna-szakaszon
Szalóky Zoltán, Maroda Ágnes és Sály Péter, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) halökológusai immár harmadik éve végeznek halállomány-felmérést a kutatóközpont Közcélú Monitorozási projektje keretében, Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és Mórocz Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) szakmai közreműködésével. Június végén Mohácsnál számos, idei szaporulatból származó, 32–42 mm közötti testhosszú magyar bucó-ivadékot fogtak a kutatók. Ez örömteli meglepetésnek számít, ugyanis a hazánkban fokozottan védett őshonos halfaj csak ritkán kerül szem elé.

Idei szaporulatból származó magyar bucó-ivadékok a testhossz-mérő tálcán (Fotó: Szalóky Zoltán)
A magyar bucó (Zingel zingel) a Duna és a Dnyeszter vízgyűjtőjén őshonos, hazánkban fokozottan védett fenéklakó sügérféle halfaj. Teste hosszan elnyúlt orsó alakú, szája alsó állású, pikkelyei a bőrében mélyen ülő, úgynevezett fésűs pikkelyek, ezért kézbe véve – a többi sügérféléhez hasonlóan – érdes tapintású. A felnőtt egyedek testhossza jellemzően 20–30 cm. A nagy folyók kavicsos, homokos aljzatú, gyors sodrású mederfenekén gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkozik. Szaporodása a vizek tavaszi melegedésével márciusban, áprilisban történik. Mivel jellemzően a parttól távolabbi mederfenéken tartózkodik, a Duna parti életterében végzett tudományos halállomány-felmérések során csak néha kerül szem elé, ha mégis, akkor többnyire növendék, illetve felnőtt példányokkal lehet találkozni.

Magyar bucó (nagyobb példány) és közeli rokona, a német bucó (kisebb példány). Az éjszaka aktív életmódot élő bucók szemének ezüstös fénylését a szem ideghártyájához kapcsolódó fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum) okozza. (Fotó: Maroda Ágnes)

Mélységi elektromos keceháló leengedés előtt (Fotó: Szalóky Zoltán)
Szalóky Zoltán, Maroda Ágnes és Sály Péter, az ÖK halökológusai immár harmadik éve végeznek halállomány-felmérést a kutatóközpont Közcélú Monitorozási projektje keretében, Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és Mórocz Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) szakmai közreműködésével. A kutatók a Duna főágában éjjel a parti, nappal a mélységi életteret mintázták.

Éjszakai mintavétel a parti élettérben (Fotó: Maroda Ágnes)
A mélységi mintákban nagy számban fogták a magyar bucó közeli rokonának, a szintén fokozottan védett német bucónak (Zingel streber) a felnőtt egyedeit is. Továbbá, a magyar bucó mellett előkerültek a védett selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) idei ivadékai is. E faj élőhelye és életmódja hasonlít a bucófajokéhoz, de jobban kötődik a homokos aljzathoz és a mérsékeltebb áramláshoz.
Horgászat
KITEKINTŐ (Kanada): Horgászat az English River mentén
Tóth Zoltán élménybeszámolója Kanadából:
Horgászat
Pergetve fogtak harcsát
Heves vármegyében, a Markazi-tóból pergetve szürkeharcsát fogtak. Karlik Dominika élménybeszámolója:
Egy figyelemre méltó fogásról számoltak be a horgászok Heves vármegyéből: egy 25 kilogrammos harcsát emeltek ki a Markazi-tóból. A kapitális ragadozót Sándor Dávid fogta a kora reggeli órákban, pontosan hat órakor. A hal gumicsalira, pergetve érkezett, a kapás pedig egy fűzfa előtt mintegy két méterre történt.
A 154 hektáros Markazi-tó régóta kedvelt célpontja a ragadozóhalas horgászoknak, és az ilyen méretű harcsafogás tovább erősíti hírnevét. A sikeres akció a hajnali órákban zajlott, amikor a ragadozók aktívabban táplálkoznak, így a jól megválasztott módszer és csali meghozta az eredményt.

Fotó: Karlik Dominika
Sándor Dávid számára különösen értékes ez a fogás, hiszen 8 éves kora óta, immár 27 éve horgászik ezen a tavon. A mostani harcsa így nemcsak mérete miatt emlékezetes, hanem egy hosszú, helyismeretre épülő horgászmúlt újabb kiemelkedő pillanata is.
A 25 kilogrammos harcsa nemcsak a horgász számára jelentett maradandó élményt, hanem a térség horgászturisztikai vonzerejét is növeli. Az eset jól mutatja, hogy a Markazi-tó továbbra is komoly lehetőségeket kínál a nagytestű ragadozók kedvelőinek.
Írta és fényképezte: Karlik Dominika
Horgászat
63,5 kilós óriás a Berettyóból
Egy igazán komoly méretű harcsát zsákmányoltak Szeghalomnál
Különleges fogásról érkezett a napokban hír a Berettyó partjáról: 2026.03.26-án az esti órákban egy igazán komoly méretű harcsát zsákmányoltak Szeghalomnál.

Fotó: KHESZ
Fehér Sándor a nem mindennapi fogásról a következőket mondta el: Március 26-án este 20 óra után nem sokkal sikerült horogra csalnom ezt a nagy harcsát. Aznap még a hidegfront előtt ki szerettem volna ülni a Berettyóra Szeghalmon. A hely nem volt számomra idegen mert tavasszal harcsára itt szoktam horgászni. Azon az estén is a szokásos módszert használtam, kishal volt a csali Upose szereléken. Este, 20 óra után egy igen határozott ütés volt a botomon, amit a csörgő jelzett is. Az akasztás után igen kemény 20 perc következett. Nem ment el távolra, igaz nem is engedtem, próbáltam felhúzni, de nem igazán akarta magát megmutatni. Végül sikerült kiemelni a fejét, ekkor láttam meg, hogy ezt a halat nem lesz egyszerű kiemelni a vízből. Még vagy háromszor kitört, mire úgy meg tudtam fogni a száját, hogy sikerült a partra húzni. A hal hossza 215cm, súlya pedig 63,5 kg volt. – mesélte a szeghalmi horgász.
A fogás jól mutatja, hogy a Berettyó továbbra is kiváló élőhelye a ragadozó halaknak. Az ilyen különleges fogások nemcsak élményt jelentenek a horgászok számára, hanem inspirációt is adnak másoknak, hogy tisztelettel és odafigyeléssel forduljanak vizeink élővilága felé. A rekordközeli zsákmány híre gyorsan terjed és bizonyára még sokáig beszédtéma marad a Berettyó partján.
Gratulálunk a szép fogáshoz, köszönjük a beküldést!
Forrás: KHESZ


























