Keressen minket

Vadászat

A magyarkanizsai erdőhajtás – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Éppen csak átléptem a magyar-szerb határt, Röszke „kettőnél”, ahogy itt szoktuk mondani, délen, a határmentén. Szerbia felé elegendő egy személyi igazolvány és most gyalog jöttem. A határig kihoztak és látom, a túl oldalt már integetnek a barátok! Bosnjak Goran pontos, mint mindig! Úgy látom, hogy unokaöccse is vele van, Fazekas Rudolf. Éppen az ellentétem, sose beszél! Még pár perc és belépésre jelentkezem Szerbiában, most nyitják az államhatárt.

  • Merre megy?

A kishatárnál. Valaha az Ázsiából az Európba érkező teljes forgalmat itt bonyolították le Fotó: dr. Szlágyi Bay Péter

  • Magyarkanizsára! A magyarkanizsai erdőhajtásra igyekszem, ott várnak a Goránék! Mutatok a parkolóba és a szerb határőr kinéz! Elmosolyodik és hozzáteszi: akkor jó, akkor minden rendben van! Várjuk vissza! Este jön? Ha minden jól megy, – felelem!

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

A határátkelőn az ingázókat jól ismerik, hiszen Szeged és Szabadka karnyújtásnyira fekszik egymástól. A két országot a határ és a schengeni zóna választja el egymástól. Könnyebb lenne az élete a határ mellett élőknek, ha a kishatárok nyitva lennének Tiszaszigetnél, itt Röszke és Horgos között és Ásotthalomnál. A nemzetközi határátkelő meg képes lenne akár tíz sávon is fogadni az Ázsiát Európával összekötő legforgalmasabb határátkelőn a forgalmat – erről beszél mindenki, míg ott várakozok. Egyébként ide, Röszkére ritkán, de érkeznek kamionok a Közel-Keletről, de van, hogy Közép-Ázsiából is vámoltatnak. Igazán különleges nemzetközi határátkelőnk, ilyen nemzetközi határátkelő másik csak Záhonyban van, miközben a Liszt Ferenc nemzetközi reptér talán az egyik különlegesebb és legösszetettebb feladatokat látja el a növényegészségügytől kezdve a rendészeti feladatokig bezáróan.

Gyülekező Magyarkanizsa alatt, a Tisza partján Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Mikor átérünk Goránnal és Rudolffal, a szomszédban, Horgos is ébredezik. Aztán a Tisza mellénk kanyarodik és egy rövid ideig keletnek tart az út. Végig szembe süt a nap és aranyban úszik a nagy folyó: a Tisza. Mindenkinek kedves, határon innen és határon túl is. Odamegyünk majd le, mutatnak a gátoldalba! A város ébredezik. Kedves utcák, igazi polgári hangulat, talán Csongrádhoz hasonlít, de annál kicsivel kisebb. Épületei, utcái, hangulatosak, barátságosak a helyiek s ha mikor magyarul szólalok meg, innen is, onnan is tekintetek fordulnak felém. Ne goram serbski! – mondom, mire érkezik a válasz: Nem baj, majd mi beszélünk akkor magyarul!

Balról Kovács Szilveszter vadászmester, középen Nićiforović Dušan a vadásztársaság elnöke Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Ilyen a Vajdaság és újvidéki vadászbarátom szavai jutnak eszembe, aki mindig azt mondja nekem: Ne feledd, a vadászat összeköt!

Vendéglátóm és barátom, Goran Magyarkanizsán rendőr. Civilben van, de mindenki köszön neki a városban. 32 éve rendőr. Mindenkit ismer, mindenki ismeri. Az elnök már ott áll a vadászok között, mutat előre és Nićiforović Dušan azonnal üdvözöl, majd a vadászmester lép mellénk: Kovács Szilveszter vagyok! – szorítja meg a kezem! Igen kedvesen fogadnak! Ezt bizonyosan megérzi az ember! A jogászok, az ügyvédek, a bírók a jobb oldalon állnak, mutatják be a szerbiai kollégákat. Rögtön le is igazolnak, hol, mikor végeztem? Mit tanultam? Mi a specializációm?

Vadászbarátok Magyarkanizsán. Jobbról vendéglátóm Bosnjak Goran Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Bognár Rudolf is megérkezett, ha már Gorán nem ment meg, ő megteszi és kiment a bíróság karmai közül. Igen, ő a másik vendéglátóm! Otthon érzem magam, mert egyik oldalamon a rendőrség, ahol szegről végről végül is felnőttem, hiszen voltunk egy páran, akik iskola után, a napközi helyett, ott voltunk. Szőke Péter, a Szegedi Rendőrkapitányság parancsnoka úgy tartotta, a szülő is nyugodtabb, ha tudja, hogy hol van a gyerek és szerinte a rendőrség is igen alkalmas megőrző volt. Azért ott jól kellett viselkedni mindannyiunknak. Rudi agrármérnök és egy helyi cég vezérigazgatója. Lesz mit megbeszélni vele is, mert, azért a mezőgazdaság éppen olyan fontos nekem, mint jog. Sőt, még lehet keverni is. A szerbiai jogász kollégák a magyar jogi karok mindegyikét ismerik. Ez azért jól esik, én meg hallottam a belgrádi erdőmérnöki karról, ami egy magas, szikár kanizsai erdésznek okoz örömöt. Egy van Szerbiában – mondja, bizony nálunk is.

Balszélen Bognár Rudolf barátunk. Pontos, mint mindig Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Sok idő azonban nincs, mert mindenki itt van és indulunk, fel a magyarkanizsai terület határáig. A terület szélétől fogunk ideáig felhajtani. Persze előbb megállunk, mert az útra már nem hajtunk rá. 32-en jöttünk össze az ünnepi erdőhajtásra, amely több szempontból is ünnep, hiszen a három csoport, amelyre szétoszlik a csapat, most ezen a közös erdőhajtáson szokott együtt vadászni, amelyet évente csak egyszer rendeznek. Másrészt, a vadászat előtti napokban erősítették meg a társaságot, hogy a mintegy 7000 hektáros terület felügyeletét továbbiakban is a Nićiforović Dušan elnök vezette társaság gondjaira bízza!

Indulás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Az elnök, a vadászmester és a társaság jogász, ügyvéd és bíró tagjai is bólogatnak. Voltak, akik most tudták meg és voltak, akik már hallották, de mégiscsak így jó, így lehet örülni, amikor mindenki itt van. Persze látni kellett volna, mit is jelentett ez a tagságnak, mit is jelentett ez az elnöknek, a vadászmesternek s látszott az is, kik voltak, akik ebben összefogtak, együtt dolgoztak. Mégiscsak egy ilyen nagy tagság az igazi, így lehet előre menni, összefogni s például egy ilyen nagy, közel 11 kilométeres hajtást megszervezni: önerőből! Maguknak. Ez a valami. Régi idők jóízű vadászatai, hát még léteztek?

A vadászterület déli határáig traktoroztunk Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Egy ügyes kis traktor után egy pótkocsit kötöttek, amit kifejezetten kirándulásra terveztek. Aki Szerbiába jár vadászni, az sokszor sok praktikus dolgot felfedez, én most itt például ezzel a kiránduló pótkocsival voltam így. Mikor aztán elindultunk, Goran meséli, hogy ez azért van így, mert túrákat szervez a gépész, aki máskülönben Sarnyai Csaba és a társaság új tagja.

Már napokkal ezelőtt tisztáztuk, hogy a hajtásban szeretnék menni, úgy is öltöztem. szóval egyáltalán nem akartam elálló lenni. Akkor Péter, irány Attila után! Ki egészen a Tisza partig. Csaba lesz melletted!

Bosnjak Goran barátom, akkor meg se álljak a Tiszáig! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A jobb csőbe itt egy gyöngygolyó, a balba pedig sörét! A hajtásba befelé nem lőjük a disznót, csak, ha mögöttünk van! Az elállók éppen így kell eljárjanak! Fácán és a mezei nyúl mellett pedig lőhető a réce, a vadlúd és a szalonka! Mindenki megértette?!

Csaba lőtte talán a Tisza történetében a legnagyobb vaddisznót, amely 259 kilogrammos volt. Lesznek bent és vannak is disznók, mutatja a rengeteg friss túrást és dörzsölést. Kicsit aggódom, hogy miként is lesz ez a vadászat, de régi tanárom jutott eszembe…

Feláll a hajtósor Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

…Szente László valamikor vadgazdaságot tanított nekem Szegeden. Nagybátyja erdőmérnök volt és mesélte nekem, hogy akkor szerette meg a szakmát, amikor kisgyerekként a biciklivázon vitte magával. Úgy járták az erdőket. Akkoriban szokás volt, hogy az öv szélén volt egy gyöngygolyó is. Ha úgy adódott és bizony sokszor úgy is adódott. Nekem az osztályban elsőként lehetett fegyverem és még a kilencvenes években elvitt magával vadászni, persze a nagyokkal. No persze tegyük hozzá, ha jól viselkedtem. Volt rá sor, hogy nem vitt magával vagy nem vihettem csak a kutyámat, de ilyen a diákélet és ilyen a tanári sors is. Ettől függetlenül nagyon szerettem. Amolyan példakép volt édesapám mellett és nekem ma is az, aki, ha kellett megmutatta, hogy kell etetőt építeni vagy zsákolni. Ő mesélte egy alkalommal, hogy valamikor a ’60-as években Bugacon lőttek egy farkast. Hogy az volt-e akkor – kérdeztem? Nem sokszor kérdeztem vissza, de olyankor elhallgatott és lehajtva a fejét a szemüvege felett nézett ki. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni ma sem, hogy mit is jelentett. Egy másik bugaci vadászaton történt, hogy az utolsó töltényemet is ellőttem. Azt. Zseniális lövés volt és odahívott magához. Na, akkor most vittél magaddal utoljára gyöngygolyót fácánvadászatra?! Megértetted?! Meg tanár úr! Aki velem jár vadászni tudja, hogy „annak” a helyére egy citromsárga töltényhez hasonlító bicskát szoktam tenni. Azt bizony tanár úr emlékére hordom magammal és a bugaci vadászat miatt…

A hajtásból legelőször az őzek ugrottak ki Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Az a lényeg Péter, hogy csak kifelé lődd a disznót! Szalonkák jönnek. Antennányi csőrükkel egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogyan lehet így és ennyire manőverezni, de bizony lehet. Attila egyiket a másik után lövi, de szépen esik nyúl is. Fácán nekem laposan jön, de itt is, ott is esik. Senki nem vár és ha a kutya éppen nincs ott, azonnal ugrik érte mindenki, mint nálunk a régi szép időkben! Mint annak idején az erdészetiben és közben ragyogóan áll a hajtás! Olyan vonalat tartunk a nyílt vágásokon, de a sűrűben is, hogy az iskolapéldája a hajtásoknak és a fegyelmezett lövéseknek. Na igen, ez már valami! Zoló bácsi, ha itt lenne velem, bizonyosan rágyújtana egy szál cigarettára, egyik lábáról rátámaszkodna a másikra és megjegyezné: „Na, ezek fiúk se ma kezdték a szakmát!”. Bizony úgy látom én is…

Aztán egyszer csak megmozdul az erdő! Arra, fel! Ki a gátnak, ott mennek! Hallik ide, aztán emerről hallom, hogy na még, hogy ezek se a Tiszának fordultak és már hallatszódnak is a lövések. Dirr! Durr!

Áll a hajtás! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Egyes lövések!

Bizonyosan disznók! Most már bizonyosan azok! Mindenki arrafelé néz, persze nem látunk semmit. Messze is vannak, sűrű is van, de a szót így hamarabb meghalljuk!

  • Egy fekszik! Sebzés nincs!

Mindenki örül, mégiscsak nagy szó és áll a hajtás. Áll, csak egy-egy kutya keveredik elénk, de azok is csak a hajtás vonalát futják be. A konda meglépett. Innen lefelé, már nem lesz disznó és itt is, ott is cserélik a töltényt. Ürítem én is Goran Merkeljét, aztán csere! Azaz igazság, hogy örülök, hogy nem itt mentek és, hogy az előbb a nyulamat egy lövésre terítékre hoztam ..

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ők horgászni szoktak lejárni a Tisztára. No mi Magyarkanizsán a mezei nyúl miatt. Mellettem Bognár Rudolf! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Még most is fájlalom a képem, mert kaptam olyan pofont a puskától, hogy még a bal arcom is fáj. Talán Szente tanár úr küldte! Ki tudja? Avatni akkor már nem kell ugye? Nem, azon már túl vagyunk…és csak dörzsölöm a képem! Ez meg fog látszódni!

Az erdő itt éppen ugyanolyan, mint feljebb, csak a határ választja el a két társaságot, a két országot, miközben a Tisza csendesen hömpölyög el alattunk. Az itt élő népeket nemcsak a vadászat, hanem a folyó is összeköti. Áll a hajtás és összegyűlünk páran. Szép terítékek, tiszai ladikok, vadászatok és horgászatok jönnek szembe és megannyi vadászbarátság. Így megy ez itt a Tisza mentén, aztán: a hajtás indul!

A különleges magyarkanizsai erdőhajtás Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Egy angol szetter kerül elénk-elénk. Nagyon kell figyelni, mert messzebbről hirtelen a mezei nyúlhoz hasonlít. A többieknek is ez a véleménye, de ők bátrabbak. Én óvatosabb vagyok, nekem a ritkán látott kutyára nehezen áll rá a szemem. Vendégségben egyébként sem ismeri az ember a hajtást, úgy, ahogy otthon. Nem tudja, hol jár a róka, merre szokott felröppeni a fácán vagy éppen a szalonka. Hol van egy résnyi átjáró. Életbe lép a régi, a szakmai regula. Az erdészeti sokáig elkíséri az embert. Olyan ez, mint a vallás. Kapjuk. Aztán az végi kíséri az ember életét. Az öreg erdészek mesélték, hogy végig kitart az alma mater mellettünk. Amit akkor nem hittünk, de úgy tűnik, hogy a régi öregeknek ebben is igaza lesz.

Megerősíthetem és ha le szabad írni, ha nem, azt is tudjuk, hogy ki az, aki közénk való és ki az, aki soha, de soha nem lesz az. Három évig ugyanis nem is vehettünk kézbe puskát, csak hajthattunk s ha egyikőnk, másikónk esetleg megfoghatta, míg egy-egy tanárunk elővett valamit a táskájából, körbevettünk utána. Mesélj! S igen, Szente tanár úr össze merte csukatni a puskát, ha úgy hozta a sor… de ahhoz, hogy ezt megtegye, mindenek felett nemcsak vadgazda volt, tanár, hanem úri ember is. Amolyan igazi elnök. Itt most régi idők, régi szokásai bukkannak fel, élő hagyományt őriznek. Egy hangos vagy egy rossz szó a másikra, mások előtt, annyi nem hangzik el.

Jóbarátok Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

No és ragyogó lövések! Pazar távolra kiengedett kakasok, ajándékba is kerül karácsonyra és szégyenkezni itt nem akar senki! Elfogyott? Nem baj, itt van két patron! Lőjed! Köszönöm, akkor én meg viszem a nyulad! Látom, már nem tudod felkötni! Így ment ez egész nap Magyarkanizsán. Barátok és a legszebb az volt, amikor két nyelven beszélgettek a vadászok, miközben nekem meg gazdagodott a szerb szókincsem: stoji – állj, počinje – indul, polako – lassan!

Persze nem aggódom, ha valamit nem értek, mindig van, aki lefordítja nekem magyarra. Egyébként itt mindenki tud magyarul lép mellém Goran, aki a hajtás végére három nyulat is elejtett. Nem hisszük. Nem? Nem! Nevetünk a barátunkon és a hátizsákból előkerül a három nyúl! És a kifli hol van? Hol lenne? Megettem, mert nem fért bele a zsákmány!

Pontos, fegyelmezett a hajtás Magyarkanizsán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A nyiladékon kifelé baktatunk. A rámpán a balszárny már fent van és a töltés tetején az autók felé igyekszik. Bácskában járunk! Itt olyan sík a táj, hogy sok tíz kilométerre ellátni. Aki ügyes volt, már felszántotta a földjét, de nincs elkésve még senki. A lényeg, hogy legyen megforgatva a föld, mert ezek a földek nem viselik el a forgatás nélküli művelést. Lazítani idén nem kellett, mert itt is olyan szárazság volt, hogy 70-80 centiméter mély repedések voltak a földben, ha volt is eketalp, azt összetörte az aszály. A lazítás árát most megspórolta nekünk az Jóisten, de sajnos az aratást is. Lógatja mindenki az orrát, hiszen az évszázados aszály a Vajdaságot, Szerbiát sem kímélte…

11 kilométert mentünk a magyarkanizsai erdőhajtáson Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

De a fű kizöldült, a távolban egy-egy vetés még sorjázik, de vannak már szépen bokrosodott gabonák is. Jöhet most már a tél, Péter – mondja Bognár Rudolf! Jó földeken gazdálkodunk és szépen mutatja magát az őz is. Több rudli is kint fekszik a napon. Éves szinten 50 bakot ejtenek el Magyarkanizsán, amelyből 12-14 rendre érmes is. A fácán és a mezei nyúl mellett azonban a változatos mezőgazdasági kultúráik miatt, a környékben az egyik legjobb fürjes terület is. Persze, majd a nyáron, Péter, akkor az igazi! – ugratnak, de hát még azt a szegény Sarnyai Csabát! Kellett neki ilyenkor meglőni az első vaddisznóját! – teszi hozzá egy mély hangú vadász.

A magyarkanizsai vadászok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A vadászházba be kellett hozni a vaddisznót és már az édesapjának is megpárásodott a szeme, mikor előkerültek a pálcák. Egész bíróság alakult és az ügyész már sorolta is:

Avatás nélkül nem mehetett el az új vadász Magyarkanizsáról Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

„Sarnyai Csaba magyarkanizsai vadász, a társaság tagja, ifjú vadász egy várományos nagy reménységű négyéves kant lőtt ki, amellyel családokat szakított el és egy ígéretes kant veszített el a társaság! Tagként tudhatta, milyen felelőssége van akkor, mikor elsütötte a fegyverét!”

Birkapörkölttel zártuk a napot Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A védelem kontrázott: „Tisztelt bíró úr! Az ügyész úr álláspontja eredetileg rossz, teljesen rossz irányból közelíti meg az esetet, hiszen ez a kan támadott! Támadott és Sarnyai Csaba az életét kockáztatva mentette az emberéletet, vadásztársait és a kutyákat a nagy veszedelemtől! Ugyanis bátran megközelítette és egyetlen egy pontos lövéssel ejtette el. Felkészültsége miatt kitüntetni kellene, nem pedig büntetni!”

Igazi vajdasági ízek, savanyúságok Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Pro, kontra és nevetés, csak az új vadászuk izzadt, hogy mi lesz ennek a vége, mikorra is abban maradtak, hogy az elnökön kívül egy-két jó barát és az édesapja is elverheti. Persze nem is lett abból nagy bántalmazás, sőt még egy tálca sör is a terítékre került, amelyet a társaság nagy boldogan elfogadott.

A vadászházhoz végül a vaddisznó is bekerült Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A nap végén birkapörkölt, igazi vajdasági ízek, savanyúságok, régi és új vadászbarátok, megannyi történet búcsúztatott Magyarkanizsáról, Szegedtől igazán csak egy bakugrásnyira. Fürdőjét, Tisza partját és a várost jó szívvel ajánlom és különösen az augusztusi fürjezést, amiben jóbarátom, Bosnjak Goran tud a legtöbbet segíteni!

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter

 

Őzbakvadászat és fürjezés Magyarkanizsán! Térképes nézett itt!

Kapcsolat magyar és szerb nyelven:

Bosnjak Gorán

Telefon: +381 69 5929011

Facebookon és messengeren itt érhetjük el!

 

Kiemelt cikk

Hivatásos vadászt keresnek Komádiba

Print Friendly, PDF & Email

Hivatásos vadászt keresnek a Hajdú-Bihar vármegyei Komádiba. A Sebes-Körös jobb partján, az ország keleti felében, a Kis-Sárrétben, a Bihar Népe Vadásztársaság, mintegy 16 000 hektáron gazdálkodik. A Bihari-síkon, a Berettyó-folyó és a Sebes-Körös között gazdálkodó társaság éves szinten 1000-1200 mezei nyulat hasznosít, fácánt tenyészt és a vízivad vadászok terítéke mellett évről évre erős őzbakokat hoznak be a vadőrök.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Hivatásos vadászt keresnek a Hajdú-Bihar vármegyei Komádiba. A Sebes-Körös jobb partján, az ország keleti felében, a Kis-Sárrétben, a Bihar Népe Vadásztársaság, mintegy 16 000 hektáron gazdálkodik. A Bihari-síkon, a Berettyó-folyó és a Sebes-Körös között gazdálkodó társaság éves szinten 1000-1200 mezei nyulat hasznosít, fácánt tenyészt és a vízivad vadászok terítéke mellett évről évre erős őzbakokat hoznak be a vadőrök. Ebbe a csapatba keresnek most egy új munkatársat – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Puskás Sándor, a Bihar Népe Vadásztársaság elnöke.

Balról: Varga Balázs vadászmester és Puskás Sándor, a Bihar Népe Vadásztársaság elnöke Komádi alatt barátai társaságában. Fotó: Agro Jager archív

Az elmúlt években több cikk is megjelent az Agro Jager hasábjain a Bihar Népe Vadásztársaságról. A cikkeket itt és idekattintva érheti el!

Ma az apróvadállomány gondozása, az őzbak vadásztatása mellett újabban a nagyvadra is figyelni kell, mert megjelent a területen a gímszarvas is. Az elmúlt évben kívánatos vaddisznók (korábbi beszámolónkat itt érheti el) estek és persze a vízivadvadászat idején bőven van feladat – tájékoztat Puskás Sándor elnök.

A társaság gazdálkodása stabil – folytatta. A tagság egységes és az intéző bizottság, a felügyelő bizottság is nyugodt, higgadt, alapos, átgondolt döntésekkel az elmúlt évben úgy határozott, hogy felújítja a társaság a vadászházát, amely ma már megújult köntösben, dísze a társaságnak.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vadászház Komádi és Magyarhomorog között fekszik. Itt találhatóak a röpdék, a volierek, amelyekben évről évre fácánt tenyésztenek. A társaság szerencsésnek mondható, mert vadföldekkel is gazdálkodhat, így a takarmány egy részét megtermelik, amelyet a vadászház melletti épületekben készleteznek be – általában a tagság aktív részvételével.

Mezei nyúl terítéken készítenek Komádiban, a Bihar Népe Vadásztársaságnál. Fotó: Agro Jager archív

A környékben gazdálkodó földtulajdonosokkal hagyományosan jókapcsolatot ápolnak. Ez kiemelten fontos a társaságnak és erre továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek, ahogyan a természetvédelemmel is interaktív a kapcsolat és a lehetőségekhez mérten, de kölcsönösen segítik a külterületeken dolgozók egymás munkáját.

A terület igazi kincse persze a mezei nyúl és az őz. Akadt olyan esztendő, amikor három 600 grammos őzbak terítéke felett is tisztelegtek – emlékezett vissza Puskás Sándor.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az elnök nem titkolta, hogy rengeteg feladat van, nagyon sok munka várja a Komádit, a Bihar Népe Vadásztársaságot választó hivatásos vadászokat, de hozzátette, hogy nagyon jó óvoda, iskola is található a ma már városi rangban álló Komádiban. Berettyóújfalu közelsége miatt sokan bejárnak dolgozni oda is, de Nagyvárad is bakugrásnyira van, ahová szintén sokat járnak vásárolni a környékben élők. Nevetett és hozzátette még, hogy nem baj, ha alig száradt meg a tinta a bizonyítványon – gyakorlatot majd szerez Komádiban!

Teríték a Bihar Népe Vadásztársaság vadászházánál. Fotó: Agro Jager archív

Jelentkezni telefonon Puskás Sándornál lehet, aki minden fontos és apró részletről is felvilágosítja a jelentkezőket – tájékoztatta lapunkat a Bihar Népe Vadásztársaság elnöke.
Puskás Sándor elnök
Telefon: + 36 30 935 38 06

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Agro Jager archív

Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Bűvös hetes Várpalotán

Print Friendly, PDF & Email

Vadász-gyereknapot szerveztek Várpalotán

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Május utolsó vasárnapján hetedik alkalommal vették körül a Thury-vár környékét a vadászok, gyerekek, és kíváncsi érdeklődők. A “vadásznap a gyerekekkel, gyereknap a vadászokkal” mottójú rendezvény az előző éviekhez hasonlóan siker volt – akár a vadászattal való ismerkedés, vadételek kóstolása vagy az önfeledt szórakozás volt a látogatók célja.

A Thury-vár előtt felállított színpadon a Bakony Vadászkürt Egylet tagjainak köszönhetően felharsanó kürtszó hívogatta a közönséget a hivatalos megnyitóra. Az érdeklődőket a város részéről Katona Csaba alpolgármester, a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. részéről Ugron Ákos Gábor vezérigazgató köszöntötte, a vadászkamarát Pap Gyula vármegyei elnök képviselte. A megszólalók mindannyian a résztvevők, a szervezők és a támogatók elkötelezettségét és munkáját méltatták, ami hetedszer tette lehetővé a vadász-gyereknap megvalósítását.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A megnyitó e protokolláris részét a szervezők helyes arányérzékkel szabták rövidre, hiszen eddigre már szerte “benépesült” a vár környéke azokkal, akik a Balaton-part helyett e történelmi helyszínt választották az aktív kikapcsolódás színhelyéül.

Szerencsésen egészítették ki egymást a “klasszikus”, vásári szórakozás elemei (körhinta, hagyományos fajátékok stb.) a tartalmasabb időtöltési formákkal, úgy mint solymász- és vadászkutya-bemutató, planetárium, de akinek kedve volt, az ezen a napon az egész Thury-várat is ingyenesen barangolhatta be.

Fotó: OMVK

Idén új programelemmel gazdagodott az amúgy sem sovány kínálat: Pálffy László vadásztársunk gyerekeket vezetett be a vadhús elkészítésének rejtelmeibe.  A diákok szinkronfőzés keretében készítettek olyan szuvidált vaddisznószűzpecsenyét, amely étel bármelyik felnőtt szakácsnak becsületére vált volna. A felnőtt főzőcsapatok között ezúttal kevesebb vadásztársaság, és több nem vadász civil szervezet volt, ennek megfelelően az elkészített ételek széles skálán mozogtak – ezalatt nem a minőséget értve, mert a szakértő, Bene Sándor mesterszakács, az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend tagja által vezetett zsűri értékelése szerint az indulók nagyon magasra tették a lécet. A díjazás ennek megfelelően senkit nem emelt a másik fölé, mindenki győztesnek érezhette magát.

Legközelebb június 8-án, a 27. Vadászkamarai Nagydíj elnevezésű koronglövész megmérettetésen találkozunk!

Tovább olvasom

Vadászat

Trófeabemutató Domaszéken – GALÉRIVÁVAL

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Domaszéki Vadásztársaság, Szegedtől nyugatra, a Homokhátság keleti csücskében gazdálkodik. Le se tagadhatnák, hogy ez már a nagybetűs Kiskunság, még akkor is, ha éppen csak magunk mögött hagyjuk Szegedet. Nyugatra tartunk, Domaszékre, amely ma, amellett, hogy igen jelentős zöldség-, és gyümölcstermő körzete hazánknak és igen kedvelt, a vidéket kereső, letelepedni, családalapításra készülő városi családok körében, azért mégiscsak egy hamisítatlan vadászterület. Valami olyan maradt itt meg a történelem viharaiban, amiről a régi öregek meséltek, hogy a tanya, tanyát követett és annyi volt az apróvad, hogy…

Aranyérmes őzbak Domaszékről. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

Az elmúlt hét évtized sem volt elég ahhoz, hogy a tanya eltűnjön, innen, a Homokhátságról. Éppen csak egy bakugrásnyira innen, Szatymazon, egy régi jóbarátom édesapja mindig azt mondta: fiam, a tanya eltart. Ma már nemcsak, hogy eltartja az itt élőket, hanem igen jelentős árut termelnek az itteni gazdák, amelynek egy része a szegedi piacokra kerül, míg a másik hányada a nagybani piacról kerül kamionokra és indulnak a fővárosba, illetve Romániába.

Bronzérmes őzbak Domaszékről. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

Igaz homokos, rendkívül száraz, arid ez a terület, de gyorsan melegszik a homok s ha tudnak öntözni, akkor a kertészetek számára ideális – meséli Lőw Szabolcs, a Domaszéki Vadásztársaság tagja, aki a tagsága mellett egyben vérebes utánkereső is. Domaszéken nehéz összeszámolni, de 1000-1200 lakott tanyával bírnak s hogy mennyien járnak ki nap, mint nap a faluból a jószághoz, a fóliához, nehéz megmondani. Egy azonban bizonyos: az öntözés, a változatos mezőgazdasági, kertészeti kultúrák nyitott, barátságos, kommunikatív vadgazdálkodási irányítással, nemcsak az apróvadnak, az őznek, hanem a védett természeti értékeknek is kedveznek s igen, a társaság, ahol tud segít és aki szeretne vadászni, azok előtt nyitottak a társaság kapui.

Lőw Szabolcs kiemelte, hogy minden évben hagyomány, hogy az őzbak vadászati idényében, mielőtt a trófeákat megkaphatnánk az elejtők az egyesület, a társaság összejön és megtekintik az az évi trófeákat.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Nincs titok – emelte ki Lőw Szabolcs. Az elnök, a vadászmester, az intézőbizottság azért kapta a bizalmat, hogy gazdálkodjon, fejlessze, építse ezt a kis közösséget, ezt a pici klubbot, ami a településünkön, ha úgy vesszük, fontos szerepet is tölt be, mert a hivatásos vadászunk nap, mint nap találkozik a tanyavilágban élőkkel. Mi számítunk a segítségükre és ha tudunk mi is segítjük őket. Más vonatkozásban pedig, a tagság minden tagja megtekintheti az agancsokat és mindannyian tanulunk is belőle, hogy mire képes az őzbak. Az őzbakbírálat ugyanis nehéz műfaj, még nagy rutinnal is „csúszhatnak” be hibák.

Az idény április 13-án kezdődött. Először a hazai vendégek, majd április 16-án egy német, utánuk egy olasz, majd egy újabb hazai és végül egy spanyol csoport érkezett. Aki tehette, segítette ezt a munkát és összesen 31 őzbakot ejtettünk el, a 2024-ben engedélyezett, mintegy 45 őzbakból.

Bronzérmes őzbak Domaszékről. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

Nagy várakozással néztünk 2024 elé, de látni kell, hogy sajnos megcsappant az őzállományunk. Megjelent az aranysakál, befészkelte magát és küzdünk ellene, tűzzel-vassal. Ez fontos nekünk, fontos az apróvad miatt, fontos a természetvédelemnek és bizony elvárják tőlünk a tanyavilágban élők is. Le kell szögezni, hogy az őz szaporulatára rossz hatással bír az állomány növekedése. Fontos lenne, hogy minden társaság egységesen tegyen azért, hogy az aranysakál populációja legalább ne növekedjen, de ehhez az kell, hogy a régi regula újra megvethesse a lábát, hogy: előbb mindig a dúvadat lőjük!

Márciusban már látszódott, hogy elég jó agancsokat raktak fel az őzbakok s ahogy az idősebb agancsosok letisztítottak, türelmetlenül vártuk a kezdést. Sokat jártuk a hajnalokat, az estéket Domaszék alatt, de végül terítékre kerültek az első őzbakok s a 2024-es év azt hozta, hogy a sűrűség annyit mutatott a mérlegen is, amit mi saccoltunk a távcsövekben. Erős trófeákat adott nekünk ez az év – emlékezni fogunk erre.

Az elejtők egyedi jelzéseket is tesznek az agancsra, amelyet csak sérüléssel lehetne eltávolítani. Persze erre nem kerül sor. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

A vadászat, így olvasva, talán egyszerűnek tűnhet, de bakancsba ugorva, beváltani az őzbakok után a sűrűbe, már korántsem egyszerű feladat. S mi több, még a terepet egyáltalán nem ismerő vendéget is sikerre vezetni – nagyon nehéz feladat.

Nagy szerencsénk, hogy egyes területen, a feketéken, a nagy feketén nincs olyan mennyiségű őszi káposztarepce, mint azt az előző években láthattunk, de az, hogy az őszibúza is hamarabb szárba szökkent, hogy hamarabb kalászolt minden s hogy szinte pár nap alatt, de jó két héttel korábban belombosodtak a sűrűk, igen nehéz vadászatokat ígért mindannyiónknak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Fent, Szeged alatt, a Szegedi repülőteret körbekerítették, majd az Olimpiai Központ, a Maty-ér evezőspálya hatalmas vízfelülete, azt követően pedig Európa leghosszabb útvonala, az E75 főútvonal M5-ös autópályája csak nehezíti a vadászatokat. A tanyákban ilyenkor már szedik a primőr árut és a hideg fóliákban is gőzerővel folynak a munkák. Nagyon kell vigyázni, merre, hol vadászunk. Olyan, mint egy üzemi terület. Ennek ellenére, erős dúvadkontrollal, a múlt évben volt olyan hajtásunk, hogy 89 mezei nyúl esett. Sikerült talpra állítani az apróvadat és az őzzel együtt stabil a társaság gazdasági alapja, de ezért mindenki dolgozik. Ha a társadalmi munka nem is kötelező, de ennek ellenére mindenki részt vesz az évről, évre tartó fejlesztésekben. Ebbe a társaságba mindenki betesz s úgy vadászunk, hogy mesterséges fácánnevelésünk nincs, mégis, minden vadászaton jut kompetencia a tagságnak és a vendégeknek is egyaránt – nem maradunk szégyenben.

Jó kapcsolatban állunk a szomszéd társasággal, a Zákányszéki Vadásztársasággal, olyannyira, hogy az őzbakvadászatok alatt együttműködünk és közösen vadásztatunk csoportokat.

Sokszor a rendellenes agancsállású őzbakot nagyon nehéz elejteni. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

2024. számunkra egyik legkedvesebb pillanata volt, amikor vendégeink, mikor szálltak be az autókba és búcsúzkodtak, akkor egy mezei nyúl is felbukkant. Az indulás váratott magára, mert kiderült, hogy a vadászatok alatt minden spanyol azt kérdezte, hogy milyen állatok ezek, mert, hogy náluk sokkal kisebbek a nyulak s ha lehetne, akkor visszatérnének Domaszékre…

Úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen kijelentés után, mikor tényleg visszajön egy-egy vendég, érthetjük meg azt, mit is jelent etikus és jó vadásznak lenni. Persze nekünk is fontos, hogy a vendég, hogyan viselkedik, de le kell szögezni, hogy nem ismerünk példát arra, hogy a társaság vendégei valaha is, akár még csak az elégedetlenségüket kifejezték volna.

Persze ehhez profi kísérők, vadászmester, elnök kell, aki tudja, aki kézben tartja egy-egy vadászat menetét, irányítását – bár azt hiszem, a vadászat, a természet szeretete az, ami összeköti a domaszéki vadászokat. Persze súrlódások mindig vannak, de azok előre mutatóak és itt, Domaszéken, a megoldás, a megfelelő válaszok keresése a legfontosabb feladat.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Ezért saját Viber csoportot hoztunk létre, hogy a tagság tudja, hogy ki, merre vadászik, hogy egymást nem zavarva, de képesek legyünk a gazdálkodók kérését is teljesítve, a vadkár problémákat megoldani.

Domaszéki őzbak. Fotó: Lőw Szabolcs / Agro Jager

A 2024-es domaszéki őzbakmustrán 31 őzbakot állítottunk ki, amelyek közül egy arany, egy ezüst és két bronzérmes trófeát láthattunk s hogy összejött a társaság, arra gondoltunk, hogy a vadászházat is csinosítsuk meg egy kicsit. Így délelőtt kilenc órától, délután kettőig társadalmi munkában parkosítottunk a vadászház körül.

VADÁSSZON DOMASZÉKEN

Vőneki István elnök
+36 30 4882829
istvan.voneki@gmail.com

Kétségtelen tény, hogy egy nehéz idény kezdetet éltünk meg, de minden év más és más s hogy 31 őzbak trófeáit nézhettük meg, láthatott a társaság, mindenképpen nagy eredmény. Az őzbakok trófeáit ki kellett készíteni, be kellett mutatni a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatalnak, miközben a vadtesteket a vadhúsfelvásárlóknak is át kellett adni. Ezek a munkák, ha gördülékenyen is mentek, sokszor több ember együttes munkáját követelték meg – tájékoztatta az Agro Jager Newst Lőw Szabolcs, a Domaszéki Vadásztársaság tagja.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fényképezte: Lőw Szabolcs

Agro Jager News

Tovább olvasom