Horgászat
50 éves a Kiskörei vízlépcső
Fél évszázaddal ezelőtt, 1973. május 16-án avatták fel a Kiskörei vízlépcsőt.
Fél évszázaddal ezelőtt, 1973. május 16-án avatták fel a Kiskörei vízlépcsőt. A létesítmény elsősorban a Tisza áradásainak szabályozása, valamint az ország egyik legszárazabb térségében az öntözéses gazdálkodás lehetőségének megteremtése érdekében létesült. Az akkori döntéshozók azzal számoltak, hogy Közép-Európában a legnagyobb öntözőrendszer jön majd létre, amely az innen kiinduló Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornákon keresztül összesen 300 ezer hektáron biztosítja majd az éltető vizet a szántóföldekre, rizstelepekre, halastavakba.
Az eredeti tervekben négy duzzasztási ütemet határoztak meg, a tározó ökológiai változásainak és a várható vízigények figyelembevételével. Az első a vízlépcső üzembe helyezésével egyidőben valósult meg, gyakorlatilag mederduzzasztást jelentett, a víz szintje mindenütt a partok között maradt, nem lépett ki a hullámtérre.
A második ütemű, térségi duzzasztásra öt évvel később, 1978-ban került sor. A hasznos tározott víztérfogat ezzel 96-101 millió köbméterre nőtt a Tiszán érkező vízhozamok függvényében. 1984-ben további 25 centiméteres vízszintemelés történt, így a tározó területe 127 négyzetkilométerre nőtt, és – nyári duzzasztási szintnél – 123 millió köbméterre bővült a hasznos tározótérfogata.
A mesterséges vízbázist eredetileg Kiskörei-tározóként ismerhettük, a Tisza-tó elnevezést csak 1988-ban kapta. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett létesítményegyüttes azóta is meghatározó szerepet tölt be az egész Alföld társadalmi és gazdasági életében. Kiemelt jelentőséggel bír a klímaváltozás eredőjeként mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak mérséklésében.
Körzetét üdülőterületté nyilvánították, ami közvetlenül 13 tóparti települést érint, de közvetetten 46 település turisztikai attrakcióit, szolgáltatásait foglalja magába. Különösen az elmúlt három évtizedben eresztett gyökeret itt az aktív-, az öko- és a horgászturizmus, sorra létesültek kereskedelmi és falusi szálláshelyek, valamint létre jöttek az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások. A természet ezzel egyidejűleg pedig egyedülálló ökoszisztémákat „hozott létre” a tározóban és környezetében.
A Kiskörei vízlépcső az elmúlt fél évszázadban nagyon sokszor bizonyította létjogosultságát: a mértékadó szintet meghaladó árhullámok, jeges árvizek szabályozott levezetésében épp úgy, mint az egyre gyakoribbá váló szélsőségeses vízhiányos időszakokban, amikor az Alföld oázisaként a Tisza alacsony vízhozama ellenére komolyabb vízkorlátozás nélkül ki tudta szolgálni a térségi mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket.
Ugyancsak emlékezetes, életmentő szerepet játszott az ezredforduló évében, a cianid szennyhullám levonulásakor. A duzzasztómű rendkívüli, utólag találóan Noé bárkájának nevezett üzeme ugyanis lehetővé tette, a hullámtér, a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.
Forrás: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig
Horgászat
Svájci kalandok 2. rész
Szabó Ábel és Tóth Anna Édua Svájcban horgásztak. Célzottan pergettek az alpesi országban, ahol rendkívül eredményesek voltak. Élményeikről beszámoltak lapunknak:
A következő svájci pecára egy barátnős-piknikes program keretein belül került sor. Anna korábban nem próbálta a pergetést, de szerencsémre érdekelte ez a műfaj, szóval nagy reményeket fűztem az első közös pecához. Egy pillanat alatt kapta ki a kezemből a pergető felszerelésem és egész hamar belejött a pontos dobásokba. Az első rontott felszíni kapás pláne izgalmassá tette a dobálást. Következő kapását már sikerült halra váltania és egy 40 cm feletti domolykóval pózolhatott. (Bár én is ilyen hallal kezdtem volna a pergetést…)😅 Egy zubogó alatti részen, a csalicserét követően, ismét halat fárasztott, de gyanús volt nekem, hogy ez nem domolykó lesz…
Mindkettőnk meglepetésére egy sebes pisztrángot meríthettem. A helyiek elmondása szerint olyan ritka ebben a folyóban a pisztráng, mint a fehér holló, így kiváltképp felértékelődött ez a fogás. A pisztráng után a következő párbeszéd játszódott le:
-Milyen hal van még ebben a folyóban? – kérdezte Anna.
-Márna – mondtam én
Akkor fogjunk márnát! – kaptam a választ.
Pergetve azért ez nem a legegyszerűbb mutatvány, ezért ekkor már én próbáltam a kicsi gumicsalit megfelelően görgetni márna reményében. Ellesve a technikát, Anna is rápróbált olykor-olykor, de nem akarták a márnák az igazságot. Már elkezdett szürkülni, egyre hidegebb lett, jöttek a szúnyogok, fel is vetettem a hazamenetel lehetőségét, de a kisasszony minden áron maradni akart.
Legjobb tudásom szerint kerestem az épp vízfelszínen forgó márnákat és nagy nehezen sikerült is egyet kapásra bírni. A kapást követően egyből Anna kezébe adtam a botot, mert tudtam, hogy 7 grammos bottal egy szebb márna kivétele igen nagy élmény. Ügyes fárasztás végén sikerült megmerítenem ezt az arany színezetű halat. Volt ám ujjongás rendesen🤩 A fogások öröméből ítélve azt gondolom, hogy nem ez volt az utolsó közös pecánk…👀
Írta és fényképezte: Szabó Ábel
Horgászat
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Busafogó versenyt szerveztek a Komárom-Esztergom vármegyei Horgászegyesületek Szövetség területén
A túlszaporodott, nem őshonos busaállomány gyérítésére első alkalommal szerevezett versenyt a Komárom-Esztergom vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége (KEMHESZ). A 650 kilós fogás kétharmadát értékesítették, a bevételt őshonos halak telepítésére fordítják – mondta el a szövetség szakmai igazgatója. Schmidt-Kovács Bence tájékoztatása szerint a gyérítés sportszerűen, nem hálóval, hanem horoggal történt.
A beavatkozáshoz és a kifogott halak értékesítéséhez megszerezték a szükséges hatóságok engedélyét. A 26 órás, páros versenyen való indulást 17 csapat vállalta, összesen 650 kilogrammot fogtak ki a Duna neszmélyi mellékágából. A verseny győztesei: I. Pierer Márk Máté-Pierer Erik László (107 kg), II. Takács József-Kovács Zsuzsanna (70 kg), III. Tóth Péter – Tóthné Molnár Mária). A halak tömeges elszaporodását mutatja, hogy régen egy 8-9 kilós példányt fogtak, most pedig a kifogott 130 példány átlagsúlya öt kilogramm körül alakult.
A szakmai igazgató hozzátette, a busa a 24-25 fokos vízben szaporodik, és a felmelegedés miatt egyre kedvezőbb számára a hazai környezet. Mivel planktonevő, a túlszaporodott egyedek „kieszik” a vízből az őshonos halak táplálékát és csökkentik azok polulációját. A vízkezelőknek foglalkozni kell a problémával, mert busa egyre súlyosabb károkat okoz a hazai élővizekben.
Forrás: Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége
Horgászat
700 milliárd forintból erősödhet a hazai halmarketing
A KAVOSZ cikket közölt a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Pluszról:
Elindult a „Halmarketing” (MAHOP Plusz-2.6.1-2024) felhívás tervezetének társadalmi egyeztetése – jelentette be a kormány a hivatalos pályázati portálon.
A Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Plusz programjába tartozó felhívás keretösszege 700 354 227 forint; a forrást az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásban biztosítja.
A kiemelt eljárásrendben támogatási kérelmet az Agrármarketing Centrum Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság nyújthat be, az itt elérhető felhívástervezet szerint 2024. szeptember 8-tól. (A projekt fizikai befejezésének határideje: 2029. december 31.)
A támogatható tevékenységek:
- Nemzeti kommunikációs és promóciós kampányok lebonyolítása, amelyek célja, hogy a nyilvánosság körében ismertebbé tegyék a fenntartható akvakultúra-termékeket.
- A halfogyasztás ösztönzésének korszerűsítése, a bővülő piaci adatbázis (pl. EUMOFA) hasznosítása, új módszerek alkalmazása.
- Új típusú halmarketing program kidolgozása.
- Az akvakultúra társadalmi elismerésének („social licence”), illetve az ágazat társadalmi elfogadottságának támogatása.
- A termelés és a piacok átláthatóságához való hozzájárulás, valamint piackutatások lebonyolításának és új piacok felkutatásának támogatása.
Forrás: KAVOSZ