Keressen minket

Természetvédelem

Rákaptak a borjúhúsra a zempléni farkasfalkák – VIDEÓVAL

Három gazdálkodó mondja, közel tucatnyi haszonállatuk vált már a farkasok áldozatává. Új szabályozás kellene – tájékoztatott a BOON internetes portál.

Közzétéve:

Három gazdálkodó mondja, közel tucatnyi haszonállatuk vált már a farkasok áldozatává. Új szabályozás kellene – tájékoztatott a BOON internetes hírportál.

2. kép: Farkas (Canis Lupus)

Sok évtizeddel ezelőtt a farkasok az erdők részei voltak a Zemplénben. Egy időre eltűntek a térségből, majd nemrég visszatértek, csak azóta jelentősen megváltozott a környék. Újra kell tanulni az együttélést embernek, farkasnak, vad- és háziállatoknak. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen, a védettség miatt egyre szaporodó farkasok mind gyakrabban dézsmálják meg a környélbeli szarvasmarha- és juhállományt. Védekezni ellenük nehéz, bántani őket szigorú védettségük miatt tilos. Három olyan károsulttal beszélgettünk, akik közel tucatnyi farkastámadást jegyeztek már fel.

Könnyebb prédák

Csontos Béla Telkibányán gazdálkodik 10 éve, szarvasmarhákat tart, 35 éve erdész. Mint mondja, először a nyolcvanas évek közepén találkozott farkasokkal, de azok még szlovákiai területekről áttévedt, kóborló egyedek voltak a Zempléni-hegységben. Négy-öt évvel ezelőtt a ragadozók ismét megjelentek Telkibánya környékén, és nem is volt velük probléma, egészen addig, amíg egyetlen falka járta a vidéket. Volt vad bőven, tudtak zsákmányállatra vadászni – tette hozzá. Tapasztalataik szerint azonban mára három-négy falkányi farkas portyázik az erdőkben a környéken, véleménye szerint húsznál is többen lehetnek. Először három éve észlelte, hogy farkasok támadták meg a tehéncsordát, azóta minden évben elvittek egy újszülött borjút – mondta.

A fiatal állatok könnyű prédák, mert az ellés után az anya nem viszi be a borjút a gulyába, azután már a közösség védelmezi őket. Amíg azonban külön van a többi egyedtől, könnyen el tudják vinni – magyarázta. Úgy gondolja, a nagyragadozók rákaptak a fiatal borjúhúsra, és ez nem kecsegtet sok jóval. Véleménye szerint mindez azért van, mert a korábban Zemplén-szerte elterjedt muflonok teljesen eltűntek, vélhetően a farkas jelenléte miatt jelentősen megcsappant a szarvas- és őzállomány is, a vaddisznók több mint kilencven százaléka pedig a sertéspestis áldozata lett – sorolta. Így nem maradtak a farkasnak csak az őzek, a szarvasok, valamint a szarvasmarha és a juh – közölte. Hozzátette: a vadon élő állatok vadászata nehéz a farkasoknak, hiszen azok gyanakvóak, gyorsak és ügyesek. A szarvasmarha viszont nincs felkészülve a farkasfalka elleni védekezésre, könnyen becserkészhető, és nagy tömegű húst jelent a ragadozók számára. Kiemelte: emiatt már szükség lenne a farkasok tervezett és ellen­őrzött gyérítésére is. Emlékeztetett rá: szeptemberben bejárta a közösségi oldalakat egy videófelvétel, amit a füzéri polgármester, Horváth Jenő készített Csontos Béla legelőjén, ezen egy legalább öttagú farkasfalka látható. Úgy véli, jól érzékelhetően nem tartottak senkitől, ugyanis teljesen nyugodtan járkáltak a jól belátható, szabad területen, alig ötszáz méterre a gulyától.

A gazdálkodó attól tart, hogy a farkasok gyorsan rászoknak a könnyű prédára, és az eddiginél is jobban dézsmálják majd az erdőkhöz közeli legelőkön tartózkodó haszonállatokat.

A probléma az – tette hozzá –, hogy az összes kártérítési igényét elutasították, így nem remélhet ellentételezést a farkasok által levadászott állatokért. Jelenleg teljesen tanácstalan, meglátása szerint, ha ez így megy tovább, a ma alkalmazott állattartás a Zemplénben hamarosan meg fog szűnni.

Először idén nyáron

A Mogyoróska melletti Csonkás-tanyán gazdálkodó Némethné Egri Henrietta a családjával 15 éve foglalkozik húsmarhatenyésztéssel. Egy francia fajtával foglalkoznak, amely minden életkorban piacképes – magyarázta. Gazdaságuk törzstenyészet, ami azt jelenti, hogy más tenyészetek számára is értékesítenek tovább tartásra tenyész­állatokat, ezek kivételesen értékesek. Állataikat idén nyáron támadták meg először farkasok – közölte. Ez – állítja – teljesen felkészületlenül érte őket, mert nincsenek tapasztalataik arról, hogy például egy farkastámadás minek a következtében alakul ki, és mit kell ellene tenni. Először nem is gondoltak rá, hogy farkasok okozhatták a károkat, minden esetben állatorvost hívtak, és a harmadik károkozást követően vált világossá, hogy a ragadozók látogatják éjjelente az erdők által körbevett területen legelő csordát. Ezt – mint mondta – az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai is megerősítették.

Szemben a farkassal

A harmadik esetben az elhullott állat mellett jól kivehetőek voltak a farkasnyomok, a sérülések és az elejtés módja is mind farkasokra utaltak – mesélte. Ezután tudták meg, hogy előzőleg már Baskón is volt hasonló eset. Mint mondta, ha ezt tudták volna, teljesen átszervezik a legeltetést, nem vitték volna be például a szarvasmarhákat egy erdő által teljesen körbezárt területre. Ezt követően megerősítették az állataik őrzését, a férjével együtt éjszakára kiköltöztek, hálózsákban a csorda mellett aludtak. Ekkor tapasztalták meg, hogy minden szakmai vélemény ellenére a farkas bizony nem fél az embertől. A jelenlétük semmilyen hatással nem volt a falkára, pedig kutya is volt a társaságukban, valamint egy fémhordóban tüzet gyújtottak. „15–20 méterre megközelítettek bennünket, érdeklődve szemléltek, hogy mit csinálunk, vajon milyen állatfaj lehetünk” – idézte fel a farkasokkal való első találkozást a gazdálkodó. Öt nap múlva következett be a következő támadás, a gazdák akkor is kinn voltak a helyszínen. Beszámolója szerint minden igyekezetük ellenére csak annyit tudtak elérni, hogy a ragadozók nem tépték szét a kiszemelt borjút, hanem „csak” a gerincét törték el. A gulya és az anyatehén megpróbálták megmenteni a fiatal állatot, de nem sikerült. A csetepaté közben az anyaállat is komoly sérüléseket szenvedett. Az állományt ezután hazahajtották a tanyára, ugyanis világossá vált számukra – és a szakemberek is ezt erősítették meg –, hogy nappal sincsenek biztonságban a szarvasmarhák a 40 hektáros legelőn. Ez azért nem mindegy számukra, mert természetvédelmi legeltetésre van alapozva a gazdálkodásuk. Amellett, hogy nem tudták a legelőt hasznosítani, haszonállatokat vesztettek, a család megélhetését biztosító gazdálkodást a farkas jelenléte miatt teljesen át kell szervezniük – mondta.

A szarvasmarhák stresszesek

3. kép: Idilli kép, de az állatok is egyre stresszesebbek

Némethné Egri Henrietta hozzátette: a szemmel látható veszteségek mellett másra is hatással van a farkasok jelenléte miatti fenyegetettség. A szarvasmarhák stresszesek, elmondása szerint olyan helyzet is előfordult, hogy a pánikba esett sérült állat nem tudta beazonosítani a gondozóit, és ellenük fordult, emiatt maguk is megsérültek. Hozzátette: minden legelőjükön turistaút vezet keresztül, így félő, hogy a túrázókra is veszélyt jelenthetnek a túl magabiztossá vált ragadozók. Ha nem is közvetlenül a farkas miatt kerülhetnek veszélybe, de a megrémített haszonállatok is másképp viselkedhetnek a ragadozók folyamatos jelenléte miatt, mint máskor. A kártérítési igényüket – arra hivatkozva, hogy nem feleltek meg az ahhoz szükséges feltételeknek – eddig elutasította az összes illetékes hatóság. Kiemelte: próbálkoztak villanypásztorral is, de az első szélvihar után a lehullott faágak több helyen megrongálták a hálózatot. Hozzáfűzte: az erdőben a szabálytalan alakú legelők miatt nehézkes is kihúzni a többsornyi vezetéket, ráadásul a füvet folyamatosan kaszálni kell, amire nincs energiájuk, és vállalkozót sem találnak erre a munkára.

Farkasbarát település

Horváth Jenő, Füzér polgármestere gazdálkodik is a település határában. Állat­állományából több mint egy évvel ezelőtt egy, közvetlenül a lakott területek mellett legelésző borjút vadásztak le és fogyasztottak el részben a farkasok. Mint elmondta, azóta több fórumhoz is kártérítésért fordult, hogy a körülbelül 150 ezer forint értékű borjú ára megtérüljön, de nem járt sikerrel még bírósági úton sem. Kiemelte: sem gazdálkodóként, sem pedig polgármesterként nem kívánja a farkasok vesztét, mi több, Füzér farkasbarát településsé szeretne válni. Ahhoz azonban, hogy a nagyragadozók, valamint az állattartók is zavartalanul éljenek a térségben, szükséges, hogy kialakítsanak bizonyos feltételeket. Ezekre tesznek hamarosan ajánlásokat, javaslatokat a mezőgazdasági minisztériumnak – mondta. Erre égető szükség lenne, mert már annyira megszaporodtak a farkasok okozta károk, hogy azokat követni is nehéz. Mint hozzáfűzte, Nagy István agrárminiszterhez szeretne fordulni, arra kérve a szaktárca vezetőjét, hogy vizsgálják felül a jelenleg hatályos kártérítési rendeletet. Hozzátette: községük önkormányzata már tavaly kinyilvánította, hogy farkasbarát településsé szeretne válni, aminek az a lényege, hogy lefektetnék azokat a kereteket, amelyek során a védett állatok – például a farkas – károkozását megtérítik, de szükség lenne a meglehetősen nagy összegre rúgó védekezési költségek legalább egy részének kompenzálására is. Ezt területalapon vagy haszonállat-darabszámra kivetítve lehetne megítélni – közölte. A polgármester hozzátette: a farkas mellett a település környékén élnek hiúzok, valamint volt már példa arra is, hogy medve nyomait észlelték, amelynek élettere közelít a Nagy-Milic térségéhez. Emiatt Füzér térségét ragadozóvédelmi területté szeretnék nyilváníttatni. Hozzátette: ezzel kapcsolatban a térségi vadászati szervezetek bevonására is szükség van, mert a nagyragadozók jelenléte a vadgazdálkodással foglalkozók tevékenységét is érinti. Az ugyancsak szakminisztériumi hatáskör, hogy Zemplén egyes területeit a szakhatóságokkal, a természetvédelemben dolgozó szervezetek, valamint a vadásztársaságok bevonásával különleges vadászati területté nyilváníthassák. Ezek összessége adna keretet ahhoz, hogy a farkas mint kiemelten védett ragadozó, valamint az összes többi – gazdálkodói, vadászati szervezeti, turisztikai – terület megtalálja.

Forrás: BOON.hu
Képek forrása:

1.- 2. kép: Pixabay
3. kép: BOON

Videó forrása: Füzér Község Önkormányzata

Természetvédelem

Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák

A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.

Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.

Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.

A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.

Forrás: KEFAG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Forrás: WWF
Tovább olvasom

Természetvédelem

Az „Ezres tűz” után újraindul a vegetáció Csönge határában

Vöröstölgyet telepítettek az erdészek a csöngei erdőtűz által elpusztított területen

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Gyönyörűen sorolnak a kis vöröstölgy csemeték, és az elegyfafajok is szépen hajtanak. A csöngei erdőtűz által elpusztított 9.64 hektáros állami erdei fenyves helyére megfelelő talajelőkészítés után 2025 őszén 2 ezer 400 kilogramm vöröstölgy makkot vetettünk el, és 3 ezer 600 vöröstölgy csemetét ültettünk, azután, hogy az úgynevezett „ezres tűzre” emlékezve szemléletformáló nap keretében diákok a katasztrófavédőkkel és az erdészeinkkel közösen jelképesen ezer csemetét ültettek el itt.

A téli csapadék az elmúlt években kimaradt, ennek és a forró, száraz nyaraknak következtében jelentősen csökkent országszerte, így Vas vármegyében is a talajvíz szintje, és nőtt meg jelentősen a szabadtéri tüzek veszélye. A klímaváltozás várható hatásai és a termőhelyi viszonyok miatt döntöttek úgy szakembereink, hogy ezen a területen vöröstölgy kerül az elpusztult erdei fenyő állomány helyére. Dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának erdőművelési műszaki vezetője rendszeresen figyeli a természeti katasztrófa sújtotta területen a kis csemeték fejlődését. A silány, úgynevezett rozsdabarna cseri erdőtalajon szépen növekednek a vöröstölgyek és a beültetett vadkörte, vadalma, madárcseresznye, mezei juhar elegyfafajok is. A tűz pusztítása után a természet élni akarását mutatja, hogy a kökény, a galagonya, a vadrózsa, és a lágyszárúak is megindultak. A sekély termőréteg alatt vörös kavics van, így fontos szerepe van kipárolgás megakadályozásában, a vízvisszatartásban a talajt fedő növényzetnek. A vöröstölgy árnyéktűrő fafaj, és hamarosan túlnövi a többi itt élő cserjét, lágyszárút. De ha túlságosan megerősödnének, akkor a sorokból kiszedjük ezeket, hogy biztosítsuk a fő- és elegyfafajok fejlődését. – mondja szakemberünk. A vadkártól óvott, bekerített területen még hosszú évekig ápoljuk majd a kis csemetéket, hogy újra erdő lehessen a területen

Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom