Keressen minket

Természetvédelem

Szlovákia és Magyarország összefogott a kék vércse és a túzok megőrzéséért

Közzétéve:

Fertő-Hanság Nemzeti Park: A kék vércse és a túzok azon madárfajok csoportjába tartoznak, melyeket a szakértők a legnagyobb aggodalommal figyelnek. Állományuk drámai mértékben csökkent az elmúlt évtizedekben bizonyos régiókban. Szlovák és magyar ornitológusok hosszú ideje együttműködésben dolgoznak mindkét faj populációjának megerősítésén, növekedésének elősegítésén. A most induló „Steppe on border” LIFE projekt azon élőhelyek javítására összpontosít, ahol mindkét faj előfordul, különösen a határ menti régióban. A pályázat az Európai Unió támogatásával, öt éves időtartamban valósul meg.

Szlovák és magyar ornitológusok hosszú ideje együttműködésben dolgoznak mindkét faj populációjának megerősítésén, növekedésének elősegítésén (Kép: Fertő-Hanság Nemzeti Park)

A Fertő–Hanság Nemzeti Park Magyarország északnyugati területén fekszik. Elődje a Fertő-tó Nemzeti Park volt, mely 1991-ben jött létre a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet átszervezésével, mai nevét pedig 1994-ben kapta, amikor hozzácsatolták a Hanság Tájvédelmi Körzetet. (Ábra: ferto – hansag.hu)

A kék vércse és a túzok állománya az elmúlt 40 évben 30% kal csökkent Európában, egyes régiókban pedig az eltűnés veszélye fenyegeti. Az élőhelyvesztés és alacsony szaporodási siker mindkét faj számára kritikus veszélyeztető tényező. Ezért a most induló Steppe on border LIFE projekt fő célja a túzok és a kék vércse kedvezőtlen helyzetének javítása elsősorban az intenzíven használt mezőgazdasági területek gyepterületekké alakításával. Ez javítja mind a táplálkozás, mind a költés és fiókanevelés feltételeit.

A projekt Magyarországról és Szlovákiából 2 társfinanszírozó hozzájárulásával, 7 kedvezményezett közös munkájaként valósul meg Szlovákiában 1, Magyarországon pedig 4 különleges madárvédelmi területen 2022. február 1 től 2027. április 30 ig. A projekt logójának megtervezésére nyilvános nemzetközi pályázatot hirdettünk.

Szlovákiában a projekt tevékenységeit a Sysľovské polia különleges madárvédelmi területen hajtják végre, amely az ország utolsó ismert helyszíne, ahol mindkét faj rendszeresen előfordul.
A kék vércse már a kihalás szélén állt Szlovákiában, 2012 ben egyetlen sikeres költőpárt sem észleltek. Attól az évtől kezdődően azonban különböző természetvédelmi akciókat hajtottak végre a „Redfoot” LIFE projekt keretein belül, nagy sikerrel. A populáció mérete azóta is ingadozó. Míg 2019-ben 22 sikeres pár 74 fiókájának örülhettünk, 2021-ben már csak 14 pár sikeres költését észlelték 35 fiókával. Szlovákiában túzok költést 2012 óta nem regisztráltak, kivéve 2018-ban, amikor 4 fészkelési kísérletet jegyeztek fel ismeretlen eredménnyel.

A Sysľovské polia különleges madárvédelmi terület 95% ára jellemző az intenzív gazdálkodás, beleértve a növényvédő szerek és műtrágyák használatát. Ennek következtében mindkét madárfajt érzékenyen érintik a zsákmány állatok (különösen kistermetű rág csálók és rovarok) korlátozott elérhetősége és a kedvezőtlen természetes szaporodási feltételek. A terület másik problémája a látogatók illegális belépése, ami zavarást okoz.

Körülbelül 112 hektárnyi területen jelentősen javulnak a feltételek a szántó gyeppé/ugarrá átalakítása révén. A célfajok számára biztonságos költést biztosítunk minden észlelt költési kísérletnél. Több mint 3000 fa és cserje ültetése kedvez a gerincteleneknek, az általános biológiai sokféleségnek, a vízvisszatartásnak és hozzájárul a természetes fészkelőhely kínálat növekedéséhez Különös jelentőséggel bírnak továbbá a közösségi érdekek és a természetvédelem összehangolását célzó intézkedések is a pályázatban.

Magyarországon tervezett tevékenységek

A Mosoni-sík különleges madárvédelmi terület jelenleg a Kisalföld egyetlen túzok-élőhelye. A Natura2000 terület kijelölésekor ez a terület a faj legfontosabb élőhelyeként volt megjelölve. A jövőben megfelelő gyepgazdálkodás, illetve a megfelelő költő- és táplálkozóhelyek kialakítása elengedhetetlen a stabil populáció megőrzéséhez. A gyepek aránya jelenleg nagyon alacsony, 0–5 kék vércse próbál az intenzíven művelt szántóföldön zsákmányhoz jutni, a költési siker ezért nagyon alacsony (0-2 fióka/fészek). A varjak gyérítése következtében a természetes fészkelési lehetőségek is erősen lecsökkentek.

A Fertő-tó különleges madárvédelmi területen is hasonló a területhasználat helyzete. Kék vércse hosszú ideig nem is költött a területen, vándorló egyedek azonban rendszeresen előfordultak. Az elmúlt 5 évben 1-8 párat észleltek. Megfelelő táplálkozó- és költőhelyek kialakításával rendszeres, stabil költőállomány alakulhat ki a területen.

A határ menti területeken a költési lehetőségek megteremtése érdekében a Fertő-tó és a Mosoni-sík különleges madárvédelmi területeken 100 költőláda kerül kihelyezésre. Ezen kívül a Sárvíz völgye és a Velencei-tó és Dinnyési-fertő különleges madárvédelmi területeken legalább 4 telepen további 200 költőláda kerül kihelyezésre a sikeres költés feltételeinek biztosítására, valamint a kék vércsék perempopuláció felé terelésének elősegítésére az alföldi magpopulációból.

A Fertő tó és a Mosoni-sík területén összesen 311 hektáron az invazív fafajok, illetve az agresszív gyom- és cserjefajok eltávolítása után tervezett élőhely-helyreállítási munkák a túzok és a kék vércse számára megfelelő költő- és táplálkozási helyeket alakítanak ki. A gyeprekonstrukción túl a gazdálkodókkal együttműködve, összesen 50 ha intenzív szántóterületen ugarsávok kialakításával szintén a megfelelő élő- és táplálkozóhelyek kialakítása a célunk.

A Mosoni-síkon Várbalog önkormányzata több rendezvényt is tart a magyar, osztrák és szlovák gazdálkodók számára a természetbarát mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítésére a megfelelő kezelés alatt álló területek növelése érdekében (workshopok, rendezvények és 50 facsemete elültetése és gondozása kék vércsék gyülekezőhelyein).

Háttér:

  • A LIFE STEPPE ON BORDER – A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése Magyarország és Szlovákia határ menti régiójában (LIFE20 NAT/SK/001077) című LIFE pályázat az Európai Unió LIFE programjának támogatásával és az Agrárminisztérium társfinanszírozásával valósul meg.
  • logópályázatra érkezett nyertes design készítője szerződéskötést követően 400 € díjazásban részesül.
  • A pályázat vezető kedvezményezettje és egyben koordinátora a Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület. A partnerség további tagjai Szlovákiában Pozsony Város Önkormányzata, a Szlovák Madárvédelmi Egyesület (BirdLife Szlovákia) és a Szlovák Állami Természetvédelmi Hatóság, Magyarországon pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság és Várbalog Község Önkormányzata.

Forrás: Fertő-Hanság Nemzeti Park

Horgászat

KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon

Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.

Fotó: Germán Béla

A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.

A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.

Fotó: Germán Béla

A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet

A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.

Ezt olvasta már? Részletekért kattintson a képre!

A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.

Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.

Fotó: Germán Béla

Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre

A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.

A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.

Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Farkas (Canis lupus)

A bükki farkasállomány viselkedése évek óta megfelel a fajra jellemző természetes viselkedésformáknak.

Published

on

A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

Fotó: BNPI

Ábra: Facebook

A farkasok közvetlen megfigyelése ritka jelenség, mivel kifinomult érzékszerveikkel sokkal hamarabb érzékelik az embert, mielőtt az észrevenné őket, így legfeljebb az optimális szélviszonyok, az aktuális észlelés helyszínén a farkasok viszonylagos zavartalansága, vagy egy, az emberrel még rossz tapasztalatot nem szerzett fiatal egyeddel történő találkozás esetén van esély közvetlenül megfigyelni őket.

A megfigyelések alapján továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy a farkasok jelenléte alapvetően nem befolyásolja a zsákmányul szolgáló vaddisznók, szarvasok, őzek fennmaradását. A nagyragadozók természetes szükségleteiknek megfelelően e fajokból zsákmányolnak, de ez nem vezet a vadászható vadfajok eltűnéséhez. Kameracsapdáink felvételein a farkasok mellett a táplálékállatok is rendszeresen megfigyelhetők. A ragadozók tápláléka sem kizárólag nagytestű patásokból áll. Gyakran fogyasztanak kisebb emlősöket, rágcsálókat is, de olykor az erdei gyümölcsöt sem vetik meg. A farkasok – gazdálkodva a rendelkezésre álló táplálékkal – rendszeresen váltogatják táplálkozó-területüket.

