Keressen minket

Természetvédelem

21 éve történt a tiszai ciánszennyezés katasztrófája

Print Friendly, PDF & Email

Több mint ezer tonna hal pusztult el a 21 évvel ezelőtti katasztrófában. Fekete napként vonult be a Szamos és a Tisza történetébe 2000. február 1-je. Két nappal korábban szakadt át a romániai Nagybányán egy román–ausztrál tulajdonú bányavállalat ülepítőtavának a gátja.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email
Több mint ezer tonna hal pusztult el a 21 évvel ezelőtti katasztrófában. Fekete napként vonult be a Szamos és a Tisza történetébe 2000. február 1-je. Két nappal korábban szakadt át a romániai Nagybányán egy román–ausztrál tulajdonú bányavállalat ülepítőtavának a gátja.

A romániai cég okozta ciánszennyezés felmérhetetlen károkat okozott a Tisza élővilágában. Jogkövetkezmény nélkül ért véget a tettük. Ha a katasztrófa nyári hónapokra esik, minden elpusztul,veszléyeztetve az egész régió stabilitását (Kép: delmagyar.hu)

Ennek következtében cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Szamoson keresztül a Tiszába, amely február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után.

A napot azóta is gyászolják Magyarországon. A Tisza romániai szakaszán is természetesen elpusztult minden (Kép: delmagyar.hu)

A környezeti katasztrófa a planktonikus élőlények, a vízi makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70–90, az alsó szakaszon 100 százalékos volt. Ez volt a hazánkban eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezés.

Ezer tonna mérgező haltetemet kellett eltakarítani a Tiszából. A felelőtlen aranykitermelésnek beláthatatlan következményei lehetnek.  A cián minden élőlénynél azonnali halált okoz (Kép: delmagyar.hu)

A szennyezés levonulását követően a folyó csak lassan telt meg újra élettel, elsőként azok a fajok jelentek meg, melyeknek jobb volt az alkalmazkodóképessége. A nagyobb árvizek is elősegítették, hogy a Tisza „újjáéledhessen”. Az ökológiai katasztrófa után jelölte ki az országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává.

Az emberi tényező

Bár a szennyezés több mint húsz éve történt, nem árt időnként visszaemlékezni rá – mondta el a napi.hu internetes portálnak Fesztóry Sándor, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetségének igazgatója. A ciánszennyezésnél teljes mértékben tetten érhető volt az emberi felelősség. Az eset felhívta a figyelmet arra, hogy jóval nagyobb tisztelettel kellene a természet felé fordulnunk mindannyiunknak. A ciánkatasztrófa során több mint ezer tonna hal pusztult el a szakemberek szerint. Az élővilág azóta szerencsére regenerálódott, de azért megfigyelhetőek voltak bizonyos átrendeződések a halfaunában. Előtörtek az invazív fajok, mások egyedszáma pedig drasztikusan csökkent.

Többségében a nagytestű vermelő halak pusztultak el. Magyarország történelmében a legsúlyosabb szennyezése volt, amit a románia cég okozott. A felelős vízgazdálkodás a környező országok nélkül lehetetlen küldetés a régióban (Kép: Délmagyar.hu)

Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetségének saját projektje

Fesztóry Sándor és munkatársai egy saját projekten dolgoznak, amivel a nehézfémszennyezéseket szeretnék kimutatni.

Szegeden minden évben megemlékeznek a tragikus évfordulóról (Kép: Delmagyar.hu)

A 21 évvel ezelőtti ciánkatasztrófa óta többször is volt nehézfémszennyezés a Szamoson és a Tiszán. Ezek a fémek, mint például a cink és a kadmium kis mennyiségben nem veszélyesek az emberek számára, de szeretnénk a mérgezés kockázatát a minimumra csökkenteni. Ezért saját forrásból dolgozunk egy projekten. Meghatározott halmennyiséget küldenénk egy laboratóriumba a Szamos felső és alsó szakaszáról, amelyet mintegy 150 paraméterre bevizsgáltatnánk. Többek között arra is keresnénk a választ, található-e a halak húsában vagy a csontjában nehézfém, és ha igen, akkor milyen mennyiségben. Ezt a tervüketszeretnék idén megvalósítani.

Forrás: Szon.hu

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom