Keressen minket

Természetvédelem

Ismerjük meg a kacsafarkú szendert!

Bár rovar, sokan kolibrinek nézik és életmódja, megjelenése valóban nem kevésbé különleges, mint e levegőben lebegő, nagy energiaigényüket nektárfogyasztással fedező madaraké. 

Közzétéve:

Bár rovar, sokan kolibrinek nézik és életmódja, megjelenése valóban nem kevésbé különleges, mint e levegőben lebegő, nagy energiaigényüket nektárfogyasztással fedező madaraké – közölte az MME.

Kacsafarkú szender (Fotó: Kovács Norbert)

Kacsafarkú szender (Fotó: Kovács Norbert – MME)

A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) potrohán egy szembetűnő pamacs található, amely a levegőben történő kormányzásban segíti az állatot és erről kapta magyar nevét is. Latin elnevezésének első tagjából pedig arra következtethetünk, hogy a lepkékre jellemző pödörnyelv ennél a fajnál kifejezetten hosszúra nőtt. Ennek segítségével a levegőben lebegve táplálkozik, virágokból nektárt nyalogat.

Kacsafarkú szender (Fotó: Orbán Zoltán – MME)

A vándorlepkék közé tartozik, így általában májustól késő őszig találkozhatunk vele akár kertekben, virágosládák környékén is, de hazánk szubmediterrán jellegű területein vagy kertészetek, botanikus kertek üvegházaiban áttelelhet. Nappal aktív, lágyan zúgó röpte, táplálkozás közben hosszan előrenyújtott pödörnyelve, a legkisebb kolibriket közelítő mérete és zömök testalkata miatt egyesek számára ijesztőnek tűnhet, de nincs okunk félni tőle. Vigyázzunk rá, segít nekünk a kertészkedésben – jelentős a szerepe beporzóként!

Forrás: MME

Természetvédelem

Ökológiai kapcsolatok a téli pusztán: madarak az őzek nyomában

Az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva a figyelmes szemlélő érdekes ökológiai kapcsolatokra is felfigyelhet. Például arra, hogy az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Népes madárcsapatok kísérik az őzeket a téli pusztán Fotó: Balla Tihamér

Régen tapasztaltunk már nemzeti parkunk táján ilyen vastag és stabil hóborítást, amilyet az idei január hozott. A Csanádi pusztákon is több mint egy hétig vastag hótakaró borította a tájat. Ez számos állatfaj, például a földön táplálkozó madarak számára kihívást jelent, nehezen jutnak táplálékhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy számos madárfaj követi az őzeket a téli pusztán.

Az őzek a zord téli időben népes, akár több tíz példányos csapatokba, rudlikba verődve járják a pusztát. Erős patáik segítségével, jellegzetes kaszáló lábmozdulatokkal hatékonyan képesek elkaparni a vastag, akár megfagyott hóréteget is, hogy hozzáférjenek a gyepekhez, vetésekhez, amelyek a téli táplálékot biztosítják számukra. Egy-egy ilyen népes őzrudli akár egészen nagy területen is képes eltakarítani a havat a talajfelszínről. Az így szabaddá váló felületeken aztán a madarak is tudnak szedegetni, élelem után kutatni. Apró pintyféle énekesekből álló csapatok, tengelicek, sármányok, verebek, sőt az ilyenkor északi tájakról ideérkező kék galambok csapatai is sokszor kísérik az őzeket. A csókák, varjak, de még nemzeti parkunk címermadarai, a túzokok is kihasználják ezt a táplálékszerzési lehetőséget a téli pusztában.

A behavazott, fehér tájban már messziről feltűnhet egy-egy népes őzcsapat. Ha ilyet látunk, érdemes távcső segítségével tüzetesebben megfigyelni őket. Már maga a hóelkaparó tevékenység is nagyon látványos, csak úgy porzik a hó a patájuk alatt. Ha alaposabban szemügyre vesszük az őzcsapatokat, megfigyelhetjük a körülöttük szorgoskodó, táplálék után kutató madarakat is.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

A puszta rejtőzködő kisragadozója, a molnárgörény

Molnárgörényt fényképeztek a Körös–Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park pusztai területeit járva szerencsés esetben akár egy molnárgörényt is megpillanthatunk, bár életmódja miatt erre csak ritkán adódik lehetőség. Ez az érdekes kis állat nagyon ügyes, leleményes vadász. 

A molnárgörény a magyar emlősfauna kevéssé ismert, védett ragadozója, amely kis termete és rejtőzködő, éjszakai életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé. Mezei, vagy pusztai görénynek is nevezik: nyílt élőhelyek (legelők, rétek, és agrárterületek) vadásza. Az ember közelségét elkerüli, nem úgy, mint rokona, a házi görény.

Fotó:  Palcsek István Szilárd

Táplálékát főként a kisemlősök képezik. Teste nyújtott, lábai rövidek, a talajszinten előforduló, kisebb testű állatok zsákmányolásához alkalmazkodott.

A kardoskúti puszták gyepterületein és szántóin az egyik fő zsákmányállata, a hörcsög megfogyatkozott, így főként a güzüegerek és a mezei pockok jelentik számára a fő táplálékforrást, amivel hasznot is hajt a gazdálkodóknak. Ezeket a zsákmányállatokat – a fajra jellemző módon – a földfelszín alól, a járatokból is kikaparja.

Búvóhelyei földalatti üregekben találhatók, melyeket maga ás ki, esetleg ürge- vagy hörcsögjáratokat bővít ki saját méretére. A kazlakat is gyakran választja pihenőhelyéül. A kölyöknevelés korai szakaszában, illetve téli időszakon kívül általában több búvóhelyet is használ. Ezeket váltogatja és ritkán tartózkodik néhány napnál tovább egy helyen.

Nagyon hasonlít közeli rokonához, a közönséges görényhez. Bundája azonban világosabb rokonáénál, valamint fején a világos szőrzet kiterjedése is nagyobb.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Veszélyben a homoki tölgyesek – erdészeti program indul a védelmükben

A NEFAG Zrt. új programot indít a Duna–Tisza közi homoki tölgyesek megőrzésére

Published

on

A NEFAG Zrt. új programot indít a Duna–Tisza közi homoki tölgyesek megőrzésére, melyek hazánk egyik legértékesebb, ugyanakkor legveszélyeztetettebb erdőtársulásai közé tartoznak. A Homoki Tölgyesek Program célja, hogy természetközeli kezelési módszerekkel és széles szakmai összefogással biztosítsák e különleges élőhelyek fennmaradását. A kezdeményezést szakmai workshop indítja február 12-én.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Ősi szerkezet, új kihívások – A pusztai tölgyesek értéke és törékenysége

A pusztai vagy homoki tölgyesek az erdőssztyepp zóna természetes erdőtársulásai közé tartoznak, melyek átmenetet képeznek a zárt lomberdők és a nyílt sztyepprétek között. Jellemző rájuk a mozaikos szerkezet, a gazdag cserjeszint, a fénykedvelő fajokkal teli gyepszint, valamint a felnyíló lombkorona, amelynek uralkodó fája a kocsányos tölgy. Az Alföldön valaha kiterjedt homokvidékeken találkozhattunk velük, mára azonban csak kis szigetekben maradtak fenn a mezőgazdasági művelés és a termőhelyi tényezők változása miatt. A Pusztavacsi Pusztai Tölgyesek a NEFAG Zrt. kezelésében álló, mintegy 117 hektáros erdőtömb, amely a régió egyik legidősebb állománya: átlagkora meghaladja a 100 évet, legidősebb részei 140 évnél is idősebbek. Az erdőterület természetvédelmi szempontból is fontos élőhely. A NEFAG Zrt. több mint három évtizede nem végzett tarvágást a területen, és jelenlegi erdőtervei is kizárják az ilyen jellegű beavatkozásokat. Mindezek ellenére az állomány hosszú távú fenntarthatósága nem tekinthető magától értetődőnek. Az éghajlatváltozás miatt megnyúló aszályos időszakok, a csökkenő talajvízszint és az invazív fajok térnyerése olyan új típusú nyomást jelentenek, amelyek az eddig jól működő, kíméletes kezelési gyakorlatokat is újragondolásra késztetik.

Homoki Tölgyesek Programja

A NEFAG Zrt. válasza a jövő kihívásaira. A NEFAG Zrt. célja egy olyan komplex szemléletű, hosszú távú erdőkezelési program kialakítása, amely egyszerre biztosítja a homoki tölgyesek természetességének megőrzését, és reagál a megváltozott termőhelyi viszonyokra. A program első lépései között szerepel az idegenhonos fafajok fokozatos visszaszorítása kis lékek kialakításával, a holtfák, természetes tisztások, famatuzsálemek megőrzése, vadhatást csökkentő célzott kerítések létesítése, invazív lágyszárúak és cserjék visszaszorítása, valamint a klímaváltozás hatásait vizsgáló monitoringrendszerek bővítése (pl. talajvízkutak, időjárás-állomások). Az erdészeti társaság célja nem az élővilág konzerválása, hanem az, hogy e különleges élőhelyek gyepekkel mozaikos, nyílt erdőtársulásai továbbra is fennmaradhassanak, és biztosítani lehessen az itt élő, sokszor ökológiai jelentőségű fajok élőhelyeit. A program egyik alappillére az együttműködés: a NEFAG Zrt. szakmai partnerekkel (pl. DINPI, WWF, SOE) és más állami erdészeti társaságokkal közösen keresi a jó gyakorlatokat, és olyan kezelési módszereket dolgoz ki, amelyek más, hasonló adottságú területeken is alkalmazhatók lehetnek. A február 12-i szakmai workshop ennek a párbeszédnek ad keretet. A rendezvényen szó lesz a homoki erdők történeti és ökológiai jelentőségéről, az aktuális termőhelyi kihívásokról, valamint azokról a gyakorlati beavatkozásokról, amelyekkel fenntarthatóbb jövőt biztosíthatunk ezeknek az értékes élőhelyeknek.

Forrás:: NEFAG Zrt.

Tovább olvasom