Ezúton cáfoljuk azt az Igazgatóságunkhoz is eljutott híresztelést, hogy a bükki farkasok mesterséges betelepítés eredményeként telepedtek meg a nemzeti park területén. Napjainkban Európa számos területén jelennek meg farkasok, akár a korábbi évtizedekben nyilván tartott élőhelyektől több száz kilométernyi távolságban is. Ennek oka a faj természetes mobilitása és az a szemléletváltozás az emberi társadalomban, amely felismerte a farkasnak, mint csúcsragadozónak az ökológiai rendszerekben elfoglalt alapvető és szükséges szerepét, ellentétben a korábban eluralkodott, a farkasok kíméletlen üldözését eredményező hiedelmekkel. A nagyragadozók hazai állományának alakulása a fajokkal kapcsolatos, bizonyítottan jelenlévő illegális elejtésekkel magyarázható. A farkasok Szlovákiából, esetleg Lengyelországból érkező egyedeinek – napi átlagos aktivitást feltételezve – legfeljebb néhány nap szükséges, hogy elérjék a Bükk területét. A közelmúltban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén felbukkanó, nyakörvvel felszerelt barnamedve, „Iwo” példája is mutatja, hogy a nagyragadozók észak-magyarországi, természetes úton történő megjelenésének nincs jelentős fizikai akadálya.

Az ökológiai rendszert (termelők, fogyasztók, csúcsragadozók, lebontók) a nagyragadozók jelenléte és tevékenysége teszi teljessé és fenntarthatóvá. A farkas jelenléte hozzájárul az erdők állapotának javulásához, az erdő felújulásához. Folyamatosan mozgatja, kondicionálja a vadállományt, így csökkenti annak koncentrált taposása, rágása révén keletkezett természeti károkat, javítja a természetes erdőtársulások és a gyepek állapotát. Az erdészek munkáját ez alapvetően segíti (lásd természetszerű erdőgazdálkodás), a vadállomány kondícióját, túlélési képességét pedig a gyengébb egyedek szelekciója által növeli.

A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben.

Forrás: BNPI

Tovább olvasom

Természetvédelem

Vércsék a sasfészekben

Parlagi sasok fészkében költött egy vörös vércsepár a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon.

Published

on

Nem mindennapi helyszínen, parlagi sasok fészkében költött egy vörös vércsepár a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon.

Nemzeti parkunk egyik legelterjedtebb, a magyar Alföldhöz elválaszthatatlanul hozzá tartozó ragadozó madara a vörös vércse. Rokonaikhoz hasonlóan a vörös vércsék sem építenek fészket, hanem alapvetően más madarak által épített gallyfészkekbe rakják tojásaikat és nevelik fiókáikat. Alkalmazkodóképességüket jól jellemzi, hogy nem igazán válogatósak a fészkek tekintetében, sőt nem csak gallyfészkekbe, de vastagabb fák üregeibe, épületek párkányaira, padlásokra is gyakran rakják tojásaikat. Az emberi környezetet sem kerülik, nem ritkák tanyaudvarokban, és az utóbbi időben a városokat is egyre inkább meghódítják.

Vércsetojások a sasfészekben Fotó: Balla Tihamér

Leggyakrabban varjúfélék fészkeit foglalják el, szarka, dolmányos és vetési varjú fészkében gyakran láthatunk vörös vércséket költeni. Néha azonban váratlan helyeken is találkozhatunk velük, nem riadnak vissza a „királyi lakhelyek” elfoglalásától sem. Így történt idén a Csanádi puszták térségében is, ahol tavasszal egy fiatal parlagi saspár kezdett fészeképítésbe, de a költési időszakban már nem lehetett észlelni őket, valamilyen oknál fogva elhagyták a területet. Azért, hogy kiderüljön, volt-e már tojás a sasfészekben, illetve mi késztette a területváltásra a csúcsragadozókat, felmásztunk a pusztaszéli fára és betekintettünk a fészekbe. Itt aztán nem várt meglepetésként vörös vércse tojásokat találtunk, és hamarosan meg is jelent a fészekaljat védelmező vércsepár.

Az ismeretlen okból megüresedett sasfészekben gyorsan meglátták a lehetőséget a vércsék és későbbi megfigyeléseink szerint sikeresen fel is nevelték benne a fiókáikat. A parlagi sasokra egyébként is jellemző, hogy gyakran minden évben új fészket építenek a territóriumukon belül, így az éppen üresen álló fészkeik költési lehetőséget biztosíthatnak a vörös vércsék vagy épp más sólyomfélék számára. Ez is jó példa arra, hogy milyen érdekes természeti kapcsolatokat csodálhatunk meg, ha nyitott szemmel járjuk a tájat.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom