Természetvédelem
Megoldották a madárgyilkos szélerőművek problémáját
Egy kilométeres távolságból is képes bemérni a madarakat, és az adott fajra igazítottan akár le is szabályozza a repülési vonalban működő szélturbinák forgási sebességét egy új, mesterséges intelligenciára épülő rendszer.
Az új technológiának köszönhetően nem lesz több madárpusztulás (Kép: PIxabay)
Így került be az a természetvédelmi regula, hogy a védett fajok életkörülményeit is védeni kell, hogy a szélfarmok nem épülhetnek például vonulási útvonalak közelébe, illetve: hogy a tornyok és lapátok működési helyszínéül kiszemelt területekről alapos élővilág-térképpel is rendelkezni kell. Számos más kikötés is van – hasonlóképpen szigorú madárvédelmi előírások vonatkoznak a repterek működésére, de a nagy, egybefüggő üvegfelülettel burkolt épületek üzemeltetőire is. Ezzel együtt fontos, hogy a vadon élő állatokra gyakorolt hatásokat a szélerőművek tervezése, építése és üzemeltetése során figyelembe vegyék. Már csak a technológia globális méretű, gyors fejlődése és elterjedése miatt is.
A probléma nagyságának valós felmérésére és a megoldások kutatására évek óta zajlanak vizsgálatok, és ma már annál jóval kifinomultabb megoldások is bizonyítást nyertek, minthogy a madarakat adott esetben el kell költöztetni a lakóhelyükről a szélerőművek – és az áramtermelés érdekében. Ilyen megoldással álltak elő a Norvég Természetkutató Intézet (Norsk institutt for naturforskning, NINA) kutatói tavaly nyáron, amikor a 150 MW termelési kapacitású, szárazföldi Smola szélfarmon végzett több éves adatgyűjtés és adatelemzés, illetve tesztelés eredményeként arra jutottak, hogy ha a turbinalapátok egyikét (a három közül) feketére festik, akkor e kontrasztfestés önmagában több mint kétharmadával (72 százalékkal) csökkenteni tudja az ütközésben megsérülő vagy elpusztuló madarak számát.
Az új megoldás azonban első nekifutásra képes volt még a norvég megoldásnál is jelentősebb madár-baleseti aránycsökkenést produkálni. Ehhez a fekete festéknél jóval többre volt szükség: egy olyan kameratorony rendszerre (illetve az arra fejlesztett analitikai és szoftverrendszerre), mely a szélturbinák vezérléséhez kapcsolódva reagál a környezetében felbukkanó madarakra.
Az IdentiFlight madárérzékelő rendszer ötvözi a mesterséges intelligenciát a nagy pontosságú optikai technológiával a sasok és más védett madárfajok felderítésére. A cég küldetésének tekinti, hogy csökkenthető legyen a szélerőműves fejlesztőkre és üzemeltetőkre nehezedő nyomást az ügyben, hogy az építményeik, a forgó szélturbina lapátok védett állatfajok életét veszélyeztethetik. Egy olyan kifinomult rendszert építettek, mely nem csak az ütközések valószínűségét csökkenti minimálisra – például azáltal, hogy akár több turbina működésének korlátozását is megteheti a szélerőmű vezérlőrendszerein keresztül, ha úgy észleli, hogy a madarak repülési útvonala miatt az állatok ütközésveszélyben vannak kitéve. Hanem még a szélturbinák építése és installálása előtt pontosan számszerűsíteni képes a terület madáraktivitását.
Az optikai felismerést és a gépi tanulási technológiákat ötvöző madárvédelmi rendszert élesben egyből nehéz körülmények közt tesztelték: a Duke Energy 2010 óta működő Top of the World Windpower nevű, 200 MW-os szélerőmű parkjába, Wyomingba. Az eredmény: 82 százalékos hatékonyságjavulás. A mérésekről, a módszertani és a kutatási eredményekről a Journal of Applied Ecologyban hosszú értekezés jelent meg, de a rendszerrel az Amerikai Szél és Vadvédelmi Intézet (American Wind and Wildlife Institute, AWWI) is tesztelt – ők 96 százalékos hatékonyságot mértek.
Az AWWI kifejezetten úgy véli, hogy a technológiai fejlődés még tovább növelheti az IdentiFlight hasznosságát. A rendszer az adatbázisban jelenleg 47 millió felvétel van a védett fajokról, melyet felhasználva folyamatosan képesek jobb reagálásokra – úgy is, hogy minimálisra csökkentik a szélerőmű termelési veszteségét.
Forrás: Napi.hu
Természetvédelem
Madártani érdekesség: fakó keselyű bukkant fel a Csanádi pusztákon
Egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén
Igazi madártani kuriózum, egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének közelében.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Igazgatóságunk természetvédelmi őre a hajnali túzokmonitoring során a Kopáncsi-pusztáról nyugatra haladva vette észre a madarat, amely egy dűlőút menti nyárfáról rugaszkodott el éppen. Hatalmas mérete azonnal elárulta, hogy nem a környéken megszokott sasfajok valamelyike éjszakázott a fán. Mivel a nagy madár egészen közelről ugrott meg, így szabad szemmel is gyorsan azonosítható volt, hogy egy fakó keselyűről van szó. Az ilyenkor jellemző izgalom okozta kapkodás ellenére fényképeket is sikerült készíteni róla.
Fakó keselyűk ugyan időről-időre feltűnnek hazánkban, azonban jellemzően csak rövid ideig tartózkodnak itt, így mindig nagy öröm, ha megfigyelünk egy-egy példányt. Hozzánk legközelebb Dél-Európában költenek, magas hegységek sziklapárkányain fészkelnek. Magyarországon csak ritkán jelennek meg kóborló egyedei, felbukkanásuk általában vonzza a madarak iránt érdeklődőket, hiszen méretével egyik hazai ragadozó madár sem vetekedhet. Szárnyfesztávolsága akár a 280 cm-t is elérheti. Homokszínű testéhez társuló sötét evezői, szőrgallérhoz hasonlító nyaktollai és pelyhes feje igazán karakteres kinézetet kölcsönöz neki.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
A most megfigyelt példány a nyárfáról történő elrugaszkodása után bő 1 km-t repült, majd egy gabonatarlón landolt, ahol rövid ideig tollászkodott. Később már nem sikerült megfigyelnünk a területen, de érdemes kémlelni az égboltot, mert bármikor felbukkanhat, akár többedmagával is.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Ugartyúk-hírek: zajlik a gyülekezés,és egy kiskunsági madár tragikus sorsa Egyiptomban
Több mint száz ugartyúk gyülekezik a Kiskunság három területén. Egy Kunszentmiklósnál gyűrűzött példány Egyiptomban került elő.
A nyár-végi időszak beköszöntével egyre több, vonulásra készülő pusztai madárfaj gyülekező csapatait figyelhetjük meg. Itt érdemes említést tennünk a rejtett életmódot folytató, elsősorban éjszaka aktív ugartyúkról is. Kollégáink folyamatosan végzik az egyedek számlálását, amelyek során egyre több példány kerül távcső elé, ami jól mutatja, hogy a vonulás előtti gyülekezés még javában tart.
A 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében (fotó: Sápi Tamás)
Az ugartyúkok vonulás előtti gyülekezése augusztus végétől egészen október végéig tart, és szeptember közepére éri el a csúcsát. Ebben az időszakban gyakran figyelhetünk meg színes gyűrűvel jelölt madarakat is (a témával kapcsolatos korábbi cikkünk itt érhető el). Az egyedi jelöléseknek köszönhetően körvonalazódik az adott év költési sikere, a fiókák mortalitási aránya, emellett messzebbről is érkezhetnek ide gyülekező madarak, amelyek további értékes adatokat szolgáltatnak a szakembereknek. A Kiskunságban három olyan gyülekezőhely van, ahol minden évben észlelnek kisebb-nagyobb gyülekező csoportokat kollégáink, ebből kettő kiemelkedő nagyságú. Kunszentmiklóson ezidáig legalább 69, Nyárlőrincen 26, Fülöpszállás külterületén pedig 8 egyed gyülekezik. A megfigyelések során eddig 7 színes gyűrűs és egy jeladós madarat sikerült azonosítani.
Ezek a madarak a szikes puszták rövidfüvű, extenzív legelőit, valamint vakszikes mozaikos területeket választanak nappali pihenőhelyüknek, ahol fontos a legeltetéses állattartás megléte, mivel ennek hiányában az élőhelyeik elszegényednek. Ennek megfelelően átalakul a növényzet, és elfoglalják a nádas-zsiókás mocsári növények. A legeltetés nemcsak az élőhely-növényzet szempontjából fontos, hanem a trágyához kapcsolódó táplálékbázis miatt is. Kollégáink megfigyelték, hogy ott van nagyobb gyülekezés, ahol van a közelben állattartás és trágyadomb. Éjszakai táplálkozóhelyüknek szántószegélyeket, gyepperemeket, kiszáradt tómedreket választanak, mivel itt találják meg a számukra fontos táplálékokat amelyet gyíkok, rovarok, békák és kisrágcsálók alkotnak.
Kiváló rejtőszínüknek köszönhetően alkalmas nappalozó hely lehet számukra még a kukorica-, gabona- és napraforgótarlók, valamint a sekélyen tárcsázott rögös szántóföldek, ahová veszély esetén le tudnak lapulni és biztosított számukra a takarás.
Kiskunsági ugartyúk Egyiptomban
Az afrikai telelőterületeikről márciusban-áprilisban visszainduló rejtett életmódot folytató madarakra számos veszély leselkedik. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb az orvvadászat, amely jelentős hatással van a lecsökkent és rendkívül sérülékeny európai állományokra. Itt érdemes megemlíteni azt a 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében. Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik.
Milyen veszélyek leselkednek még rájuk?
Az ugartyúk és más földön fészkelő madárfajok számára a költőhelyek átalakulása szintén jelentős veszélyeztető tényező. Eredeti költőhelyük jelentős részben átalakult, így ma már másodlagos élőhelyeken; szántókon, kopár ruderális élőhelyeken is előfordul.
Természetes élőhelyein megmentésük kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, az alacsony növényzetű költőhelyeket elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.
A faj ugyan lehetőségeihez mérten alkalmazkodott eredeti élőhelyei zsugorodásához, ám a művelt szántókon fészkelő párok fészekalját a különféle zavarások, illetve a tavaszi mezőgazdasági munkák (pl. talajmunkák) veszélyeztetik, de az agráriumban tapasztalható intenzív kemizálás is kedvezőtlenül hat rá, elsősorban a táplálékbázisának csökkenése okán.
A faj védelme elsősorban a területek adottságaihoz igazodó földhasználati formák megvalósítására épül, de állományának drasztikus csökkenése az egyedi védelmi intézkedéseket is indokolttá teszi. A megtalált fészkek és revírek környezetében a gazdálkodási tevékenység időszakos korlátozása válhat indokolttá.
Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik (forrás: Magyar Madárgyűrűzési Központ)
Az élőhelyi átalakulások és az intenzív mezőgazdasági művelés mellett a ragadozók károkozása is jelentős lehet. A Felső-Kiskunságban a túzok és a rákosi vipera védelme érdekében a KNPI és a térség vadászatra jogosultjai tervszerű ragadozógazdálkodást folytatnak, ami kedvezően hat az ugartyúkok költési sikerére is. Így a védelmi intézkedések eredményeként az őszi vonulásuk előtt gyönyörködhetünk még szép számú gyülekező csapataik látványában.
Az ugartyúk hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft
Forrás: KNP
Természetvédelem
Kiszáradó patakok és a folyami rák menedékei a Cserhátban
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei folyami rákokat mentettek.
A fél évszázada még sokfelé elterjedt folyami rákot (Astacus astacus) napjainkra kihalás fenyegeti a Cserhátban. A vízfolyások medrének átalakítása, a vízszennyezés és feltételezhetően az őshonos európai rákokat pusztító, rákpestis nevű fertőző betegség egyaránt hozzájárulhattak, hogy az utóbbi években már csak a tájegység négy patakjából kerültek elő a faj állományai. 2026 nyarán azonban ezek a megmaradt, kis egyedszámú populációk is veszélybe kerültek.
A Zsunyi-patak kiszáradt medre a Keleti-Cserhátban. Fotó: Harmos Krisztián – BNPI
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság alapvető feladata, hogy működési területén figyelemmel kísérje az élőhelyek, életközösségek állapotának változását, és lépéseket tegyen a felmerülő problémák kezelésére. A természetvédelmi kezelésben a hosszú tervezést igénylő, komoly költségvetésből megvalósuló projektek mellett szükség van az adott helyzetre gyors reagálást biztosító, saját munkával végzett beavatkozásokra is. Az idei év nyarára kialakult aszályhelyzetben különös figyelmet igényeltek a Cserhát olyan, korábban állandó vizű patakjai, amelyek még értékes élővilágnak adnak otthont. A júliusi ellenőrzések azt mutatták, hogy valamennyi ilyen patak részlegesen kiszáradt; csak a medrük mélyebb részein megmaradt – a felszínen csordogáló néhány mm-es mélységű vízből vagy a felszín alatti szivárgásból táplált – kisebb állóvizek biztosítanak menedékhelyet a vízi élőlények számára.
Igazgatóságunk munkatársai megkezdték a kiszáradó mederrészeken ragadt halak, kétéltűlárvák és egyes gerinctelenek átmentését a még víz alatt álló medermélyedésekbe, de a fokozódó hőségben ezek a menedékek is egyre-másra tűntek el. A legsúlyosabb helyzet a folyami ráknak még élőhelyet adó Garábi-patakon, illetve kozárdi Mérges-patakon alakult ki; utóbbi belterületi szakaszán a mederburkolatként beépített térkövek mélyedéseiben kísérelték meg a túlélést a rákok.
Térkő mélyedésében meghúzódó folyami rák a Mérges-patakban. Fotó: Harmos Krisztián – BNPI
A korábbi években (2022 és 2025 száraz nyarán) már készítettünk kézi eszközökkel medermélyítéseket mindkét patakon, és kedvező tapasztalataink voltak velük. Azokon a mederszakaszokon, ahol a felszínen vagy az alatt még szivárog a víz, a mederanyagot kisebb mélységben kiásva megfelelő víztereket hozhatunk létre ahhoz, hogy érzékenyebb vízi élőlények is menedéket találjanak bennük. Hasonló mélyületek gyakran alakulnak ki a szabályozatlan medrekben, de feltöltődéssel felgyorsul a kiszáradásuk.
Medermélyítés a Garábi-patakon. Fotó: Harmos Krisztián – BNPI
A Garábi-patakon 8 menedékhelyet készítettünk, és éjjel, lámpával kerestük a kiszáradt szakaszokon a túlélő rákokat. Sajnos voltak esetek, amikor már elkéstünk…
Szerencsére találtunk még élő rákokat is, amelyek a meder falába vájt, még nedves üregekből jöttek elő. Ezeket gumikesztyűben vittük át a kiásott menedékhelyekre. (A kesztyűre – akárcsak kétéltűek kézbevétele során – az adott fajra veszélyes kórokozók egyik egyedről másikra történő áthurcolásának megelőzése céljából van szükség.)
Folyami rák tetem a Garábi-patak medrében. Fotó: Harmos Krisztián – BNPI
A kozárdi Mérges-patak belterületi szakaszán – miután csak itt él benne folyami rák – a részben térkővel kirakott vagy betonozott meder burkolatlan részein kellett megkeresnünk az alkalmas helyeket, és 6 mélyítést sikerült elkészítenünk.
Az ellenőrzések során mindkét patakon azt figyelhettük meg, hogy a medermélyítéseket elfoglalták a folyami rákok, és tartósan (jelen cikk írásakor másfél hónapja) túl tudták élni a számukra rendkívül kedvezőtlen időszakot.
Bár az ilyen beavatkozások is egyre nagyobb szerepet kaphatnak a biológiai sokféleség megőrzésében, ezek nem helyettesíthetik a táji szintű vízmegtartást szolgáló intézkedéseket és a vízfolyások természetesebb állapotának helyreállítását. A vízgyűjtő területek hatékonyabb vízmegtartása a vízfolyások kiegyenlítettebb vízjárását és késleltetett kiszáradását eredményezi. A természeteshez közeli mederviszonyok pedig, a partot kísérő fák árnyékoló hatásával kiegészülve alkalmas menedékhelyeket nyújthatnak a vízi élőlények túléléséhez a legszárazabb nyári hónapokban is.
KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el
Koros bika a terítéken – Szántód
Madártani érdekesség: fakó keselyű bukkant fel a Csanádi pusztákon
Ugartyúk-hírek: zajlik a gyülekezés,és egy kiskunsági madár tragikus sorsa Egyiptomban
Kiszáradó patakok és a folyami rák menedékei a Cserhátban
Több ezer piócával pakolta meg a hűtőtáskáját
Baromfipestist igazolt a Nébih két Bács-Kiskun vármegyei baromfiállományban
„Túlélő üzemmódban vagyok”: új növényekre váltanak a gazdák a sorozatos aszályok miatt
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
KITEKINTŐ: Szlovákiában 2026-ban még 312 nagy kárókatona ejthető el
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
FRISSÍTVE drónfelvétellel: Tűz pusztított Zsadányban, mintegy 650 szalmabála égett, 100 marhát mentettek – GALÉRIA+Drón
Dr. Bencsik András a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium területi közigazgatásért felelős államtitkára
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
Búcsúzik Bors Richárd
KITEKINTŐ: Szerbia – XXIII. Guzsalyos Találkozó Kisoroszon – GALÉRIÁVAL
A 24 kilós dunai amurom története
Szabó Anetta: Alföldi Kéktúra – Biharugrán át, Körösnagyharsányon keresztül Körösszakálig – GALÉRIÁVAL
Vadveszély az utakon – Mit kell tennünk, ha elütöttünk egy vadat?
