A Hajdú-Bihar vármegyében járunk, Debrecenben, ahol a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója, Dr. Lakatos Zoltán fogad. Hétfő, reggel nyolc óra és a cég parkolója már majdnem megtelt. A portán barátságosan intenek: Oda tessék parkolni! Vezérigazgató úr irodájának ajtaja már nyitva, a titkárságról egyenesen engednek tovább. Megtisztelő. Már vártak. A Hajdú Gabona Magyarország és a Tiszántúl meghatározó búzafeldolgozó malomipari vállalata, gabonafelvásárlója. A cég nemcsak a magyar piacra gyárt lisztet, hanem bőven jut exportra is a magyar búzából készült malomipari termékekből. Legutóbb Komádiban, aratásban találkoztunk. Most arról beszélünk, hogy a magyar gabona, a magyar termelők esélyeit vegyük számba. Ehhez azonban meg kell értenünk, mi is történik a gabona nemzetközi piacain. Most mindenki azt latolgatja, hogy mennyit költsünk a búzáinkra? Hamarosan indul a lomb-, majd a kalászvédelem, hiszen a gyomirtáson már mindenki túl van. Hogyan tervezzünk, amikor Ukrajnából az elmúlt fél évben három millió tonna gabona gördült be, jellemzően az Unió keleti államaiba.

A Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója: Dr. Lakatos Zoltán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Vezérigazgató úr! A múlt héten a lengyel, a román, a bolgár kollégáival és hazai szakemberekkel találkozott Dr. Nagy István agrárminiszer. Az agrárminiszterek az Uniótól kértek segítséget, hogy valamilyen formában oldják meg az ukrajnai gabona beáramlását. Mi történt?

Ahhoz, hogy a jelenleg kialakult helyzetet megértsük, vissza kell időben ugorjunk 2020 nyarára. Akkor szembesült a világ azzal, hogy az ASP mekkora károkat okozott, és Kína úgy határozott, hogy sertésállományait újra felépíti, ám az USA nem adott gabonát. A takarmányigényeit így Kína Európából oldotta meg. A keresleti oldal növekedésével azonban mind a takarmány, mind pedig a malmi búza 2020 őszére először 62 000 Ft/tonna árra ugrott, amelyet egyik pillanatról a másikra egy 72 000 Ft/tonna ár követett. Ettől érthető módon a legnagyobb baromfitartók megrettentek, ahogy mindenki más is az ágazatban, aki a búzára, mint alapanyagra tekintetett. Félve attól, hogy kiürül a piac, vásárolni kezdtek a nagy felhasználók. Mire felocsúdtunk ez már 80 000 Ft/tonna árat jelentett.

2023-ban 5,2-5,5 millió tonna őszi búzát prognosztizálnak a szakemberek Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Kína ilyen hatással lehet egy magyar piacra?

Méghozzá annyira, hogy 2021. decemberére elérte a 95 000 Ft/tonna árat a búza. Soha nem látott áron cserélt gazdát már akkor. Ez az ár aztán magával húzta a kukorica, a napraforgó és a repce árát is. Közben kitört az orosz-ukrán válság, amely tovább generálta a világpiaci árakat. Láthattuk, hogy a gabonaárak egyre jobban emelkedtek, különösen Magyarországon. A háború hozadékaként a Fekete-tengeri blokád miatt pedig végül egyetlen egy uszály sem hagyhatta el Ukrajnát, ami azt jelentette, hogy az addig heti egy millió tonna gabona bennragadt az országban.

Rakodnak a Hajdú Gabona Zrt. telephelyén Fotó: Hajdú Gabona Zrt. – Lakatos Zoltán

Megemelkedtek a világpiaci árak, erre nem lehet befolyásunk, de mitől lett a magyar gabona 130-140 000 Ft/tonna?

Volt olyan pillanat, amely ezt is meghaladta, de akkor még nem jöhetett be az ukrán gabona. Viszont a magyar termelők olyan egységesen tartották vissza a gabonájukat, hogy gyakorlatilag ezzel felverték az árakat. Olyan magas lokális ár alakult ki, amely példátlan a magyar gabona történetében. A 2022-es aszály, amely az elmúlt 100 év második legszárazabb nyarát okozta, még így is adott annyi gabonát, hogy biztosított volt Magyarország gabonaigénye. A 2,8 millió tonnás országos kukoricatermés azonban, a megközelítőleg 8 millió tonnás terméssel szemben, óriási hiányt okozott. A takarmánykeverékek felét a búza, másik felét a kukorica adja. Ahhoz, hogy működjön az ország, látható, hogy kellett az import kukorica, amit persze Ukrajnából sikerült pótolni. Ez tény.

Raklapon a magyar liszt Fotó: Hajdú Gabona Zrt. – Lakatos Zoltán

Érthető, hogy ez jó üzlet volt mindenkinek, de mi történt a búza árával?

A búzából, ahhoz, hogy magyar lisztből kerüljön kenyér az asztalokra, éves szinten 1,2-1,3 millió tonnát kell adjanak a földek. Ez nem is kérdés. Ezt mindig, még a lehető legrosszabb években is, megtermi a magyar föld. A takarmányfelhasználás az ipar igényeivel együtt, továbbá a vetőmag előállítással bezáróan, még 1,3 millió tonnát követel meg. Ez összesen, évente 2,5 millió tonna. A legrosszabb esztendőben is bőven 3 millió tonna felett termelünk. Azonban 2022-ben nem akarta eladni senki a búzáját, pedig aki akkor eladta, a 130 000 Ft/tonna árral olyan jelentős bevételhez jutott, hogy bőven fedezte a költségeit. Ez rekord magas árnak számít. Csakhogy Ukrajna felé megnyitotta az Unió a határokat. Erre senki sem számított.

Malomszékek Hajdúnánáson Fotó: Hajdú Gabona Zrt. – Lakatos Zoltán

Tranzitról és nem Uniós értékesítésről volt szó, vagy tévedek?

Pontosan. Erről szólt ez a segítség, hogy próbáljuk Ukrajnát megsegíteni azzal, hogy átgördítik „rajtunk” a bennragadt gabonát, ami így mehet azokra a célpiacokra, amit tengeren nem tudott elérni. Ezzel szemben az történt, hogy azonnal bekerült az Uniós piacra az ukrán búza, főleg a keleti országokba. Először a legnagyobb cégek hozták át, majd megjelentek kisebb gabonakereskedők. Nyilvánvaló, hogy a termelési költség kisebb Ukrajnában, és a válságállapot miatt áron alul tudtak felvásárolni. Tudjuk, hiszen mindenki mindenkit ismer ebben a szektorban. Ezek után az Unióba került gabona végül keréken megjelent a magyar piacon, amelynek természetesen nem itt lett volna az eredeti célállomása. Az akkor már közel 140 000 Ft/tonnás ár vákuumként szívta ide a gabonát, és úgy esett össze a magyar gabonapiac, hogy egyelőre mindenki levegő után kapkod. De ennél sokkal összetettebb a probléma…

Mintáznak a Hajdú Gabona Zrt. komádi telephelyén Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Ezt hogyan érti?

Az agrárolló kinyílt. Elképesztően magas inputárak alakultak ki. A gázolaj ára az egekbe szökött miközben mindenki túlárazta a termékeit. A kereskedelem úgy tervezett, ha a gazda többet kap a terményéért, akkor többet is tud fizetni. Az elmúlt évben megtermelt termény, végül egy relatíve magas költségoldallal került a magtárakba. Most, hogy összeesett az ár, kérdőjelek sora nyomja az ágazat szereplőinek vállát: hogyan tovább? A másik probléma pedig a minőség…

A magyar vagy az import búzára gondol?

A magyar minőségre visszatérünk, de előbb nézzük meg az ukrán minőséget. Becslések szerint csak Szlovákia irányából 200 000 tonna ukrán eredetű gabona érkezett Magyarországra. Aki a szakmában egy kis időt is eltöltött, már akkor tudja, hogy milyen a gabona minősége, amikor billentenek a kamionok. Olyan gabonát hoztak az első szállítmányokkal, amelyek sikértartalma a 21-et alig érte el. Az euro búza alatti minőséggel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. A másik: nem bántva az ukrán gazdákat, hiszen mindenki olyan növényvédő szerekkel dolgozik, amelyeket a saját országa engedélyez, de látni kell, hogy az ukrán gazdatársak olyan, ma már nemhogy Magyarország, de az Európai Unió területéről is betiltott vegyszerekkel dolgoznak, mint a növényvédő berkekben igazán jól ismert, valamikor I.-es forgalmi kategóriában megvásárolható Bi58. Nemrég kaptunk információt egy akkreditált laboreredményről, ahol nem a búzából, hanem már az ukrán lisztből is a kimutatási határérték felett találtak szermaradványt. Harmadrészt újra probléma lett a toxinkérdés, amivel gyakorlatilag már nem is kellett foglalkoznunk, erre most újra napirenden szerepel.

Figyelje meg birtokát akár éjjel is, a FROMMER Fegyverboltban kapható éjjellátókkal. Kattints a képre!

Ha itt marad „nálunk”, az Unió keleti államaiban a gabona, akkor mit jósol az ipar?

Az a helyzet, hogy ma már nem jósolunk, mert forintra váltva, vagy euróra értve, veszteségeket könyvelünk el napról napra. A magyar export dandárját hagyományosan a román, a lengyel, az olasz és a spanyol piac adta. Most ezt telítették ukrán áruval, és nem kérik a magyar búzát, a magyar lisztet. Különösen úgy, hogy kiengedtek annyi gabonát a Fekete-tengerre, hogy az olasz piacainkat elvették az ukrán gabonával a kereskedők, mivel olcsóbb hajón szállítani, mint innen kamionnal. Telítettek mindent. Olyannyira, hogy még az osztrákoknak sem kell a dunántúli malmok terméke, van helyette ukrán importból őrölt liszt.

Magyar búza Komádiban Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Mi a megoldás?

Ágazati szinten segítséget kértünk a kormánytól. Két irányban indultak el. Egyrészt az Unió felé azzal a kéréssel, hogy mihamarabb kezdje el kezelni ezt a helyzetet, mert jelenleg a háborút a keleti régió országaival, Magyarországot nézve a magyar termelővel és a magyar gabonaiparral fizettetik meg. Hiszen úgy lépett be a világ egyik legjelentősebb gabonatermelő országa az Uniós piacra, hogy az áruvolumennel gyakorlatilag megfojtja a keleti tagországokat, köztük Magyarországot is.

Szerencsére az Agrárminisztérium a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakembereivel növényegészségügyi vizsgálatokat rendelt el. A határellenőrzések után a mélységi ellenőrzésekkel sikerült megfogni a további importot, de akkora mennyiségű beáramlás mutatkozott az országban, hogy hazai raktáraiban magyar gabonából becslések szerint 1 millió tonna maradt a termelőknél. A vészjelzést komolyan vette az Agrárminisztérium, a foganatosított intézkedések elérték a céljukat. A tetemes bírságok visszatartják a magyar piacoktól az ukrán eredetű gabonát – egyelőre.

Magtárban a minőségi magyar búza Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Hogyan tovább?

Azzal számolnunk kell, hogy bizonyos mennyiségű ukrán gabona most is itt van az országban és a környező tagállamokban is. Közeleg az aratás. Zuhannak az árak, mindenki szabadulni szeretne az ókészlettől. Közben a malomiparban egyes szereplők a rossz minőségű gabonákból különféle adalékanyagokkal, mint például az aszkorbinsavval, javítanak a liszt minőségen. Ez azonban már hatósági kérdés és a fogyasztóvédelem területe is, hiszen azokból a rossz minőségű, feljavított, sokszor szermaradékokkal, toxinokkal terhelt gabonából, nem lehet olyan minőségű pékárut sütni, amit megszokott a magyar fogyasztó, vagy éppen a szlovák, a román, a lengyel. Ezt megoldani a kormányzat tudná a szakhatóságok és azok jogkörei segítségével.

Beszéljünk egy kicsit az idei évről. Hogyan értékeli a 2022/2023-as gazdasági évet?

Sokkal több a gabona vetésterülete, mint az ezt megelőző évben, amikor a 900 000 hektárt sem érte el. Most egymillió hektárt is meghaladja a búza vetésterülete. Teljesen érthető is. Olcsóbb volt a vetőmag. A gabona az aszályos évben is képes teremni, s aki tavaly kukoricát termelt, a szó szoros értelmében megégette magát. A búza alá nem kell szántani. Mindenki átélte, hogy milyen nehezen lehetett gázolajat vásárolni. A műtrágya ára az őszön még elképesztő magas áron cserélt gazdát, így tartott mindenki attól, hogy a kapások alá esetleg nem tud annyi tápanyagot kijuttatni, hogy rentábilis lehessen a termelés. A sok nehezítő körülmény végül együttesen azt eredményezte, hogy a magyar gazdák nem kockáztattak, és amennyi területet csak lehetett, beműveltek. Most úgy állunk, hogy országszerte jó képet mutatnak a búzák. Hideg, csapadékos tavaszunk van, ami a kalászosoknak kedvez. Szépen bokrosodnak, jó termést várunk, amely elérheti az 5,2-5,5 millió tonnát is – persze ez országos viszonylatra, a magyar relációra értem.

A Hajdú Gabona Zrt. hajdúnánási malma Fotó: Hajdú Gabona Zrt. – Lakatos Zoltán

Ön közgazdaságtudományokból diplomázott. Több, mint 40 éve dolgozik a Hajdú Gabona Zrt.-nél és a jogelődjénél. Hogyan ítéli meg, mi fog történni? Mennyit költsünk a gabonára?

Az interjú megjelenéséig, leginkább az Agrárminisztérium segített az ágazatnak. A NÉBIH szakemberei azt gondolom, hogy mindent megtettek, hogy megállítsák a rossz minőségű gabona forgalmát. Azonban, ha nem zárják le a határokat, látni kell, hogy Ukrajna gabonatermő területei, amelyből ugyan 15% már az Oroszországi Föderáció fennhatósága alatt van, még továbbra is jelentős mennyiségű gabonát szállíthatnak be. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar gabona exportpiacait egyelőre elveszítette. Az ukránok az Európai Unióba viszik most a búzát. Ha itt Magyarországon komoly ellenőrzéseket vezetnek be, akkor biztos, hogy megjelenik egy olyan minőségű ukrán búza, amelyet már forgalmazni lehet, és biztosak lehetünk benne, hogy az meg fog felelni az uniós és így a magyar előírásoknak. Ebben a helyzetben nem tanácsolhatok mást, mint, hogy arra kell készülni, hogy idén jó termés várható jó minőségű gabonával, és ahogy nekünk magyaroknak, az az ukránoknak is eladó lesz. Ne legyünk naívak, ott is tudnak termelni. Egyre több és magas színvonalú gazdaságuk van jó fajtákkal és technológiával kiegészítve, az ukrán csernozjomon termelt gabona nem véletlenül világhírű. Senkit nem szeretnék arra bíztatni, hogy majd lesz, ami lesz alapon extenzív technológiák felé kacsintgasson. Most csakis jó minőséggel lehet talpon maradni, hiszen az Unió beengedett egy olyan szereplőt a piacainkra, amelyre egyáltalán nem voltunk felkészülve.

Mi lesz veled magyar búza? Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Milyen lehetőségeket lát még?

Idén? Inkább a jövőt illetően tudnék egy hasznos tanácsot adni és talán segítséget is, hiszen nekünk is érdekünk, hogy a magyar gabonából készülő termékeknek, köztük a magyar liszteknek lehessen is jövője. Ez pedig az, hogy össze kell állítani egy maximum három fajtából álló vetőmag kínálatot, amivel labdába tudunk rúgni a nemzetközi piacon. Ma mintegy 150 fajtával dolgoznak a termelők. Ez hosszú távon fenntarthatatlan. Kanada egyes növények vonatkozásában világelső és alig néhány fajtával dolgoznak. Persze azt a fajtát kell a termelés kezébe adni, ami a mellett, hogy jó, az ipar, többek közt mi malmosok is megveszünk. Ezzel nem szabad várni. Számítani, tervezni kell ezzel, hiszen a klíma változását már most magunkon érezzük. Az aszályos évek, a nyári forró periódusok miatt a kukorica termelése instabillá válhat, s helyébe, érthető módon, kalászosat fognak vetni. Gazdasági szempontból is parancsoló ez az elhatározás, hiszen ezt a kultúrát, ha még melegszik is a klíma, akkor sem kell öntözni. Véleményem szerint az ágazatnak a termeléstől az iparig össze kell ülnie, és olyan ágazati stratégiát kell kialakítania, amely képes ilyen elhamarkodott és megalapozatlan külsős gazdasági döntések után is életben tartani a magyar agráriumot.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.