A következő hetekben egyre gyakrabban kerülhetnek a szemünk elé az óriás tőrösdarazsak, amelyek sem az emberre, sem pedig a háziállatainkra nem jelentenek veszélyt. Ezek a szelíd óriások jelentős mértékben hozzájárulnak a cserebogár-szaporulat mérsékléséhez.

Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) (fotó: Bán Csaba)

A meglehetősen látványos megjelenésű óriás tőrösdarazsakkal (Megascolia maculata) találkozhatunk kertek, parkok gyepén, korhadó fa vagy a komposzt közelében is. Ez a hazánkban védett darázsfaj Európa legnagyobb termetű hártyásszárnyúja. Testmérete elérheti az 5 centimétert, szárnyfesztávolsága pedig a 8 centimétert is.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezektől a szelíd óriásoktól nem kell tartanunk! Ugyan van fullánkjuk, de azokat csak nagyon ritkán és kizárólag önvédelemre használják. Abban az esetben, ha megszúr minket egy tőrösdarázs, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert bár a szúrás fájdalmas, de allergiás reakciót nem vált ki és másnapra már nyoma sincs.

A kifejlett darazsak elsősorban nektárral táplálkoznak és a méhekhez, poszméhekhez hasonlóan hasznos beporzó rovarok. Szaporodásbiológiájuk egészen izgalmas. Lárváik ugyanis különféle lemezescsápú bogarak lárváiban fejlődnek. A nőstények bámulatos pontossággal találják meg a szarvasbogarak, orrszarvúbogarak, rózsabogarak és bizonyos cserebogarak pajorjait és tojásaikat azokba helyezik. A kikelő darázslárvák pedig belülről, elevenen falják fel a bogárlárvákat. Ezzel egyébként az ember számára a beporzás mellett további hasznot is hajtanak, hiszen tevékenyen részt vesznek a cserebogarak biológiai kontrolljában.

A kifejlett óriás tőrösdarazsak elsősorban nektárral táplálkoznak és a méhekhez, poszméhekhez hasonlóan hasznos beporzó rovarok (fotó: Somogyi István)

Alaptalan riadalomkeltés…

A tőrösdarazsak a társas redősszárnyúdarazsakkal (pl. lódarázs, német darázs, padlás darázs) ellentétben magányosan élnek és csak a szaporodási időszakban találkozhatunk velük nagyobb számban, főleg ha rátalálnak egy-egy bogárlárva-lelőhelyre. Ilyenkor a városi környezetben is megjelenhetnek, néha alaptalan riadalmat keltve azokban, akik nem ismerik őket.

Lódarázs (Tóth Norbert/Izeltlabuak.hu)

Lódarázs vagy tőrösdarázs?

Gyakran tévesztik össze őket az akár emberre is veszélyes társas redősszárnyú-darazsakkal, pl. a lódarázzsal (Vespa crabro), pedig könnyű megkülönböztetni egymástól a két fajt. Bár a nőstény óriás tőrösdarazsak feje sárga, a hímeké pedig fekete, de a toruk mindig fekete és a szintén fekete alapszínű potrohukon 4 nagy sárga folt is látható. Így még röptükben is fekete-sárga összbenyomást keltenek. Ezt már csak az a tény is erősíti, hogy a hasoldaluk is fekete.

Forrás: KNP

A kanalasgémekhez kapcsolódó két érdekes megfigyelés is történt a közelmúltban a Körös-Maros Nemzeti Parkban. A Kenderesszigeti-halastavakon egy Vajdaságban gyűrűzött példány kezdett költésbe, a Fertő-halastavakon pedig egy olyan kanalasgém bukkant fel, amely már komoly vándorutat tudhat maga mögött. 

Fotó: Tengelic községhez tartozó Székesi gémtelepen 2012-ben jelölt kanalasgém Fotó: Öze Péter – BNPI

Örömmel osztjuk meg a hírt, hogy Eger közelében, a Nyugat-Bükki Tájegység területén kialakított odútelepünkön megjelent az első mogyorós pele!Idén márciusban 50 darab fából készült, mesterséges odút helyeztünk ki egy Egerhez közeli erdő szélén. A program célja, hogy a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) módszertana szerint hosszú távon nyomon kövessük a hazai pelefajok – a fokozottan védett erdei pele (Dryomis nitedula), a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) és a nagy pele (Glis glis) – odúhasználatát és állományváltozását. Ezek az apró termetű, főként éjszaka aktív rágcsálók a sűrű, változatos cserjeszintű erdőket kedvelik.

A fotón egy nagy pele (Glis glis) látható, amelyet még 2015-ben figyeltünk meg a területen – bízunk benne, hogy ez a faj is hamarosan birtokba veszi az odútelepet

A területen korábban is ismert volt a jelenlétük, így az odúk kihelyezésének célja nem ezen állatok előfordulásának igazolása, hanem az odúhasználat és az állománydinamika hosszú távú nyomon követése. Az előírt módszertan szerint márciustól októberig havonta egyszer ellenőrizzük az odúkat, és minden alkalommal feljegyezzük a bennük talált életnyomokat. A fészkek és egyéb nyomok alapján meg tudjuk állapítani, hogy melyik pelefaj használja az adott odút, sőt arra is következtethetünk, milyen célból veszi igénybe – például pihenésre vagy táplálkozásra.

Az odúkat úgy helyeztük ki, hogy a bejárat a fatörzs felé nézzen, ezzel is növelve a pelék megtelepedésének esélyét. Előfordul azonban, hogy madarak is birtokba veszik azokat. Eddig széncinegékkel (Parus major) és kék cinegékkel (Cyanistes caeruleus) találkoztunk, de időnként darázsfészkekbe is belebotlottunk. Ezen a területen többször is megfigyeltük, hogy a cinegék a moha mellett vaddisznószőrt is felhasználnak a fészkek béleléséhez, olykor meglepően nagy mennyiségben.A második ellenőrzés során több odúban madárfészkeket és tojásokat is találtunk, ugyanakkor nagy örömünkre az egyik odúban egy békésen összegömbölyödött, alvó mogyorós pelét is megfigyeltünk! Az ellenőrzéseket minden alkalommal óvatosan és zajmentesen végezzük, hogy ne zavarjuk a madarak nyugalmát sem. A pele például fel sem ébredt a “látogatásunk” ideje alatt.

Reméljük, hogy idővel mindhárom pelefaj birtokba veszi az odútelepünket, és a jövőbeni odúellenőrzéseink során ezen fajok képviselőivel is találkozhatunk.

A Képgalériában az odúellenőrzésekről, valamint a területen rögzített pele előfordulásokról –erdei pele és a nagy pele megfigyelésekről – tekinthetnek meg fotókat.

Forrás: Hák Flóra – BNPI