Szabó Ábel és Tóth Anna Édua Svájcban horgásztak. Célzottan pergettek az alpesi országban, ahol rendkívül eredményesek voltak. Élményeikről beszámoltak lapunknak:

Fotó: Szabó Ábel – AJN

A következő svájci pecára egy barátnős-piknikes program keretein belül került sor. Anna korábban nem próbálta a pergetést, de szerencsémre érdekelte ez a műfaj, szóval nagy reményeket fűztem az első közös pecához. Egy pillanat alatt kapta ki a kezemből a pergető felszerelésem és egész hamar belejött a pontos dobásokba. Az első rontott felszíni kapás pláne izgalmassá tette a dobálást. Következő kapását már sikerült halra váltania és egy 40 cm feletti domolykóval pózolhatott. (Bár én is ilyen hallal kezdtem volna a pergetést…)😅 Egy zubogó alatti részen, a csalicserét követően, ismét halat fárasztott, de gyanús volt nekem, hogy ez nem domolykó lesz…

Fotó: Szabó Ábel – AJN

Mindkettőnk meglepetésére egy sebes pisztrángot meríthettem. A helyiek elmondása szerint olyan ritka ebben a folyóban a pisztráng, mint a fehér holló, így kiváltképp felértékelődött ez a fogás. A pisztráng után a következő párbeszéd játszódott le:

-Milyen hal van még ebben a folyóban? – kérdezte Anna.

-Márna – mondtam én

Akkor fogjunk márnát! – kaptam a választ.

Pergetve azért ez nem a legegyszerűbb mutatvány, ezért ekkor már én próbáltam a kicsi gumicsalit megfelelően görgetni márna reményében. Ellesve a technikát, Anna is rápróbált olykor-olykor, de nem akarták a márnák az igazságot. Már elkezdett szürkülni, egyre hidegebb lett, jöttek a szúnyogok, fel is vetettem a hazamenetel lehetőségét, de a kisasszony minden áron maradni akart.

Fotó: Szabó Ábel – AJN

Legjobb tudásom szerint kerestem az épp vízfelszínen forgó márnákat és nagy nehezen sikerült is egyet kapásra bírni. A kapást követően egyből Anna kezébe adtam a botot, mert tudtam, hogy 7 grammos bottal egy szebb márna kivétele igen nagy élmény. Ügyes fárasztás végén sikerült megmerítenem ezt az arany színezetű halat. Volt ám ujjongás rendesen🤩 A fogások öröméből ítélve azt gondolom, hogy nem ez volt az utolsó közös pecánk…👀

Írta és fényképezte: Szabó Ábel

A túlszaporodott, nem őshonos busaállomány gyérítésére első alkalommal szerevezett versenyt a Komárom-Esztergom vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége (KEMHESZ). A 650 kilós fogás kétharmadát értékesítették, a bevételt őshonos halak telepítésére fordítják – mondta el a szövetség szakmai igazgatója. Schmidt-Kovács Bence tájékoztatása szerint a gyérítés sportszerűen, nem hálóval, hanem horoggal történt.

Fotó: Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége

A beavatkozáshoz és a kifogott halak értékesítéséhez megszerezték a szükséges hatóságok engedélyét. A 26 órás, páros versenyen való indulást 17 csapat vállalta, összesen 650 kilogrammot fogtak ki a Duna neszmélyi mellékágából. A verseny győztesei: I. Pierer Márk Máté-Pierer Erik László (107 kg), II. Takács József-Kovács Zsuzsanna (70 kg), III. Tóth Péter – Tóthné Molnár Mária). A halak tömeges elszaporodását mutatja, hogy régen egy 8-9 kilós példányt fogtak, most pedig a kifogott 130 példány átlagsúlya öt kilogramm körül alakult.

Fotó: Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége

A szakmai igazgató hozzátette, a busa a 24-25 fokos vízben szaporodik, és a felmelegedés miatt egyre kedvezőbb számára a hazai környezet. Mivel planktonevő, a túlszaporodott egyedek „kieszik” a vízből az őshonos halak táplálékát és csökkentik azok polulációját. A vízkezelőknek foglalkozni kell a problémával, mert busa egyre súlyosabb károkat okoz a hazai élővizekben.

Forrás: Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége

Almási Zalán és P. Zoltán idén úgy döntöttek, hogy elutaznak Spanyolországba, az  Ebro folyóra horgászni. A folyó az Ibériai-félsziget északi részén terül el, a Pireneusoktól délre. Spanyolország legbővizűbb folyója, amely deltatorkolattal ömlik a Földközi-tengerbe. Hossza megközelítőleg 910 kilométer. 

Élményeiről beszámolt lapunknak a szerencsés horgász, aki több kapitális halat akasztott meg:

Fotó: Almási Zalán – Agro Jager News

Hát hol is kezdjem el? Nyolc év horgászat  után  Zoltán barátom  egy nap ràmkérdezett a semmiből: nem megyünk-e el horgászni? Kérdem tőle: hová megyünk? Mikor kimonta azt a szòt: Ebro –  felcsillant a szemem. Alig akartam elhinni és egyből igent mondtam.

Fotó: Almási Zalán – Agro Jager News

Zoli, tapasztalt horgász révén,  már többször járt komolyabb vizeken. Sikeres eredményei láttán tudtam, hogy segítségével, tudásával, tapasztalatával megfoghatom életem halait. Az idő adott, a hely szintén, a botok élesek. Kimentünk a vízre, de az első nap nem voltunk tùl sikeresek. Másnap rápròbàltunk partròl, az meg is hozta az eredményt. A méretekbe nem bonyolódok bele, mivel nem volt mindig lehetőségünk mérni, de nem is az volt a lényeg, hanem az élmény amit átélhettem. Elmondhatatlan érzés. Kívánom minden horgásznak, hogy bár egyszer ezt àtélhesse. Nekem szerencsém volt.
Szerencsére ott volt velem Zoli baràtom, aki lépésről lépésre segített a hatalmas halak fàrasztásànàl. Sikeresen ki is vettük mindet.Hatalmas élmény volt minden perce.

Fotó: Almási Zalán – Agro Jager News

12 nap alatt sikerült több szép halat fogunk, ùgy harcsát, ùgy pontyot,de a képek beszélnek magukért. Köszönet Zoltán baràtomnak, remélem sok szép halat akasztunk majd még együtt.

Írta és fényképezte: Almási Zalán