Keressen minket

Horgászat

A horgászok természeti tudását vizsgálják az ÖK kutatói

Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét. Ugyanakkor sem az ökológusoknak, sem a természetvédelmi szakembereknek nincsenek ismereteik a horgászok tudásáról, illetve általában az ökológiához való viszonyukról, ezért nagyon fontos lenne párbeszédet kezdeni velük a vizek állapotáról, védelméről – közölte az ELKH.

Ezzel a céllal indult el az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatássorozata, amelynek első lépéseként a horgászok vízinövény-ismeretét mérték fel. Az első eredményeket a kutatók a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine című rangos szakfolyóiratban november elején megjelent tanulmányukban közölték. Az ezekből levonható következtetések szerint bár a hobbihorgászok ökológiai tudása nem mérhető a tradicionális természeti népek tudásához, mégis fontos ismereteket sajátítanak el az élővilágról, és ezeket képesek magabiztosan felidézni.

A világon átlagosan minden tizedik ember horgászik kedvtelésből. Ők emellett természetesen sok egyéb, vízhez kötődő tevékenységet is végeznek, miközben felkészülnek a horgászatra, és akár napokat töltenek a parton. Eközben megfigyelhetik a parti ökoszisztémát, a vízi növény- és állatvilágot, illetve a horgászattal kapcsolatos érdeklődésük kapcsán a halak környezetéről is többet olvasnak, mint akik nem horgásznak.

Habár az utóbbi évtizedekben az ökológiai kutatásokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a természettel együtt élő, a helyi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó szakemberek – halászok, vadászok, juhászok – helyi ökológiai tudásának, csak az utóbbi évtizedben ismerték fel, hogy a hobbihorgászok ismeretei is hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz. Noha kézenfekvőnek tűnne, hogy a horgászok halakkal kapcsolatos ismereteit teszteljék, ennek eredményei borítékolhatók lennének. A legtöbb horgász nyilvánvalóan sokkal többet tud a halakról, mint mások, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének (VÖI) kutatói ezért a magyar rekreációs horgászokkal kezdeményezett párbeszéd során más úton indultak el.

„A hazai vizes élőhelyek néhány gyakoribb és ritkább növényfajával kapcsolatban készítettünk strukturált interjúkat horgászokkal. A vizsgálatnak csak részben volt célja a horgászok tudásszintjének felmérése, legalább ugyanilyen fontosnak tartjuk a velük való párbeszéd megkezdését” – mondja Löki Viktor, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, a kutatás vezetője. „A vizsgálat során 24 vízi vagy vízparti növény képét mutatjuk meg a horgászoknak, és a hozzájuk kapcsolódó ismereteikről kérdezzük őket.”

Az ökológusok három helyszínen készítettek interjúkat horgászokkal: a Velencei-tónál, a Keleti-főcsatornánál, illetve egy Debrecen melletti horgásztónál. E beszélgetések során rögzítették a horgászok arra vonatkozó adatait is, hogy mennyi ideje horgásznak, mi jellemző rájuk, és általában hogyan viszonyulnak a természethez. Ezután következett a teszt: képről kellett felismerniük a vízinövényeket. Ha nem tudták megnevezni a növényt, de állításuk szerint látásból ismerték, a kutatók ezt kontrollkérdésekkel ellenőrizték. Ha tudtak róluk más alapvető részleteket, azt is feljegyezték.

„A 24 növényfaj közül a horgászok átlagosan 4,6 fajt tudtak néven nevezni, és további 7,4-et felismertek, bár megnevezni nem tudtak. Vagyis a bemutatott növények felét ismerték fel a horgászok” – folytatja Löki Viktor. „Ez az eredmény részben megfelelt a várakozásainknak, ugyanakkor meglepő volt, hogy a három helyszínen különbözött a horgászok tudásszintje. A Velencei-tónál horgászók ‒ akik jellemzően a fővárosból járnak oda, és rövidebb ideje horgásznak – kevesebb növényt ismertek meg, mint a többiek.”

Az eredményekből kitűnik, hogy a horgászok önkéntelenül olyan jelenségeket, például helyi növényeket is megfigyelnek, amelyek nem kifejezetten érdeklik őket, sőt az sem feltétlenül tudatosul bennük, hogy ismereteket gyűjtenek a növényekről. Úgy tűnik, a természeti népek helyi ökológiai tudásához hasonlóan a horgászok is annál többet tudnak a természetről, minél régebben horgásznak. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy a tudásuk nagy részét nem az iskolában szerzik, hanem a szabadidejükben tesznek rá szert.

„Rengeteg további kérdés merült fel bennünk. Például az ökológiai ismereteikkel kapcsolatos további leíró tanulmányok mellett mindenképpen érdemes lenne összehasonlítani a horgászok ökológiai tudását más társadalmi csoportok ismereteivel is” – érvel Löki Viktor. „Ezek az ismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy pontosan felmérhessük a rekreációs horgászok ökológiai szerepét a vízi ökoszisztémák megőrzésében.”

Forrás: ELKH

Horgászat

Orvhalászok a rendőrök hálójában

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket…

Rendőrség: Az ügy adatai alapján az 52 éves férfi és 31 éves társa 2022. május 26-ára virradóan a Marcali-víztárolónál eresztőhálót jogosulatlanul használva fogtak pontyokat és harcsákat. A halászati őrök tetten érték őket, majd értesítették a marcali rendőröket.

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket… (Kép: Rendőrség)

Az egyenruhások a feltételezett elkövetőket a helyszín közelében elfogták és előállították a Marcali Rendőrkapitányságra. A nyomozók a két férfit orvhalászat és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki.

Eresztőhálóval lopták a halat. (Kép: Rendőrség)

Természetes vízi halállományunk nemzeti kincs, így annak védelme mindannyiunk kötelessége. Ha halászattal, horgászattal kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, minden esetben jelezzék a hatóság felé!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Horgászat

Az elektronikusan megváltott területi horgászjegyet is be kell mutatni a vízparton

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat

A Nébih Állami Halőri Szolgálatának halőrei az elmúlt időszakban az ország több ellenőrzött vízterületén tapasztalták, hogy az elektronikusan értékesített területi horgászjegyeket nem nyomtatják ki a horgászok, de még egy elektronikus eszközön bemutatható másolattal sem rendelkeznek arról a horgászat közben. A Nébih fokozottan felhívja a horgászok figyelmét, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően, tartsák maguknál a területi horgászjegyeket akár papírra nyomtatva, akár elektronikus eszközön bemutatható módon! Ezzel számos kellemetlenségtől, például a horgászattól való eltiltástól is megkímélhetik magukat.

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat. (Kép: T.P. – Agro Jager News)

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a magyar élelmiszerlánc biztonságának felügyeletéért felelős országos hatáskörű állami szervezet (Ábra: Nébih)

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény* úgy rendelkezik, hogy a halfogási tevékenységet végző személy a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen folytatott horgászat során köteles magánál tartani a horgászegyesületi tagságot igazoló, a horgászszövetség által kiadott Magyar Horgászkártyát, a papíralapú állami horgászjegyet vagy a turista állami horgászjegyet, a területi jegyet és a horgász fogási naplót (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a halgazdálkodási hatóság, a halgazdálkodásra jogosult, a mezőőr, a természetvédelmi őr, az állami halőr, a hivatásos halőr, a társadalmi halőr és a rendvédelmi hatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni és átadni.

Elektronikus formában kiadott halfogásra jogosító okmányok esetében a halfogásra irányuló tevékenység jogosultságának igazolását az érintett személy a horgászhelyen és a horgászat teljes ideje alatt – a fentiektől eltérően – informatikai eszközén keresztül köteles biztosítani.

Az előírások szerint a horgásznak a területi jegyet a horgászat teljes ideje alatt be kell tudnia mutatni az ellenőrző hatóság kérésére.

A horgászok körében elterjedt tévhit alapja az lehet, hogy a HORINFO rendszerben értékesített területi horgászjegyekkel rendelkező horgászvizeken a halgazdálkodásra jogosult hivatásos halőrei hozzáféréssel rendelkeznek a kiadott területi jegyek adatbázisához, azaz a MOHOSZ által üzemeltett halőri applikációval vagy mobilalkalmazás segítségével ki tudják keresni a szükséges információkat.

Ugyanakkor a fent idézett jogszabályban olvasható, hogy a területileg illetékes hivatásos halőrökön kívül számos más szervezet (pl. a halgazdálkodási hatóság, az Állami Halőri Szolgálat, a természetvédelmi őri szolgálat, valamint a rendőrhatóság) felhatalmazott munkatársai szintén ellenőrizhetik a horgászokat, akik a legtöbb esetben nem rendelkeznek hozzáféréssel a MOHOSZ által kezelt területi jegyek adatbázisához. Mivel ők ellenőrzés alkalmával csupán azt tudják megállapítani, hogy a horgászatot végző személy nem tudja bemutatni a területi engedélyét, a jogosulatlan horgászat miatt eljárást kell kezdeményezniük vele szemben. Ilyen esetben a horgász állami jegyét bevonják legalább addig, amíg a halvédelmi eljárást a hatóság lefolytatja, és a horgász tisztázza a területi engedélyének meglétét. A hatósági eljárás befejezése több napot is igénybe vehet.

A Nébih továbbra is kéri, hogy amennyiben halászattal, horgászattal, halkereskedelemmel kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, jelezzék azt az allamihalor@nebih.gov.hu e-mail címen!

Forrás: Nébih

Tovább olvasom

Horgászat

Genetikai vizsgálatok a hatékonyabb pontytermelésért

A Debreceni Egyetem szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

Debreceni Egyetem: Hazánk őshonos pontytájfajtái jelentős genetikai tartalékokkal rendelkeznek – derült ki a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ kutatóinak vizsgálatából. A DE szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

A Debreceni Egyetem szakemberei őshonos pontytájfajtáit vizsgáltak. Az  eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak. (Kép: Debreceni Egyetem)

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE-MÉK) címere (Ábra: DE)

A Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (AGBK) kutatói a Tiszántúli régió pontyfajtáinak genetikai sokféleségét tanulmányozták. A kutatási eredményeik alapján, a biodiverzitás fenntartása érdekében az őshonos magyar pontytájfajták kiemelt figyelmet érdemelnek.

A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében fontos lépés a fajban rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Hazánk halgazdaságaiban a pontyállományokat külön tájfajtaként tartják számon, azonban genetikai sokféleségük, valamint a földrajzilag hozzájuk legközelebb álló pontyállományokhoz való kapcsolatuk tudományos alapon nem tisztázott. Az állományok genetikai adatai hiányosak, a tájfajták nincsenek folyamatosan monitorozva – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

A kutatók  vizsgálatainak célja egyebek mellett a hazánkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű pontytájfajták anyai ágon való genetikai rokonsági fokának meghatározása, az egyes tájfajták közötti genetikai különbségek felmérése.

Kép: Debreceni Egyetem

A kutatások során a Tiszántúli régió négy halgazdaságának, a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumának és a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet (NAIK HAKI) génbanki egyedeit vizsgálták mitokondriális DNS (mtDNS) markerek segítségével. A mtDNS-ek elemzésének eredményei alapján kiderült, hogy a vizsgált magyar pontytájfajták egyedi szinten jelentős géntartalékkal rendelkeznek, azonban a tájfajták között keveredés figyelhető meg. Ez a folyamat elsősorban antropogén – ember tevékenységéből eredő hatásból adódhat, amelyet a piac határoz meg – fejtette ki a kutatócsoport vezetője.

Hozzátette: a ponty világszerte hatalmas piaci keresletű élelmiszerforrás, a világ lakosságának egészséges élelmiszerekkel történő ellátása és a népesség folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A vizsgálati eredményeink nagymértékben támogathatják a biztonságos, fenntartható és versenyképes termelést, mert egy esetleges hirtelen és drámai populációcsökkenés esetén referenciadatokkal szolgálhatnak a magyar pontyállományokban rejlő genetikai potenciált illetően – tette hozzá Tóth Bianka, a DE MÉK PhD-hallgatója.

Kusza Szilvia szerint a magyar pontytájfajták megőrzéséhez és kezeléséhez a genetikai állapot állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Ennek egyik lehetősége a molekuláris genetikai információk elemzése.

Eredményeink hatással lehetnek a halgazdálkodási szakemberekre és a haltenyésztőkre, akik részt vesznek a tájfajták keresztezéseiben, tervezésében, fejlesztésében, esetleges helyreállításukban. A tudományos következtetéseink a hazai halgazdálkodás számára egyfajta kitörési lehetőséget jelenthetnek, melynek hatásai túlmutathatnak az országhatáron – összegezte az egyetemi tanár.

A kutatás eredményei a nyílt hozzáférésű, nemzetközi Aquaculture című szakfolyóiratban jelentek meg.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0044848622002320?via%3Dihub

Forrás: Debreceni Egyetem

Tovább olvasom