Keressen minket

Természetvédelem

Visszatértek Kardoskútra a nagy godák és a gulipánok

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email
A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületére visszatértek a nagy godák és a gulipánok. A Fehér-tó környékének e jellegzetes madárfajai már keresik az alkalmas fészkelőhelyeket, egyre gyakrabban hallatják hangjukat – tájékoztatott a Körös-Maros Nemzeti Park.
A gulipánok a talajra rakják fészküket, s helyszínül általában apró szigeteket, félszigeteket választanak, így védekeznek a ragadozók ellen. Amennyiben a vízállás megemelkedik, akár 10 centiméteres „toronyfészket” is építhetnek. Laza kolóniákban költenek. Kardoskúton átlagosan 8-10 pár gulipán költ a Fehér-tó szigetein, egy vagy két telepen.

Nagy goda Forrás: Birdphotograhy.hu Fényképezte: Szabó Máté

Ebben az időszakban kiemelten fontos a terület zavartalansága, mivel most döntik el a madarak, hogy hová telepedjenek le, hol rakjanak fészket. Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a kardoskúti Fehér-tó és közvetlen környezete fokozottan védett terület, amely csak engedéllyel látogatható. Ennek betartása most különösen fontos, kérjük, ne lépjenek be a területre!

A térség másik jellegzetes madárfaja a nagy goda, amely az időszakos vízállású, mocsaras, nedves réteket választja költőhelyül. A nagy godák kora tavasszal több százas csapatokban vonulnak keresztül Magyarországon. Sokan közülük az alföldi pusztákat, ezen belül Kardoskút térségét választják fészkelésre. Az itt költő párok már megérkeztek, s a nedves rétek mocsarain szétszóródva keresik az optimális fészkelőhelyet.
Egymástól többnyire 40-60 méteres távolságban költenek. Tojásaikat általában április elején rakják le, de ha addig nem alakulnak ki megfelelő vízállások, akkor néhány hetet várnak a fészkeléssel. Amennyiben a helyzet nem változik, azaz kevés a csapadék, akkor továbbállnak, másik fészkelőhelyet keresnek.
Alapvetően az iszapfauna tagjaival táplálkoznak, ezért nagyon fontos, hogy a kikelő fiókák számára is még megfelelően nedves legyen a környező talaj, így tudnak csak kellő ütemben gyarapodni. Sikeres költésükhöz tehát létfontosságú a víz a rétek talajain. Extrém szárazság esetén a fiókák elpusztulnak. Mivel a nagy godáknak rendkívül jó a mimikrijük (képesek tökéletesen beleolvadni a környezetükbe), ezért nehéz őket észrevenni a réteken. Erre szükségük is van, mivel fészküket ők is a talajra rakják.
A Fehér-tó környékének további jellemző, földön fészkelő, lilealakú madárfajai a gólyatöcsök, a piroslábú cankók és a bíbicek is megkezdték már költésüket.
Forrás: KMNP
Borítókép: Gulipán Forrás: Birdphotography.hu Fényképezte: Horváth Tibor

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom