Keressen minket

Természetvédelem

51 éves a Ramsari Egyezmény

A nemzetközi szerződést megalapozó konferenciát 1971. február 2-án tartották az iráni Ramsarban

A Ramsari Konvenció hazánkban a Ramsari Egyezményként vonult be a köztudatba. A nemzetközi szerződést megalapozó konferenciát 1971. február 2-án tartották az iráni Ramsarban – közölte a Nimród.

A nemzetközi szerződést megalapozó konferenciát 1971. február 2-án tartották az iráni Ramsarban (Kép: Pixabay)

Abban az évben alig néhány ország írta alá az egyezményt, majd világszerte sorra csatlakoztak az államok. Magyarország 1979. augusztus 11-én írta alá a szerződést, amellyel egyszer és mindenkorra véget ért a nagy vízivadvadászatok kora Magyarországon. Felismerték ugyanis, hogy a vizes élőhelyekhez köthető fajok védelmében a költő-, vonuló-, táplálkozó- és téli telelőhelyek megőrzése globális feladat, és ebben egy-egy állam külön aligha érhet el sikereket.

Az egyezményben általánosan öt nagy élőhelycsoportot határoltak el, így ismerünk tengeri élőhelyeket, folyótorkolatokhoz, tavakhoz kapcsolódó, folyók menti és mocsári élőhelyeket. Csatlakozásával hazánk egy évvel előzte meg Japánt és Hollandiát. Kanada 1981-ben, Ausztria 1983-ban, majd az 1986-os francia, belga csatlakozás után, 1987-ben az Amerikai Egyesült Államok is belépett.

A szervezet székhelye Svájcban, Gland városában található, jelenlegi elnöke a biológus Martha Rojas Urrego. A Ramsari Egyezmény oltalma alatt ma már világszerte 2435 terület áll, amely mindösszesen 254 millió hektárt tesz ki. Anglia 175 területével az első helyen áll, míg Bolívia 148 000 km2 területtel az első a vizes élőhelyek védelmében. A konvenció sikerét az is mutatja, hogy az államok mellett további nemzetközi szervezetek is csatlakoztak hozzá. Az egyezmény vonatkozásában különösen értékes, hogy határokon átnyúló területek védelmével kapcsolatban összefogott a szakma, és a Kárpát-medencében élő országok természetvédelmi szakemberei eredményes munkákról számolhatnak be.

Február 2-át a vizes élőhelyek napjává választották. Hazánkban ma 29 területet ismer a nemzetközi közösség, amely mindösszesen 260 677 hektárt fed le.

Forrás: Nimród.hu – Dr. Szilágyi Bay Péter

Természetvédelem

Felfedezték a kornistárnics legjelentősebb Dráva menti élőhelyét

Több száz tőből álló kornistárnics állományra bukkant a napokban Lakócsa mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, Csór Sándor. A Dráva mentén korábbról itt már ismertük a növény kisebb élőhelyét, valamint Rinyaújlak határában is van egy eltűnőben lévő állománya. A most felfedezett állomány a Dráva mentén a legjelentősebbnek számít.

Kornistárnics

A kornistárnics. (Fotó: Csór Sándor – Duna-Dráva Nemzeti Park)

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre. (Ábra: DDNPI)

Ez a lila színű, térdmagasságig megnövő vadvirágunk nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Kiszáradó láprétek ritka faja, melyekre jellemző hogy a tavaszi elárasztás után nyár végére kiszáradnak. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvíz viszonyok változása miatt, valamint a gyepgazdálkodás átalakulása és az invazív fajok tömeges megjelenése következtében állománya csökken. Hazánkban 1982-ben nyilvánították védetté, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A népi gyógyászatban a tüdőbaj kezelésére használták, tudományos elnevezése is erre utal (Gentiana pneumonanthe, a pneumo tüdőt jelent).
2018-ban az Év vadvirágának választották.

Forrás:  Schulcz Andrea – Duna-Dráva Nemzeti Park

Fénykép: Csór Sándor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Dévaványára szokatlanul korán érkezett meg az első gatyás ölyv

A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai részterületén meglepően korán, már szeptember 2-án felbukkant az első, telelésre érkező gatyás ölyv.

Gatyás ölyv. (Fotó: Marik Pál – Körös–Maros Nemzeti Park )

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A gatyás ölyvek élőhelye a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden gatyás ölyvnél megtalálható.

Fő zsákmányuk a mezei pocok, így azokon a teleken, amikor rágcsáló gradáció van, nagyobb számban maradnak nálunk. Az, hogy mikor érkeznek, elsősorban attól függ, hogy a költőterületükön milyen a táplálékbázis. Ez a korai példány valószínűleg olyan helyről jött, ahol most nagyon kevés a táplálék.

Mivel az Alföld többi részéhez hasonlóan Dévaványa térségében is száraz volt a nyár, s ez kedvez az üregekben költő rágcsálóknak, így valószínűleg hamarosan növekszik majd a mezei pockok és güzüegerek állománya. Feltételezhető tehát, hogy a gatyás ölyvek bőven találnak majd táplálékot nálunk. A térségben az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a magyar gurgolya Veszprémben

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Veszprém szikláin, a Benedek-hegytől a Sintér-dombon, a völgyhidat szegélyező gyepeken és az út miatt keresztülvágott sziklafalakon át a Betekints-völgyig most jól láthatók a néhol tömegesen virágzó, tömött ernyőcskéjű magyar gurgolya (Seseli leucospermum W. & K.) magas növésű, virágzó példányai.

Magyar gurgolya. (Fotó: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park)

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Az egyébként különösebben nem feltűnő növény kizárólag hazánkban fordul elő, a Magyar Középhegység dolomithoz kötődő, bennszülött faja. Kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. A faj dolomit sziklagyepeken él, rendkívül jól bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű élénkzöld kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújt, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A legtöbben nem gondolnák, hogy városaink közül nincs még egy, ahol belterületen ennyi és ilyen nagy természetvédelmi értékkel bíró, fokozottan védett természeti érték található. A tízezres egyedszámra becsült állománynagyságú magyar gurgolya mellett ugyan lényegesen kisebb egyedszámban – de szép számmal megtalálható az ugyancsak fokozottan védett Lumnitzer-szegfű is, amely ilyenkor szürkéskék párnáiról ismerhető fel a gurgolyáéhoz hasonló élőhelyeken.

Szerencsére a magyar gurgolya extrémnek mondható élőhelyei egyelőre nincsenek veszélyben, azonban a frekventáltabban látogatott kilátópontok közelében a bolygatás hatására megváltozó fajösszetételnek (gyomosodás) van leginkább negatív hatása a fajra is.

Forrás: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom