Mezőgazdaság
Vadászpókok szerepe az almakártevők szabályozásában
A pókok az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók közé tartoznak.
A pókok az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók közé tartoznak. Tömegesen jelennek meg a környezetkímélő növényvédelemben részesített vagy ökológiai almaültetvényekben. Bár meghatározó jelentőségük lehet a rovaregyüttesek kialakításában, így az almakártevők gyérítésében is, meglepően kevés ismerettel rendelkezünk szerepükről a gyümölcsültetvények táplálékhálózatában. A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársai most lezárult kutatásukban ennek a kérdéskörnek jártak utána.
A hagyományos növényvédelmi gyakorlat negatív hatással lehet a környezetre. Különösen a széles hatásspektrumú rovarölő szerek károsítják egy-egy kultúra élővilágát. Nemcsak a kártevőket gyérítik, hanem tömegesen pusztítják el azok természetes ellenségeit, valamint az indifferens rovarfajokat is. Az elmúlt évtizedben a növényvédelemben dolgozó szakemberek nagy hangsúlyt fektettek olyan technológiák kidolgozására, melyek kevésbé károsak a környezetre és kedveznek a hasznos ízeltlábúak felszaporodásának. A környezetkímélő növényvédelmi technológiák alkalmazása mellett egy-egy almaültetvényben akár több mint 70 pókfaj több tízezer egyede fordulhat elő a lombkoronában. Meglepő módon ugyanakkor rendkívül keveset tudunk ezeknek a pókoknak a szerepéről az almaültetvények táplálékhálózatában.
A SZIE Növényvédelmi Intézetének kutatói az elmúlt években egy nagyszabású projekt keretein belül azt vizsgálták, hogy a pókok, ezen belül a zsákmányukat a növény felületén aktívan kereső, úgynevezett lombozatlakó vadászpókok, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak almaültetvényekben.
Mivel a pókok zsákmányspektrumának jellemzéséhez szükséges leghitelesebb információkhoz a ragadozási események szabadföldi megfigyelésével lehet jutni, az Intézet kutatói rendszeresen vizsgáltak át almafákat számos ültetvényben, hogy táplálkozás közben figyeljék meg a vadászpókokat. Az éppen táplálkozó vadászpókegyedeket és zsákmányukat begyűjtötték, majd az Intézet laboratóriumában a pókot és prédáját egyaránt meghatározták és főbb paramétereiket lemérték. Összehasonlítás céljából vizsgálták az almafák lombkoronájában található ízeltlábú együtteseket is, melyek potenciális zsákmányt jelentenek a pókoknak. A táplálkozó pókok gyűjtése rendkívül időigényes folyamat, ezért közel hét évre volt szükség, hogy elegendő mennyiségű adat álljon rendelkezésre a lombozatlakó vadászpókok természetes zsákmányspektrumának átfogó elemzéséhez.
Rozsdás ugrópók (Carrhotus xanthogramma) kabócát (Empoasca sp.) fogyaszt.
A kutatók a PeerJ tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban adtak számot az új eredményekről. Megállapították, hogy bár a különböző lombozatlakó vadászpókfajok polifág ragadozókként jellemezhetők, azaz nagyon sokféle zsákmánytípust fogyasztanak, mégis az egyes fajok különböző preferenciákkal bírnak és a zsákmányejtés során a zsákmány mérete és taxonómiai identitása is fontos szempont. Ebből következik, hogy a pókok szerepe az almaültetvények táplálékhálójában rendkívül összetett. Különböző almakártevők szabályozásában más-más vadászpókfajoknak lehet meghatározó szerepe.
A lombozatlakó vadászpókok zsákmányspektruma legnagyobb részben (54 százalékban) növényvédelmi szempontból indifferens ízeltlábúakból állt. A pókok az esetek 31 százalékában fogyasztottak almakártevőket és zsákmányuk 15 százalékát különböző természetes ellenségek tették ki. Kártevők közül legnagyobb arányban különböző növénytetvekkel táplálkoztak, míg a fogyasztott természetes ellenségek nagy részét pókok és ragadozó poloskák adták. Habár a pókok jelentős mennyiségű kártevőt fogyasztottak, azokat a környezetbeli előfordulási gyakoriságukhoz képest jelentősen kisebb, míg az indifferens (nem kártevő és nem hasznos) szervezeteket jelentősen nagyobb arányban zsákmányolták. Így a természetes ellenségek fogyasztása és hajlamuk arra, hogy inkább indifferens szervezeteket, például legyeket fogyasszanak, jelentősen csökkentheti a lombozatlakó vadászpókok hatékonyságát a kártevők korlátozásában.
A tanulmány szerzői rámutatnak arra a tényre, hogy mivel az egyes pókfajok különböznek egymástól preferenciáik és zsákmányuk összetétele tekintetében is, így a kártevőgyérítés szempontjából feltehetőleg érdemesebb az egyes funkcionális csoportok vagy egyes fajok tevékenységét segíteni, mint a teljes pókegyüttes egyedszámának vagy biodiverzitásának növelésére törekedni. Megállapították továbbá, hogy az európai almaültetvényekben a lombozatlakó vadászpókoknak elsősorban a levéltetű populációk gyérítésében lehet fontos szerepe.
Forrás: SZIE
Mezőgazdaság
Befejeződött a nyári aratás
Az Agrárminisztérium friss adatokat közölt termésmennyiségekről:
Néhány kisebb terület kivételével július 24-ig véget ért a nyári aratás, amelyet érdemben hátráltató körülmény idén nem befolyásolt. A termények tárolásához elegendő a raktárkapacitás, az idei termés nagy része már a tárolókban van – közölte Feldman Zsolt.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2024/07/Agrojager_betakaritas-300x200.jpg)
Fotó: PIxabay
A mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár szerint köszönet illeti a gazdákat szorgalmukért és kitartásukért, az elhivatott munkájuknak köszönhetően kerülhet ugyanis az új kenyér a magyar családok asztalaira.
Feldman Zsolt tájékoztatása szerint az idei nyári aratás jó ütemben haladt és a korábbi évekkel összevetve átlagos eredménnyel zárult. A vetésterületek csökkenő tendenciáját mennyiség tekintetében több növényfajnál is részben kompenzálták a viszonylag kedvező hozamok, kivétel ez alól az őszi káposztarepce. Az információk alapján a nyári aratású növények tekintetében az ország ellátása biztosított és jelentős – többmillió tonnás – export árualap is képződött.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai alapján az őszi búza aratása gyakorlatilag lezárult, mindössze néhány kisebb terület van még hátra. Az idei 864,5 ezer hektáros területen az országos termésátlag 5,8 t/ha körül alakul. Ez az érték kis mértékben meghaladja a tavalyi és az elmúlt öt év termésátlagait is. A legmagasabb átlagokat (6,8 t/ha) Baranya, Tolna és Vas vármegyékből jelentették, a legalacsonyabbakat (5 t/ha körül) Pest, Nógrád és Bács-Kiskun vármegyékből. A hektáronkénti hozamok és a terület alapján idén összesen közel 5 millió tonnás búzatermés alakult ki, ami bőven fedezi a 3 millió tonna körüli éves hazai felhasználást. Az étkezési minőségű kategóriába sorolható termés is elegendő az 1,1 millió tonna körüli hazai éves őrlési szükséglet kielégítésére.
A jelenlegi szezonban kialakult hazai búzaárak figyelembevételével az 1 kilogrammos kenyér előállításához felhasznált búza értéke nem haladja meg a 100 forintot – emelte ki az államtitkár.
Az őszi árpa betakarítása fejeződött be legkorábban. A korábbi évekhez képest alacsonyabb – 260 ezer hektáros – területen országosan 5,7 t/ha-os hozam alakult ki, ami 3,7%-kal magasabb a tavalyi értéknél és lényegében megegyezik az elmúlt öt év átlagával. Az egyes vármegyék között lényeges eltérések vannak, a hektáronkénti hozamokban igen nagy szórás (5,1 t/ha-tól 6,7 t/ha-ig) mutatkozik. A dunántúli vármegyék jellemzően kedvezőbb, míg a közép-magyarországi és egyes dél-alföldi vármegyék gyengébb hozamokat produkáltak, amit döntő mértékben az időjárási tényezők okoztak. Az összes őszi árpatermés megközelíti az 1,5 millió tonnát, ami bőven fedezi az éves kb. 1 millió tonnás hazai felhasználást.
A tavaszi árpa, rozs, zab és tritikálé betakarítása is csaknem a végéhez ért. A véglegesnek minősíthető adatok alapján a rozsnál 2,9 t/ha, a tavaszi árpánál 4,7 t/ha, a tritikálénál 4,3 t/ha, a zabnál pedig 3 t/ ha a termésátlag, amelyek nagyrészt megfelelnek az elmúlt évek átlagos értékeinek.
Az őszi káposztarepce betakarítása is befejeződött. Az országos termésátlag 2,5 t/ha körül alakul. Az őszi vetésű növényi kultúrák közül az idei év időjárása az őszi káposztarepcét viselte meg leginkább, a korábbi évekhez képest érezhetően alacsonyabb – 174 ezer hektáros – terület és a korábbi időszakoknál ugyancsak kisebb hektáronkénti hozamok összetett hatása miatt az összes termés 432 ezer tonna körül alakul.
A magborsót is betakarították a gazdák, a 13 ezer hektáros területen az országos termésátlag 2,4 t/ha, ám jelentős mértékű a szórás az egyes vármegyék között.
Forrás: AM
Mezőgazdaság
A fehércukor világpiaci átlagára 9 százalékkal csökkent
A fehércukor világpiaci átlagára 2024 májusában 512 euró/tonna volt, csaknem 9 százalékkal maradt el az áprilisitól. A londoni árutőzsdén (LIFFE) a fehércukor fronthavi jegyzése a július 8-i 560 dollár (USD)/tonnáról – ingadozások mellett – július 19-ére 541 dollár/tonnára ereszkedett. A nyerscukor fronthavi jegyzése követte ezt a tendenciát, és július 19-én 411 dollár/tonnán állapodott meg.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2024/07/sugar-485045_1280-300x225.jpg)
Fotó: Pixabay
Az Európai Bizottság adatai szerint az unióban a fehércukor átlagára 2024 májusában 828 euró/tonna volt, nem változott lényegesen az előző havihoz képest. Az Európai Unió a fehércukor feldolgozói árát adatvédelmi okokból tagországonként nem teheti közzé, ezért a tagországok jelentett adataiból három regionális átlagárat képez, és azt hozza nyilvánosságra. Májusban az 1. régió (Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Svédország, Szlovákia) átlagára 774 euró/tonna volt, mintegy 1 százalékkal maradt el az előző havitól. A 2. régióhoz tartozó meghatározó termelő országok (Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium) átlagára 838 euró/tonna volt, hozzávetőleg 1 százalékkal mérséklődött a megfigyelt időszakban. A déli országokat, Bulgáriát, Spanyolországot, Görögországot, Horvátországot, Olaszországot, Portugáliát és Romániát tömörítő 3. régió érte el a legmagasabb átlagárat, 876 euró/tonnát, ami 1 százalékkal volt alacsonyabb az előző havinál.
Mezőgazdaság
Szántóföldi körkép a nyári hőhullám hatásairól
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja elemzést adott ki:
Július 22-én megjelent az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) júliusi, meteorológiai és műholdas adatokra alapozott szántóföldi kultúrákra vonatkozó elemzése. A nyári délkelet-európai hőhullám hazai mezőgazdaságra gyakorolt számszerűsített hatását érdemes minél inkább adatokon alapuló modellek alapján vizsgálni.
![](https://agrojager.hu/wp-content/uploads/2024/07/Agrojager_aszaly-300x200.jpg)
A fénykép illusztráció. Fotó: AM
Magyarország esetében a JRC a műholdas adatok szerint a júniusban becsültekhez képest a július közepi adatok alapján a kukorica esetében 14%-kal, napraforgónál 9%-kal csökkentette a hozamvárakozásokat. Kukorica esetében 6,77 tonna/hektárra, napraforgó esetében 2,73 tonna/hektárra módosították a korábbi 7,47 tonna/hektár, illetve 3,01 tonna/hektár előrejelzésüket. Az elemzés az elmúlt hetek hőhullámának mintegy feléig keletkezett adatokon nyugszik, így köztes becslésnek tekinthető. A tényleges kiesés mértékét a következő napok és hetek időjárása dönti el.
Kitekintve más délkelet-európai országokra, Bulgáriában a kukoricahozam előrejelzését 15%-kal (5,37 t/ha), a napraforgóét 7%-kal (2,17 t/ha), Romániában a kukoricahozam előrejelzését 10%-kal (4,55 t/ha), a napraforgóét 6%-kal (1,95 t/ha) csökkentették. Uniós szinten (EU27) ezek számok kukorica esetében 4%-os (7,24 t/ha), a napraforgó esetében 5%-os (2,09 t/ha) csökkenést jelentenek.
Ukrajnában az Ukrán Nemzeti Hidrometeorológiai Központ a kukorica terméskiesését 20-30% között valószínűsíti. A hőhullám szintén jelentős mértékben sújtja a napraforgót, e növény esetében azonban a nemzetközi elemzők egyelőre 4% körüli terméskiesést várnak.
A Hungaromet Zrt. agrometeorológiai adatai alapján az elmúlt időszak harminc napos csapadékösszege az Alföld középső tájainak és a Felső-Tisza vidékének kivételével 20-50 milliméterrel elmarad az ilyenkor szokásostól. A nagy területi eltéréseket mutatja, hogy a középső országrészben sokfelé 20 milliméter sem esett, a Dunántúl nyugati kétharmadán jellemzően 30-70, az Alföld keleti kétharmadán és északkeleten 50-90 mm-t mértek.
A lokális felhőszakadások, zivatarok foltokban enyhítik a szárazságot és segítenek a növényállományokon, de jelentősebb és kiterjedtebb csapadékra, valamint a hőstressz enyhülésére lenne szükség.
Forrás: AM