Keressen minket

Természetvédelem

Mentett denevérek érkeztek a tiszaugi denevértoronyba

Print Friendly, PDF & Email

Öt, korábban Kecskemétről és a budapesti Békásmegyerről mentett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) került a tiszaugi denevértoronyba. Az állatok a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának gondozásában álltak, most megerősödve szabadon engedhették őket a szakemberek.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Öt, korábban Kecskemétről és a budapesti Békásmegyerről mentett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) került a tiszaugi denevértoronyba. Az állatok a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának gondozásában álltak, most megerősödve szabadon engedhették őket a szakemberek.

A rőt koraidenevér (Kép: KNP.hu)

A denevéreket a tél folyamán legyengülve, rossz állapotban, az utcán heverve találták meg járókelők. A Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa, Nagy Ágnes hangsúlyozta, hogy a telelésükben megzavart állatok sorsa az emberektől függ, túlélésük szempontjából kulcsfontosságú, hogy mihamarabb a megfelelő kezekbe kerüljenek.

A mentőhelyen megerősödött, immár jó kondiban lévő példányok készen állnak a szabadon engedésre. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak 14 mesterséges telelőhelye, ún. denevértornya van a működési területén, melyekben több száz denevér is biztonságosan telelhet, és a szaporodásukhoz is megfelelő körülményeket biztosít.

A denevéreket Bártol István, természetvédelmi őr helyezte be a denevértoronyba (Kép: KNP.hu)

Hamarosan ugyanis érkezik a denevérek ellési ideje. Szaporodásuk rendkívül érdekes. A párzás nyár végén történik, de a petesejt mégis csak tavasszal termékenyül meg. Ez úgy lehetséges, hogy a hímivarsejtek beágyazódnak  a méhfalba, és itt várják a tavaszt, hogy táplálékban gazdag, ideális körülmények között zajlódjon a vemhesség és az utódnevelés. Ha elérkezik az idő, akkor olyan speciális biokémiai folyamatok játszódnak le a nőstény szervezetében, melynek hatására beérik a petesejt és megtermékenyítheti a hónapok óta várakozó hímivarsejt. (Kivétel ez alól a hosszúszárnyú denevér, amelynél a megtermékenyülés azonnal megtörténik, a petesejt azonban a harmadik osztódás után, nyolcsejtes állapotban megáll a fejlődésben és megvárja a tavasz kezdetét.) 50-70 napos vemhesség után tavasz végén-nyár elején születnek meg a kölykök, rendszerint egy, de bizonyos fajoknál ikerellések is lehetnek. Az apróságot egy ideig az anya magán hordozza, még vadászat közben is, később úgynevezett óvodában hagyják a szülők a kicsiket. Egy hónaposan már röpképesek és vadászni kezdenek, de az ivarérettséget csak másfél-két évesen érik el.

A mentett denevérek új életet kezdhetnek a Kiskunsági Nemzeti Park területén (Kép: KNP.hu)

A rőt koraidenevér hazánk leggyakoribb denevérfaja. Gyakran láthatjuk lakott területen és erdőkben egyaránt, rendkívül alkalmazkodó képes faj. Tömeges lehet az előfordulása a panelházak hasadékaiban, régebbi épületek tetőszerkezetében. Sajnos ez gyakran konfliktushoz vezet a lakókkal, mivel hangos az állatok cincogása, ürülékükkel bepiszkítják a párkányt és néha a szobába is berepülhetnek. Erdős területeken a fák odvaiban, kéregrepedésekben bújnak meg. Novembertől márciusig téli álmot alszanak, de ezt többször megszakítják. Ha enyhe az idő és kissé felmelegszik a levegő, kirepülnek búvóhelyükről és télen is vadásznak. Gyors röptűek, sebességük elérheti a 50 km/h-t. Repülés közben folyamatosan hallatják ciccegés-szerű hangjukat. Elképesztő mennyiségű szúnyogot és egyéb repülő rovart zsákmányolnak, a rőt koraidenevérek pedig kifejezetten kedvelik a nagyobb bogarakat, például a különböző cserebogarakat is. Egy denevér egy éjszaka során akár 1000 szúnyogot is elfogyaszt, nem kell hát ragoznunk, milyen fontos nekünk, embereknek a védelmük.

Hazánkban 28 denevérfaj él, mindegyikük védett. Amennyiben valaki épületbontás, felújítás, szerelés vagy korhadt fa kivágása közben denevérekre bukkan, értesítse az illetékes nemzetipark-igazgatóságot!

Forrás: KNP

 

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom