Keressen minket

Természetvédelem

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Összefogás a fekete galagonyáért

Közzétéve:

Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Csepel-sziget folyóparti ligeterdeiben él hazánk egyik legveszélyeztetettebb cserjefaja, a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló fekete galagonya. Bár itt még néhány állománya fennmaradt, a kiszáradás, az élőhelyek átalakítása és az intenzív erdőkezelés mellett napjainkban egy új, különösen agresszív veszélyforrás is fenyegeti: az amerikai vadszőlő, amely teljesen beborítja és elnyomja az őshonos cserjéket – tájékoztatott a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

Összefogással a fekete galagonya megmentéséért. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Január 24-én, egy havas téli napon a DINPI őrszolgálata és munkatársai a Kissné Dóczy Emília vezette Erdőmentők csapatával közösen élőhelykezelési munkát végeztek Szigetújfalu határában. A 15 fős önkéntes csapat célzott beavatkozással szabadította ki a fekete galagonyákat a burjánzó vadszőlő fogságából. A munkát Tóth Péter, a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetője is segítette és támogatta.

A munkába a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének szakemberei is bekapcsolódtak. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

✅ A feladat folytatása elengedhetetlen, de az első és legfontosabb lépést már megtették: több tucat fekete galagonya kapott új esélyt a fennmaradásra a DINPI kezelésében álló területen.
A Dunap-Ipoly Nemzeti Park ezúton is köszöni az együttműködést és az elkötelezett munkát az Erdőmentőknek és minden résztvevőnek!

Írta: Kun András és Csáky Péter
Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Természetvédelem

Érkeznek a szikes puszták kincsei — visszatértek az első széki lilék a Felső-Kiskunságba!

Két széki lilét figyeltek meg a Felső-Kiskunságban.

Published

on

A múlt héten kollégánknak sikerült két széki lile (Anarhynchus alexandrinus) egyedet megfigyelnie a Felső-Kiskunságban, ami idén a faj első észlelése a térségben. Ez a ritka, apró partimadár a kopár, gyér növényzetű szikes tavak partját kedveli, ahol főként talajon mozgó rovarokkal táplálkozik. 

A széki lile fokozottan védett madárfaj (fotó: Bárdos Tibor)

Állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ, száma Európában jelentősen megfogyatkozott. Magyarországon rendkívül ritka, azonban az utóbbi években megvalósult, célzott élőhely-kezelési tevékenységek hatására számuk növekedésnek indult. Több évtized után ismét 20 pár felett van a hazai költőállomány, azonban jelenleg csak a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén rendszeres a költése.

A faj fennmaradása jelentős mértékben függ a vakszikes élőhelyek megőrzésétől, a természetes vízjárás fenntartásától és a szabályozott legeltetéstől. A szikes tavak benádasodása és tartós kiszáradása veszélyezteti a fészkelő- és táplálkozóhelyeket. A széki lile különösen kedveli a legeltetett, rövid füvű területeket, ahol a külterjes állattartás ideális feltételeket biztosít számára.

A széki lile fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.

Forrás: KNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Dévaványai-Ecsegi pusztákra visszatért az első fehér gólya

Visszatért az első fehér gólya a Körös–Maros Nemzeti Parkba.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén március 5-én észleltük az első, visszatérő fehér gólyát. A madár Körösladányban, egy élelmiszeráruház kéményén lévő, régóta lakott fészekhez érkezett vissza.

Fotó: Szegedi Fruzsina – KMNP

A köztudatban úgy tartják, a fehér gólyák a „legmagyarabb” madarak, ugyanis többségük március 15-én tér vissza afrikai telelőhelyéről, az ősz közeledtével pedig augusztus 20-án távoznak a legnagyobb számban. Természetesen vannak korábban érkezők, ahogyan ez a körösladányi példány is.

A gólyapárok általában nem egyszerre jönnek, hanem előbb a hím tér vissza, s mire a párja megjelenik, addigra ő már kicsinosítja, kitatarozza a fészket. A tojó érkezésekor a párok rendkívül élénken kelepelnek, ezzel fejezik ki a viszontlátás feletti örömüket. A fészektatarozás után a párzás időszaka következik, melynek eredményeként május elején már az első gólyafiókákat is megpillanthatjuk a fészkekben.

Az igazgatóság illetékességi területén minden évben nagy számban költenek fehér gólyák, a Körös-Maros Nemzeti Park ugyanis kiváló táplálkozóhelyeket jelent számukra.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Hol töltötték 2025/2026 telét gyűrűs madaraink?

Idén is számos külföldi országba kirándultak a Magyarországon gyűrűzött madaraink

Published

on

A Madárgyűrűzési Központba most télen is több tízezer megkerülési adat érkezett, melyek nagy része belföldi visszafogási adat, de a legizgalmasabb értesítéseket rendszerint külföldről kapjuk. Ezen a télen 474 jelölt madár, 686 megkerülési adata érkezett az MME által működtetett központba az országhatárainkon túlról. Ezek nagy része színes gyűrűs madarak megfigyelése, amelyeket távcsővel, teleszkóppal viszonylag könnyen lehet azonosítani kisebb-nagyobb távolságból is. Ez a szám még változni fog, mivel folyamatosan érkeznek a központba a megkerülési e-mailek, amiket folyamatosan dolgozunk fel.

A Madárgyűrűzési Központba eddig beérkezett magyar gyűrűs madarak külföldi megkerülései a 2025. december-2026. február közötti időszakból (forrás:MME)

Beléptünk a meteorológiai tavaszba, és érkeznek az első korai vonuló madarak, amelyek részben átvonulnak nálunk, részben haza érkeznek. Még nagyon sok vonuló madár a telelőterületen tartózkodik ebben az időszakban és később kezdik meg az utat a fészkelőterületük felé. Még néhány hét, és igazán nagy tömegben találkozhatunk ismét kedvenc madarainkkal.

A vadon élő madarakat madárgyűrűzők ezrei jelölik, és a szakemberek a gyűrűzött madarak megkerülései alapján rakják össze a madárvonulás mozaikját. Európa minden országában van madárgyűrűzési központ, ahol ezek az adatok összefutnak és egységes rendszerbe szerveződnek. Magyarországon 1908 óta van madárgyűrűzés, amit az 1970-es évek közepétől az MME szervez.

Ezen a télen a legtöbb alkalommal egy hazai jelölésű dankasirályt figyeltek meg, amit 2025. március 9-én, második éves korában gyűrűztek a gyáli szeméttelepen, és augusztus közepétől 39 alkalommal figyelték meg Lengyelországban, a Balti-tenger partján. Ez a madár az első életévében nagy távolságokra kóborolt, de az idei telén végig a tengerpart közelében maradt.

Magyar gyűrűs fehér gólya a Serengetiben (fotó: Pablo Moraga)

Az elmúlt télen további 33 hazai gyűrűs madárfaj megkerülési adatai érkeztek külföldről a központba, ebből a legtöbb színes jelölésű dankasirály, szerecsensirály, bütykös hattyú és nyári lúd volt. A legtávolabbi megkerülések fehér gólyához és szerecsensirályhoz köthetők. Három hazai, színes gyűrűs fehér gólya került meg Ománban, ezeket 2025-ben gyűrűzték Rimócon, Kiscsőszön és Marcaltőn. Az előző kettőt egy szeméttelepen figyeltek meg, a harmadik elpusztultan kézrekerült. Tanzániában, a Serengeti Nemzeti Parkban fényképeztek le egy magyar gyűrűs fehér gólyát, amit 2024-ben, fiókakorában gyűrűztek Bácsbokodon. Ezen a télen ez a legtávolabb – a gyűrűzési helyétól 5575 km-re – megkerült, magyar gyűrűs madár.

Magyar gyűrűs szerecsensirály (fotó: Andreas Goedecke)

Mauritániából, az Atlanti-óceán partvidékéről, egy színes gyűrűs szerecsensirályt jelentettek vissza, amit 2025-ben, fiókakorában jelöltek Székesfehérváron, a sóstói sirályszigeten. Ezt a madarat a kirepülését követően, júliusban Alsó-Szászországban is látták. A gyűrűzése és az afrikai megkerülése közöti távolság 4420 km, jelenleg a legtávolabb megkerült, hazai gyűrűs szerecsensirály a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

Ezeken az eseteken kívül Afrikából a következő megkerülésekről kaptunk hírt az elmúlt hónapokban:

  • egy 2020-ban, Sárbogárdnál gyűrűzött dankasirályt Tunéziában figyeltek meg;
  • egy-egy hazai gyűrűs kanalasgémet Algériában és Egyiptomban, 22 példányt pedig Tunéziában, a hazai költőállomány legfontosabb telelőterületén figyeltek meg;
  • egy tavaly, Kapuvárnál fiókaként jelölt nagy kárókatona Tunéziában, Djerba szigetén került kézre elpusztultan;
  • egy tavaly, Jászboldogháza határában jelölt vörös vércsét Líbiában fogtak be és egy szintén 2025-ben, Nagynyárádon, fiókakorában jelölt seregély Algériában került meg sérülten, ami később elpusztult.

A 2026. év madara az énekes rigó. Külföldről ezen a télen két hazai gyűrűs példányt jelentettek vissza, mindkettőt Olaszországból, a hazai állomány legfontosabb telelőterületéről. Az egyiket Róma közelében, a másikat Szardínián lőtték le.

A telelés, és különösen a telelőhelyre és visszafelé történő vonulás egy nagy kihívás a vonuló madaraknak, az útról sok példány nem érkezik már vissza, de a sikeres madarak hamarosan fészkelőhelyet és párt választanak és egy új, egy másik kihívás elé néznek, megkezdve az utódok, az új utazók felnevelését.

Forrás: MME

Tovább olvasom