Természetvédelem
A 18. Országos, és a 4. Pannon-régiós Sasleltár eredményei
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.
Parlagi sas repülés közben (Kép: Pixabay)
Országos sasszinkron eredmények 2004-től napjainkig (Ábra: MME Monitoring Központ)
Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében – 2018 után immáron negyedik alkalommal – a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el.
A 690 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember az egy időben végzett megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérte, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.
Magyarországi sasleltár
A hazai megfigyelések 3 456 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló “szemek”) érintettek, melyek összesen mintegy 21 600 km2-t, azaz az ország területének 24%-át fedték le, ami a sasszinkronok történetének messze legmagasabb értékét jelenti. A felmérések természetesen a legjobb sas élőhelyekre koncentráltak, így a sasfajok szempontjából az országos állomány jelentős részét számba vették a kutatók. A 2021. évi sasszinkron során, Magyarországon összesen 1 025-1 076 rétisast és 550-578 parlagi sast sikerült megfigyelni.
A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is ritkák. A fenti adatok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a „legsasosabb” élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 4,98 rétisas és 2,67 parlagi sas került lencsevégre.
Hogy el tudjuk képzelni ezt a nagyságrendet – a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 2 926 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már közel 5 454 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni (Forrás: MME Monitoring Központ)
A négy sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 5 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 (összesen tehát 17) faj mintegy 19 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek:
- barna kánya (3),
- vörös kánya (37),
- kékes rétihéja (522 hím, 1365 tojó ésfiatal),
- barna rétihéja (17 hím, 212 tojó és fiatal),
- karvaly (1318), héja (51),
- egerészölyv (11317),
- gatyás ölyv (413),
- pusztai ölyv (15),
- vörös vércse (2933),
- kerecsensólyom (75-79),
- vándorsólyom (85-91),
- kis sólyom (49).
A nappali ragadozómadarak mellett túzokot (327 kakas, 470 tojó, 277 nem meghatározható ivarú egyedet) is jelentős egyedszámban észleltek a felmérők.
Az adatok megyei bontása itt nézhető meg
Kárpát-medencei sasleltár
A hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1 347 rétisast és 763 parlagi sast, 24 szirti sast és 6 fekete sast figyeltek meg. A sasfajok mellett további 13 (összesen 17) ragadozómadár-faj több mint 20 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek:
- barna kánya (5),
- vörös kánya (71),
- kékes rétihéja (522 hím, 1365 tojó és fiatal ),
- barna rétihéja (20 hím, 325 tojó és fiatal),
- karvaly (413),
- héja (79),
- egerészölyv (13 081),
- gatyás ölyv (518),
- pusztai ölyv (16),
- vörös vércse (3588),
- kerecsensólyom (118),
- vándorsólyom (99),
- kis sólyom (64).
Illetve egyes régiókban a túzokokat is számba vették (2224).
Parlagi sasok megfigyelési adatai a Pannon-régióban (Forrás: MME Monitoring Központ)
Rétisasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (Forrás: MME Monitoring Központ)
Szirti sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (Forrás: MME Monitoring Központ)
Fekete sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban (Forrás: MME Monitoring Központ)
Forrás: MME
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
A dél-afrikai trófeabehozatalról
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Mit látnak a műholdak? Túllegeltetett területek azonosítása
A mezőgazdasági biztosítások kárkifizetései csökkentek 2023-ban
Megjelent az új, állati genetikai erőforrások megőrzésének pályázata
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
Aszály információk: 2024. április 18.
A Velence-tavi őzbak
A kitartás jutalma
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
