Keressen minket

Horgászat

A horgászok természeti tudását vizsgálják az ÖK kutatói

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét. Ugyanakkor sem az ökológusoknak, sem a természetvédelmi szakembereknek nincsenek ismereteik a horgászok tudásáról, illetve általában az ökológiához való viszonyukról, ezért nagyon fontos lenne párbeszédet kezdeni velük a vizek állapotáról, védelméről – közölte az ELKH.

Ezzel a céllal indult el az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatássorozata, amelynek első lépéseként a horgászok vízinövény-ismeretét mérték fel. Az első eredményeket a kutatók a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine című rangos szakfolyóiratban november elején megjelent tanulmányukban közölték. Az ezekből levonható következtetések szerint bár a hobbihorgászok ökológiai tudása nem mérhető a tradicionális természeti népek tudásához, mégis fontos ismereteket sajátítanak el az élővilágról, és ezeket képesek magabiztosan felidézni.

A világon átlagosan minden tizedik ember horgászik kedvtelésből. Ők emellett természetesen sok egyéb, vízhez kötődő tevékenységet is végeznek, miközben felkészülnek a horgászatra, és akár napokat töltenek a parton. Eközben megfigyelhetik a parti ökoszisztémát, a vízi növény- és állatvilágot, illetve a horgászattal kapcsolatos érdeklődésük kapcsán a halak környezetéről is többet olvasnak, mint akik nem horgásznak.

Habár az utóbbi évtizedekben az ökológiai kutatásokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a természettel együtt élő, a helyi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó szakemberek – halászok, vadászok, juhászok – helyi ökológiai tudásának, csak az utóbbi évtizedben ismerték fel, hogy a hobbihorgászok ismeretei is hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz. Noha kézenfekvőnek tűnne, hogy a horgászok halakkal kapcsolatos ismereteit teszteljék, ennek eredményei borítékolhatók lennének. A legtöbb horgász nyilvánvalóan sokkal többet tud a halakról, mint mások, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének (VÖI) kutatói ezért a magyar rekreációs horgászokkal kezdeményezett párbeszéd során más úton indultak el.

„A hazai vizes élőhelyek néhány gyakoribb és ritkább növényfajával kapcsolatban készítettünk strukturált interjúkat horgászokkal. A vizsgálatnak csak részben volt célja a horgászok tudásszintjének felmérése, legalább ugyanilyen fontosnak tartjuk a velük való párbeszéd megkezdését” – mondja Löki Viktor, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, a kutatás vezetője. „A vizsgálat során 24 vízi vagy vízparti növény képét mutatjuk meg a horgászoknak, és a hozzájuk kapcsolódó ismereteikről kérdezzük őket.”

Az ökológusok három helyszínen készítettek interjúkat horgászokkal: a Velencei-tónál, a Keleti-főcsatornánál, illetve egy Debrecen melletti horgásztónál. E beszélgetések során rögzítették a horgászok arra vonatkozó adatait is, hogy mennyi ideje horgásznak, mi jellemző rájuk, és általában hogyan viszonyulnak a természethez. Ezután következett a teszt: képről kellett felismerniük a vízinövényeket. Ha nem tudták megnevezni a növényt, de állításuk szerint látásból ismerték, a kutatók ezt kontrollkérdésekkel ellenőrizték. Ha tudtak róluk más alapvető részleteket, azt is feljegyezték.

„A 24 növényfaj közül a horgászok átlagosan 4,6 fajt tudtak néven nevezni, és további 7,4-et felismertek, bár megnevezni nem tudtak. Vagyis a bemutatott növények felét ismerték fel a horgászok” – folytatja Löki Viktor. „Ez az eredmény részben megfelelt a várakozásainknak, ugyanakkor meglepő volt, hogy a három helyszínen különbözött a horgászok tudásszintje. A Velencei-tónál horgászók ‒ akik jellemzően a fővárosból járnak oda, és rövidebb ideje horgásznak – kevesebb növényt ismertek meg, mint a többiek.”

Az eredményekből kitűnik, hogy a horgászok önkéntelenül olyan jelenségeket, például helyi növényeket is megfigyelnek, amelyek nem kifejezetten érdeklik őket, sőt az sem feltétlenül tudatosul bennük, hogy ismereteket gyűjtenek a növényekről. Úgy tűnik, a természeti népek helyi ökológiai tudásához hasonlóan a horgászok is annál többet tudnak a természetről, minél régebben horgásznak. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy a tudásuk nagy részét nem az iskolában szerzik, hanem a szabadidejükben tesznek rá szert.

„Rengeteg további kérdés merült fel bennünk. Például az ökológiai ismereteikkel kapcsolatos további leíró tanulmányok mellett mindenképpen érdemes lenne összehasonlítani a horgászok ökológiai tudását más társadalmi csoportok ismereteivel is” – érvel Löki Viktor. „Ezek az ismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy pontosan felmérhessük a rekreációs horgászok ökológiai szerepét a vízi ökoszisztémák megőrzésében.”

Forrás: ELKH

Horgászat

Márnahorgászat a gyakorlatban

Print Friendly, PDF & Email

Czirják Viktor osztotta meg tapasztalait a márna fogásáról:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mivel úgy érzem, van rá igény, írok pár gondolatot a nagytestű márnák horgászatáról, a saját szemszögemből.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nagytestű márna számomra a három kiló feletti. Én a dunántúli folyókat járom (Rába, Dráva, Duna), szerencsére ezek a vizek szép állománnyal rendelkeznek. Az év minden napján van gyakorlatilag esély, persze az ívási időben én sem piszkálom őket, de igazán ilyenkor és késő ősszel lehet becsapni a nagyokat. Ez legtöbbször csak néhány nap, amikor egy peca alkalmával akár 8-10 darabot is fogok, három kiló körüli átlagsúlyban.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ilyenkor a nagyjából hasonló méretűek csapatokban vonulnak szaporodni, adott helyeken elidőzve akár napokig. Akkor kell ott lenni… Na, de hol? Egyrészt nyilván nem adok pontos koordinátákat, ráadásul különböző méretű folyókon is másképp viselkednek.

Az alapvető kulcs tehát a hely és az idő. Ami azonos a nagy (Duna, Dráva) és a közepes (Rába) folyókon, hogy jellemzően a nagyobb gödrök, medencék, törések alatt és felett állomásoznak ilyenkor egy ideig. Nem benn a gödörben, hanem azok környékén, gyakran alig méteres vízben. Mutatják magukat, sokszor napközben is!

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ebben az időszakban nem etetek. Nincs értelme, nem fog a csapat ráállni, inkább figyelek egy darabig az adott helyen. El fogja árulni magát… Ez adja a módszert is, a leghatékonyabb a fenekezés, de a boló is jó lehet. Rakóssal általában nehéz elérni sajnos ilyenkor. Én erős feder botokat használok, vékony fonott zsinórt, 30-as mono előke, minimum 2-es vastag húsú horog. Szigorúan végólmos megoldás.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

A súly tekintetében két megoldás van. Van a helyben tartott (120-200 gramm), sodrás függvényében, illetve a görgetés alternatív változata ugyanazon a helyen 50 -80 grammal, az adott pályát végigkopogtatva. Általában az utóbbi a jobb most. Előke legalább 70 centi hosszú.

Természetesen a fényváltás és a teljes sötétség a legjobb időszak, akad napközben is, de hangsúlyozom, hogy a hely a legfontosabb! Többet ér tíz percet figyelni, mint akár egyetlen gombócot is dobni… (nyáron, ősz elején kell etetni!)
Csali nem bonyolult most. Favorit a vastag esőgiliszta, utána jön a sajt és biztos furcsa lesz, de a csemege kukorica is nagyon jó. Jók lehetnek bizonyos ízű waftersek is.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Giliszta általában kettő, néhány helyen tűzve. Sajt 1,5*2 centi kb, szilikon szálra fűzve. Csontit ilyenkor nem használok. (később annál többet) Gyakran dobok újat, figyelve, hogy hol fordulnak. Ha nincs kapás tíz percig, új dobás, vagy csali csere. Esetleg változtatok a módszeren (görgetés VS fix helyen).

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nekem az áradó víz a barátom. Sok nagy halat fogok olyankor. Nem kell félni tőle, eszik akkor is, sőt…

 

Írta és fényképezte: Czirják Viktor

Tovább olvasom

Horgászat

“Az élmény, ami egy életre szól”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Kelemen Dániel kapitális harcsát akasztott a szegedi Lencsés tavon. A fogásról beszámolt lapunknak:

Az elején leszögezném azt a tényt, hogy nem harcsára horgásztam, a nagyobb, pocakos pontyok voltak a célhalaim. Vasárnap délelőtt nem volt egy mozdítás sem, de ahogy delet ütött az óra, ez rohamosan megváltozott. Először sikerült a szákba terelni egy 8,46 kg-os nyurgapontyot.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezután jött a csoda, amiről eddig még álmodni sem mertem….egy bedobást követően, hatalmas húzást éreztem, még mielőtt leraktam volna a botomat a bottartóra. A rejtélyes hal teljes erejét bevetve megindult. Ekkor már sejtettem, hogy nem kis példánnyal van dolgom. Az orsóm szó szerint füstölt, a botom karikába hajlott. Miután komolyabb ellenállást érzett, feljött a víz felszínére és csapott egyet a farkúszójával. Ekkor tudatosult bennem, hogy a horgon egy kapitális, akkori tippem szerint egy 50+ os harcsa van. Az igazi küzdelem ezután vette kezdetét: próbáltam fékezni a hal nagyobb kirohanásait, de egy “gyengébb” felszereléssel ez nehezen kivitelezhető.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A partról való fárasztás körülbelül fél órához közeledett, ekkor szóltak a horgásztársaim a halőrnek, Laci bácsinak, hogy sürgősen jöjjön a csónakkal, mert alighanem egy új tórekord küzd a horog végén. Nem kellett sokat várni, már jött is a segítség. A küzdelem odabent folytatódott a vízen, ahol a hal irányított engem, s nem én őt. A méretes, masszív csónakot ide-oda húzta, vonta. A tóban számos nagyobb akadó található, amely elől a halat több alkalommal sikerül elhúzni. A partról rengeteg szurkolást kaptam, ami a végén már nagyon kellett, hiszen kezdett elhagyni az erőm, de küzdöttem tovább. A fárasztás során a harcsa többször is lefeküdt az iszapba, ezzel is megnehezítve a dolgomat.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

A tavat bejártuk a a bivalyerős “torpedóval”, de a vége fele éreztem, hogy fárad. Ekkor mutatta meg először a fejét. Amint megláttam felordítottam, ez tényleg kapitális lesz. Szerintem mindenki hallotta, aki a környéken volt. A monstrum többször kirohant még, de egyre fáradtabb volt. Közeledtünk az egy órán át tartó fárasztáshoz, amikor is sikerült 6.-7. próbálkozásra csónakhoz húzni. Laci bácsi kapva kapott az alkalmon és megragadta a halat, de a behúzáshoz már ketten kellettünk. Amikor sikeresen bent volt a hal, még nagyobb volt az öröm. A partról hatalmas tapsvihar kerekedett, mindenki örült a sikeremnek, sikerünknek. Ezután kivittük a partra és csodájára jártak kicsik és nagyok a nem mindennapi fogásnak. A hal lemérésre került, a pontos méretei pedig 240 cm hosszú és 81 kilogramm volt.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezzel megdőlt a Lencsés-tavi harcsarekord. (A horog a hal szájába akadt hibátlanul, szabályosan, a lehető legjobb helyre.)

Felszerelés: Fox Horizont X3 bot, Shimano Ultegra XTE 14000 orsó, 0,25mm Shimano technikum főzsinór, Korda IQ Fluocarbon 25lb előkezsinór, 4-es Korda Krank X horog

Csali: 1 szem 22mm-es süllyedő fűszeres bojli volt. A tóban számos nagytestű hal is megtalálható, amely feledhetetlen élményt tud adni. Aki teheti az látogasson el Szegedre, a Lencsés horgásztó partjára és szerezzen élményeket.

Írta és fényképezte: Kelemen Dániel

Tovább olvasom

Horgászat

Átadták az Év halőre díjat

Print Friendly, PDF & Email

Átadták az Év halőre díjat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 20-án a Balatonon, a Szent Miklós hajón került megrendezésre a VIII. Halak Napja és III. Halőrök Napja központi rendezvény.

Fotó: MOHOSZ

A megnyitón a vendégeket dr. Dérer István MOHOSZ főigazgató, dr. Szűcs Lajos MOHOSZ elnök és Szári Zsolt BHN Zrt. vezérigazgató köszöntötte. Ezt követően a résztvevők szakmai előadásokat hallgathattak. Délután látványtelepítés keretében 40 mázsa háromnyaras ponty került Tihany előtt hajóról a Balatonba. A területi és országos illetékességű halőri kinevezések mellett átadták a Címzetes vezető halőri címeket is. Az év halőre címet Kiss István, a BHN Zrt. munkatársa kapta.

Az eseményről készült részletes beszámolónk a Magyar Horgász áprilisi számában olvastható.Forrás: MOHOSZ

Tovább olvasom