Természetvédelem
Darvak és vadludak zsivajától hangos a Fertő-táj
A daru (Grus grus) a világ egyik legnagyobb testű röpképes madara, vonulási útvonalainak egyike Magyarország felett vezet. Ilyenkor ősszel, észak-európai fészkelőhelyeikről a görögországi és észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk alatt akár hetekig is elidőznek hazánkban.
A daru (Grus grus) a világ egyik legnagyobb testű röpképes madara, vonulási útvonalainak egyike Magyarország felett vezet. Ilyenkor ősszel, észak-európai fészkelőhelyeikről a görögországi és észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk alatt akár hetekig is elidőznek hazánkban.

A sarkvidéken költő lúdfajok közül most a nagy lilikek (Anser albifrons) figyelhetők meg óriási számban a Fertőt környező szikes tavakon (Kép: Fertő-Hanság Nemzeti Park)
Az óriási csapatokba verődött madarak naponta kétszer egyszerre kelnek szárnyra; a tavi éjszakázóhelyeiket kora reggel elhagyva kihúznak a környező tarlókra táplálkozni, míg este visszatérnek a biztonságot jelentő víztestekre. Ki- és behúzáskor csapatban repülnek, jellegzetes V-alakú formációt felvéve.

Mire északról hozzánk érnek, már több mint 4000 km-t tettek a vadludak (Kép: Fertő-Hanság Nemzeti Park)
Az elöl repülő madár hamarabb elfárad, ezért változtatják a helyüket a csoportban. Ezekben a hetekben úton-útfélen találkozhatunk a fejünk felett elhúzó, összetéveszthetetlen „kru-kru” hangot hallató kecses madarak légióival.

A daru (Grus grus) a világ egyik legnagyobb testű röpképes madara (Kép: Fertő-Hanság Nemzeti Park)

Ábra: FHNP
Az évnek ebben a szakaszában sokezres csapatokban érkeznek meg hozzánk a téli vadlúdcsapatok is. Mire északról hozzánk érnek, már több mint 4000 km-t tettek meg az Urál vonulatain át Ukrajna érintésével egészen a Kisalföldig. A sarkvidéken költő lúdfajok közül most a nagy lilikek (Anser albifrons) figyelhetők meg óriási számban a Fertőt környező szikes tavakon, csapataikkal vegyülnek a nálunk fészkelő nyári ludak (Anser anser) és megfigyelhető közöttük néhány fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus) is. A nagy és a kis lilikek, valamint a vörösnyakú ludak az észak-szibériai tundrán költenek, ilyenkor télen vonulásuk során a kukoricatarlókat keresik fel táplálkozóhelyként, ide húznak ki reggelenként az éjszakára védelmet nyújtó tavakról.

Parlagi sas /Aquila heliaca/ (Kép: Fertő-Hanság Nemzeti Park)
A vadlúdtömegek vonzzák az éhes ragadozókat. A felfelé tekintgető, majd egyszerre felrebbenő libasereg jelzi, hogy rétisas (Haliaeetus albicilla) vagy parlagi sas (Aquila heliaca) van a közelben. Kis szerencsével meg is pillanthatjuk e csodás csúcsragadozókat, amint a csapatok körül portyáznak zsákmányt remélve. A nemzeti park kiépített leseiről részesei lehetünk a festői látványnak, ahogy napnyugtakor vadludak és darvak csapatai húznak el a narancsos horizont – vagy éppen a fejünk fölött. Vezetett túráinkon emellett megfigyelhetjük a Fertő gazdag madárvilágát, az évszakra jellemző réce-, partimadár-, ragadozó- és énekesmadárfajokat.
Forrás: Fertő-Hanság Nemzeti Park
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

