Keressen minket

Természetvédelem

Megoldották a madárgyilkos szélerőművek problémáját

Egy kilométeres távolságból is képes bemérni a madarakat, és az adott fajra igazítottan akár le is szabályozza a repülési vonalban működő szélturbinák forgási sebességét egy új, mesterséges intelligenciára épülő rendszer.

Egy kilométeres távolságból is képes bemérni a madarakat, és az adott fajra igazítottan akár le is szabályozza a repülési vonalban működő szélturbinák forgási sebességét egy új, mesterséges intelligenciára épülő rendszer.

Az új technológiának köszönhetően nem lesz több madárpusztulás (Kép: PIxabay)

Elsőbbséget kaphatnak a madarak
A madarak és a szélturbinák konfliktusa lényegében az utóbbiak 1990-es években kezdődő drasztikus volumenű terjedése óta létezik. Leginkább úgy, hogy a szélerőművek kárt tesznek, vagy akár meg is ölik az arra repülő, a lapátokba ütköző állatokat. Tanulmányok készültek az elmúlt évtizedekben a jelenségről, és bár a madarak halálozását soha nem lehet figyelmen kívül hagyni, a bizonyíthatóan legfeljebb 1-2 madár/turbina/év meglehetősen alacsony arány (például az ember egyéb természeti beavatkozásaihoz viszonyítva).
Miért nem látják a madarak a lapátokat?
A norvég tudósok szerint a szélturbina lapátjainak ütköző madarak az emberi fogalmak szerint  “nem jól látják” a rotort. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy a forgó fehér pengéket – melyeknek hossza meghaladhatja a 100 métert, és a lapárvégeken mérhető maximális sebesség elérheti 300 km/órát is – szintén általában gyorsan repülő madarak nem mozgó tárgyként érzékelik és azonosítják. Hanem valamiféle elmosódott, elmaszatolódott tárgynak, ami viszont (szerintük) nem mozog – így valószínűsítve az ütközést. Ezek csökkentésére ezért lehet jó megoldás, ha az átfestett egy-egy rotorlapát afféle megerősítő-figyelemfelhívó vizuális jelzésként szolgálhat, mert így a madaraknak megfelelő időben adhat lehetőséget a kitérő manőverre
A szélerőművek száma, mérete és kiterjedése azonban a világban folyamatosan és drasztikusan nő, így a téma mindig a felszínen marad. Különösen éles vita tud kialakulni ez ügyben akkor, ha védett állatokról van szó, de az is igaz, hogy régóta általános elvárás, hogy már a szélfarmok tervezése és engedélyezése során is számos olyan tételt és körülményt be kell kalkulálni, amely az adott területen élő, ott előforduló madarakhoz (vadon élő állatokhoz) kapcsolódik.

Így került be az a természetvédelmi regula, hogy a védett fajok életkörülményeit is védeni kell, hogy a szélfarmok nem épülhetnek például vonulási útvonalak közelébe, illetve: hogy a tornyok és lapátok működési helyszínéül kiszemelt területekről alapos élővilág-térképpel is rendelkezni kell. Számos más kikötés is van – hasonlóképpen szigorú madárvédelmi előírások vonatkoznak a repterek működésére, de a nagy, egybefüggő üvegfelülettel burkolt épületek üzemeltetőire is. Ezzel együtt fontos, hogy a vadon élő állatokra gyakorolt hatásokat a szélerőművek tervezése, építése és üzemeltetése során figyelembe vegyék. Már csak a technológia globális méretű, gyors fejlődése és elterjedése miatt is.

A probléma nagyságának valós felmérésére és a megoldások kutatására évek óta zajlanak vizsgálatok, és ma már annál jóval kifinomultabb megoldások is bizonyítást nyertek, minthogy a madarakat adott esetben el kell költöztetni a lakóhelyükről a szélerőművek – és az áramtermelés érdekében. Ilyen megoldással álltak elő a Norvég Természetkutató Intézet (Norsk institutt for naturforskning, NINA) kutatói tavaly nyáron, amikor a 150 MW termelési kapacitású, szárazföldi Smola szélfarmon végzett több éves adatgyűjtés és adatelemzés, illetve tesztelés eredményeként arra jutottak, hogy ha a turbinalapátok egyikét (a három közül) feketére festik, akkor e kontrasztfestés önmagában több mint kétharmadával (72 százalékkal) csökkenteni tudja az ütközésben megsérülő vagy elpusztuló madarak számát.

Az új megoldás azonban első nekifutásra képes volt még a norvég megoldásnál is jelentősebb madár-baleseti aránycsökkenést produkálni. Ehhez a fekete festéknél jóval többre volt szükség: egy olyan kameratorony rendszerre (illetve az arra fejlesztett analitikai és szoftverrendszerre), mely a szélturbinák vezérléséhez kapcsolódva reagál a környezetében felbukkanó madarakra.

Az IdentiFlight madárérzékelő rendszer ötvözi a mesterséges intelligenciát a nagy pontosságú optikai technológiával a sasok és más védett madárfajok felderítésére. A cég küldetésének tekinti, hogy csökkenthető legyen a szélerőműves fejlesztőkre és üzemeltetőkre nehezedő nyomást az ügyben, hogy az építményeik, a forgó szélturbina lapátok védett állatfajok életét veszélyeztethetik. Egy olyan kifinomult rendszert építettek, mely nem csak az ütközések valószínűségét csökkenti minimálisra – például azáltal, hogy akár több turbina működésének korlátozását is megteheti a szélerőmű vezérlőrendszerein keresztül, ha úgy észleli, hogy a madarak repülési útvonala miatt az állatok ütközésveszélyben vannak kitéve. Hanem még a szélturbinák építése és installálása előtt pontosan számszerűsíteni képes a terület madáraktivitását.

Az optikai felismerést és a gépi tanulási technológiákat ötvöző madárvédelmi rendszert élesben egyből nehéz körülmények közt tesztelték: a Duke Energy 2010 óta működő Top of the World Windpower nevű, 200 MW-os szélerőmű parkjába, Wyomingba. Az eredmény: 82 százalékos hatékonyságjavulás. A mérésekről, a módszertani és a kutatási eredményekről a Journal of Applied Ecologyban hosszú értekezés jelent meg, de a rendszerrel az Amerikai Szél és Vadvédelmi Intézet (American Wind and Wildlife Institute, AWWI) is tesztelt – ők 96 százalékos hatékonyságot mértek.

Az AWWI kifejezetten úgy véli, hogy a technológiai fejlődés még tovább növelheti az IdentiFlight hasznosságát. A rendszer az adatbázisban jelenleg 47 millió felvétel van a védett fajokról, melyet felhasználva folyamatosan képesek jobb reagálásokra – úgy is, hogy minimálisra csökkentik a szélerőmű termelési veszteségét.

Forrás: Napi.hu

Természetvédelem

Ismét felmérést végeztünk a földikutya-rezervátumban

Kiskunsági Nemzeti Park: December elején – ahogy 2013 óta minden évben – ismét elvégezték munkatársaink a Bajai Földikutya-rezervátum Természetvédelmi Területen található földikutya túráscsoportok felmérését. Ennek eredményeként kaphatunk képet hazánk legveszélyeztetettebb gerinces állatának bajai állománynagyságáról, és az élőhelyet érintő esetleges változásokról.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park 

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

A délvidéki földikutya (Nannospalax leocodon montanosyrmiensis) egykor a nagy kiterjedésű sztyeppei füves élőhelyek lakója volt. Főként a XX. század második felében szűkültek be az élőhelyei az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági művelés és a mesterséges erdősítések térhódításának következményeként. Ez a kis testű talajlakó rágcsálónk napjainkban alig néhány kárpát-medencei élőhelyen fordul elő. Hazánkban Kelebia és Ásotthalom mellett Baján és Albertirsán élnek erősen izolált populációi. A határainkon túl is csupán Szabadka és Újvidék mellett található néhány állománya, szintén kedvezőtlen természetvédelmi helyzetben.

Legnagyobb hazai állománya a Baja melletti egykori katonai gyakorlótéren lelhető fel, amelyet a 2013-as „felfedezése” után – felismerve a terület jelentőségét – 2017-ben miniszteri rendeletben védetté nyilvánítottak, Bajai Földikutya-rezervátum Természetvédelmi Terület néven. A helyi populáció megtalálása óta a szakemberek minden évben elvégzik a területen található földikutya túráscsoportok (az egymáshoz közel lévő, így valószínűleg egy egyedhez kötődő túrások) felmérését, ennek eredménye alapján tudnak képet kapni a földikutyák hozzávetőleges állománynagyságáról és az élőhelyet érintő esetleges változásokról. A Bajai Földikutya-rezervátum esetében a szakértők úgy gondolják, hogy a legnagyobb kiterjedésű hazai élőhelyen egy stabil, életképes földikutya-populáció él, a rezervátum megléte pedig hosszú távon szavatolhatja a faj fennmaradását.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park 

– Az állatok aktivitása főként az ősz végi időszakban erősödik fel, ilyenkor építik hosszú, táplálékszerző járataikat és ebben az időszakban jelennek meg a friss túrásaik is, amelyek alapján becsülhető az adott populáció nagysága. Továbbá ebben az időszakban már az idei születésű fiatalok is önálló életet élnek és kialakítják a saját járatrendszerüket, vagyis a kutatók ilyenkor tudnak legpontosabb képet kapni a területen élő földikutyák számáról – mondta el Tamás Ádám természetvédelmi őrkerület-vezető.

Hozzátette: ismereteink szerint ez az egyetlen olyan emlős állat, amely az evolúciója során – közel 2 millió évvel ezelőtt – a Kárpát-medencében alakult ki és különült el a többi földikutya fajtól, ezért evolúcióbiológia szempontból is igazi kuriózumnak számít, ami még nagyobb felelősséget ró hazánkra a faj megőrzésében.

Az idei felmérést a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a vajdasági Palics-Ludas Közvállalat két szakemberével kiegészülve december 1-jén végezték el. Tizenhárom szakember összesen 280 túráscsoportot regisztrált. Az egész napos felmérést Baja Város Önkormányzata felajánlásának köszönhetően egy vacsora követte. A távolról érkezett szakemberek elszállásolását is az önkormányzat vállalta fel.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park 

Az elmúlt években a túráscsoportok száma Baján 380 és 420 között ingadozott, az idei évben tapasztalt drasztikus csökkenés Tamás Ádám véleménye szerint a szakembereket is meglepte. Nem kizárt, hogy az aszályos évek sorozatának hatására, esetlegesen a táplálékkínálat lecsökkenése, vagy a szaporodási időszakban fellépő kedvezőtlen időjárás következményeként esett vissza ilyen mértékben az állomány, de ezek hipotézisek, közvetlen bizonyíték egyelőre nem áll rendelkezésre, ami a feltételezéseket igazolná.

A Kelebia térségében található állományok nagyságának felmérését 2009 óta Krnács György természetvédelmi őrkerület-vezető végzi. Nem kis munka ez, ha figyelembe vesszük, hogy közel 100 hektárt kell gyakorlatilag négyzetméterről négyzetméterre átvizsgálnia. Munkatársunk három nap alatt tudja ezt a területet bejárni. Mint tőle megtudtuk, ő is csökkenést tapasztalt a négy nagyobb és néhány kisebb kelebiai populáció túráscsoportjainak számában: a tavalyi 224 helyett ezúttal 165-öt számolt. Krnács György hangsúlyozta: ebből az adatból az állatok pontos számára nem lehet következtetni, és megfigyelhető, hogy a túráscsoportok mennyisége azért évről-évre ingadozik. A bajai és a kelebiai adatokban bekövetkezett mostani jelentősebb csökkenés viszont jelezheti, hogy a környezeti tényezők összességében idén nem voltak kedvezőek a talajlakó rágcsáló szaporodásának.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park 

Alig ezer délvidéki földikutya lehet a Földön

A délvidéki földikutya hazánk és Európa egyik legritkább emlős állata. Világállományát jelenleg 1000-1200 példányra becsülik. Hazánkban jogi védelmet élvez, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Egy lucernásba rakták le a veszélyes hulladékot – fotókkal

A Kecskeméti Járási Ügyészség veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt vádat emelt két férfival szemben, akik egyikük ingatlanában felhalmozott 8 m3-nyi hulladékot egy lucernásban pakoltak le. A vádlottak által lerakott hulladékban veszélyes hulladéknak minősülő azbesztet tartalmazó hullámpala, valamint kiselejtezett elektromos háztartási berendezések is voltak.

Fotó: Magyarország Ügyészsége

A vádirat szerint a fiatalabb vádlott 2022 márciusában elhatározta, hogy a tiszaalpári lakóhelyén felhalmozott építési-bontási törmeléket, beton-, cserép- és kerámia darabokat, gumiabroncsokat, hullámpalát és kiselejtezett elektromos háztartási berendezéseket tartalmazó, 8 m3 mennyiségű hulladékát elszállítja. Az idősebb férfi felajánlotta társának, hogy a hulladékot a saját tartózkodási helyéül szolgáló Nyárlőrinc közeli tanyán lerakhatja. Az elkövetők a szállításhoz egyik ismerősüktől utánfutót is béreltek.

A két férfi az utánfutóra, valamint a fiatalabb elkövető által használt kisteherautóra felpakolták, majd Nyárlőrinc közelébe szállították a hulladékot. Itt azonban nem az idősebb férfi ingatlanára, hanem a szomszéd lucernásába rakták azt le. Annak tartalmát az idősebb vádlott átválogatta, a számára hasznosíthatónak vélt anyagokat megtartotta, a többit pedig a saját tanyájának udvarán elégette.

A két férfi hulladékgazdálkodási tevékenység végzéséhez engedéllyel nem rendelkezett, a hulladékot illegálisan szállították és rakták le. A lerakott hulladékban veszélyes hulladéknak minősülő anyagok – így azbesztet tartalmazó hullámpala, valamint kiselejtezett elektromos háztartási berendezések – is voltak.

Fotó: Magyarország Ügyészsége

Az ügyészség a két férfit veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettével vádolja és ezért velük szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozza. A fiatalabb vádlott cselekményét felfüggesztett börtönbüntetés próbaideje alatt követte el, ezért az ő esetében ennek utólagos végrehajtására is indítványt tett az ügyészség.

Bűnösségükről a Kecskeméti Járásbíróság fog dönteni. A fotók a bűncselekmények helyszínén készültek.

Forrás: Magyarország Ügyészsége

Tovább olvasom

Természetvédelem

Jeladóval követjük az egerészölyvek mozgását

Kiskunsági Nemzeti Park: Három egerészölyvre GPS jeladót helyeztünk Kunpeszér környékén, hogy jobban megismerjük a ragadozómadarak területhasználatát és azt, hogy milyen gyakran ejtenek zsákmányul fokozottan védett rákosi viperát.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)

A rákosivipera-védelmi LIFE-projekt során végzett felméréseink eredményei rámutattak, hogy a madarak közül az egerészölyv az egyik leggyakoribb ragadozója a rákosi viperának. Annak érdekében, hogy jobban megismerjük az egerészölyvek területhasználatát és a rákosi vipera állományokra kifejtett predációs nyomását, három madárra GPS jeladót helyeztünk a Felső-Kiskunságban, Kunpeszér környékén. A jeladók segítségével nyomon követjük a vipera élőhelyek közelében fészkelő ölyvek mozgását.

Ahhoz, hogy az aprócska műszer a madarakra kerüljön, egy mű-uhu és háló segítségével meg kellett őket fogni. A leírva egyszerűnek tűnő műveletben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának tagjai működtek közre.

Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

A jeladók felhelyezése mellett a szakemberek meg is gyűrűzték a madarakat, az egyedek a könnyebb azonosítás érdekében a Heni, Paszkál és Hannibál neveket kapták. De hogyan is működnek a madarakra helyezett jeladók?
A mindössze 18 grammos jeladót, mintha csak egy kicsi hátizsák lenne, pántokkal a madár hátára rögzítjük. A mozgásban így nem akadályozza, és mivel a jeladó tömege nem több, mint a madár testtömegének 2 százaléka, a súlya sem befolyásolja az életét.

A három, jeladóval ellátott egerészölyv – Heni, Paszkál és Hannibál – mozgását térképen követhetjük nyomon. Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

A nyomkövető a GPS helymeghatározó által megadott földrajzi koordinátákat a mobiltelefon hálózaton továbbítja egy számítógépes rendszerre, amelynek segítségével az egyedek mozgásának térképes megtekintése is biztosított.

A nyáron felhelyezett, most már fél éve működő jeladók adataiból látjuk, hogy az egerészölyvek vadászterülete érinti a viperák lakta élőhelyeket is. A fészkelés után vizsgáltuk a fészkekben felhalmozódott táplálékmaradványokat, amiből kiderült, hogy az egyik ölyv biztosan fogott rákosi viperát a fiókáinak.

Reményeink szerint a jelölt madaraink olyan információkat szolgáltatnak, amelyek segítségével feltárhatjuk, hogy milyen táji-élőhelyi jellemzők befolyásolják az egerészölyv táplálkozóterület-választását.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom