Keressen minket

Természetvédelem

A hamvas rétihéják védelméért a Grassland HU projekt keretében

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es években akár a 280 párt is elérhette hazánkban, míg 2020-ban mindössze 63 pár volt ismert – közölte az MME.

Közzétéve:

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es években akár a 280 párt is elérhette hazánkban, míg 2020-ban mindössze 63 pár volt ismert – közölte az MME.

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter)

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter – MME)

2022-re a hamvas rétihéják igényeivel is tisztában kell lennünk, mert az MME részvételével zajló LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) keretében készülő gyepkezelési stratégia részeként, e gyepekhez kötődő faj megőrzésére is javaslatot kell tennünk.

Hamvas rétihéják és a füves élőhelyek

A projekt részeként 2020 tavaszán költőhelyeik alaposabb megismerését is célul tűztük ki. Májustól augusztusig 12 felmérő, összesen 58 költőhelyen kereste a párokat, például a Marcal-medencében, a Kiskunságban, a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Hortobágy térségében és a Kis-Sárréten. Többek között szerettük volna megtudni milyen veszélyek leselkednek a sűrű növényzetben cseperedő fiókákra és végül hány hagyja el sikeresen a fészket. Az eredmény sejthető volt. Az általunk megismert 29 fészkelés közel fele sikertelen volt. Ez nem csoda a költőterületeken nagy számban élő róka, sakál és kiváltképpen a vaddisznó miatt. Ezek a természetes ellenségek minden földön fészkelő fajra veszélyt jelentenek, azonban szerencsés esetben a fészekaljak egy része megmenekülhet. A 15 sikeres fészekből összesen 32 fióka repült ki a költési idő végéig.

Sajnos azonban nem csak a ragadozók tehetnek kárt a fészkekben. A hamvas rétihéja Közép- és Nyugat- Európa-szerte az intenzív mezőgazdasági területek fészkelőjeként ismert. Az ottani madárvédő szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek minden évben a fészkek megmentéséért. A leggyakrabban gabonában épülő fészkeket fémhálóval kerítik körbe a betakarítások idején. Ezt a módszert itthon is alkalmazzuk.

Ugyan sejtettük, de a projekt keretében megkezdett felméréseink alapján már bizonyos, hogy nálunk kicsit más a helyzet. Az intenzív mezőgazdasági területeken fészkelő hamvas rétihéjáink száma mára a negyedénél kevesebb az ismert pároknak. Többségük tehát úgy tűnik, hogy a természetes füves élőhelyekhez kötődik. Azért, hogy ezek védelme biztosítható legyen, először meg kell ismernünk a hamvas rétihéják ilyen területekhez kötődő szokásait. Ezután lehet csak a gyepek kezelését számukra kedvező módon befolyásolni. Sajnos amíg ez nem történik meg nem mondhatjuk, hogy a természetes élőhelyeken biztosan nem kerülnek a munkagépek közelébe. A legkíméletesebb gyepkezelés a hamvas rétihéják számára is a legeltetés, de számos helyen a kaszálás jellemző. Ez évente több alkalommal is megtörténhet, ami éppolyan végzetes a fészekaljak számára, mint az aratás. Az általuk leggyakrabban választott sásos, nádas, vagy akár özönnövények (például aranyvessző fajok) által uralt élőhelyfoltok gyakran várnak természetvédelmi célú tisztításra, kezelésre is. Részben pont azért, hogy természetes ellenségeik búvóhelyeit megszüntessék, vagy értékes növényfajok életterét megőrizzék a beerdősüléstől, elnádasodástól. Ha tehát nem ismerjük meg alaposan a hamvas rétihéják gyepekhez kötődő fészkelési és táplálkozási szokásait, az is megtörténhet, hogy számukra kedvezőtlen folyamatokat támogatunk.

A ragadozók kártétele és az élőhelyek megváltozása együtt már azt okozhatja, hogy túl kevés fióka repül ki. A vonulásban és a telelőterületeken rájuk leselkedő veszélyek pedig tovább ronthatják esélyeiket és így előfordulhat, hogy nem lesz elég hamvas rétihéja a hazai állomány fennmaradásához.

Fióka egy sűrű magassásosban épült fészekben. Fémhálóval a kaszálókon épült fészkeket is meg lehet védeni, bár gyakoribb megoldás a fészek körüli nagyobb terület kaszálatlanul hagyása. Ez esetben azonban a ragadozóktól nem védettek a fiókák (fotó: Belső Angéla – MME)

Technológia és a hamvas rétihéják

Az újabb technológiák közül többet is alkalmaztunk a projekt első évében. Hazánkban először került műholdas nyomkövető eszköz hamvas rétihéjára a projekt egyik partnere, a Duna-Ipoly Nemzeti Park  jóvoltából. Érthető, hogy igen kíváncsian figyeltük a kapott adatokat, amelyek alapján a legtöbbet látogatott élőhelyeket kívántuk beazonosítani.  A befogás és a felszerelés után a gyűrűje alapján “:27-es”-nek nevezett öreg hím sokat pihent és tollászkodott, de végül nagy örömünkre útnak indult és vadászni kezdett. Párjával később két fiókát reptettek. Az eszköznek köszönhetően megtudtuk, hogy a fészektől 24,7 km-re is vadászott, a teljes mozgáskörzete pedig 324 km2 volt. Ez egy közel varjú méretű ragadozómadárhoz képest nagy teljesítmény. A projekt hátralevő időszakában további két jeladózással és az élőhelyek alaposabb feltérképezésével szeretnénk megtudni majd azt is, hogy miért ilyen nagy területet használnak és pontosan mi a jelentősége a természetes, Natura 2000 besorolású gyepterületeknek életükben. Ezek alapján reméljük, hogy pontosabb célokat tűzhetünk majd ki védelmük érdekében.

Drónokat is teszteltünk 2020-ban. A sűrű növényzetben megbújó fészkeket ugyanis az azt körülvevő növényzet letaposása, a fiókák zavarása nélkül szerettük volna vizsgálni. Így elkerülhető, hogy nyomaink alapján a ragadozók könnyebben találhassák meg a fészekaljakat. A drónok használata kisebb testű és a fészkelőhelyét aktívan védelmező ragadozómadarak esetében kockázatos lehet, hiszen támadólag léphetnek fel. Szerencsénkre erre nem volt példa 2020-ban, de 2021-től mégis rétihéja-biztosabb megoldásokkal fogunk próbálkozni.

Társaságkedvelő rétihéják

A madarak viselkedését, szokásait is elemeztük. A hamvas rétihéják gyakran egymáshoz igen közel (50-200 m) fészkelnek. A 2020-ban megismert párok többsége is így költött, 2-5 páros közösséget alkotva. Ezáltal vigyázó tekintetük is állandó lehet a költőhelyen. E szokásuk a védelem szempontjából is előny lehet, hiszen néha a kisebb területen fészkelő párokat jobb eséllyel lehet megvédeni, mint a nagy területen szétszóródókat. További előny lehet, ha ezekre a területekre minden évben vissza is térnek. Erre sikerült bizonyítékokat találnunk. Például a már említett “:27-es” is egy ilyen közösségben fészkel a Kiskunságban. A párok jelölőgyűrűi és a tollazatuk mintáinak elemzésével kiderült, hogy párjával már két éve fészkelnek ezen a helyen. De szomszédjaik közül a “Tarka” nevű hím is igen területhű, mert immáron hatodik éve tér vissza erre a helyszínre és az utóbbi két évben párja is ugyanaz a tojó, “A01” volt. De nem csak ők, hanem a pár nélkül maradt, magányos hímek is kitartottak ezeken a fészkelőhelyeken. Külföldi megfigyelések bizonyították, hogy a magányos hímek besegíthetnek a táplálékhordásba egy másik, fiókát nevelő párnak. Reméljük, egyszer itthon is megfigyelhetjük ezt a viselkedést.

A “27-es” nyomkövetős hím hamvas rétihéja (fotó: Hencz Péter – MME)

A hazánkban kis számban előforduló “gabonás költőpárok” mellett tehát kiemelt felelősségünk, hogy a gyepekhez kötődő – legfőképpen réteken, legelőkön – fészkelő párokkal is törődjünk. Folytatva a megkezdett munkát, reméljük sikerül a következő években ismereteinkkel, javaslatainkkal kedvezőbb környezetet teremteni a hamvas rétihéják számára.

Forrás: MME

Természetvédelem

Különleges találkozás a Hortobágyon: Kövesi Péter darvakat fényképezett

Kövesi Péter pünkösdvasárnap Nádudvar közelében indult fotózni, majd Püspökladány határában, az Ágota-pusztán darvakkal találkozott.

Published

on

Pünkösdvasárnap különleges természetfotós élményben volt része Kövesi Péternek a Hortobágy déli részén. Eredetileg egy virágzó pipacs- és facéliamezőt szeretett volna lefotózni Nádudvar közelében, hazafelé azonban Püspökladány határában darvakkal találkozott.

A nyarat Magyarországon tölti néhány daru. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

Kövesi Péter Püspökladányban él. Ha csak hobbi szinten is, de 2019 óta fotózik. Elmondása szerint kezdetben még a látványosabb égi jelenségek és viharok keltették fel az érdeklődését, de a határt járva hamar felfigyelt a körülöttünk lévő gazdag élővilágra: az itt élő madárfajokra, az őzekre, valamint a változatos táji környezetre.

Messziről virít a pipacs. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

2023-ban sikerült beszereznie egy teleobjektívet, amelynek segítségével a környék élővilágát közelebbről is megörökíthette. Pünkösdvasárnap azonban váratlan élmény érte, hiszen a nyarat nálunk töltő darucsapattal találkozott, amelyről az Agro Jager érdeklődésére be is számolt.

Lehet a gidája is a közelben fekszik. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

Pünkösdi túra Nádudvar és Püspökladány között

Pünkösdvasárnap eredetileg egészen más céllal indultam útnak: egy Nádudvar közelében virágzó pipacs- és facéliamezőt szerettem volna megnézni és lefotózni. Innen aztán a Hortobágyi Nemzeti Park déli részén át vezetett az utam vissza Püspökladányba, és bár már maga a táj is bőven tartogatott látnivalót, a nap végül egy egészen váratlan élmény miatt maradt emlékezetes.

Valaha nagy tömegben költött a daru hazánkban. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

A Szent Ágota-hídon áthaladva, a Püspökladány északnyugati határában elterülő Ágota-pusztára érve először nagy kócsagokat vettem észre kisebb-nagyobb csapatokban, miközben a távolban egy-két őz is feltűnt. A puszta ilyenkor különösen élőnek tűnik, mindenhol akad valami mozgás, amit érdemes figyelni.

Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren

Darvak az Ágota-pusztán

A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következett. A Rév-halomhoz közeledve egyszer csak darvakat pillantottam meg. Elsőre szinte nem akartam hinni a szememnek, hiszen a darvak látványa legtöbbünknek inkább az őszi hortobágyi vonulás emlékeivel forrt össze.

Ilyen időben ma már ritkán lehet daruval találkozni a Hortobágyon. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

Bár ismert, hogy tavasszal és nyáron is lehet velük találkozni a hortobágyi tájakon, mégis egészen különleges érzés volt ilyen váratlanul szembetalálkozni velük.

A pusztán sétáló, majd később felröppenő csapat látványa igazi ajándék volt egy olyan túrán, amely eredetileg egészen másról szólt.

A daru a magyarság mindig kedves madarának számított. Fotó: Kövesi Péter / Agro Jager

A Hortobágy már csak ilyen: az ember elindul egy pipacsmező miatt, aztán végül darvak teszik igazán emlékezetessé a napot.

Írta és fényképezte:
Kövesi Péter

Kövesi Péter további fényképei itt érhetőek el

Van egy jó története, egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az esőzések megtöltötték a Mecsekerdő vízmegtartó erdei „tókáit”

Partos Kálmán, a Mecsekerdő Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese nyilatkozott:

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

 A közelmúlt jelentős csapadéka nemcsak az erdők talaját frissítette fel, hanem ismét igazolta a természetes vízmegtartást szolgáló erdei infrastruktúrák fontosságát. A Mecsekerdő Zrt. által kialakított tókák több helyszínen is megteltek, újra vízhez juttatva a környező erdei élőhelyeket.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.

Az elmúlt időszakban számottevő csapadék érkezett a Mecsekerdő Zrt. működési területére. A társaság mérőpontjai alapján Sellye térségében 67,2 mm, Miklós-várnál 123,8 mm, Bakonyán 77,6 mm, Kisvaszaron pedig 91,6 mm eső hullott. A jelentős mennyiségű csapadék különösen fontos volt az erdők számára, hiszen az elmúlt években egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok komoly terhelést jelentenek az erdei ökoszisztémákra.

A mostani esőzések hatása a terepen is látványosan érzékelhető: több, erdészek által kialakított erdei tóka megtelt vízzel. Ezek a kisebb, természetközeli vízmegtartó létesítmények nem horgászati vagy turisztikai célokat szolgálnak, hanem az erdei vízháztartás javítását, a vizes élőhelyek megőrzését és a helyben lehulló csapadék minél hosszabb ideig történő megtartását. A tókák szerepe azért kiemelkedő, mert a hirtelen lezúduló esővíz egy része így nem folyik el azonnal a területről, hanem helyben marad. Ez javítja a környező talaj nedvességi állapotát, kedvezőbb mikroklímát teremt, és vízhez juttat számos erdei élőlényt. A kisebb vízfelületek különösen fontosak a kétéltűek, rovarok, madarak és más vadon élő állatok számára, miközben hozzájárulnak az erdők klímaváltozással szembeni ellenálló képességéhez is.

A Mecsekerdő Zrt. az elmúlt időszakban több helyszínen alakított ki ilyen vízmegtartó erdei infrastruktúrát. Az Almamellék–Sasrét térségében kialakított tóka maximális víztérfogata 2 470 m³, a fekedi tókáé 752 m³, a mecseknádasdié 1 331 m³, az erdősmecskei tókáé pedig 804 m³. Ezek a létesítmények együttesen több ezer köbméter víz időszakos megtartására képesek az erdei környezetben.

Fotó: Mecsekerdő Zrt.

„A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a hosszú, száraz időszakok és a hirtelen érkező, nagyobb csapadékesemények. A tókák feladata, hogy ezekből a vizekből minél többet helyben tartsanak: csökkentsék az elfolyást, javítsák a mikroklímát, és biztosítsák az erdei élővilág számára nélkülözhetetlen időszakos vizes élőhelyeket. A most feltöltődött tókák kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy ezeknek a kis léptékű, természetközeli beavatkozásoknak komoly ökológiai jelentőségük van” – foglalta össze Partos Kálmán a Mecsekerdő Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese.

A Mecsekerdő Zrt. célja, hogy az erdők természetes folyamataira építve, a táji adottságokhoz illeszkedő megoldásokkal segítse az erdei élőhelyek megőrzését.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Sasszem – világelső sikeres szemműtét parlagi sason

Két műtéttel adták vissza egy parlagi sas látását – a világon először

Published

on

A „Vak sas” harmadéve érkezett a hortobágyi Madárkórházba. Akkor első éves, frissen kirepült hím parlagi sas fióka Hajdúböszörmény határában országúti baleseti sérülés miatt mindkét szárnyának felkarcsontja nyílt törést szenvedett, a véres csontégek mindkét könyök közelében szabadon lógtak ki a bőr alól, szennyeződve, fertőződve, de nem kiszáradva, még éppen műthető állapotban. A szemek is sérültek, de akkor még csak a szaruhártya felületi sérülése volt látható, az egyik szemen alig, a másikon határozottabban.

Fotó: Hortobágyi Madárpark

A szárny mentése és a repülésre való alkalmassága miatt azonnali műtétre került sor. Mindkét szárny felkarcsontját a szabadon kiálló csontvégek tisztítása, fertőtlenítése után a csontok velőüregébe vezetett rozsdamentes orvosi acélrudakkal, kötegelő velőűrszegzéses technikával belülről csapoltam össze, minkét csontba 3-3 fém beültetésével. A seb zárása és rögzítő kötés felhelyezése után a szemek híg, szalmasárga betadinos öblítése és antibiotikumos kezelése is megtörtént, melyet az utókezelés során két héten át folytattunk. De a sas nem volt együttműködő. Karmával belevakart mindkét szemébe, és a szaruhártyaseb elfertőződött, és minden szemcseppes és a kötőhártya zsákba adott injekciós kezelés ellenére elhomályosodott.

A felkarcsontok hat hét alatt összeforrtak, a jobb oldali tökéletesen, a bal, mely több részre tört, a könyök közvetlen közelében lévő fél centis ízületi törvég többszörös ismételt műtéti rögzítés ellenére sem forrt teljesen össze, ezen ma is dolgozunk. A fém most is benne van.

A sas viszont mindkét szemére megvakult. Nem véglegesen, mert csak a törőközegek homályosultak el, nevezetesen a legkülső átlátszó réteg, a szaruhártya, melyhez a bal szemen a szivárványhártya is letapadt, a jobb szemnél a szaruhártya homály mellett a szemlencsén is átlátszatlan szürkehályog keletkezett. Az üvegtest és az ideghártya (retina) ép maradt. A látást az ideghártyán megjelenő kép adja, mely információt a látóideg szállítja az agy nyakszirti lebenyében lévő látómező idegsejtjeihez, ahol a kép tudatosul. Amíg ez a folyamat működik, a látás visszaadható. A törőközegek javíthatóak, vagy ha nem, akkor pótólhatók. Ez történt két világelső műtéttel a parlagi sas szemén.

A műtéteket Dr. Dobos András címzetes egyetemi docens szentesi állatorvos végezte a Kiséri Lézerszemészeti rendelőben. Több, mint egy évtizedes tapasztalattal és egyedülálló szemészeti diagnosztikai gépparkkal rendelkezik. A Vak sas szemét három év alatt többször kezelte nagy energiájú lézerrel, a kezelések között szemcseppes és injekciós utókezelés mellett. A jobb szem szaruhártyája egy év után letisztult, és a szürkehályogos lencse látható és műthető volt. A sas tavaly szeptemberben az emberi szürkehályog műtéttel megegyező módon műanyag szemlencsét kapott, mely akkor a világon az első madár szemlencse beültetés volt. A műtét sikerült, a sas a jobb szemével lát.

Fotó: Hortobágyi Madárpark

A műtéteket Dr. Dobos András címzetes egyetemi docens szentesi állatorvos végezte a Kiséri Lézerszemészeti rendelőben. Több, mint egy évtizedes tapasztalattal és egyedülálló szemészeti diagnosztikai gépparkkal rendelkezik. A Vak sas szemét három év alatt többször kezelte nagy energiájú lézerrel, a kezelések között szemcseppes és injekciós utókezelés mellett. A jobb szem szaruhártyája egy év után letisztult, és a szürkehályogos lencse látható és műthető volt. A sas tavaly szeptemberben az emberi szürkehályog műtéttel megegyező módon műanyag szemlencsét kapott, mely akkor a világon az első madár szemlencse beültetés volt. A műtét sikerült, a sas a jobb szemével lát.

A bal szemén a vastag tejfehér homályos szaruhártyát sem többszörös lézeres kezeléssel, sem gyógyszers kezeléssel nem sikerült átlátszóvá tenni, viszont a hozzá nőtt szivárványhártya leválasztása lézerrel sikerült. A kezelések között több hónapnak kellett eltelni, hogy a lézer okozta gyulladás elmúljon. A szaruhártyát nem lehetett átlátszóvá tenni, ezért Dobos doktor az átültetés mellett döntött. Egy hasonló méretű madár szaruhártgyáját kellett levenni és átoperálni a sas szemére. Ehhez kellett egy donor. A madaraknál nincsenek vércsoportok, ezért sem a vérátömlesztésnek, sem a transzplantációnak nincs akadálya fajok között sem. A donor bármilyen madár lehet, de ne legyen fertőző beteg, és perceken belül legyen konzerválva a szeme, melyet 20 órán belül fel kell használni. Hortobágy és Szentes között útközben, Dunföldváron egy frissen elhullott balesetes pézsmakacsa azonnal kivett szemét betadinos szállítófolyadékban hűtve egy órán belül Szentesre vittük, ahol Dobos doktor a szaruhártyát lemetszette és tároló folyadékba tette. A sast azonnal bealtattam izoflurános inhalációs narkózisban előbb a fejére húzott maszkkal, majd intubálva, azaz a légcsövébe vezetett csövön át kapta az altatógázt. A műtéti terület előkészítése tisztítása, fertőtlenítése, izolálása után a sas mélyen ülő szemét kellett kiemelni arra szintre, ahol a szaruhártya széle a szemöldökcsont vonalában elérhető. Ehhez 5 ml infúziót kellett a szem mögé nyomni és be kellett metszeni a belő és külső szemzugot és az alsó és a felső szemhéjat is. A megvastagodott és átlátszatlan szaruhártya méretre való körbevágása és eltávolítása után az új, fél mm vékony új, ugyan olyan méretre vágott szaruhártya felhelyezése és varrása következett szabad szemmel nem, csak operáló mikroszkóppal látható 10.0-ás fonállal, 13 varrattal. A műszeres monitorozás során a vér oxigén koncentrációja többször csökkent 50 % alá, pont a legkritikusabb pillanatokban, mely feladta a leckét nekem, mint a műtétet biztosító aneszteziológusnak, de a sas nem mozdult meg a beavatkozás alatt, és túlélte a háromórás műtétet. A műtét sikerült, a szaruhártya átlátszó, varratszedés két hét múlva. Addig Dobos doktor bevarrta a szemhéjat, én pedig leukoplaszttal elburkoltam a karmokat, hogy a sas ne vakarja szét a szemét. A kötőhártya mögé antibiotikumot és gyulladás csökkentőt kapott.

Fotó: Hortobágyi Madárpark

A sas jól van, jelenleg a Hortobágyi Madárpark nagyröpdéjében elkülönítve gyógyul. Ha látni fog, és a könyöke is működőképes lesz, és tud majd termikelve, körözve is repülni, van esély a szabadon engedésre. De ha nem lesz minden szempontból tökéletes, akkor a Madárpark lakója marad a többi tartósan sérült sassal együtt, ahol párba állhat, fiókákat nevelhet, és elfogadható életkörülmények között élhet.

Hasonló műtét madáron már volt, ugyancsak Dobos doktor által évekkel korábban egy uhu kapott szaruhártya átültetést házilúd donortól, mely sikeres volt, az uhu szabadon bocsátásra került. Parlagi sason a világon ez volt az első ilyen műtét!

A sas bevart szemhéját 14 nap után Dobos doktor felnyitotta, a szaruhártya varratokat kiszedte, a sas most a nagyröpde elkülönített részében ismerkedik a látható világgal. Egyelőre homályosan, mert a műtét során beültetett kristálytiszta szaruhártya a varrás során enyhe gyulladással forrad vissza, mely erek hiányában diffúziós táplálással pár hét alatt tisztul le. A több éve nem alkalmazkodott szemlencsének és az agynak is gyakorolni kell. Jó esetben pár hét alatt tér vissza a tökéletes látás. Addig kapja a gyógyszeres támogató kezelést.

Forrás: Dr. Déri János – Madárpark

Tovább olvasom