Aki nem távolodott el a mezőgazdaságtól, a vidéki élettől, aki, ha vállára akasztja a puskáját, táskáját és felmegy a hegyekbe, aki még tudja, mit jelent gombát szedni, hegyi forrásokat megkeresni és emlékszik arra, milyen a sülő kenyér illata, az tudja, hogy sem a pusztítás, sem a teljes védelem nem lehet válasza, a természettel szemben, a ma élő embernek. Az igazság valahol a kettő között áll és ez, ha igaz valamire, akkor a farkas kérdésére is bizonyosan.

Farkasok. Forrás: Poredak, Szerbia

Ha létezik Európában megosztó téma, kétségtelen, hogy az a farkas kérdése. Persze, aki megpillant egy ilyen nagy ragadozót, lenyűgözi. Hiába vagyunk mi vadászok, akik lesik, várják a találkozást, mi is tudjuk, mit jelent, amikor hosszú, hosszú idő után megdobban a szívünk – meglett, javakorabeli vadászok is erről számolnak be. Az internet és a közösségi média miatt pillanatok alatt szétterjednek azok a képek, amelyen a vérengző farkasok pusztítása látható. Aki látott ilyen mészárlást, el tudja mondani, hogy egy préda sokszor nem elég a falkának. Magam ilyen képsorokat kaptam Zlatiborból, ahol Dragan Maric és barátai élnek.

A Balkan, az átjárhatatlan hegyvidéki területek, a Tara Nemzeti park mélységei, az ember által járhatatlan hegyi, kőomladékos sűrűk, csak akkor nyernek igazán értelmet, ha beléjük merészkedünk. Ha bevesszük magunkat és főleg, ha a helyiek magukkal visznek egy sebzett farkas utánkeresésére, ahogyan engem is Zagubicában, Branislav Bane Zitkovic elnök jóvoltából. Előttem egy fejszével haladt Sasa Stojkovic és egy sebzett farkas nyomában voltunk…

A farkas Európából kis híján eltűnt. 1980-ban Pireneusokból kiszorult, de Spanyolországban a Cantabriai-hegyekben, Toledo környékén és Portugáliában még kitartott. Míg Európa közepén már-már alig lehetett észlelni, addig Finnországban, Oroszország felől, rendre megjelentek, amiket persze a finn vadászok el is ejtettek, tekintettel arra, hogy a jószágállományban rendkívül nagy károkat okoztak. Európa keleti részét az oroszországi falkák ellátták újabb és újabb érkezőkkel és pótolta, az igen megcsappant állományokat, a végtelen sztyeppe. A Kárpátokban, Szlovákiában, a Tátra Nemzeti Park a mentsvára volt, Erdélyben pedig a farkas mindig is ismert volt: nemcsak jelenléte, hanem a kártétele is.

A farkas állományait elsősorban mérgezéssel lehetett rendkívüli módon visszaszorítani. Vissza is szorították, mi több, óriási területekről pusztították ki.  Persze, mert a dögre szívesen rájár és amit nem tud elfogyasztani, ahhoz vissza is tér. Ezt használjuk ki egyes vadászatok alkalmával, amikor dögteret létesítünk. Ezt a vadászati formát, mi magyarok is jól ismerjük, erről például Magyarországon Illés Nándor is írt, 1895-ben, a Vadászati Ismeretek kézikönyvében. Aki a Balkánon farkasra indul, ma is élvezheti ezt a rendkívül izgalmas lesvadászatot.

Miközben Szerbiában a farkas nemzeti szimbólum és rendszeresen vadásszák, addig az Európai Unióban védett státuszt élvez, Magyarországon pedig fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Magyarországon az elmúlt időszakban több helyen észlelték, ezek hitelessége, a vadkamerás felvételek és az ürülék vizsgálatok miatt, már genetikai térképezésre is alkalmas. Így tudjuk, hogy az Aggteleki Nemzeti Parkban, a Bükki Nemzeti Parkban állandó a jelenlétük, de károkozása miatt az erdészek jelentették az északi középhegység több pontjáról is. Persze ez nem meglepő, hiszen a Kárpátok, Szlovákia, Ukrajna és Románia felől a kóborló példányok, könnyűszerrel elérhetik Magyarországot is. Az elmúlt időszak Európa-szerte felkapott híre volt, a Svájcból Magyarországra érkezett, jelölt farkas esete – az M237-é. A farkas teteme ez idáig nem került elő, csak a nyomkövetőt sikerült megtalálni.

Farkasok: Forrás: Poredak, Szerbia

A farkas bizonyítottan 150 kilométert képes megtenni 24 óra alatt. Falkája 10-12 egyedet számlál és 5-8 kölyköt fial. A kutyaféléket azonban sok betegség tizedeli, így a farkasnak is meglehetősen sok betegsége van. Olaszországban, egyes kisebb állományokban korábban megfigyelték, hogy a kóbor kutyákkal való kereszteződés is ronthatja a genetikai állományukat.

Kattintson a képre és olvassa szerb nyelven is a Poredakot!

A farkas visszatelepítésének óriási lökést adott, amikor Kanadából néhány farkast elszállítottak, 1995-ben, az USA-beli Yellowstone Nemzeti Parkba és ott egy repatriációs kísérletben eredményeket értek el. A farkas hamar a középpontba került és a módszerek, amelyek ott beváltak, adaptálhatóak lettek.

Európában a farkas védettsége, a szigorítások, a mérgezések megszüntetése, a vadászati tilalom és az emberi beavatkozás, lehetőséget adott ennek a fajnak, de látni kell, hogy egyre több problémát okoz. A farkas megtámadja a jószágtartók állatait és ahogyan a régi szakirodalmak hozzák, oda vissza is tér, hiszen nemcsak neki, hanem kölykeinek is enni kell. Mi több, egy idő után, mikor a kölykei nagyok lesznek, azokat is inkább elvezeti a prédaállatokhoz.

A farkas visszatérésének azonban van még egy demográfiai vonulata is, hiszen sokan elköltöztek a vidékről és csak az elmúlt 10 év alatt 12 millióról 7 millióra csökkent Európa-szerte a gazdák száma. Egyre kevesebben laknak a falvakban és az elnéptelenedő vidékek kedveznek a farkasnak.

Ezzel, azt hiszem, még mindenki ki is egyezne, de az elmúlt héten lengyel lapok több alkalommal arról számoltak be, hogy farkasok jelentek meg a lengyel-ukrán-szlovák hármashatár közelében is. Videómegosztó portálokon láthattuk, hogy lakott területekre hajtottak be szarvast a farkasok, akik látszólag egyáltalán nem féltek az embertől. Ez minden vadász számára, aki valaha lesett farkasra tudja, hogy rettentő aggasztó. Egyrészt az állatok szelídsége veszettségre ad elsőként okot, másrészt látható, hogy bizonyos farkasok egyáltalán nem félnek az embertől – mondjuk ki, mert ismerik vagy tudják, hogy számukra nem jelent veszélyt.

Sok kérdés megválaszolása előtt állunk. Egy biztos, hogy Ausztriában, 2023. júliusában Salzburgban elejtették az első farkast, ahol több, mint 30 juhot pusztítottak el. A teljes védelem biztos nem lehet megoldás, hiszen gyakorlat az Európai Unió területén, hogy légi úton kiszórt vakcinákkal szorítják vissza a veszettség vírusát, ami valaha jelentősen tizedelte a farkas állományait is. Másrészt nem várható el az állattartóktól, hogy nagytestű pásztorkutyákkal védjék nyájaikat, ahogyan teszik ezt az Oroszországi Föderáció számos területén. Harmadrészt pedig számolni kell azzal – ahogyan a régi szakirodalmak is hozzák – hogy elsőként az őzállománya tűnik el, hiszen az erdőszélbe húzódó állatokat, amelyek csoportosan pihennek, minden egyedét elejti egy-egy falka. Magyarország területén már az aranysakál megerősödése is visszavetette egyes területeken az őzet annyira, hogy sok helyen már nem is vadásszák.

Az elkövetkező időszak, az európai uniós csatlakozások során, bizonyos kérdésekben gyakorlati, de tudományos igényességgel beszerzett adatokkal alátámasztott megfigyelésekre hagyatkozva kell kialakítani azt a vadgazdálkodási-természetvédelmi és állattenyésztési politikát, amit láthatóan az Európai Unió gazdasági és jogi értelemben véve is a legöregebb tagállamokban is felülír. Szemünk előtt vizsgálnak felül védett státuszokat. Európa változik, bizonyos kérdésekben kompromisszumot kell kötni mindannyiunknak. A farkas kérdésében biztosan.

Megjelent a Poredak szerbiai hetilap 2024. március 14.-i számában
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.