Keressen minket

Természetvédelem

Folyamatosak a vizes élőhelyek helyreállítását szolgáló fejlesztések

Február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja, éppen 50 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá az iráni Ramsar városában a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Magyarország élen jár az egyezmény végrehajtásában, ezzel párhuzamosan folyamatosak a vizes élőhelyek helyreállítását célzó fejlesztések.

Közzétéve:

Február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja, éppen 50 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá az iráni Ramsar városában a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Magyarország élen jár az egyezmény végrehajtásában, ezzel párhuzamosan folyamatosak a vizes élőhelyek helyreállítását célzó fejlesztések.

50 évvel ezelőtt, ezen a napon írták alá az iráni Ramsar városában a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt (Kép: AM)

Az elmúlt 10 évben az állami természetvédelem soha nem látott volumenben valósított meg természetvédelmi beruházásokat, amelyek jelentős része a vizes élőhelyek helyreállítására irányult. A több mint 76 milliárd forint összértékű 272 egyedi beruházás révén összességében 232 355 hektárnyi területen javítottuk, illetve javítjuk az élőhelyek állapotát, továbbá biztosítjuk a természetvédelmi kezelés infrastrukturális feltételeit. A beruházáscsomag forrásainak mintegy harmadát (35%) – 58 projekt, 26,8 milliárd forint értékben, összesen 77 770 hektárnyi területen – vizes élőhelyek helyreállítását célzó fejlesztések megvalósítására használtuk, használjuk fel.

Folytatva az előző európai uniós pénzügyi időszakban követett irányokat, célunk, hogy 2030-ig további legalább 100 000 hektáron javítsuk a természeti értékek állapotát, illetve gondoskodjunk az aktív természetvédelmi kezelés feltételeiről.

A Ramsari Egyezmény a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike, mára már 171 ország csatlakozott hozzá, amelyek összesen 2414 ramsari területet jelöltek ki a vizes élőhelyek védelmére. Ezek összesített kiterjedése meghaladja a 2,5 millió km2-t, ami több mint 27 Magyarországnyi területet jelent.

Fehér-tó
Az idei világnap jelmondata a vizes élőhelyek és a víz kapcsolatrendszerére hívja fel a figyelmet: a vizes élőhelyek nemcsak gazdag élőviláguk miatt fontosak, hanem különböző, úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásaik is kiemelkedőek: a vizes élőhelyek természetes szűrőként működve kiemelt szerepet játszanak felszíni és felszín alatti vízbázisaink védelmében, jelentős továbbá hatásuk az éghajlat-változás miatti szélsőségek (pl. extrém árvizek, aszályok, vagy hőhullámok) enyhítésében is. Bölcsen kell tehát gazdálkodnunk velük, a magunk és az utánunk következő nemzedékek jól felfogott érdekében is.

Magyarország 1979-es csatlakozását követően napjainkig 29 vizes élőhelyet jelölt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, mintegy 260 667 hektár kiterjedéssel, ami az ország területének 2,8 százaléka. Hazánk számára kiemelten fontos az Egyezmény végrehajtása, erre jó példa a határon átnyúló Ramsari területek kihirdetése Szlovákiával és Ausztriával közösen, és ezáltal a jószomszédi együttműködés kialakítása, illetve folytatása ezen a szakterületen is, emellett a világ első úgynevezett „Ramsari városai” között egy magyar város, Tata is részesült ebben az elismerésben 2018-ban.

A Vizes Élőhelyek Világnapján már hagyományosnak tekinthető országos rendezvényt, konferenciát az idei évben a járványhelyzet miatt nem tudja megrendezni az Agrárminisztérium. A nemzeti park igazgatóságok azonban, természetesen figyelemmel a járványügyi előírások betartására, több szabadtéri, illetve online programot is szerveznek erre az alkalomra: van olyan igazgatóság, amelyik vezetett túrát szervez (létszámkorláttal) egy vizes élőhelyhez, és van, ahol a közösségi média segítségével emlékeznek meg a világnapról.

Forrás: AM

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom