1. kép: Békászó sas

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság madarakkal foglalkozó szakemberei között régebb óta ismeretes, hogy a Bükkalja és a Borsodi-Mezőség találkozásánál, Mezőkövesd és Tard községhatárok érintkező dűlői kedvelt táplálkozóterületei ragadozómadarainknak.

Különösen akkor vonzó igazán a szűkebb térség ragadozóink számára, amikor a gradációnak köszönhetően markánsan megnő a mezei pockok egyedszáma. Leegyszerűsítve gradációnak az állattanban azt a jelenséget nevezzük, mikor egy adott faj egyedszáma és az egyedsűrűség egy időre jelentősen meghaladja a jellemző, átlagos értékeket. A gradációk több egymással összefüggő tényező (pl. a magas egyedsűrűség okozta stressz miatt fellépő betegségek, kedvezőtlen időjárás, időszakos táplálékhiány, stb.) következtében egy idő után összeomlanak, azaz az egyedszám és az egyedsűrűség hirtelen, rövid idő alatt csökken újra az átlagos értékekre, vagy esetleg azok alá. Gradációs jelenség pl. a sáskajárás, de a rágcsálók között is több gradációra hajlamos fajt tartunk számon.

2. kép: Virágzó repcetáblák

2015-ben Mezőkövesd és Tard határában lévő repcetáblákon a mezei pocok erős gradációját tapasztaltuk. Már télen számos gatyásölyv, és kékes rétihéja telelt át a térségben, majd tavasztól kezdve folyamatosan növekvő egyedszámban tartózkodtak ragadozómadarak a térségben. A betakarítás után, július 13-án és 14-én a learatott táblák tarlóhántását (a visszamaradt szármaradványok talajba forgatását) végezték, amely ritkán látható madárgyülekezést váltott ki. A mezőgazdasági gépek által kiforgatott pockok terített asztalt jelentettek az itt táplálkozó seregletnek, melynek létszáma jóval meghaladta az 1000 egyedet. Legtöbben a fehér gólyák, a sztyeppi sirályok, hollók, dolmányos varjak, szürke gémek és nagy kócsagok voltak, de mellettük 12 nappali ragadozómadár-fajt figyeltünk meg a két nap alatt. Többek között egyszerre 18 példány parlagi sas (4 pd. műholdas jeladóval megjelölve) mellet 11 pd. békászó sast és 5 pd. kerecsensólymot számláltunk. A gyakoribb fajok (egerészölyv, vörös vércse, barna rétihéja) mellet a térségben ritkábban mutatkozó pusztai ölyv, barna kánya, hamvas rétihéja és kékvércse is előkerült a megfigyelések során. A tucatnyi fajból álló listához az kellet még, hogy a „lakodalom” két napja alatt egy rétisast és egy szirti sast is megfigyeljünk a területen. Képzeljük el, hány mezei pockot pusztíthatott el ez a madársereg?!

Érdekes volt megfigyelni a fiatal békászó sasok vadászati stratégiáját. Szinte kizárólag a mezőgazdasági táblák között futó dűlőutakon, gyalogolva vadásztak (ritkábban alacsony „vártákról”, azaz a birtokhatárokat jelző oszlopokról és karókról leugorva). Lesben álltak, vagy lassan gyalogoltak az utakon és a felbukkanó pockokat gyors rárohanással kapták el.

Tudósítás és a képek forrása: BNPI